Nógrád Megyei Hírlap, 2008. március (19. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-11 / 60. szám
Unalmas hétköznap esték Hétköznapokon a délutánom és az estém elég unalmasnak mondható. Általában délután három körül esek haza, akkor ebédelek, utána pedig tárt karokkal várnak jegyzeteim, könyveim. Ha kevesebbet kell tanulnom, akkor szívesen elfoglalom magam egy könyvvel, most spéciéi újra kezdtem a Harry Potter- sorozatot. Örülök akkor, ha jut időm egy késő délutáni sorozatra is, például Szívek szállodája. Igazából csak próbálom agyonütni az időmet, már ha marad egyáltalán. Itt, a faluban nincs sok lehetőség, ezért felüdülés számomra, ha kedvenc barátosném átruccan hozzánk pénteken és szombat délután utazik csak haza. Ezeken a fél hétvégeken pedig rengeteget „szellőztetjük a gyomrunkat”, sokat nevetünk - mint általában mindig - és filmeket, animéket vagy sorozatokat nézünk. A hétköznapokban csak a dél- előttök jók, mert a barátaimmal vagyok - úgy-ahogy. Az estéken csekély számmal előforduló szabadidőmben pedig jöhet az msn, ahol újfent a barátokkal társalgók. Esetleg szerdánként „Ház” doki rendelésén veszek részt, csütörtökön a Halállista teleírá- sát követem figyelemmel (ez spéciéi egy anime), péntekenként pedig a szellemirtó testvérpárral töltök el egy órácskát Odaát. A hétvégék estéi majdnem ugyanilyenek, hacsak nem adódik egy jó alkalom, hogy elmehessek a rock táncházba - ha nincs szerencsém, akkor a fentebb említett opciók közül válogathatok. Alapjában véve úgy gondolom, hogy nemcsak én, hanem mindenki elég punnyadt mostanság. Ezért van az, hogy a televízión kívül nincs jobb elfoglaltság, ha mégis, akkor azt úgyse használjuk ki mindig. Fridrich Ágnes, 11. c Szent-Györgyi Albert Gimnázium „Ha unjuk a bezártságot..” „Este van, este van, ki-ki nyugalomban...” - írja Arany Já- nos a Családi kör című versében. Nálam ez pont fordítva van, mivel délután sajnos, nem jut idő mindenre, így este fogok hozzá majdnem minden olyan dolognak, amit szeretek. Általában ilyenkor rendet rakok az íróasztalomon, kifaragom a ceruzáim. Esetleg olvasok, de van, hogy közben tévét is nézek, mert épp akkor kezdődik az NCIS vagy éppen a Dr. House és nem akarom kihagyni ezt a részt Ám a könyv is érdekes, így megpróbálok mind a kettőre figyelni, kisebb-nagyobb sikerrel. Ennek előbb-utóbb az lesz a vége, hogy kedvenc sorozatomra koncentrálok. Ha még futja az erőmből, akkor leülök a számítógép elé msn-ezni vagy híres fényképészek képeit nézegetni (mivel nagy hobbim a fényképezés), esetleg egy-két fényképészed trükk után kutatok. A másik dolog, amit nagyon kedvelek: a finn nyelv és a finn kultúra. Esténként finnországi beszámolókat olvasok, vagy tanulmányozom a nyelvet, a finn nyelvtant, hagyományokat. Néha az is előfordul, hogy kora este fogok hozzá a tanuláshoz, ilyenkor általában jobban tudok koncentrálni, jobban fog az agyam. így telnek el a hétköznap estéim. Hétvégén este, amikor otthon vagyok, filmet nézek, interneten böngészek, néha-néha zenélge- tek is. Az utóbbi egész jól pihentet. Ilyenkor csak a zenére figyelek, nem gondolok semmi másra, ez kikapcsol, s unaloműzés céljából is hasznos. Néha áthívom a barátnőimet, hogy megnézzünk egy jó filmet, megbeszéljük, hogy mi történt velünk a héten, mivel mind más városba járunk középiskolába, ezért csak hétvégén tudunk beszélni úgy, hogy a telefonszámla sem lesz magas. Aztán, ha unjuk a bezártságot, összeülünk a haverokkal, mert őket se sűrűn látjuk. De mikor az estéket barátok nélkül töltöm, beülök kedvenc fotelomba egy bögre teával vagy kakaóval egy jó könyv társaságában és olvasok. Ezek azok a dolgok, amikkel esténként lefoglalom magamat, egy hosszú, fárasztó nap után. Vígh Anikó 11. c Szent-Györgyi Albert Gimnázium Séta, viccek, mértéktartás Azok a bizonyos esték... Manapság minden idősebb így emlegeti a fiatalkori estéit, amikor olyan dolgok történtek, amelyek emlékezetesek számára, szívesen emlékszik vissza rájuk. Kollégistaként nekem elég mások, mint a legtöbb embernek, mert itt sosem unalmas semmi, mindig történik valami. Milyen is lehet egy kollégista élete? - teszik fel a kérdést főleg azok, akik otthon éjszakáznak. A délután tanulással telik, majd hat órakor kezdődik a vacsora, s mivel ke- resztény kollégiumban vagyunk, ezután rendszerint a Bueno nőtte szokott következni, ami azt jelenti, hogy minden csoport a csoportvezetőjével egy különterembe vonul és felolvas egy tanulságos kis történetet. Aki megérdemli, vacsora után kikéredzkedhet a városba - ilyenkor kezdődik az „élet” -, a haverokkal sétálhat, beülhet egy szórakozóhelyre, megihat egy kólát, elmehet moziba. Persze ezt nem kötjük a csoport- vezetőink orrára... Legtöbbször a városi sétát választom, bár annál jobb nincs, amikor a koleszból húszan-huszonöten leülünk a társalgóba és nekiál- lunk vicceket mesélni, megbeszélni a hét eddigi történéseit. Ez a többség. Persze vannak olyanok is, akik vacsi után tanulnak, lezuhanyoznak, megnézik az esti sorozatot és lefekszenek aludni. Sajnálom őket amiatt, hogy ők nem élik át azokat az élményeket, amiket én. Este tíz óráig vagyunk kiengedve, de utána csöndben kell maradni és menni aludni. Mivel fiatalok vagyunk, ez sajnos, nem sikerül. Beszélgetünk, ha kell, megvigasztaljuk egymást. Hatalmasakat nevetünk, ami az éjszakás tanárunknak sajnos, nem tetszik. Nem is értem, hogy miért? Jó dolog a kollégium és minden estével egy újabb élménnyel lesz gazdagabb az ember. Aztán eljön a hétvége. Szombat estét írunk és mindenki azon gondolkozik, hogy vajh’ hova is menjen, diszkóba, thba (táncházba), vagy akár egy házibuliba? Aztán jön a megmentő telefon a barátnőnktől, aki hallotta, hogy lesz egy jó kis buli itt és ott, menjünk el. Rendszerint én egyiket sem választom, mert ilyenkor a családommal lehetek, s órákon át tudunk beszélgetni a hét történéseiről. A közös vacsorákat szeretem a legjobban, azok mindig megnyugtatnak. Aztán jön a fürdés, utána pedig a közös tévénézés, amit rendszerint mi ágyból szoktunk megtenni. A hétköznapok stresszhatásait a pihenés vezeti le a legjobban, amire nincs is jobb alkalom a hétvégéknél. Persze azért néha-néha én is elmegyek bulizni. Ilyenkor a th-t vagy egy házibulit választok. Szórakozunk az otthoni haverokkal, beszélgetünk, eszmecseréket folytatunk. Az én estéim így zajlanak. Mit ne mondjak, elég mozgalmasak. Akik nem hiszik, próbálják ki legalább egy hétre. Garantálom, hogy nem fogják megbánni. A fontos az, hogy tudjunk mértéket tartani mindenben. A kollégiumba ne kelljen az ügyeletet behívni... Ha pedig hétvége, akkor ne arról szóljon, hogy leisz- szuk magunkat a sárga földig, merthogy az milyen jó buli. Mindent mértékkel, hiszen ha nem emlékszünk rá, akkor honnan tudjuk, hogy olyan jó volt??? Kis Beáta, 11. c Szent-Györgyi Albert Gimnázium Sosem zajlik minden estém ugyanúgy, attól is függ a program, hogy milyen napom volt és müyen lesz a következő; hogy a család többi tagja mit csinál és mikor ér haza. Amikor végre befejeztem a tanulást, anyával gyakran ülünk össze egy negyed órára csak hogy megbeszéljük, kivel mi történt, mik a tervek másnapra, hiszen egy család vagyunk. Sajnos, ezeken az estéken kívül csak a hétvégéken van alkalmunk hosszabb beszélgetésekre, így arra mindketten odafigyelünk, hogy ezek a negyedórák ne maradjanak el az estékből. Nagy sajnálatomra nincs számottevő szabadidőm a hétköznapokon a másnapra való felkészülés miatt, de bizonyos dolgoknak mindig szentelek időt, például az említett rövid beszélgetésekre az anyukámmal, egy húsz-harminc perces jógára, ami mostanra az életem részévé vált, egy forró fürdőre, ami legalább úgy kikapcsol, mint a tantra jóga. Mindig szakítok időt olvasásra is, ami nélkül talán már el sem tudnék aludni, a lefekvés előtti pár perc mindig ezzel telik. Néhány este a kutyám is feloson a szobámba, csak hogy megrágja a virágaimat, s csupa kutyaszőr legyen a szőnyeg. Amíg kicsi volt, kölyökkutyaként gyakran még az ágyamba is bemászott, de mostanra talán már el sem férnénk. A hétköznap esték így nem túl izgalmasan, tanulással, s némi kikapcsolódással telnek. Nem vagyok vele elégedett, s nem tartom kielégítőnek ezeket az estéket, de nem tudok ellene tenni és ha haladni akarok, muszáj beosztanom az időmet, kiszűrni a legfontosabb teendőket. Major Zsófi, 11. d Szent-Györgyi Albert Gimnázium
