Nógrád Megyei Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-14 / 87. szám
4 NÓGRÁD MEGYE 2008. ÁPRILIS 14., HÉTFŐ A névadó: Buttyán Sándor „Csak az marad ember és férfi, aki... beéri az egyetlen ranggal, melyet ember viselhet: a munka tudatának és a segítőkészség, a türelmes méltányosság rangjával...” írta Márai Sándor „A füves könyv” erkölcsi tanításaiban. E gondolattöredék mondandója illik Buttyán Sándor egykori iskolaigazgató - akiről a minap szaktan- termet neveztek el Salgótarjánban a Gagarin Általános Iskolában - személyiségére, életútjára, pedagógusi hitvallására. Salgótarján. Buttyán Sándor 1915. április 16-án Szobon született. 1936-ban végezte el Esztergomban az érseki tanítóképzőt, majd 1950-ben Budapesten, a tanárképző főiskolán matematika-fizika szakos tanári diplomát is szerzett. Több helyen is tanított, a salgótarjáni Iskola úti Általános Iskolába, a Gagarin Általános Iskola jogelődjébe 1965. július 1-jei hatállyal nevezték ki. Egy halmozottan A nagyapjáról elnevezett szaktanterem bejáratánál elhelyezett emléktáblát az unoka, dr. Buttyán Levente leplezte le hátrányos helyzetű intézmény élére került. Korszerűtlen épületben, sok nehéz sorsú gyermeket, cigány származású tanulót kellett oktatnia, nevelnie a tantestületnek, amelyből Buttyán Sándornak viszonylag hamar sikerült összetartó, jó közösséget kovácsolnia, miközben figyelmét, energiáit a régi szomszédságában épülő új iskolával kapcsolatos feladatok is lekötötték. Az átadás, átköltözés 1967 nyarán megtörtént és az avatásra is sor került szeptember 1-jén. Az 1967/68-as tanév alakuló értekezletén azt mondta kollégáinak: - Hősi korszakot zártunk le. Az átlagosnál több pedagógusegyéniséget felsorakoztató testület az új körülmények között gyorsan reagált a kihívásokra és rövid időn belül komoly szakmai hírnévre tett szert. Mint megyei bázisiskola, a Gagarin számom tantárgyi és pedagógiai kísérletnek adott helyet. Például az 1-2. osztályban bevezették az egész napos, a 3-4.-ben a tantárgycsoportos oktatást, a felső tagozatban alkalmazták a Lénárd-Forrainé-féle módszert a matematika, a Lénárd-Cseres-féle pszichológiát pedig a történelem tanításában. Sokat és differenciáltan foglalkoztak a fizikai dolgozó szülők gyermekeivel, az eredményes továbbtanulásra való felkészítésükkel. 1971-ben átadták az iskola nyolcvan négyzetméteres úszómedencéjét, az 1974/75-ös tanévtől a 3. osztályban 36 fővel megindult az angol tagozatos oktatás, létrejött a könyvtár, s szaktantermek sorát alakították ki. Buttyán Sándor jó szervezőkészséggel rendelkezett, mindig nyitott, fogékony volt az újra, támogatta, segítette kollégái ésszerű, jobb eredményekkel kecsegtető kezdeményezéseit. A munkában fáradhatatlannak bizonyult, őszintén, szemtől szembe mondott véleményt, nem sajnálta az időt a beszélgetésekre. „A követelek, mert tisztellek” elv alapján magas követelményeket állított mind önmaga, mind a tantestület, mind pedig a tanulók elé, de végtelenül emberséges volt, tudott megértő, türelmes is lenni. Tantárgyai közül különösen a fizikát szerette, sokat kísérletezett. Közvetlen viszonyt alakított ki és ápolt a szülőkkel, az őket képviselő munkaközösséggel Az iskolán kívüli kapcsolatokban kiemelt feladatának tartotta a patronáló üzemmel, a Vegyépszerrel való jó együttműködést. Nem kis mértékben neki és az általa irányított kollektíva alapozó munkájának köszönhető, hogy napjainkban a Gagarin iskola rangos intézménynek számít. Buttyán Sándor 60. életévét betöltve, 1975. augusztus 31-ei hatállyal vonult nyugállományba, azonban még két esztendeig sem élvezhette a jól megérdemelt nyugdíjat, mert 1977 júliusában elhunyt. Nagy részvét mellett temették el Salgótarjánban. Emlékét kollégái és diákjai szeretettel, tisztelettel őrzik, amíg csak képesek rá. Cs. B. A megkerült elvámolnivaló Bátonyterenye. Az Ady Endre Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében április 8- án tartotta az idei évad bérlet- sorozatának utolsó előadását a Fogi Színháza társulata. Mint ismeretes, az elmúlt év októberétől négy előadásból álló soro- * zat októberben vette kezdetét. Akkor a Kölcsönlakás című zenés bohózat került bemutatásra, majd az Egy szoknya, egy nadrág című zenés vígjáték következett, s februárban pedig az újszerű, szokatlan, de annál nagyobb sikert aratott Meghívás egy gyilkos vacsorára címmel egy igazi vacsorával egybekötött interaktív vacsoraszínház. Szórakoztató, könnyű darabok, remek, a saját és egymás játékát, a közönség reagálását egyaránt élvező színészi gárdával. Igen, megjelenésében (ha úgy tetszik, számszerűségében), elismerését, háláját őszintén kimutató, nagyszerűen együttműködő közönséggel. Bérletesek, ők minden esetben tudva, ismerve az úgymond könnyű, szórakoztató műfaj csoportjába tartozó darabok történetét, átengedték magukat a színészek teremtette hangulatnak, zenének, kikapcsolódásnak. így volt ez ezen a keddi, tavaszi estén is. Maurice Hennequin-Pierre Veber-Nádas Gábor Elvámolt nászéjszaka című zenés vígjátékának alapötletét néhány régi kabaréjelenetet idéző, sokunk fülében még ma is visszacsengő kérdés adta, a történetet erre építették a szerzők. Nevezetesen: Van önnek valami elvámol- nivalója? A Franciaországban játszódó történet a nászúira induló házaspár vonatbéli élményének következményeit, a férji kötelességet elmulasztani kénytelen ifjú ember már-már megsajnálni való „keserveit” mutatja be egy rendkívül rossz pillanatban érkező vámos ártatlan kérdését követően. S természetesen az ifjú feleség családjának kíváncsiskodó, segíteni akaró közreműködését, buzgalmát követhetjük nyomon. Papa, mama, húg, keresztapa, tartalék vőlegény, festőnek álcázott kéjnő, tevekereskedő, festőnövendék, s cselédek..., a történetet jól „keverő”, a darab (bár előre kiszámítható) fordulatait többnyire természetes híteleséggel, ha úgy tetszik, elhihető, meggyőző módon közvetítették. A próza mellett ének- és tánctudásukról is bizonyságot adva, bár ezúttal e technika nem volt kegyes sem a szereplőhöz, sem a közönséghez, a zenei hangosítás ezúttal minduntalan fölébe kerekedett az élő hangnak... A nagyszerű szereposztás okozta várakozás nem fulladt csalódásba. Kimagaslóan nagyot alakított csetlő- botló, síró-jajgató együgyűségét élvezettel alakító Beleznay Endre. A Straub Dezső és Rátonyi Hajnal alakította házaspár (már jól összeszokott módon) életszerűen, ha úgy tetszik, korhűen alakította a mennyasszony szüleit, Gergely Róbert a szenvedő, végül „győztes” vőlegény szerepében ezúttal prózai színészi képességéről adott meggyőző bizonyságot. S a többiek: a Zezét alakító Agócs Judit szép hangja, Oszter Alexandra és Straub Péter bájos, évődő kettőse, Benkóczy Zoltán, az életet már ugyancsak megtapasztaló keresztapája, s a cselédek: Szabó Zsuzsa és Sáfár Anikó alakítása (előbbi kivételesen vidám perceket szerezve) ugyancsak elválaszthatatlanul odatartoznak a mű teljes élvezetéhez, mint ahogy a festőnövendéket alakító Boros Ádám kedélyes, nagyokat nevető poénkodása is, vagy Fogarassy András több darabból már jól ismert komolykodó, mégis jókedvre derítő játéka. Talán a rosszul járt mennyasszony, az egyébként szépséges Fogarassy Bernadett játéka tűnt egy kicsit ha- loványnak, kicsit finomkodóan kényesnek. Szóval jól szórakoztunk, köszönjük. Valamennyien, hiszen most népesebb volt a nézősereg. Lavajné Dóka Éva polgármester a város számos civil- szervezetei közül most a kisterenyei nyugdíjasklub és a bátonyi nők klubja tagjait hívta meg, ha úgy tetszik, ajándékozta meg mintegy elismerésként a hosszú évek óta nem csak a saját (belső) életüket nagyszerűen szervező, színes tevékenységük okán, de a város életében betöltött szerepük, segítő jelenlétük elismeréseként is. Szóval (igazi) színház volt Bátonyterenyén! Régi és leendő nézők várjuk a folytatást! (-0-) A természetes vegetáció kora tavaszi díszei Fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) A boglárkafélék családjába (Ranunculaceae) tartozó kökörcsinek a természetes növényzet legelső kora tavaszi virágai közé tartoznak, mivel március második felében és április elején virítanak. A kék virágú leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) még gyakorinak mondható, míg a sötét ibolyaszínű bókoló virágú fekete kökörcsin már ritkább. Virágzás után a bibeszálak megnyúlnak és pelyhes bóbitává alakulnak. A Cserhát és a Mátra természetközeli gyepeiben, rétjein találkozhatunk velük, ahol nem törték fel és nem vetették felül a legelőt, és ahol nincs jó magyar szokás szerinti szertartásos kora tavaszi égetés. Kökörcsin szavunk egyébként ótörök eredetű és kék harangot jelent. Tavaszi hérics (Adonis vemalis) A boglárkafélék családjába (Ranunculaceae) tartozó hérics 5-8 cm átmérőjű aranysárga virágai a száraz pusztafüves lejtőkön szerencsére még számos helyen tömegesen nyílnak március végétől április végéig. Sötétzöld sallangos leveleivel kapcsolatos a másik, kevésbé ismert, magyar neve is: „kaporrózsa”. A növény már az előző ősszel rákészül a kora tavaszi virágzásra, mivel akkor fejleszti virágbimbóit. A virágzás után kifejlődő szeder alakú termés apró magvait hangyák terjesztik. Mivel mérgező, ezért az állatok nem legelik le. Legfőbb ellenségei a virágait letépő tudatlan emberek. Latin nevét az ógörög mitológia Adoniszától kapta, aki a tökéletes férfi szépség megtestesítője volt és akit végül Mars isten megöletett. A legenda szerint Adonisz vércseppjeinek helyén nőnek a héricsek. Salátaboglárka (Ficaria verna) Gyertyános tölgyeseink, patak menti ligeteink leggyakoribb kora tavasszal virító növénye, mely szintén a boglárkafélék családjának (Ranunculaceae) tagja. Gyökérgümői a fügéhez hasonlítanak, innen ered a növény latin neve (ficus, ficaria). Kerekded, szíves alakú leveleit valaha salátaként fogyasztották, mivel ez a növény biztosította a legelső kora tavaszi vitaminforrást. 2-3 cm átmérőjű virágait 8-12 aranysárga viaszfényű sziromlevél alkotja. A virágok nyílása és be- záródása a fényviszonyoktól függ. Apró tyúktaréj (Gagea minima) A fent leírt fajokhoz képest szerényebb méretű, de azoknál jóval gyakoribb, még városi parkokban is előfordul. A liliomfélék családjába (Liliaceae) tartozó hagymás növény. Levelei hosszúkás lán- dzsásak. Március végén hozza 5 -8 mm átmérőjű virágait, melyek közül 2 -3 képez egy álernyőt. A 6 sárga sziromlevél tövében nektármirigyek találhatók. A Gagea név egy angol szerzetes botanikus: Sir Thomas Gage nevét örökíti meg. KÉP ÉS SZÖVEG: HÍR JÁNOS
