Nógrád Megyei Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-26 / 48. szám

4 2008. FEBRUÁR 26., KEDD r Átjáró világaim között Szügy, az „ébrenfalu” Nógrád megyében születtem, itt élek, itt is tanulok. Kötődésem a helyhez azonban nem csak fizi­kai, de lelki is. Ugyanis minden, ami számomra fontos, itt történt velem, ehhez a megyéhez köthető. Alsótold egy kis település a Cserhát lábánál, ahol már 17 éve élek. Első hallomásra, látásra tipi­kus falunak nevezhető, hiszen itt mindenki ismer mindenkit és tit­kainkat nem tudjuk hosszabb tá­von megőrizni. Az országban mindössze 280 ember mondhatja magát alsótoldinak, de itt rálelhet az ember az igazán nyugodt élet ízére és a családias légkörre. Saját magamat egy társaság­kedvelő, szórakozni szerető, az új dolgokra nyitott embernek tar­tom, aki szereti, ha folyamatosan zajlik körülötte az élet. Sajnos, Told nem tudja teljes mértékben kielégíteni az igényeimet, ennek ellenére számos olyan apró öröm rejlik ebben a kis faluban, amiért érdemes itt élni. A táj csodálatos, az egész falut hegyek veszik körül, a házunkkal szemközti hegy aljában patak csörgedezik, szóval a látvány tény­leg festői. Az itt élők barátságos, kedves emberek, főleg az időseb­bek, akik úgy kezelnek minket, fi­atalokat, mintha a saját gyerekeik lennénk. Más itt élni, mint egy vá­rosban. Úgy érzem, mindkettő elő­nyeit ki tudom használni. Balassa­gyarmaton, ahová iskolába járok, kiélvezem a város adta lehetősége­ket, ott vásárolok, moziba járok a barátaimmal, és amikor úgy tart­ja kedvünk, beülünk egy szórako­zóhelyre. Miután már a nap végé­re elegem lesz a nyüzsgésből, a sok emberből és a zajokból, éppen akkor érkezek haza Alsótokká. Tö­kéletes az időzítés. Tudom, nem tűnik nagy dolognak, de a város személytelensége után olyan jó hazaérkezni ide, fogadni a falube­liek köszöntését és a kedves szava­kat Sokszor úgy érzem, mintha két külön világban élnék egyszer­re, amely a napjaimat szabdalja ketté. Először itt van a délelőtt, amikor az iskolában tartózkodom, mondhatni, én is városinak érzem magam, majd délután jön a falusi élet, a nap nyugodtabb, kiegyensú­lyozottabb része, amikor úgy ér­zem, semmilyen stresszhatás nem ér. Nemegyszer előfordult már, hogy azt mondtam: bárcsak város­ban élnék én is, sokszor szidtam már a falusi életet és az általa nem kért, de kapott hátrányokat De ez valóban annyira rossz lenne? Egy­re inkább kezdek rádöbbenni, hogy nem. Mert így mindegyik­ből kapok egy keveset Ha Gyar­maton vagyok, az is jó, ha Tokion, az is jó. Mindkét helyből pontosan annyit kapok, ami még nem teszi unalmassá, egyhangúvá és érdek­telenné az életemet s számomra így kerek a világ. Szitkei Máté, 12. c Szent-Györgyi Albert Gimnázium, Balassagyarmat Tolnaytól a pogósokig Szerény személyemben Mohora községben le- ledzem, innen járok be Gyarmatra tankötelessé­gemnek eleget téve. Eme községben tengetem min­dennapjaimat kiskorom óta. Tipikus kis falu, min­denki ismer mindenkit. Ha szórakozni vágysz, tárt karokkal fogad a közösségi élet színteréül szolgáló kocs­ma. Ez viszont nem túl aján­latos. Egyéb szórakozási lehe­tőségek után pedig hiába ku­tatsz. Megnézheted a Tolnay Klári-emlékház fotóit esetleg a Mauks-emlékház bútorait, de ajánlom inkább a kockáza­tos utazást Balassagyarmat­ra. Kockázatos, hiszen nem tudhatod, hogy egyáltalán megáll-e az autóbusz, hogy felvegyen. Egy bő ne­gyedóra után már igazi felüdülés, amikor meglátod a Balassagyarmat táblát ekkor eshetsz gondolkodó­ba, hogy mégis mit csinálj itt Számtalan lehetőség van ebben a városban a szórakozásra. A faluhoz képest nagy a nyüzsgés és hihetetlennek tűnik, hogy nem köszön az ember­re egy idegen sem. Tehát vissza a városhoz: ha úgy döntenél, hogy a buszmegállóba mész, szembesül­nöd kell a puszta ténnyel, hogy kint van a semmi közepétől balra pár lépéssel. Ellenben az iskola ké­nyelmes közelségben van. Szórakozásra alkalmas minden olyan helyiség, amelyben megengedett a hangos vélemény nyilvánítás, illetve szolgál vala­miféle háttérzenével, legalábbis én így vélem. Pél­da gyanánt a művelődési központban található bü­fé és környéke tökéletesen megfelel a fent említett definíciónak. Érdemes még fontolóra venni a Ma- dách-mozi által nyújtott lehe­tőségeket: koncertek, filmek, pizzák. Koncert esetén ké­szülj fel az ismeretlenekre, akik vidoran köszöntenek és az esetleges heves headbangelések, illetve pogó kitűnően szemlélteti a fiatal­ság rejtett energiáit (rejtett, mivel elméletileg belefáradt a hétbe, hogy tud mégis a kon­certen szórakozni...?). Felrónám magamnak vég­zetes hibaként, hogy nem járok túl gyakran ilyen helyekre, ergo nem is ismerek sokat. Számomra a szórakozás, a társasági élet kiteljesedik az iskolá­ban és a büfében; a mozi és pizza ráadás. Ennek nagyon egyszerű oka van: nincs időm ilyen helye­ken lógni, hiszen lékésném a jó öreg autóbuszt, s nem jutnék haza. Ezek alapján akár sekélyes sze­mélyiségnek tűnhetek - de nem! Ez csak akkor len­ne igaz, ha nem lennének jó barátaim, akik tesz­nek arról, hogy ne savanyodjak meg, hogy ne unat­kozzak sosem. Fridrich Ágnes, 11. c Szent-Györgyi Albert Gimnázium, Otthonom színei Itt, Balassagyarmaton láttam meg a napvilágot tizennyolc év­vel ezelőtt, azóta is itt élek. Ezen évek alatt kiismertem a város minden zugát, ismerem a mel- lékutakat, a folyópartot, a vasút környékét, a városszéli tavakat és a rendben tartott liget min­den fáját. Sokszor elmélázom rajta, hogy nem lenne-e élveze­tesebb egy nagyobb városban él­ni, ahol sodor a tömeg, szabadsá­got érzek és magával ragad az éj­szakai élet nyüzsgése? Néha azt mondom, így lenne jobb, de nem tudom kizárni magamból azt a környezetet, ami végtére is én vagyok, hisz én is alakítom és én magam is a részévé váltam az évek során. Sosem felejtem el a tavakat, ahol úszni tanultam, az ott megrendezett - igen színvo­nalas - triatlonversenyeket, a sá­torozásokat a parton és a balla­gást, az osztálybúcsúztatást, aminek szintén ez a hely adott otthont. Tavasszal ezen a kis erdős-ta- vacskás városszéli környezetben szinte szemmel látható az ébre­dés: a fák nyújtózni kezdenek, a víz fodrozódik és semmi mással össze nem téveszthető illat járja be a tavakat körülvevő fenyvest. Annak idején édesapámmal lo­vagoltunk ki oda, ha enyhülni kezdett az idő, s olyan élménye­ket adtak azok az órák, amit egy nagyvárosi betondzsungel sem lenne képes nyújtani. A nyári időszakhoz kapcsolód­va elsőként természetesen a strandot említem. Szomszédsá­gában egy négytagú teniszpálya épült, amihez tartozik egy fahá­zas kempingterület és egy lábte­niszpálya, ami a nyári hónapok­ban igen nagy látogatottságnak örvend. A liget főbejáratnál egy kőből faragott szökőkút üzemel reggel­től késő estig - hangulatot és az idetelepített mókusoknak ivóvi­zet árasztva. Az ezzel szemben épült, állandó kiállítást kínáló Pa­lóc Múzeum vonzza leginkább az idelátogatókat, ahol többek közt megtekinthető az e területről származó Mikszáth Kálmán né­hány személyes holmija és kézzel írt műveinek egy része, termé­szetesen a saját füzeteibe írottan. Lakóhelyemen több kiállítás is a helyi idegenforgalom igen jelentős tényezője,, de országos híre van a minden második év­A volt megyeháza épülete Szügy a történelem előtti idők­től lakott vidék, mi a családommal 2003-ban költöztünk ide, előtte Balassagyarmaton laktunk, sőt még Nyíregyházán is. Amikor Szügybe költöztünk, nagyon meg­tetszett nekem ez a kis falu, hiszen az emberek kedvesek voltak és na­gyon segítőkészek. A beilleszke­dés nem volt egyszerű, de idővel mindenki megkedvelt és számos barátot is szereztem itt, noha nem itt jártam az iskolát A közlekedés rendkívül jó, ta­pasztalom, hogy a buszok sűrűn közlekednek, így reggelente nem kell sietnem, hogy lekésem az egyetlen lehetséges járművet. De ha mégis, ott van a vonat, amivel tíz perc alatt Gyarmaton vagyok. Végezetül, ha egyik jármű sem in­dulna, vagy lekéstem volna, nem restellnék nekiindulni gyalog is, főleg ha az idő is kedvező. Ha szép az idő, gyakran járunk a barátok­kal sétálni, a művelődési házban szórakozási lehetőségeket szerve­zünk, legutóbb diszkó volt itt, de nyitottak az emberek bármi újra. Nem is tudtam hogy ennyi a fiatal, amikor megérkeztem. Gyakoriak a házibulik, ugyanakkor más szó­rakozási lehetőségek alig vannak, s nem találom jónak, hogy kocs­mákban tengődnek a fiatalok, ha ki akarnak kapcsolódni valahol. Rendszeresek a hagyományőr­ző ünnepségek, amelyeken ne­megyszer részt is vettem, ilyen az Anna-bál, az Erzsébet-bál és a kü­lönböző folklórrendezvények, amelyeken legutóbb japán nem­zetiségűek is felléptek. Különböző egyesületekkel is gazdagodott a község, ilyen az íjász-, horgász-, galambászegyesület Szügy kül­földi kapcsolatot tart fenn testvér­falvakkal, a Cserhát Környezetvé­dő Egyesület ismét működik és nagy örömmel tapasztalom, hogy sok fiatal is részt vesz a mozga­lomban. Szügy nagyon békés, ugyanak­kor mindig történik valami, nem lehet azt mondani, hogy unalmas „alvófalu”. Sok városi diák azt gondolná, hogy unalmas az élet itt, vidéken, de én ezt megcáfo­lom: soha ennyi kalandban nem volt részem még, mint mióta Szügyben élek. Immáron kertes házban lakom, festői környezet­ben, s mégis közel a városhoz. Sok új élménnyel gazdagodtam ezen a helyen, habár úgy gondolom, so­ha nem elég korai elkezdeni javí­tani a település forgalmán és kör­nyezetén. De ehhez kölcsönös ösz- szefogásra lenne szükség min­denki részéről. Mert ha akarunk valamit, hiszem, hogy sikerrel jár­hatunk. Barátok, ismerősök segít­ségével közösen munkálkodha­tunk egy szebb jövő érdekében. Csak végig kell menni az úton, és ez nem egyszerű dolog. Hosszú az út az elképzeléstől a megvaló­sulásig. Talán szentimentaliz- musnak tűnhet, mégis azt mon­dom, Kölcsey Ferencnek valami­ben igaza lehetett, s talán eltanul­hatnánk tőle ezt a fontos gondola­tot: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.” Nagyőszy Lilla, 11. d ' Szent-Györgyi Albert Gimnázium, Balassagyarmat Szellemek az ördögszekéren Bernecebaráti egy aprócska falu Pest megye északi részén, a Börzsöny hegységben. A környé­ket egy szellemek lakta vadnyu­gati városhoz hasonlítanám, ahol g,z utcán a szél egy ördög­szekérrel „játszik”. Épp ez ben­ne a jó. Szeretem a csendet, a nyugalmat. A legjobb az, amikor tavasszal kimegyek az erdőbe sétálni és magamba szívom a csodálatosan friss levegőt. A fia­talok számára nem sok lehető­ség van, maximum a szomszéd faluban a diszkó (no comment...). Ha az itt élő fiatal nem akar otthon unatkozni (mert szorgalmas diák lévén megtanulta a következő hétre feladott leckéket), akkor fel kell, hogy találja magát. Az itteni 16- 21 éves fiatalok is ezt teszik, minden hétvégén kitalálnak ma­guknak valami programot. Az­tán eljön a hétfő. A közlekedés a hétvégén átlagon aluli, s ame­lyik diák nem akar vasárnap ko­ra délután visszamenni a kollé­giumba, az bizony reggel negyed hétkor vár a buszra. Mire elalud­na a buszon, sajnálattal tapasz­talja, hogy le kell szállnia, mivel ez a buszjárat nem közlekedik Nógrád megyében. Felszállunk egy másik buszra és már robo­gunk is Balassagyarmat felé. Balassagyarmat kis város, de annál inkább zajosabb, néhol piszkos. Nagy a nyüzsgés, itt mindig mindenki siet valahova. Olyan, mint egy nyüzsgő han­gyaboly. Itt aztán zajlik az élet. Szerencsére a buszmegállóból hamar beérünk az iskolába, így legalább nem kell átgázolnunk a tömegen. A városban a kiraka­tok lenyűgözők és hívogatok. Ha kedvünk tarja, beülhetünk ked­venc pizzériánkba a baráti társa­ságunkkal, vagy akár moziba is mehetünk, de ha egy kis nyuga­lomra vágyunk, sétálhatunk a li­getben is. Természetesen a hét­végén indul be igazán az élet. Koncertek és egyéb bulik, zenés rendezvények várják az érdeklő­dőket. Akárhogy is nézzük: a városi élet izgalmasabb, nyüzsgőbb és feldobottabb, de én jobban szere­tem a csendet és a nyugalmat, amit igazán csak falun találha­tok meg. Vígh Anikó, 11. c Szent-Györgyi Albert Gimnázium, Balassagyarmat ben megrendezett irodalmi szín­játszó napoknak is, amelyre nem csak az egész ország terü­letéről gyűlnek össze a résztve­vő társulatok, de a határokon kí­vül eső, magyarlakta vidékekről is érkeznek nevező csapatok. Szeptemberben még gyakori­ak a kisebb hétvégi nyárbúcsúz­tatók a keresett szórakozóhelye­ken vagy akár a folyóparton, utóbbit - különösen ősszel - Ba­lassagyarmat egyik legszebb ter­mészetes területének tartom. Ahol lassúvá válik az Ipoly, mil­liónyi színes levelet visz magá­val, amiket a félig vízbe hajolt fűzfákról szakított le a szél. Gya­koriak a csendes horgászok er­re, s nemegyszer késztetett en­gem is írásra ez a táj, azonban számos helyi és ide utazó fotó­művésznek, vagy festőnek ad ih­letet egy-egy komolyabb munká­hoz. Jólesik viszontlátni ezt az általam kedvelt helyet képeslap­okon, vagy magazinok oldalain. A tél általában hamar eljön. Az utóbbi pár évben ugyan el­maradtak a nagy havazások, de amint megjelennek az égők és díszvilágítások a városban, az embernek már nem is hiányzik annyira a hó. Az ünnepek kör­nyékén olyan meghitt hangulat üli meg az utakat, hogy akár bent, a fűtött szobában, akár kint, a kirakatok előtt sétálgatva ugyanolyan nyugalom tölt el mindenkit. Az ünnepek elteltével újra megtelnek a városszéli tavak, te­lis-tele korcsolyázó, szánkózó emberekkel. Balassagyarmat jégkorongcsapata is kijár ilyen­kor és egy-két mérkőzést impro­vizálva kielégítik az odasereg- lett gyerekek kívánságát. Ahogy a téli tó partján ül az em­ber forró csokit szürcsölve, a szó­rakozó embereket figyelve, elgon­dolkodik: mit fog ugyanitt csinál­ni fél év múlva, a tikkasztó nyár közepén? Valószínűleg ugyanezt, de a kabátot bikinire cseréli, a for­ró csokit pedig jeges turmixra. S rá egy fél évre ismét forró csokit szorongat majd a nagy pelyhű, sű­rű hóesésben, nevetgélve a buk­dácsoló embereken, s az jut majd eszébe: mennyire boldog tud len­ni ebben a cseppnyi városban - hiszen ez az otthona. Major Zsófi, 11. d Szent-Györgyi Albert Gimnázium, Balassagyarmat

Next

/
Thumbnails
Contents