Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-08 / 58. szám

2008. MÁRCIUS 8., SZOMBAT 9 INTERJÚ Terítéken a vadászszezon Ahol a vaddisznó kárt okoz, ott egy konda is sok - pedig a sza­porulat féken tartására a vadászatra jogosultak megtesznek mindent, amit lehet - még, ha ez sokszor nem is látványos do­log. Merthogy a vaddisznótúrások a terepen maradnak, de a ki­lőtt vadat legfeljebb a trófeák között, vagy a tányéron látni vi­szont, igencsak átlényegült formában... Egész kontinensünkön gondot jelent, hogy a vaddisznó urbanizálódása megkezdődött, a lakott területekén vagy azok közelében élő állomány ellen egyelőre nincs hatékony védekezés - nemcsak Salgótarjánban, hanem Berlinben vagy Budapesten sem. Ráadásul az autópá lyák építése egyre kisebbre szabdalja az élőhelyeket, évszáza­dos vadváltók szűnnek meg - egyelőre úgy tűnik, végleg. Az Ipoly Erdő Zrt. salgótarjáni erdé­szete két vadászterületet is kezel Sal­gótarján, valamint a várost az északi csücsökben környező községek köz- igazgatási területén. Ide tartozik a - nagyrészt természetvédelmi oltalom alatt álló - Karancs 3829 és a Medves 5700 hektárja. Az elmúlt vadászsze­zon - tudniillik a vadgazdálkodási év március 1-jétől február 28-áig tart, a törvény szerint még a szökőévekben is - értékelésére Lévárdi Györgyöt, a sal­gótarjáni erdészet vezetőjét kértük.- Eredményes volt az elmúlt idény, a két vadászterületen a tervezett 150 vaddisznó helyett 240-et lőttünk - mondta Lévárdi György. - Ez a túltel­jesítés természetesen hatóságj,jóváha- gyással történt. Az állomány szabályo­zására sok időt és energiát kell fordí­tani, a pluszmennyiséget pedig nem könnyű meglőni. Mindkét vadászterü­leten bérvadásztatás folyik. A Szőlő- verő-völgyben van egy vaddisznóskertünk is, itt még plusz száz vaddisznót ejtettek el az elmúlt vadgazdálkodási évben. Egyébként ezek jelentős része is a két külső va­dászterületen élve befogott malacok és süldők közül kerül ki.- Hozzáértők szerint egyéni vadásza­ton a vaddisznólétszámot nem is lehet kordában tartani.- Valóban a hajtások a legeredmé­nyesebbek, de ezek rendkívül költsé­ges vadászatok, hiszen a hajtókát fizet­ni kell, akárcsak a résztvevők területen való mozgatását, nem beszélve az ala­pos és minden apró részletre kiterjedő, hosszadalmas szervezőmunkáról, ami­re az eredményességhez szükség van. Egyébként a vaddisznóállományt befo­gással is igyekszünk apasztani. Salgó­tarján északi körzetében, a két terüle­ten valamivel több mint 400 nagyvadat ejtettek el vendégeink. A vaddisznón felüli 160 darab nagyvad nagyobb fele őz, kisebb fele gímszarvas, illetve pár muflon is színesíti a terítéket. AGANCSOZÓK ÁLDOZATA?- Mennyi vadkárt fizettek a szezon­ban?- Érdekes összeg, egymillió-egyezer forint volt. Mindenképpen meg kell említeni azonban, hogy egy tavaly ősz­szel hurokba akadt szarvasbikánk vad­gazdálkodási értéke is ugyanennyi! A vadorzás és a kóborló kutyák sok kárt okoznak, tavaly ez bizonyíthatóan há­rommillió forintra rúgott, beleértve az említett bikát is. Emellett fel sem tud­juk mérni, hogy főleg az ellési és a sza­porodási időszakban a terepmotoro­sok, a kvadosok, a fatolvajok zavarása mekkora károkért felelős!- Mit lehet tenni a vadkár ellen?- Az intenzív vadászat, a károsított területek közelében az elvonó etetés - szemes, szálas és lédús takarmányt egyaránt etetünk - valamint a vadri­asztás, végső esetben villanypásztor építése lehet a megoldás.- Somoskő határában vadasparkot is kialakított az erdészet.- Ez a beruházás is befejezéséhez közeledik. Annyit talán nem korai el­mondani, hogy a látogatók itt magas­lesekről, természetes környezetükben láthatják és fényképezhetik a vaddisz­nókat, a muflonokat, az őzeket, a dám­szarvasokat. Talán egy kis ízelítőt is kapnak majd ezáltal a vadászat nehéz­ségeiről és szépségéről... Éppen beszélgetés közben derül ki, hogy a március 1-jén kezdődő új vadgazdál­kodási év első nagyvadja is megkerült: egy negyven kiló körüli, előző évi szarvas­borjú akadt fenn egy drótkerítésen - mivel ugrás vagy kapálódzás közben eltört a lába, le kellett lőni: a vad ilyen sérülése gyógyíthatatlan. Ami azonban a legcsú­nyább az egészben, hogy valószínűleg agancsozók okozták a vad halálát. Ilyenkor ugyanis néhányan - eléggé el nem ítélhető módon - nappalozó helyeiken keresik fel a pihenő vadat, sokszor kutyákkal is hajtják őket, hogy a megriasztott bikák ledobják fejdíszüket. Mivel a hullott agancs a törvény szerint a vadgazdálkodó tu­lajdonát képezi, az engedély nélküli gyűjtés lopásnak minősül! Együttműködés az erdőkért, a vadért A Pásztói Rendőrkapitányság nagy gondot fordít illetékességi területén tevékenykedő vadásztársaságokkal való eredményes munkakapcsolatra. Ennek függvényében - egy alapos előkészí­tő időszakot követően - 2008. február 28-án együttműködési megállapodást kötött a kapitányság illetékességi területén mű­ködő alábbi erdészetekkel és vadásztársaságokkal. A megállapodást az Egererdő Zrt. Bátonyterenyei Erdészete, az Ipoly Er­dő Zrt. Kisterenyei Erdészete, a Dám Vadásztársaság, a Hidegvölgy Vadász- társaság, a Kálló-Vanyarc-Erdőkürt Földtulajdonos Közösség (FTK), a Kelet-Cserhát Vadásztársaság, a Mária-völgye Vadásztársaság, a Pásztó-Szurdokpüspöki FTK, a Szorospataki Bányász Vadásztársa­ság, a Szuha-menti Vadgazdálkodá­si Egyesület, és a 551810 sz. FK. il­letékesei látták el kézjegyükkel. Az együttműködési megállapo­dás céljáról Vida Ottó Kolozs rend­őr alezredes kapitányságvezető adott tájékoztatást:- A Pásztói Rendőrkapitányság il­letékességi területén található erdősé­gekben és egyéb vadászterületeken történő orvvadászatok, illegális faki­termelések, falopásök, természetkáro­sító, környezetkárosító, illegális hulla­dékkezeléssel kapcsolatos és egyéb jogsértések megelőzése, megszakítá­sa, az elkövetők felderítése és eljárás alá vonása, valamint közös járőrözé­sek és bűnmegelőzési akciók végre­hajtása a cél. Elmondta továbbá, hogy az együtt­működési megállapodás fontos része a kapcsolattartó személyek kijelölé­se, a jogszabályi változásokról a köl­csönös tájékoztatásadás, a veszélyez­tetett területek, útvonalak, időpontok behatárolása. A tervek szerint közös járőrszolgálatot szerveznek az erdé­szeti és a vadászati szakszemélyzet bevonásával, tanulmányozzák a min­taokmányokat, térképeket és egyéb speciális technikai eszközöket. Orv­vadászok, illegális fakitermelések, fa­lopások, természetkárosító, környe­zetkárosító, illegális hulladékkezelés­sel kapcsolatos és egyéb jogsértések megelőzése, megszakítása, illetékte­len tűzgyújtókkal szembeni hatéko­nyabb fellépés, vadbalesetek során va­ló segítségnyújtás, illegálisan tartott fegyverek kiszűrése, társasvadászat­ok rendszeres ellenőrzése szintén a célok között szerepel. Tekintettel arra, hogy Nógrád az ország legerdősültebb megyéje, fel­merült az a közös igény a rendőr­ség és a fenti szervek vezetői köré­ben, hogy az erdőkben történt jog­sértések minél fokozottabb és cél­irányosabb megelőzése és kezelése érdekében szükséges és indokolt a főbb prioritások megvitatása és írá­sos formában való lefektetése egy együttműködési megállapodás ke­retében. Az elkészült megállapodások aláírásakor az érintett vezetők biza­kodásukat fejezték ki a tekintetben, hogy már a közeljövőben kézzel fogha­tó eredményei lehetnek az együttmű­ködésnek, továbbá valamennyi vezető biztosította segítő szándékát, hiszen az eredményes és megfelelően haté­kony közös munkavégzés egyik zálo­ga a kölcsönösség. es/a Szabó Lajos, a bátonyterenyei erdészet vezetője (balra) és Vida Ottó Kolozs aláírja az okmányokat Erdőn-mezőn járva, a művészet eszközeivel Gyermekkori élményei meghatáro­zóak számára. Erdő, mező, vízpart élőlényeivel tanulmányai során fel­sőfokon is megismerkedett. Isten­adta tehetsége a pedagógusiról a művészpályára vitte, amint azt szá­mos díj is bizonyítja. Címszavak­ban talán ennyi lenne, ha három mondatban kellene - és lehetne -' összefoglalni Valaczkai Erzsébet eddigi pályafutását. Napjaink egyik legismertebb magyar természet- és vadászfestőjének Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban nyílt tárlata a hét elején. A szom­szédos Heves megyei Tarnaleleszen élő művésznőtől ezen alkalomból kértünk interjút. Faragó Zoltán- Orosházán születtem, de Pusztaföldvá­ron nőttem fel, tanyán. A természet itt min­dig karnyújtásnyira volt - mondja Valaczkai Erzsébet. - A mai napig megha­tározó élményeket szereztem ott, a Haran- gos-ér partján, ami körül szikes részei is voltak, páratlanul gazdag élővilággal! A ma­darak mellett a vad is mindennapos látvány volt, őz, fácán, nyúl, róka sűrűn került elém, iskolába jövet-menet is. A vadászatokat az istállónk padlásáról néztem végig, sokszor egy-egy, a nádasban felejtett fácánt később meg is találtam - mondja nevetve. Rajzolni kicsi koromban is szívesen raj­zoltam, de tudatosan csak középiskolás ko­romban, az orosházi gimnáziumban kezd­tem el foglalkozni vele, Fiilöp Erzsébet fes­tőművész szakkörét látogattam. Ott első­sorban - a felvételire készülve - portrékat és csendéleteket rajzoltunk. Szegeden a Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskola biológia­földrajz szakra jártam, itt ismerkedtem meg a különféle színes technikákkal. Itt jött egy fordulópont, amikor a szakdolgozatomat ké­szítettem, ugyanis lakóhelyem madárvilá­gáról írtam azt, a diplomamunkát pedig sa­ját képeimmel illusztráltam.- Ez volt a rajz diplomamunkája is?- Nem, arra mást csináltam, ez csak a bi­ológia volt! Viszont a szakdolgozat rendkí­vül jól sikerült - ezt nem én mondtam, ha­nem a tanáraim! - és évekig mutogatták, mint különlegességet, mert ilyen nem volt azelőtt. A szakdolgozatot megmutatták Muray Róbert festőművésznek is, aki azóta is figyelemmel kíséri munkásságomat. Ta­nítani 1981-ben kezdtem, ekkor a Búvár cí­mű lap közölte a szakdolgozathoz készített illusztrációim egy részét, szintén Muray Róbert ajánlására. Ekkor írtam az első pub­likációimat is, mint madarász... Később a Búvár Zsebkönyvek harmadik, madarak­ról szóló kötetét, Kőhalmy Tamás Vadászen­ciklopédiáját, illetve néhány szépirodalmi ihletésű vadászkönyvet is illusztráltam, a Vadgazda magazinba művészeti témájú so­rozatot írtam...- Hogyan került Észak-Magyarországra, Tamaleleszre?- 1982-ben férjhez mentem és mindket­ten ott találtunk munkát A válásunk után is maradtam a faluban, mert a leányaim, akik időközben persze felnőttek, már ide kö­tődtek. Itt is számos művészi inspiráció ér, hiszen az erdő és a nagyvad tanulmányozá­sára Tarnalelesz környékén bőségesen nyí­lik lehetőségem.- Ha jól tudom, ma már nem tanít.- Tanítványaim most is vannak, de már 2001-ben feladtam az aktív pedagógusi munkát, azóta inkább csak az alkotásnak élek. Tulajdonképpen grafikus vagyok, a legkedvesebb alkotóeszközöm a ceruza. Az emberek ugyan színesben látják a vüágot, de nagyobb kihívás fekete-fehérben, az anyag szövetét is érzékeltetve megrajzolni valamit. Emiatt a ceruzarajzok a legkedve­sebbek a számomra. Az olajfestéket sokáig tiszteletben tartottam, de aztán sikerült rá­hangolódnom erre az anyagra is...- Nem sajnálja az alkotásait, amikor a ve­vő elviszi őket?- Tulajdonképpen nem! Ha sikerül elad­ni egy képet, készüljön az bármilyen tech­nikával, késztetést érzek arra, hogy igye­kezzek még jobbat alkotni, mint amilyet el­vittek! Egyébként vannak gyűjtőim is.- Talán kevéssé közismert, hogy sportva­dász is.- A párom 2002-ben lepett meg azzal, hogy befizetett a vadászvizsgára. Elég szé­les körű ismereteim voltak, könnyen vettem az akadályt és tulajdonképpen nem is volt nehéz belevinni... Nagyon sok vadászati rendezvényen állítottam már ki az alkotása­imat, nem volt idegen maga a közeg sem.- Van kedvenc vadfaja?- Mint alföldinek idő kellett ugyan az is­merkedéshez, de a vaddisznó, főleg az óva­tossága miatt igen vonzó vadfaj! A lesen ül­ve tapasztalhatja meg az ember, hogy a szó­rót kétszer is körbejárja, az idősebbek hagy­ják, hogy a fiatalok menjenek előre, rend­kívül óvatos és egyben karakteres vad! Akárcsak a muflon. Az őzet a kecsessége, mozgása miatt szeretem. A patás állatok igen látványosak, a gím- és a dámszarvas is gyönyörű vad... A róka a maga színvilá­gával a rajz szempontjából is érdekes, rá­adásul a nem vadászok számára, mint me­sehős népszerű és közismert- Sokan elítélik ma a vadászatot- Életünk más élőlényektől függ, ezt el kell fogadni! Egy búzaszem is élet, elvesz- szük, ha kenyeret akarunk enni. Máskép­pen nem tudunk létezni! A vadászat pedig egy szertartásos és szépséges eszköz az élet elvételére. Nincs annál szebb, amikor kalap- levéve, kürtszó mellett állunk a teríték fe­lett, amikor fejet hajtunk a vad előtt... Pillanatkép a megnyitóról Valaczkai Erzsébet kiállításának meg­nyitóján Plachy Péter, a Várhegy Vadász- társaság elnöke - miután röviden be­mutatta a művész­nő életútját - szólt arról, hogy tárlat szeptemberben visszatér Salgótar­jánba. A könyvtár­ban 41 képet láthat­nak az érdeklődők, az alkotások meg is vásárolhatók.- Aki látja ezeket a képeket, talán azt mondja, hogy irány a természet, még ak­kor is, ha nem vadász - mondta Plachy Péter. - Egyszerűen lenyűgöző, ami itt látható, ezek képek szinte beszélnek! Szólt arról, hogy a Valaczkai Erzsébet Csergezán Pált tekin­ti példaképének, s a sors úgy hozta, hogy megkapta a Magyar- országon méltatlanul mellőzött alkotóról el­nevezett díjat is - sok más nagyszerű elismerés mellett. A tárlat megnyitójára eljött Muray Ró­bert, Valaczkai Erzsébet mentora, az egyik legnagyobb élő magyar természet­festő is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents