Nógrád Megyei Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-19 / 92. szám
4 2008. ÁPRILIS 19., SZOMBAT KULTÚRA A Palócföld és vidéke új főszerkesztővel Szokatlanul hosszú időt, több mint három hónapot kellett várni a Palócföld idei első számának megjelenésére. A csúszásnak, késésnek - ahogy tetszik - azonban nyomós okai voltak. Mint 2007. december 29-ei számunkban megírtuk: dr. Praznovszky Mihály lemondott főszerkesztői funkciójáról és pótlására időre volt szükség. Végül is a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése februári ülésén döntött úgy, hogy az 54. évfolyamában járó irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat élére március 1-jei hatállyal Mizser Attilát, a füleki illetőségű magyar nyelv és irodalom szakos tanárt, szerkesztői gyakorlattal is rendelkező költőt, írót nevezi ki. A vele készült „Minőségközpontú lapot szeretnék” című interjút február 23-ai számunkban közöltük. | A költészet napi rendezvényen Mizser Attilával (balról) Laczkó Pál beszélgetett Mizser Attila személyesen a minap, a költészet napja előestéjén a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet előadótermében mutatkozott be az úgynevezett nagyközönségnek. Beszélgetőtársa Laczkó Pál író, a Palócfóld egyik korábbi főszerkesztője, jelenlegi főmunkatársa volt, aki rendkívülinek nevezte az alkalmat. Indoklásként elmondta: húsz-huszonöt évvel ezelőtt bizony elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki a határon túlról, a Felvidékről irányítsa a Palócföldet még akkor is, ha egyébként alkotóként kötődik hozzá. Mizser Attila 1994-ben, mindössze tizenkilenc éves korában debütált verseivel a nógrádi folyóiratban. Első kötetét „Hab nélkül” címmel 2000-ben a pozsonyi ABART adta ki.- Nem siettem el a saját kötet megjelentetését, pályatársaim e tekintetben megelőztek. Pedig az irodalomtörténeti értékelésekben ennek nagy jelentősége van. Folyóiratokban persze jelen voltam, a Palócföldön kívül - többek között - az Alföld, a Bárka, az Új Forrás, az Új Holnap, az Irodalmi Szemle és legnagyobb számban a Kalligram közölte írásaimat. De publikálni manapság már nem gond, számomra az irodalmi életben való részvétel nem itt kezdődik - mondta Mizser Attila, majd az „akkor hol?” kérdésre válaszolván kifejtette, hogy neki az igazi megmérettetést a kritikai reflexiók, az olvasói visszhangok jelentik. Ugyanakkor érdekesnek tartja, hogy az első kötetének hangosabb fogadtatásban volt része, pedig ő a másodikat, a „Szakmai gyakorlat külföldön” címűt tartja sikerültebbnek, magasabb színvonalúnak. A beszélgetés kitért Mizser Attila szabad verset és klasszikus szonettet egyaránt preferáló költészetének jellegzetességeire, a lírai jegyzeteit, recenzióit tartalmazó könyvére és a „Szöktetés egy zsúfolt területre” címmel megjelent posztmodern regényére is. Joggal kapott tapsot a bejelentés, amely szerint munkái tananyagként is szolgálnak, regénye pedig jó nevű magyar írók műveivel együtt hamarosan olaszul is napvilágot lát. A Palócfóld új főszerkesztőjeként megszólított Mizser Attila elmondta: megbízói arra kérték, hogy „kicsit változzon a lap”. Ennek az elvárásnak - bár kevés idő, mindössze két hét állt a szerkesztőség rendelkezésére - már az első lapszámban igyekeztek eleget tenni. A borító (csakúgy mint az előző évfolyam utolsó száma: Cs. B.) színesben jelent meg Cenegál István „Nem én kiáltok” című festményének fel- használásával. A költészet napi megjelenést figyelembe véve tudatos volt a József Attilára való utalás. Az elkerülhetetlen főszerkesztői beköszöntőben, előszóban - amely Mizser Attila alkatára, fiatal korára jellemző módon a „Bekösz’..." címet viseli - többek között a következők olvashatók: „Palócföld van. Lesz. Mindig is volt. Ha a Kedves Olvasó elkezd lapozni, erről miha- marébb meggyőződhet, így, írott formában is. Már a következő oldalon, ha a borító nem győzte volna meg. Nem kell megijedni. Van, ami maradt, van, ami lassan változik. Az előbbiekről nem is szólok többet, az avatott olvasó hamarjában nyugtázhatja. Ellenben lesznek állandó rovatok, fiatal, tehetséges szerzők, vélhetően színvonalas versek, prózák, tanulmányok, beszélgetésekés illusztrációk. Maradnak hagyományos pályázataink... de próbálunk színesebbek, elevenebbek lenni. Haladni a korral...” Ezentúl a „kávéházi szegleten...” cím alatt jelennek meg a Palócföldben a versek. Az 1. szám költői közé helyben élő A Palócföld 2008/1-es száma borítóján Cene gál István „Nem én kiáltok” című festményével (Kiscseri Mihály, Kupcsulik Ágnes), illetve innen származó (Dukay Nagy Ádám) és újként „importált” szerzők (mint például Lászlóffy Csaba Erdélyből, Polgár Anikó Dunaszerd&helyről) is bekerültek. Zömük középkorú, de van néhány fiatal (Csehy Zoltán, Lapis József) évjáratú is. Mint a főszerkesztő utalt rá, valamennyien örömmel adták műveiket a Palócföldnek. A „Próza és vidéke” rovatcím önmagáért beszél, mint ahogyan á „Kutatóterület” cím is utal a tanulmányokra, köztük a balassagyarmati Nagy Csilla dolgozatára a tér és a táj poétikájáról a 30-as évek - József Attila és Szabó Lőrinc - lírájában, vagy a nyíregyházi, miskolci kötődésű Nagy Balázs írására az elektronikus irodalomról. „Találkozási pontok” címet viseli az interjúrovat, amelyben ezúttal Csog Szidónia kolozsvári rádiós kérdezi Lászlóffy Csabát. A kritikákat, recenziókat az „Ami marad” című rovat gyűjti össze. Újdonság, - más lapoknál alkalmazott gyakorlat - hogy a váci, illetve vámosmikolai Németh Péter Mikola „Mysterium carnale” című kötetéről két írás is megjelent: az egyik a vajdasági Fekete J. József a másik a nagy tekintélyű drámaíró, az idén kilencvenéves Hubay Miklós tollából. Tudatos szerkesztésre vall, hogy Lászlóffy Csaba (lásd fentebb) „A maszk mögötti ájulat” című verseskötetéről is jelent meg recenzió ráadásul a salgótarjáni Debreceni Boglárkától. Handó Péter, a Palócföld szerkesztője két írással is szerepel, itt Nógrádban különösen fontos, amit Gáspár István Gábor „Egy vers ára” című, Jecsmenik Andor hányattatásait, meghurcoltatását bemutató kötetéről írt. Az új lapszámot az 1979-ben Salgótarjánban élő Orbán György János tanár, képzőművész alkotásai illusztrálják. A költészet napi esten gitáron közreműködött Gressai Ferdi- nánd, a Váczi Gyula Művészeti Iskola növendéke és felléptek a Pódium Stúdió versmondói (Demus Péter, Kovács Gábor és Sándor Zsombor) Sándor Zoltán vezetésével. Befejezésként kuriózummal szolgáltak: olyan eleddig ismeretlen verseket adtak elő, amelyek majd Mizser Attila legközelebbi „Köz” cím kötetében kerülnek a nyilvánosság elé. Csongrády Béla Szükséges, hogy vers mondassák A címben József Attila ismert sorait - „Szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye” - fogalmaztuk át, hogy hangot adjunk annak az igénynek is, ami - minden más ugyancsak reális tapasztalat ellenére - igenis sokakban él napjainkban is. Ezt bizonyítja, hogy az MSZP és a Fiatal Baloldal Nógrád megyei szervezetei által évről évre meghirdetett József Attila-versmondóversenyt a költő nevéhez, munkásságához, szellemi örökségéhez méltó érdeklődés kíséri a megye középiskolás tanulói körében. Az idei - immár tizenhetedik- versünnep színhelye a minap a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár volt, ahol huszonhét diák lépett a pódiumra tizenegy középfokú tanintézet képviseletében. Ezúttal a zsűri kellemes kötelezettségnek tehetett eleget, amikor egyértelmű elismerésben részesítette a versválasztást, az előadók sokszínű, gazdag repertoárját. Talán a Nyugat című folyóirat centenáriumi évfordulója teszi, de egymás után hangzottak el Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád versei, de a XX. század első és második felének magyar költészete - mások mellett- József Attila, Karinthy Frigyes, Márai Sándor, Pilinszky János, Orbán Ottó, Szabó Lőrinc, Szilágyi Domokos, Wass Albert révén is reprezentáltak)«. A nógrádi kötődésre utalt Jobbágy Károly lírájának jelenléte a „Szomorú magyarság”-gal, s ugyancsak szép gesztusnak tekinthető, hogy a bátonyterenyei Váci Mihály Gimnázium tanulója, Lingurár Balázs a közelmúltban elhunyt megyei költő, drámaíró Marschalkó Zsolt „Lucifer EMLÉKLAP "Magyar vagyok de európai..." Ezt a dokumentumot valamennyi mondó megkapta apokrif’ című versét mondta el. Jól teljesítettek a diákok a költemények mondandójának átélt tolmácsolásában is, igazolván a legendás színészkirály, Latinovits Zoltán gondolatát, amely szerint „aki verset mond, költővé kell növekednie, hogy el- játszhassa a költő szerepét. ” Nem véletlen, hogy az eredetileg tervezett hat díj helyett nyolc talált gazdára. A legjobbnak Nagy Judit (Salgótarján, Bolyai János Gimnázium és Szak- középiskola) bizonyult, a második helyen Horváth Zoltán (Balassagyarmat, Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola) végzett. A harmadik helyen hármas holtverseny alakult ki Horváth Lili (Bolyai), Demus Péter (St., Táncsics Mihály Közgazdasági Szak- középiskola Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Tagiskola) és Pifka Alexandra (Táncsics) között. Negyedik lett Varga Bese (Szécsény, Lipthay Béla Mezőgazdasági Szakképző Iskola, míg az ötödik helyre - szintén holtversenyben - Csikós Márió (Bátonyterenye, Fáy András Szakközépiskola és Szakiskola) és Jakab Zsófia (Szécsény, II. Rákóczi Ferenc - volt Körösi Csorna S. - Gimnázium) került. A versmondók és a felkészítő tanárok munkáját a rendező szervek nevében Látkóczki Örs köszönte meg, a díjakat a zsűri elnöke, Oroszlánná Mészáros Ágnes adta át. A nemes versengés továbbéltette nem csak József Attila páratlan értékű, világirodalmi rangú líráját, de a maga módján - Baranyi Ferenc költői megfogalmazásával élve - erősítette az embernek maradás esélyét is. versMúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Szerintem kapcsold gyengébb fokozatra a ßnyirot, Béla. ” Szerencsés nyertesünk: Lipták Ferencné, Salgótarján, Alkotmány út 5. IV. 3. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését április 17-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
