Nógrád Megyei Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-125. szám)

2008-05-16 / 112. szám

t I 3I0GRAD “HÍRLAP 2008. MÁJUS 16., PENTEK NyugdíjasElet J^rcof^viCCanáfényBen A szandai menyecske TóthpálLászlómé Ilonka Szandán szüle­tett, amikor éppenhogy vége lett a háború­nak. Szülei a földdel dolgoztak, édesapja járt a kőbányába, meg postásként is bejár­ta a falut nap-nap után. Ismert mindenkit, a birtokos Sréter családot is. Kislányként gyakran hallgatta édesapja történeteit a fi­atal Sréter Ferencről, a birtokos unokaöcs- cséről, aki Amerikában él és kutató orvos. Egyszer aztán levél jött tőle vágyódik ha­za, jönne Szandára. Mindkét alkalommal várták, szeretettel fogadták. Albumot ké­szítettek neki, a régi emlék képekkel. A kislányból szép eladó lányka lett. Be­fejezte az iskolát, megtanult szőni, fonni, kapált, nyáron meg eljárt a cséplőgéphez dolgozni.- Akkoriban nem volt úgy pénz, mint most, a falusi gyerekek nem igen tanul­tak tovább, - mondja. Mindössze 15 esztendős volt, amikor Tóthpál László feleségül kérte. Árva fiú volt, az édesanyja korán meghalt, apja új­ra nősült. Aztán, hogy ő is elköltözött az élők sorából, mostohája újra férjhez ment. A fiúnak nem volt maradása. A gyámhatósági engedélyt megkapta a gye­reklány menyasszony és egybekeltek. Fi­atalok voltak, tele életkedvvel, szerették egymást. Ami munka adódott, mindent elvállaltak, hogy saját otthonuk legyen. Két boldog ember, Tóthpál László és felesége, Ilonka Mert 3 évig a szülőknél laktak, aztán épít­kezni kezdtek. Az első évben elkészült a ház alapja, a másodikban felhúzták a fa­lakat és rátették a tetőt. Két gyerekkel költöztek be, s dolgoz­tak tovább, amennyit csak tudtak. Tóthpál László traktoros volt a termelő- szövetkezetben. A tsz-nek volt egy orsó­zó üzeme Kiskér-pusztán, az asszony meg ott dolgozott. Amikor megszűnt az orsózó „csináltak” egy műanyag üzemet, Ilonka is ott kapott munkát. Nem keve­sebb mint 25 évig ez volt a munkahelye, nyugdíjba is onnan ment. A férje meg a traktorról Balassagyarmatra került, az ál­lami tűzoltókhoz. Ő ott „fejezte be” az ak­tív munkát, ott lett nyugdíjas. Ma őster­melők, 9 hektár földön szántanak, vet­nek. Amit lehet Tóthpál László géppel vé­gez és termelnek, búzát, burgonyát és más egyebet is.- Meg az erdőt járom, fát vágok, -mond­ja a gazda. - Ha látná, hogy milyen ügye­sen pakolja utánam a fát a feleségem. Szavai tele vannak simogató melegség­gel. Ha nem mondja, akkor is érzi az em­ber, hogy becsülik, megértik egymást, boldogok együtt. Tóthpál Lászlóné meséli, hogy még va­lamikor az 1970-es években alakult Szandán egy népdalkor, gyűjtögették és énekelték a régi szép népdalokat. Aztán, ahogy múltak az évek, úgy hagyott alább és alább a buzgalom. Ám 2000-ben ti­zennyolcán összejöttek és újra dalokat tanultak. Azokat, amelyeket még szüle­iktől, nagyszüleiktől hallottak. így aztán Ilonka ajkáról is újra szól a dal.- A faluban van egy erdei iskola, száz­nyolcvanán tanulnak benne egyszerre, az ország különböző részéről. Meghívtak és népdalokat tanítok nekik, meg a népvise­letünkbe öltöztetem a gyerekeket, a taná­raikat, - meséli. Olyankor ő is felölti a szépséges szandai viseletét, a patyolatfehér ing- vállat és kötőt, a virágoktól pompázó mellényt, a főkötőt. Viseli akjcor is, ha színpadra lép. Szépen csengő hangjá­val sokaknak okoz szép perceket, ami­kor rákezdi: Megismerni a szandai me­nyecskét, úgy köszön, hogy adjon Is­ten jó estét... Adjon Isten neked is ga­lambom. V.G. Érdekvédelem kistérségi szinten A nyugdíjasok megyei és váro­si képviselete, valamint megyei koordinációs bizottsága Borsod, Heves és Nógrád megye idősügyi szervezeteinek részvételével, re­gionális konferenciát szervezett Miskolcon, április végén. Nógrád megyéből a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletének elnöksé­gi tagjai vettek részt a tanácsko­záson. A Nyugdíjasok Országos Képvi­selete területi érdekvédelmi stra­tégiájáról, a kistérségek növekvő szerepéről és a kistérségi idősügyi tanácsok létrehozásáról Osvald Gyula, a képviselet szervezési és akció bizottságának elnöke szólt. Többek között hangsúlyozta: a nyugdíjasok anyagi biztonsága mellett fontos, hogy a településen ahol élnek az önkormányzatok milyen döntéseket hoznak. A tele­pülésfejlesztési döntésnél meny­nyire veszik figyelembe az idős lakosság igényeit, érdekeit. A he­lyi önkormányzatok szűkös anya­gi forrásai azonban egyre sürge­tőbben vetik fel a települések ösz- szefogását, anyagi erőforrásaik koncentrálását, a kistérségekben rejlő fejlesztési, pályázati lehető­ségek kihasználását. A hatéko­nyabb fejlesztés pedig magasabb színvonalú szolgáltatást jelent a térség lakosainak, köztük az idős embereknek. Az ország 186 kis­térségéből 95 hátrányos helyzetű térség, amelyből 45 halmozottan hátrányos helyzetű. Az ilyen tele­pülésen élők helyzete nehezebb, új érdekviszonyok alakulnak ki, s nagyobb a konfliktusok lehető­sége is. Mindinkább objektív igényként jelentkezik a kistérsé­gi érdekvédelmi szervezetek, a kistérségi idősügyi tanácsok lét­rehozása. A magasabb szintű együttmű­ködés megújításáról döntöttek az Észak-magyarországi Régió nyugdíjas szervezetei is Miskol­con. A 3 megye nyugdíjas képvi­seletének vezetői már 2006-ban együttműködési megállapodást kötöttek, amelyet most megújíta­nak. Céljuk az, hogy a nyugdíja­sokat érintő alapvető kérdések­ről, intézkedésekről közös állás­pontot alakítsanak ki és azt közö­sen képviseljék a helyi és az or­szágos fórumokon. Ennek érdekében egyeztetik éves mun­kaprogramjukat, s közös rendez­vényeket is szerveznek. A rend­szeres munkakapcsolat - az ak­tuális érdekvédelmi munka - szükségessé teszi a szervezetek vezetőinek találkozását, a nyugdí­jasokat érintő információk köl­csönös cseréjét, hasznosítását Az együttműködési tervezetben sze­repel a közös pályázat lehetősége is. A tervezet, kiegészítve a ta­nácskozáson elhangzott észrevé­telekkel kerül aláírásra. A konferencia résztvevői tájé­koztatót hallgattak meg a regio­nális fejlesztési programról és a nyugdíjtörvény időszerű kérdé­seiről. Elhangzott, hogy május­ban - januártól visszamenőlege­sen - 1,1 százalékos nyugdíj­kiegészítést kaptak és kapnak a nyugdíjasok. Ne nyissunk ajtót! Több nyugdíjas olvasónk is je­lezte, hogy Salgótarján különbö­ző városrészein besurranó tol­vajok tartják félelemben az egyedül élő, idős embereket. Rendszerint ketten csengetnek be a lakásba, és még egyikük behízelgő szóáradattal, szép ígé­retekkel kábítja az idős lakót, a másik már bent gyakorlott moz­dulattal szedi össze a pénzt, az értéktárgyakat. A közelmúltban több nyugdíjas is hiszékenysé­gének áldozatává vált. Más kárán tanul az okos - tartja a közmondás. Ne nyis­sunk ajtót sosem látott idege­neknek, bármilyen behízelgő is kérő szavuk. Vigyázzunk ma­gunkra és értékeinkre, mert amikor becsukjuk mögöttük az ajtót, legtöbbször bizony már ké­ső a bánat. Májusban nyugdíjkiegészítés Májusban kapták és kapják meg havi 1,1 százalékos nyugdíj­kiegészítésüket - januártól visz- szamenőleg - azok a nyugdíja­sok, akik ellátását 2008. január 1-je előtt állapították meg. Az öregségi nyugdíjemelés átlago­san 850 forint többletet jelent ha­vonta. A kormány döntése meg­felel annak a törvényi előírásnak, amely szerint a tervezettnél ma­gasabb inflációt kompenzálni kell. Eddig a kiigazítást novem­berben tették meg, amelyet ez az emelés most nem zár ki. Az öregségi nyugdíjakkal egyidejűleg nő a rokkantsági el­látás és arányosan emelkednek a nyugdíjszerű rendszeres szoci­ális ellátások is. Idősbarát Önkormányzat Díj Ötödik alkalommal hirdették meg az Idősbarát Önkormány­zat Díj idei pályázatait, a beadá­si határidő június 16-a. Figyel­met kell fordítani az idősek digi­tális esélyegyenlőségének elő­mozdítására, a különböző idős­ügyi szervezetek, tanácsok megalakulására, működésére, a Nemzeti Fejlesztési Terv lehető­ségeinek helyi, térségi idősügyi feladatainak megoldására. A do­kumentumokat a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz kell benyújtani. a szakszervezet Nádújfaluban él V.G. Azt mondja Nádasdi József, a bá­nyászszakszervezet mátraterenyei nyugdíjas lapszervezetének elnöke, eredményes évük volt a tavalyi. Amit annak idején elterveztek, azt el is végez­ték. Segítség Egyik legfontosabb dolguknak azt tartották, hogy segítsenek a támogatás­ra szoruló, idős embereken. Ilyenek bi­zony vannak jó páran. így aztán évről- évre vannak olyanok, akik méltányos- sági nyugdíjemelést kérnek, mert kicsi a pénz, amiből élnek. A szakszervezet többnyire támogatja kérésüket, tavaly tizenhármán kaptak 2800-3500 forin­tot. Ezt minden hónapban elviszi nekik a postás. Talán egy kicsit könnyebb így az életük. Ketten kaptak krízis segélyt, 10-15 ezer forintot, mert egyébként is nehezen élnek, de a betegség még ne­hezebb helyzetbe sodorta őket. Szociá­lis segélyt 50 ezer forintot fizettek ki az arra rászorulóknak. De segít a szakszervezet másképpen is. Az ősszel összeírták, kinek mire van szüksége a télen, hogy a kamrája ne maradjon üresen. Közösen megvásárol­ták az 50 mázsa burgonyát, a 12 mázsa vöröshagymát, a 2 mázsa lila hagymát, 60 kiló fokhagymát, 160 kiló zöldséget, 90 kiló sárgarépát és vitték házhoz min­denkinek. Kiszámolták azt is, hogy 105 ezer forintot spóroltak így a vásárlók.Az aztán a bizalmiak dolga volt, meg Gecse Pálnéé, Tábi Ákosáé, hogy minden ház­hoz eljusson a télire való. A közösségért Nádasdi lózsef úgy számol: az alap­szervezet tagjainak száma meghaladja a kétszázat. Nagyrészük nyugdíjas és tavaly kilencen voltak olyanok, akik véglegesen „kiléptek” a közösségből, de helyükbe már tizenketten jöttek. Fónad Jánost a mátraderecskei főbizalmit úgy említi, mint aki sokat tett azért, hogy be­lépjenek az emberek a szakszervezetbe. A vezetőség ügyel arra, hogy rend­ben menjenek a dolgok. Rendszeresen összeülnek és megbeszélik a soron lé­vő tennivalókat. Önkéntes alapon ren­det raktak a bányász emlékhelynél. Le­nyírták a füvet, kitisztították a vízleve­zető árkot. Majálist szerveztek a mun­ka ünnepén és szlovák bányászokkal emlékeztek a bányászmúltra, a bányá­szokra. A tavalyi bányásznap nem csak ezért maradt emlékezetes. A hagyo­mányőrző egyesület elnyerte a BDSZ Ní­vó-díját. A bányászszakszervezet évek óta jó kapcsolatot ápol a helyi önkormányzat­tal. Gecse László polgármester tagja az alapszervezetnek és az önkormányzat, lehetőségeihez mérten anyagilag is tá­mogatja a szakszervezetet. A szakszer­vezeti tagok közül meg nyolcan-tizen két napon át dolgoztak önkéntesen az új parkoló kialakításán és építették az átjáró hidat. De több vállalkozó is „együtt él” a szakszervezettel. Domoszlai Béla, Gecse András, Egyed Antal, Gyurcsák András, Vincze István, Bajusz Sándor mind-mind segítenek, ha szükség úgy (jozza. Kérdések A tagok elégedettek az alapszervezet munkájával és támogatásával is. Kér­désük azért akad. Többnyire olyanok, amelyek a mindennapokat érinti. Mi­ért nem kap minden idős ember nyug­díjkorrekciót? Meddig működik a bá­nyász önsegélyező pénztár? Miért nem marad a tagdíj 10 százaléka az alapszer­vezeteknél, mert akkor több mindenre jutna. Lehet e még igényelni tüzelőt? Azt azonban méltányolják, hogy meg­kapják a 13. havi nyugdíjat és most má­jusban fizetik a szénpénzt is, 33 390 fo­rintot. A megyei bizottság és az alap­szervezeti elnökök azt is kérik a BDSZ- től, hogy a tagdíj 10 százalékát az alap­szervezetek használhassák fel. Ami pedig az idei évet illeti a vezető­ség tovább dolgozik. Kéthavonkénti ülé­sein az időszerű tennivalókat intézi: ta­nácskozik a bizalmiakkal, tájékoztatják a tagokat azokról az országos és helyi intézkedésekről, amelyek érintik a min­dennapi életüket. Szervezik a rendezvé­nyeket, a kirándulásokat, ha igény van rá és erősítik kapcsolataikat mindazok­kal, akikkel kölcsönösen számíthattak egymásra eddig is. Mert szeretnék az alapszervezetben tudni minnél többet azok közül, akik most még csak „kívül­ről” figyelik munkájukat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents