Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-27 / 72. szám

2 2008. MÁRCIUS 27., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE Napjaink problémái között egyre inkább találkozunk a szervátültetés kérdésével. Nap mint nap hallani gyermekekről és felnőttekről, akik azon a bizonyos várólistán szerepelnek és életük egy másik ember halálától függ. A tavalyi év során országosan körülbelül százan haltak meg a várólistán szereplők közül. Joggal merül fel a kérdés: a pénz vagy a kevés donor az elhalálozások oka. Talán mindkettő. Ugyanakkor a legnagyobb probléma, hogy az emberek többsége nincs tisztában a transzplantáció * részleteivel kapcsolatban. Sokan nem tudják, mit kell tenniük ahhoz, hogy haláluk esetén valaki megkapja szerveiket. A halál tabu - életet menthetnek a szervek Gulyás Edina A halál ma Magyarországon tabutéma, a családtagok nem be­szélnek arról, hogy bekövetkez­het a legrosszabb. Éppen ezért az agyhalál és a szervdonáció sem kerül szóba, így a hozzátar­tozók számukra ismeretlen helyzet előtt állnak, amikor egy közeli rokon esetében merül fel a szervkivétel lehetősége.- Magyarországon a feltétele­zett beleegyezés elve alapján fo­galmazták meg a jogi szabályo­zást, ami azt jelenti: ha valaki életében nem tiltakozott az el­len, hogy szerveit halála esetén szervátültetési célokra felhasz­nálják, akkor feltételezhető, hogy beleegyezik ebbe - fejtette ki Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat szervkoordi­nációs irodavezető koordinátora. Mint mondta: nagyon fontos lenne, hogy sokat beszéljenek erről mind a szakemberek, mind a családtagok, hiszen az egész világra jellemző szervhiány mel­lett sokan várnak szervátültetés­re, akik csak ezáltal élhetnének tovább. Persze nagyon nehéz helyzet­ben vannak azok, akiknek egy hozzátartozójuk az agyhalál ál­lapotába kerül. Ez ugyanis egy ritkán előforduló, speciális és átmeneti állapot, ami visszafor­díthatatlan. Ekkor nem a szív működése szűnik meg első­ként, hanem az agytörzsé, vi­szont a gépek és gyógyszerek segítségével a szervekben még fenntartható a keringés, így azok alkalmasak maradnak a transzplantációra. Azonban az agyhalott már semmilyen érzé­kelésre, észlelésre, mozgásra, gondolatra nem képes, minden élettani működés megszűnik, amitől bárkit embernek tar­tunk. Ez a folyamat visszafor­díthatatlan, vagyis előbb-utóbb halálhoz vezet.- Az agyhalál észlelése után a szakembereknek a rendelkezésre álló időben - vagyis amíg a szer­vek nem károsodnak - az Orszá­gos Transzplantációs Nyüvántar- tásból (OTNY) kell lekérdezni az érintett adatai alapján, hogy életé­ben tett-e tiltakozó nyüatkozatot. Amennyiben Uyet nem találnak, az illető szervei felhasználhatók transzplantációs célokra - fejtet­te ki Mihály Sándor, hozzátéve: a család felé az ide vonatkozó jog­szabályok szerint csak tájékozta­tási kötelezettségük van az orvo­soknak, azonban a gyakorlatban elfogadják a hozzátartozók tilta­kozását Mint mondta: a magyar- országi polgári jog alapján senki­nek a teste nem birtokolható má­sok által, nem kezelhető tárgy­ként. A családtagoknak kegyeleti joguk van, ami nem sérül a szerv­kivétel által. Sándor Mihály elmondta, hogy hazánkban körülbelül hat- százan tiltakoznak az Országos Transzplantációs Nyilvántartás­ban az ellen, azaz hogy haláluk után szerveiket felhasználják. Tavaly mintegy 370 szervátülte­tést végeztek el az országban, ebből a legtöbb vesetransz­plantáció volt. Az idei évben már 72 beavatkozás történt. Ugyan­akkor valamivel több mint 800 rászoruló beteg vár új, egészsé­ges szervre, közülük most éppen 617-en vesére, hatvanan pedig májra. A szervátültetés története NMH-információ Hazánkban az első emberen végzett transzplantációt Németh András végezte Szegeden 1962. december 21-én, amely egy élő- donoros veseátültetés volt. Szer­vezett vese-átültetési program több mint tíz évvel később in­dult csupán, 1973-ban Budapes­ten, majd 1979-től Szegeden, 1991-től Debrecenben és végül 1993- ban Pécsen is megnyütak a vesetranszplantációs osztá­lyok. Budapesten a Transzplantáci­ós és Sebészeti Klinika Perner Ferenc professzor vezetésével 1994- ben nyílt meg és a követke­ző évben megindult az azóta is sikeresen működő májtranszplantációs program. Az első szívátültetést 1992-ben végezte Szabó Zoltán professzor a budapesti Ér- és Szívsebészeti Klinikán. A kombinált vese- és hasnyálmirigy-beültetést 1998- ban dr. Kalmár Nagy Károly kezdte meg a pécsi Sebészeti Kli­nikán, 2004 óta Budapesten is történik ilyen beavatkozás. Tüdőátültetés Magyarorszá­gon nincs, azonban a rászoruló magyar betegek Bécsben kap­hatnak új tüdőt 1996-tól, 2002 óta pedig magyar donorok tüde­jét is kiveszik egy Budapest- Bécs kétoldalú megállapodás alapján. Az Egészségügyi Mi­nisztérium 2001-ben megalapí­totta a Hungarotransplant Ki­emelten Közhasznú Társaságot a szervtranszplantációs riadók koordinálására. A szervezet mű­ködése kapcsán jelentősen nőtt a donorjelentések és így a szerv- átültetések száma is; A Hungarotransplant Kht. doná- ciószervezési munkáját vette át az Országos Vérellátó Szolgálat szervkoordinációs irodája 2007. január 1-jén. A Szent Lázárban is lehetséges szervátültetés Horváth Boglárka Négrád megye. Dr. Nádas Gábor, a Szent Lázár Megyei Kórház központi intenzív osztályának adjunktusa, transzplantációs felelős elmondta: egész Európában hiány van a szervekből, sokkal több szervre volna szükség a szervátültetéshez. Mint megtud­tuk, a vesét az ország több városában, így Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Pé­csett, a szívet, a májat azonban csak a fővá­rosban, a tüdőt pedig csak külföldön, példá­ul Bécsben ültetik át. ■ - Salgótarjánban az utóbbi időben növe­kedett a tranzitforgalom, ami eddig elkerült bennünket. Tavaly három betegünknél tör­tént szervkivétel, az alacsony szám részint annak köszönhető, hogy az akut idegsebé­szeti ellátásra szoruló koponyasérülteket rendszerint továbbküldjük kiemelt intézmé­nyekbe, ugyanis kórházunkban nincsen idegsebészeti osztály - fejtette ki dr. Nádas Gábor. A hozzátartozókat a szervátültetés lehető­ségéről minden esetben részletesen tájékoz­tatják, jogilag azonban bármely agyhalott szervei felhasználhatók szervátültetésre, amennyiben a páciens életében nem tett ez ellen tiltakozó nyilatkozatot. A jelenlegi törvények szerint csak abban az esetben kell nyilatkozatot tenni, ha tilta­kozunk szerveink „felhasználása” ellen. A nyilatkozó adatait egy fővárosi adatbázisban rögzítik, ahonnan donáció esetén minden esetben lekérik a pontos adatokat, s ha a do­nor itt szerepel, akkor a szerveit nem hasz­nálják fel. Ilyen nyilatkozattal az osztály or­vosai még nem találkoztak.- Az agyhalál beállta után megkezdődik a beteg gondozása, ezzel egy időben elkezd­jük a hozzátartozók informálását is a beteg állapotáról és a szervátültetés folyamatáról - fogalmazott dr. Nádas Gábor, majd hozzá­tette: a felvilágosítást követően a hozzátarto­zók türelmi időt kapnak, hogy átgondolják a donorrá válás tényét. Az adjunktus vélemé­nye szerint erre azért van szükség, mert a donációra kerülő személyek leggyakrabban egy váratlan esemény, például baleset miatt válnak agyhalottá és a hozzátartozóknak ilyen rövid idő alatt nehéz feldolgozni a visz- szafordíthatatlan halál tényét, hiszen ha gé­pi és gyógyszeres támogatásokkal is, de a szervezet még „működik”. Arra a kérdésünkre, hogy a megyeszék­helyen megvannak-e a szervátültetés fel­tételei, az adjunktus elmondta: megvannak a feltételek, a szervátültetést a kórházba érkező budapesti sebészi transzplantációs team látja el, a beavatkozás során az aneszteziológiai feladatokat az osztály or­vosai biztosítják. A beavatkozásig a donor személy gondozását szigorú protokoll sze­rint a központi intenzív therápiás osztály látja el. Mint megtudtuk, az agyhalál beáll­ta után egy agyhalált megállapító három ta­gú orvosi bizottságot kell minden esetben felállítani, amely az agyhalál tényét írásban is megerősíti.- Az agyhalál beálltától kezdődően folya­matosan kapcsolatban állunk a budapesti koordináló központtal, amely a törvényben szabályozott kötelező várakozási idő alatt minden lényeges adatot kikér a betegről és körvonalazódik, hogy ki is kaphatja meg a páciens szervét, esetleg szerveit - fejtette ki dr. Nádas Gábor, majd hozzátette: Budapes­ten és egyes kiemelt vidéki -intézmények­ben élődonoros szervátültetés is történik, a vese és a máj esetében. Rajtunk áll tehát a döntés: tiltakozunk, vagy nem. Természetesen meg kell értenünk a gyászolókat, akik halott rokonukat úgy szeretnék eltemetni, ahogyan megszületett. Ugyanakkor abba is bele kell gondolnunk, hogy a transzplantációval életeket, akár sa­ját hozzátartozónk életét menthetjük meg. Ha az agyhalál állapotában lévő életében nem tiltotta meg szervei felhasználását, akkor - elméletileg - az orvosok kioperálhatják azt. A gyakorlat azért más...

Next

/
Thumbnails
Contents