Nógrád Megyei Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-08 / 33. szám
4 2008. FEBRUÁR 8.. PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Karancs-Medves, Cseres-hegység Új monográfia jelent meg vidékünkről - Gömör és Nógrád határán Jelen sorok írója bevallja: elfogult, ha a Karancs- Medves-vidékró'l esik szó. Nem véletlen, hiszen szülőföldjének vallja ezt a vidéket, úgy a ma már Salgótarjánhoz tartozó Andrásfalvát, mint őseinek néhány lakóhelyét, a Karancsberényhez tartozó Aranyipusztát, vagy a határ túloldalára eső Tajtit. Sok száz kirándulás, fotós túra, vadászat őrzi írásaiban, fotóin és a emlékezetében a táj, az élő- és az élettelen természet szépségeit, jó néhány ember barátsága köti ide, közöttük olyanoké is, akik már a túlvilágról nézik, mit tesznek éppen ezen a tájon az utódok. Elfogult hát ezzel a vidékkel szemben - de, aki csak egyszer is látta a Karancsot vagy a Medves- fennsíkot, Fülek várát vagy a Szilváskő bazaltorgonáit, beszélgetett az itt élő palócok közül bárkivel, vagy megízlelte a környék valamelyik jellegzetes fogását, az bizonyára megbocsátja a dolgot! Vizes élőhelyek világnapja Emlékezett a Zagyva-völgye Emberi Környezetéért Alapítvány A Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola előadói Legelőször azért nézzük az - egyáltalán nem száraz - tényeket! A Bükki Nemzeti Park és a szlovákiai Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet munkatársainak együttműködéseképpen az elmúlt húsz esztendő kutatási eredményeit sikerült összefoglalni a vaskos, csaknem 400 oldalas, kivehető mellékletként részletes térképpel is ellátott kötetben. A munka az Interreg Iü. programban, Magyarország és az Európai Unió támogatásával valósulhatott meg - a remények szerint rövidesen elkészülhet a monográfia szlovák nyelvű változata is, hiszen a fordítás már készen van. Számos publikáció látott napvilágot erről a vidékről, de eny- nyire részletes, alapos és összefoglaló munka még nem készült, legalábbis olyan, ami több témakört is átölel. Emlékeztetőül említést érdemel, hogy 2006-ban jelent meg a Karancs-Medvesnek mind a két oldalára kiterjedő botanikai kutatások eredményeit közlő monográfia, a magyar mellett kiegészül szlovák, angol és latin részekkel is. Érdemes megemtiteni, hogy a tanulmányok sorát tartalmazó kötet a szerkesztő Kiss Gtíöormellett három társszerkesztő - Baráz Csaba, Gaálová Katarina és Judik Béla -, valamint 42 szerző munkájának eredménye és csak a lektorok száma tíz. Emellett készültek még térképmellékletek, angol és szlovák nyelvű fordítások, fotók - mindezt ösz- szefogni, megszervezni és a megjelenítés előtt egységessé tenni nem lehetett egyszerű szerkesztői feladat... A kötet kiadója a Bükki Nemzeti Park, felelős kiadóként Duska József igazgató jegyzi ezen monográfiát Maga a kötet három nagy alaprészre osztható: külön fejezetet kap benne a természet világa, a táj- és kultúrtörténet, valamint a természetvédelem múltja, jelene és jövője. Bizonyára a sorrend sem véletlen, hiszen a természet a maga folyamataival az egész Földön az első volt, korábbi, mint az ember, az utolsó csokorba szedett természetvédelem pedig éppen a fejlődéstől igyekszik megóvni azon értékeket, amelyek még megmaradtak. A természet világa című rész a vizsgált terület fekvését, helyzetét, földtani felépítését vizsgálja, az ősmaradványok, az ásványtani jellemzés, a domborzat, a felszínformák és felszínfejlődésük ismertetésével. Szó esik a vidék barlangjairól, az éghajlati, a vízföldtani és vízföldrajzi viszonyokról, a víztani értékekről, a talajokról. Igen fontos, ráadásul a kívülálló számára is könnyen megfigyelhető témát jelent a növényvilág, a növénytani értékek bemutatása, hasonló jelentőséggel bír az állatvilág is. A táj-és kultúrtörténet jelentős témája az őskori és a történelem előtti korszakának régészeti leletei - bár a vidék az őskőkortól lakott, igen kevés a lelet A kötetben szó esik a középkori várakról, a vidéket lakó palóc népcsoporttól, a Medvesalja gyűjtögető gazdálkodásáról, a népi vallásosságról, az építészeti hagyományokról és emlékekről, a mondákról, az erdő- gazdálkodás történetéről, mind a Karancs-Medves, mind a Cseres- hegység területéről. Hasonló tanulmány olvasható utóbbi vidék mezőgazdaságáról, valamint a bányászat és az ipartörténetről. Külön munka tartalmazza az egykori keskeny nyomtávú vasutak leltárát, a turizmus történetét és az antropogén tájalakítás hatásait. A természetvédelem múltja, jelene és jövője című részben kapott helyett a tájvédelmi körzeten kívül eső, egyéb védett területek és értékek listája, a magyar és a A kötet borítója szlovák tájvédelmi körzetek kapcsolatáról és együttműködéséről szóló tanulmány is. A vidék földtani képződményeit külön összefoglaló táblázat mutatja be, az államhatár és az eligazodás miatt szükséges volt a településnevek mutatójának elhelyezésére is. A tudományos munkát a szükséges összefoglalók egészítik ki. Az új monográfiának hasznát látja mindenki, aki ezen a tájon él, vagy érdeklődik értékei, szépsége iránt. Egyrészt a schengenl határnyitás lehetővé teszi az átjárást, ami mind a turisztika, mind a tudományos kutatás szempontjából rendkívül hasznos - gondoljunk csak Somoskőre! Az országhatárral kettévágott várhegyen az Árpád-kori erődítmény, a világritkaság bazaltömlés, a Petőfi-kunyhó nehézség nélkül látogatható, magyar területen pedig nemsokára elkészül az Ipoly Erdő Zrt. vadasparkja - egyetlen kicsiny terület is rendkívül sok látnivalót kínál hát - valpságos esszenciáját ennek a szépséges vidéknek! A kötet segít abban is, hogy eligazodjunk ezen a ma már átjárható határral kettévágott, igen szép vidéken. Azt pedig, hogy a természetben járva nulyen fű, fa és virág, pillangó, bogár és madár kerül elénk, legalább alapfokon csak illene tudni! Akárcsak azt, hogy kik éltek egykor ezen a tájon, miféle történelmi tetteket vittek véghez, mik azok a mesék és mondák, amelyeket reánk hagytak, szintén fontosak! A leglényegesebb pedig az, hogy miképpen őrizhetjük meg azokat az értékeket, amelyeket még meg lehet mentem, legyenek azok a természet, a történelmi múlt vagy a szellem kincsei - merthogy ezektől válik gyökérré a felszínes kapcsolat és szülőfölddé a lakóhely. Faragó Zoltán A környezetvédelmi „jeles napokat” nem találhatjuk a mindenki által közismert naptárakban, pedig vannak ilyenek szép számban. Február 4-én emlékeztek a „vizes élőhelyek világnapjára” a Zagyva-völgye Emberi Környezetéért Alapítvány szervezésében a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola, valamint a Petőfi Sándor Tagiskola az Észak-magyarországi Regionális Környezetvédelmi Központ klubhelyiségében. A központ igazgatója, Szűcs Marianna köszöntőjében a vizes élőhelyek világnapja létrejöttéről és fontosságáról beszélt a diákoknak. A gimnázium tanulói, Kubovje Anikó és Pintér Tímea a Zagyva folyót vették górcső alá. Nem véletlenül választották ezt a témát. A Zagyva Salgótarján egyik peremkerületében, Zagyvarónán ered, mintegy 179 km hosszú és vízgyűjtő területe szinte teljesen Magyarország területére esik. A Cserhát és a Mátra között hosszan benyúló széles völgyön keresztül a Mátrát megkerülve éri el a sík vidéket és Szolnoknál torkollik a Tiszába. Több tucat település jött létre a folyó mentén, ezáltal ösz- szeköt három megyét, Nógrád, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyéket. A fiatalok kutatásokat folytattak a folyó medrének változásáról, a víz minőségének alakulásáról, és bebizonyították, hogy milyen fontos vizes élőhely az ott élők számára. Ezt követően dr. Diósiné Taracsák Judit, a Zöld-Pont Iroda munkatársa beszélt arról, hogy a folyó menti települések fontosnak tartják a Zagyva védelmét, ezért 1991-ben alapítványt hoztak létre a „Zagyva-völgye emberi környezetéért” elnevezéssel, melynek kuratóriumi elnöke dr. Kecskeméti Sándor. Az alapítók célul tűzték ki, a Zagyva folyó völgyében az emberi környezet megóvását, a környezetre veszélyes szennyeződések, ártalmak és más károsodások okainak feltárását, a környezeti károk megelőzését, csökkentését és közösségi összefogással a víz minőségének a környezetvédelmi'előírásoknak megfelelő helyreállítását, fenntartását. Hívjuk, várjuk az érintett önkormányzatok és civil szervezetek csatlakozását az alapítványhoz, hogy a fenti feladatok elvégzése belátható időn belül megtörténhessen. A továbbiakban a „Sekély tengerek élővilágáról” címmel, képek segítségével tartott színes előadást Lavaj Attila, a Madách Imre Gimnázium és Szakközép- iskola tanulója. Ezt követően egy videofilm szemléltette a tanulóknak, hogy élővizeink milyen veszélyeknek vannak kitéve, és az ember hogyan tudja a környezetkárosítást megelőzni, fékezni, a kialakult állapoton javítani. Mivel a környezetvédelem nemzeti ügy, életkortól független, ezért külön öröm, hogy a fiatalok foglalkoznak a jövőjükkel, így az élhető környezet elérésével. Ennek volt egyik példája ez a mai nap. Példát láthattunk arra, hogy az iskolák sokat tehetnek ebben az ügyben, és az olyan elkötelezett pedagógusok, mint dr. Juhász Béláné, a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola tanára. Bükkös erdő Eresztvényben, a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzetben Mindennapi kenyerünk Legfontosabb élelmiszerünk sokat szerepel újságokban - főleg a sütőipar részéről -, indokolva az éppen aktuális áremelést. Arról a bosszantó dologról nem beszél senki, még a fogyasztóvédelem sem szólalt meg eddig, miért van az, hogy levágnak egy szelet kenyeret és körbe leválik egy-két centiméter, ami megy a szemétbe? Ha például vajas kenyeret akarok enni, összefordul a kezemben a szelet kenyér. Lehet mondani, hogy árulnak szeletelt kenyeret is, de nem azért nem veszem meg, mert drágább, hanem én akarom meghatározni a szelet vastagságát. A fogyasztó van olyan tájékozott, hogy tudja: a magyar búzát javításként viszik Nyugatra. A búzánk tehát jó, ilyen árakon pedig már elvárjuk, hogy ne dőljön szét a szelet kenyér, nem is beszélve morzsálódásról és arról, hogy pehelyként hull a szeletből a morzsa. Kevés kivételtől eltekintve ez a helyzet, reális magyarázat nincs rá. Még az úgynevezett háromhatvanas olcsó kenyér sem volt kifogásolható minőségű! Javasolnám a kenyérgyáraknak: fogadjanak föl a falvakból kenyeret sütni tudó asszonyokat, vagy kérjék el régi receptjeiket - talán még olcsóbb is lenne. Olyan, aki nem eszik kenyeret, csak kalácsot, nem sok van..„ Név és cím a szerkesztőségben Trágárság útón-útfélen Idős korom ellenére sokat kell busszal utaznom, többfelé járok, rendszerint a megye- székhelyen vásárolok, kiváltom a gyógyszereket, és mindig megdöbbenek azon, menynyi trágárságot, káromkodást hallok. Utazás közben, utcán, korosabbakra és fiatalokra egyaránt jellemző az ilyen viselkedés, amely engem végtelenül felháborít. Sajnos, az idősotthonokban sincs ez másként, sokan ott sem adják meg azt a tiszteletet a másiknak, hogy szépen beszéljenek. Szomorú, hogy az emberek nincsenek tekintettel egymásra, nem nézik a másik korát, baját, nem fékezik meg rossz hajlamaikat, s ezzel mélyen sértik környezetüket. Takács Lajosné Judik Béla, a BNP Nógrád megyei és Dudás György, a BNP igazgatóhelyettese a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban januárban tartott könyvbemuta-
