Nógrád Megyei Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-08 / 82. szám
2008. ÁPRILIS 8., KEDD $A7TÓ t$ TANut-ÁÍ Elmondhatatlanul jó Milyen volt az újságban publikálni? Milyen érzés volt, amikor az ismerősök gratuláltak? Elmondhatatlanul jó. Jó volt cikkeket írni kiadott téma szerint, meghatározott időre, mert kaptam egy kis kóstolót, hogy milyen is az, újságírónak lenni. Emellett pedig rendszerességet is vitt a napokba, mert tudhattam, meddig „filozofálhatok” még egy-egy ötleten és mikor kell leadnom mindenképp. A kiadott témák közül volt olyan, ami nagyon tetszett, ezeknek szívesen ültem neki és viszonylag gyorsan készültem el velük. Amik nem tetszettek, nos, azokon gondolkodnom kellett, mert nem lehet minden mindig jó, és nem írhatok azt, amit akarok, mert ez nem blog. Amikor az ismerősök jöttek és kérdezgettek gratuláció közben, nem igazán tudtam, mit is feleljek nekik. Az olyan kérdésre például, hogy honnan jönnek ezek a mondatok... hát, legyen elég annyi, hogy egy lesújtó pillantással jutalmaztam az illetőt. Megsértette az egyik énemet, de persze utána már együtt nevettünk, annyira még nem szálltam a felhők közé, s nem is akarok. Édesapám is elolvasta a cikkeket és szén vele, meglepődött, hogy milyen gondolatok zizegnek a fejemben, de biztos azért, mert sokat olvasok és ez mennyire jó. Erre hümmentettem egyet, ami nem a legintelligensebb válasz, de hirtelen nem tudtam mit kezdemert át kellett gondolnom. Végül is valamilyen szinten igaza van apunak. Persze a nagy filozofikus gondolataimat inkább elraktározom magamban, de tény, hogy nem is nyílok meg könnyen, úgy meg pláne nem, mint a Kincseim cikkben. Már ha az beleszámít a „nagy kitárulkozások és egyéb finomságok” csoportba. Ennyi volt a móka nekünk, nekem. Nagyon szerettem ide írogatni, remélem magasröptű gondolataim nem feszélyeztek senkit sem. Nem állt szándékomban senkinek se maradandó károsodást okozni. Hä tetszettek az írásaim, annak nagyon örülök, legalább tudom, hogy nem írok folyton butaságokat. Köszönöm a nagyérdeműnek, hogy olvasott, és az újság szerkesztőjének is, hogy eddig is beválasztotta cikkeimet a lapszámokba. Fridrich Ágnes Szent-Györgyi Albert Gimnázium 11. c Miért volt jó „a Nógrád” újságírójának lenni? Szeretném megköszönni a szerkesztőségnek ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy kipróbálhattam magam ebben a műfajban. Az írás mindig is közel állt hozzám, de sosem próbálkoztam közel egyidejűleg egy különleges világba léptem, a szavak, mondatok világába. Ez már teljesen más, mint a rajzolás, lerajzolni valamit Az írás három dimenziós alkotás, ahol már nem csak tér, hanem idő is létezik. Nagyon örültem a lehetőségnek, és jó volt magam megmérettetni ilyen téren is. A témákat jónak, érdekfeszítőnek találtam, habár még szívesebben mentem volna más témákba is. De minden egyes cikket örömmel írtam meg, és köszönöm, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy elmondhassam a véleményemet Számomra egy kihívást jelentett ez a pályázat, és nem bántam meg, hogy tagja voltam a megszerkesztésének. Bármikor szívesen eleget teszek hasonló felkérésnek! Köszönöm ezt a megtisztelést! Nagyőszy Lilla Szent-Györgyi Albert Gimnázium 11. d Milyen érzéssel Újságíró voltam töltött el? Iskolában hallottam először arról, hogy a séta-programhoz úgy lehet csatlakozni, hogy be kell küldeni egy cikket, és ha megfelelő, akkor megjelenik az újságban. Mivel iskolában is szívesen írok fogalmazásokat, örömmel vettem részt a cikk írásában. Szerdai nap volt, mikor meglát- •tam az újságot. Belelapoztam és megláttam, hogy az én cikkem is ott szerepel és a többi osztálytársaimé is. Nagyon megörültem. Hiszen arra itt nincs lehetőség, hogy egy újságba cikket írjunk. Jó érzéssel töltött el, mert egy pillanatig kisza- k a d - hattam a szürke hét- köz- napok- ból és valami nem megszokott dologba is belekóstolhattam. Ez nagyszerű érzés, hiszen ez idáig az újságírás távol állt tőlem. A mai világban az újságolvasás része az ember életének és az, hogy az én cikkemet is olvashatják, ez nem egy mindennapi élmény volt számomra. Molnár Monika Füleki Gimnázium 2. a Mindenképp érdekes volt belekóstolni kicsit az újságírásba, bár továbbra is csak kérdőjellel írom majd ezt az egyébként vonzó szakmát a jövővel kapcsolatos terveim listájára. ÉÉ^k Ami a nevemet illeti: nyomta- ^B tásban látni, az tényleg fel- emelő érzés volt. A kurzust is hasznosnak tartom, én szeli' mély szerint szeretem kipró- W bálni magam különféle dolgok- r ban, és egy bizonyos fokig a kihívásokat is szeretem - amíg el nem szaporodnak a teendőkkel együtt. Az újságírással is így;van: hobbi szinten nagyon érdekes, de nem tudom elképzelni hogy állandóan ezt csinálnám. Habár most tizenéves, kissé szétszórt fejemmel még egy szakmára sem tudnék így nézni, egyelőre csak él- vezem aránylag gondtálán életem és kihasználom az ehhez hasonló lehetőségeket. Ne féljenek, nem sikerült elriasztani az esetleges szakmától, a kérdőjel ellenére is még mindig rajta van azon a bizonyos listán:) Köszönöm a lehetőséget. Nagy Csilla, Füleki Gimnázium, 1. a Nagyon örülök, hogy írhattam „ide”, egyrészt, mert szeretem az iskolámat és a környéket, ezért szívesen is írok róla, másrészt megtiszteltetés, hogy az olvasók a mi gondolatainkat, véleményünket olvashatták. Különösen tetszettek a saját véleményünkre alapozott témák, amivel kicsit magamat is bemutathattam, és elmondhattam azokat a dolgokat, amiket bizonyos fogalmak, mint „barátság”, „szerelem”, „érték” jelentenek nekem. Ezekről könnyebb is volt írni, de ugyanígy élveztem a kötöttebb téIlyen volt mákat is: a városomról, iskolámról megadott témakörökről ugyanolyan kedvvel írtam. Jól esett látni a munkáinkat a lapban, bízom benne, az olvasóknak is érdekes volt a rovat, és segített abban, hogy jobban megismerjék a Szent- Györgyit és környékét, és hogy ellátogassanak a városba, megnézzék az iskola épületét, a város látványosságait, vagy csak beüljenek egy pizzára valamelyik hangulatos helyünkre. Major Zsófi Szent-Györgyi Albert Gimnázium 11. d
