Nógrád Megyei Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-15 / 39. szám
4 2008. FEBRUÁR 15., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Semmi kétség, hátba lőtték a menekülőket! Ozsvárt Barnabás január 18-án megjelent cikkének „margójára” A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A tisztesség valóban azt kívánja, hogy egyszer s mindenkorra öntsünk W pohárba, V az 1956. de- ’ cember 8-ai salgótarjáni őrtűz megítélésnek kérdéseit letően. A történtekről azonban csak azok nyilatkozhatnak igaz hiteleséggel, akik maguk ; is túlélték a Én már csak tudom, hiszen ott álltam a megyei rendőrkapitányság épülete előtt, a teljesen fegyvertelen tömegben, a ravaszt meghúzó „pufajkásokkal" szemben. Amikor a megyetanács felől egy pukkanás, majd egy-egy lövéssorozat hallatszott, elszabadult a pokol. A beindult sortűz nem a levegőbe, hanem célzottan a tüntető tömegre irányult. Ezt abból vettem észre, hogy futás közben körülöttem összerogyott egy-egy ember. Isteni szerencse, hogy beértem a rendőrséggel szemközti bérház szélső lépcsőházának előterébe, ahol már sokan hasaltak a földön és egymáson. A veszélynek itt sem lett vége. Amint „Megemlékezés, vagy gyűlölet szítása” címmel 2008. január 18-án, pénteken a Nógrád Megyei Hírlapban megjelent olvasói levélre szeretnék válaszolni, személyes érintettség okán. Nem tudom, ki Ozsvárt Barnabás, és azt sem, miért kel pl. Ladvánszki Károly védelmére. De azt tudom, hogy ellentétben az általa állítottakkal - „a tragédia elhibázott karhatalmi intézkedés miatt következett be” - nem igaz. Tudatos magatartás, félelemkeltés volt 1956. december 8-án. Lásd Münnich kijelentését „... most már lövünk” és a rejtélyes, névtelen telefonokat az üzemekbe. A megtorlás eredménye 120 ártatlan áldozat a félelemkeltésé pedig a több évtizedes hallgatás és elhallgatás, valamint a felelősök számonkérésének elmaradása. Nem tudom, a levélíró miért vonja kétségbe azt is, hogy menekülés közben hátulról érte a lövés az ing tulajdonosát. Az én édesanyámat is így lőtték le! A testét szinte kettészakította a dumdum- golyó-sorozat. A jobb és bal oldali nyaki ereket ért golyók olyan lyukat „eredményeztek”, hogy töméntelen mennyiségű gézzel tamponáltál be, hogy a ravatalon ne látszódjon a tátongó seb! Ráadásul a hullarablók elvették a pénzét, amin karácsonyi ajándékot akart venni gyermekeinek és le- ■ csatolták karjáról az ^|ÍpK| óráját is. Mi volt a bűne? Naivan azt gondolta, hogy a letartóztatott bányászok feleségeivel, családjával szolidárisnak kell lenni, mert ő is feleség és anya volt! Nem hőbörgött, csak néma je- á lenlétével tiltakozott a jogta- I lanság ellen. ; Úgy tudom, a pufajkások 1 nem kerültek „testközelbe" a 1 tüntetőkkel, hanem a megye- j háza ablakaiból lőttek. Időben kellett a másképp gondolkozókat „megregulázni”. És ezek tényleg gyűlöltek mindenkit, aki a „hatalmukat” veszélyeztette. Ezért halt meg a sok ártatlan, kerültek börtönbe, verték halálra, kínoztak, akasztottak, megnyomorítottak embereket. Szomorúnak tartom és elítélem az újságírói fogást (szenzációhajhászás) és a vastagon szedett címet „Megemlékezés vagy gyűlölet szítása”. Végül ajánlanám Ozsvárt Barnabásnak, nézze meg az 56-os salgótarjáni eseményekről szóló dokumentumfilmeket. Krajcsi József né sz. Wagner Judit egy ‘56-os ártatlan áldozat gyermeke tűz alatti menekülést és nem találta el őket hátulról egy dum- dumgolyó. Igen, hátulról, hiszen egyetlen ember sem volt, aki eszelősen a torkolattűz felé szaladt volna. hátranéztem a nyitott lépcsőház bejáratán keresztül, észrevettem, hogy a rendőrkapitányság épületének legfelső emeleti (balról a második) ablaküvegét áttörve kinyomnak egy „géppuskának”, vagy „golyószórónak” látszó csövet. (Erről eddig még senki nem tett említést!) Ösztönösen beljebb préseltem magam, amíg el nem tűnt a látószögemből a veszélyhelyzetet jelentő ablak. Félelmem beigazolódott. Egy pillanat múlva jégesőszerűen ömlött -a golyózápor a pincelejáratra, majd a lépcsőház ablakán keresztül, a földszinti két ajtó közötti falra, közvetlenül a fejünk fölött, mintegy elvágva a menekülési utakat, le és föl egyaránt. Amikor egy-egy kis időre abbamaradt a golyószórás, néhá- nyan megpróbáltak felállni és lefutni a pincelépcsőkön át a pinceablakokhoz, hogy onnan a házból hátul kijussanak. Ekkor azonban ismételt sorozatokkal vadásztak rájuk. Nekem, az utolsók között sikerült kibújni, lövések és sérülések nélkül, nem kis halálfé- lelmi állapotban. Ma is gyakran járok arrafelé. A lépcsőház melletti külső falon (néhány éve), a szénlapátolás közben lelőtt, fiatal és tehetséges egyetemista költő emléktáblája látható. Kérdezem én: Hv - A rendőrség megszervezéséért felelős vezetőket nem terheli-e felelősség a megyekapitányság előtt és az épületben történtekért? Miféle „csúsztatásokról” és „rágalmakról” beszél a cikk szerzője?- Miért „elhibázott karhatalmi intézkedés” és „pánikba esés”, akármilyen létszámú, de fegyvertelen tömegbe, vagy a lépcsőházban fekvőkre lövetni? Miért nem nevezi ezt a cikk írója egyszerűen tömeggyilkosságnak?- Miért szakították meg a tanítást és küldték haza - felsőbb utasításra - a gépipari technikum diákjait két órával a sortűz eldördülése előtt? Miért zárták le a Rákóczi út érintett szakaszát, közvetlenül a sortűz előtt? Miért nem emlékszik a cikk írója Marosán György elhíresült kijelentésére, az „előre kitervelt szándékosságról”?- Miért gondolja a cikk szerzője - kétségeket keltő módon - , hogy a képen ábrázolt, eredeti golyó szaggatta ingnek valamit is bizonyítani kelljen, az általam is leírt tényekkel szemben? Nem gondolt arra például, hogy az első áldozatoknak nemhogy menekülni, de még megfordulni sem volt idejük?- Milyen alapon tartja csupán „vitatható állásfoglalásnak” az Ipoly-parti brutális gyilkosságok elkövetőinek büntetlenségét, mely bármihez is viszonyítják, elfogadhatatlan, súlyos jogi nonszensz!? Azt pedig, hogy kik tájékoztatnak hitelesen, döntse el az olvasó. Tóth András János Salgótarján Vágyak és a realitások konfliktusai (II.) A magyar agrárfejlődés fő irányai, lehetőségei Az agrárprogramban rögzíteni indokolt, hogy a korszerű mező- gazdasági termeléshez, a verseny- képes, minőségi tömegtermékek előállításához alkalmas optimális üzemméretek kialakítása nélkülözhetetlen. A tudomány és az agrotechnika fejlődése révén az optimális termelési üzemméretek alatt versenyképes, gazdaságos termelés és tevékenység nehezen képzelhető el. A nemzeti agrárprogramban meghatározó jelentőségű a korszerű agrárkutatás és agrároktatás. A magyar agrárkutatás és - oktatás, az agrárszakember-képzés európai uniós mércével mérve kiállta és még most is kiállja az összehasonlítás próbáját. Ez felmérhetetlen nemzeti érték és szellemi bázis, tudományos kapacitás. Ezért az állam ezekről a területekről sem vonulhat ki, sőt a mező- gazdasági kutatóintézeteket, az agrár-felsőoktatást és agrárszakember-képzést kiemelt állami támogatásban szükséges részesíteni. Az Európai Unióhoz szervesen hozzátartoznak a mezőgazdasági termelők önszerveződő és az agrárszabályozáson belül kiemelkedő mértékben támogatott érdek- érvényesítő szövetkezések, amelyek többségükben termelői érdekeltségű élelmiszer-feldolgozók és nagykereskedelmi szervezetek (ilyenek pl.: vágóhidak, tejfeldolgozók, hűtőházak vagy aukciós piacok). Az új típusú szövetkezések (a termeléstől a feldolgozáson át a végértékesítésig) szervezéséhez és azok hálózati rendszerének kiépítéséhez és fejlesztéséhez (a horizontális és a vertikális integráció létrehozásához) az állami segítség nélkülözhetetlen. Az állam gyorsító segítségére nagy szükség van, hiszen a termékpályás szövetkezések (vertikális integráció) kiépítéséhez nemzeti agrárintézmények hiányoznak. Pl. az uniós országok többségében működik önálló, napi pártpolitikától mentes, nonprofit jellegű szövetkezet-szervező szolgálat A valódi érdekek és érdekmechanizmusok alapján létrejött és létrejövő szövetkezésekről, működésük legfontosabb alapelveiről, a szövetkezetek fejlesztésének új útjairól széles körű, hiteles információkat kell eljuttatni a lakosság legszélesebb rétegeihez, különösen a mezőgazdaságban és a mezőgazdaságból megélni szándékozókhoz. A szövetkezetek szerepére vonatkozó korábbi szemléletmód és gyakorlat koncepcionális mégváltozásáról van szó, amely csak következetes, tényekre alapozott, meggyőző munka révén érhető el. A szövetkezés kereteiben a termelők egyéni vállalkozásai mindvégig megőrzik tulajdonosi, szervezeti önállóságukat, s a szövetkezeti vállalkozás mindig üzemszervezési vagy piaci előnyök megszervezéséért folyik, a tagok önálló vállalkozásának, vállalkozási sikerességének előmozdítása érdekében, vagyis költségeiket meghaladó árbevétel biztosításáért Magyarország jelenlegi helyzetében, a világpiaci és a hazai élesedő piád viszonyok között, amikor nemcsak az árutermelés és kereskedelem, hanem a pénzpiac is rendkívül erősen globalizálódott, a mezőgazdaságban dolgozók részére a szövetkezés az egyéni, a családi és nemzeti talpon maradásunk egyik záloga is. A természeti csapások okozta károk enyhítésében sem maradnak egyedül a mezőgazdasági termelők, a szövetkeznek, ha létrehozzák a horizontális és vertikális integrációt, és a kárenyhítésbe a bankok, integrátorok, biztosító társaságok is vállalják a saját kockázatukat A kéregetésre kinyújtott kéz nem lehet a magyar agrártermelők sajátos jellemvonása. Természetesen az állam, a mindenkori kormányzat is kell, hogy segítsen, de csak erre a forrásra építeni nem lehet. Az új típusú szövetkezések létrehozásában a működésének kezdeti szakaszában reálisan számolni kell az érintettek körében újratermelődő bizalom és önbizalom hiányával, a rossz tapasztalatokkal, a tájékozatlansággal, a kiszolgáltatottsággal és félrevezetéssel is. Ezek leküzdése nem kevés időt, energiát, türelmet igényel. A nemzeti agrárprogram a folyamatos technikai és technológiai megújulást a mezőgazdasági termelésben és élelmiszer-feldolgozásban világosan meg kell, hogy fogalmazza. Az élelmiszer-feldolgozó kapacitások - nonprofit jelleggel működtetve - a mezőgazdasági termelők tulajdonába, szövetkezésébe kellene, hogy kerüljenek! Korszerű mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás elképzelhetetlen a tudomány, a technika és a technológia újabb és újabb eredményeinek felhasználása nélkül. Elavult gépekkel, berendezésekkel versenyképes termékeket nehéz előállítani. A termelési eszközök, technológiák folyamatos korszerűsítéséhez kiszámítható állami gazdaságpolitikai, állami anyagi források is szükségesek. A korszerűsítés valamennyi terhét nem lehet termelésre rárakni. Átgondolt, szakmailag és pénzügyileg megalapozott, minimum középtávon gondolkodó, a mezőgazdasági termelés és feldolgozás egészét érintő gépi, technikai és technológiai nemzeti mezőgazdasági megújulási program mielőbbi kidolgozása és megvalósítása indokolt A határon túl élő mezőgazdasági tevékenységet végző magyarok helyzetével, a termelés, a mező- gazdasági termékeket feldolgozó kapacitások közös fejlesztésével, a termékek közös értékesítési lehetőségivel is célszerű foglalkozni. Az üyen jellegű, határokon átnyúló fejlesztési elképzeléseket az EU támogatja. A nemzeti agrárprogramban arról egyértelműen szólni kell, hogy a korszerű, modem, magyar mezőgazdasághoz a jómódú, a sokoldalúan művelt, új életminőséggel rendelkező mezőgazdasági dolgozók, parasztok is hozzátartoznak. Folyamatosan fejlődő, virágzó magyar mezőgazdaságot, vidéket nem lehet szegény, nélkülöző, állandóan létbizonytalanságban, romló életszínvonalon élő mezőgazdasági dolgozókkal életben tartani. Kiemelt feladat a mezőgazdaságban dolgozók általános és szakmai műveltségének (anyanyelv, értő olvasás, két vüágnyel- ven kommunikációs képesség, matematika, számítástechnika, testnevelés területén minőségi előrehaladás) állandó emelése, a termeléshez, a közösségi élet szabályaihoz szükséges ismeretek folyamatos biztosítása. Az agrárszakismeretek oktatásában új offenzívára van szükség! Átgondolt, felelősséggel vállalt, regionális megoldásokban gondolkodó, az agrár felsőoktatással, a tudományos kutatással szoros kapcsolatban lévő agrárszakképzésre, át-és továbbképzésre, nemzeti talpon maradásukért mielőbbi kormányzati szintű intézkedések megtétele indokolt. Mindezeket mérlegelve a szakképzés, a felnőttek át- és továbbképzése mielőbb korszerűsítésre szorul! A szakképzést a multifunkcionális szemléletmód és a gyakorlatorientált tevékenység irányába szükséges elmozdítani! A jelenlegi helyzet az agrárszakképzésben tarthatatlan! (A fenntartó önkormányzatok, az irányító minisztérium, az állandóan változó munkaerőpiac igényei, továbbá az érintett tanulók, dolgozók érdekei enyhén szólva nincsenek összhangban!!) Tarthatatlan és tűrhetetlen a mezőgazdasági szakmai gyakorlati képzés helyzete! A gazdálkodó szervezetek és a szakmai gyakorlati képzés ellenérdekeltek! A szakképző iskolákban a gyakorlati képzés feltételei nem állnak rendelkezésre! Ezt a helyzetet nem lehet konzerválni! A nemzeti agrárprogramban megkerülhetetlen a köz- és vagyonbiztonság kérdésköre. A tulajdon szentségéről jelenleg kialakított felfogás, a mai jogi és társadalmi valóság tarthatatlan! A tulajdont meg kell védeni, függetlenül attól, hogy az állami, személyi, ön- kormányzati, egyházi stb. Ezt a feladatot az államnak kell ellátnia. Vidéken, a mezőgazdaságban a „megélhetési bűnözés” elfogadhatatlan. A nemzeti agrárprogram kidolgozása és folyamatos korszerűsítése önálló tudomány, amely nem lehet egy párt vagy pártok politikájának szolgálóleánya, nem egyenlő a pártok agrárpolitikájának ösz- szeépítésével. Az sem lenne jó, ha a hatalmi pozíciók megszerzéséért folytatott harc eszközévé válna. Tekintettel arra, hogy a nemzeti agrárprogram tudományosan megalapozott tevékenység eredményeként jöhet létre, ezért tudományos módszerekkel és eszközökkel, igényesen kimunkált, a rendező alapelveket és döntési alternatívákat is kínáló, továbbá a tudomány más területeinek eredményeit is magába integráló, önálló és független alkotás kellene, hogy legyen. Ebben a munkában meghatározó jelentőséget kellene,- hogy kapjanak a Magyar Tudományos Akadémia, az agrár felsőoktatás, valamint a tudományos kutatóközpontok. A nemzeti agrárprogram ko- .ordinátori teendőit az FVM-nek kellene vállalnia! Természetesen a társminisztériumok közreműködésével! Fontosnak érzem hangsúlyozni a nemzeti agrárprogramnak a médiában történő megjelenítésének fontosságát, megtervezését, kézben tartását (!) és az FVM részéről az állandó kezdeményezés szükségességét! (Vége) Dr. Vasas Joachim kandidátus, agrártörténész, c. egyetemi tanár
