Nógrád Megyei Hírlap, 2008. február (19. évfolyam, 27-51. szám)
2008-02-02 / 28. szám
20Ö8. FEBRUÁR 2., SZOMBAT 3 NÓGRÁD MEGYE Beteljesedett a remény JÖN A MEDVE, MEGY A TÉL - VAGY FORDÍTVA? Február 2-a, gyertyaszentelő napja van ma. A hiedelem szerint ilyenkor a medve kijön a barlangjából, aztán, ha szép, derült idő van, már fordul is vissza, hogy folytassa téli álmát. Viszont ha jó kopogós fagy van odakinn, akkor már nem tér nyugovóra, mert a fagyos, hideg idő azt jelzi: vége a télnek. Azt, hogy a barnamedvébe honnan szorult az efféle meteorológusi tudomány, nem tudjuk - viszont a hiedelem eredetére eléggé valószínű magyarázat találtatott. Ha minden igaz, néhány más közkeletű történelmi és tudományos tévedéssel együtt Jókai Mór fantáziájának rovására írható, azaz ő említi Az új fóldesúr című regényében a medvék eme rendkívüli és megmagyarázhatatlan képességét. Akárhogyan is van, egy valami nem tisztázott: mit tesz szegény mackó, ha téli rejtekhelyéről előbújva tavaszias meleget és sötét borúlátót talál? Merthogy ma erre van a legnagyobb esély Nógrádban. (Hüvö- si Csaba fotója a veresegyházi medvemenhelyen készült.) Erdő-mező vadja nem éhezik Hosszas vajúdás után végre új háziorvos érkezett a zagyva- pálfalvai Csokonai úti rendelő körzetébe, dr. Juhász Gyula személyében. Munkájára kérik a Jóisten áldását, erőt, egészséget kívánva neki! Köszönetüket fejezik ki azért, hogy a remény - új, végleges orvos lett - nem foszlott szét, hanem ez év január 1- jétől beteljesült. „Köszönetünket fejezzük ki a helyettesítő orvosoknak - dr. Szabó Péter, dr. Fodor Péter, dr. György Ildikó, dr. Vozsech István - akik példásan helytálltak a helyettesítés során. Köszönettel és hálával tartozunk Salgótarján polgármesterének, Székyné dr. Sztrémi Melindának, a városvezetésnek, a városi hivatal dolgozóinak, a salgótarjáni közgyűlésnek, dr. Juhász Tibor alpolgármester úrnak - aki egyben a képviselőnk is, Szabó Péter és Szekeres Géza zagyvapálfalvai önkormányzati képviselőnek, a városháza egészségügyi osztályának, és az egészségügyi és szociális központ munkatársainak is. Munkájukhoz további sikert, erőt, egészséget kívánunk. Nagy szeretettel köszöntjük ápolónőnket, Veszelovszkiné Precsek Magdolnát, aki 1982-től van a körzetünkben és figyelmesen, odaadóan végzi munkáját. Őrá is a Jóisten áldását kérjük!” A hálaadó szentmisét február 3-án, vasárnap 11.00 órától a zagyvapálfalvai Jézus Szíve templomban Deák Mihály címzetes apát mutatja be. Ezen a szentmisében a körzethez tartozók kérik Isten áldását új orvosukra, az ápolójukra és a betegekre. Név és cím a szerkesztőségben (Folytatás az 1. oldalról) fokozott figyelemmel kíséri a szóban forgó munkákat. Meg szeretnék nyugtatni azonban mindenkit, hogy a jól kialakult, évtizedes gyakorlat alapján a vadgazdálkodási szakemberek már a rossz idő beköszönte előtt megkezdik ez irányú tevékenységüket. Évről évre 1100-1500 hektárnyi vadfóldet művelnek, valamint további 1500-1800 hektáron vadlegelőket tartanak fenn. Az etetőhelyekre évenként 300-500 tonna szálas, 2000-3500 tonna szemes és 1700-2800 tonna lédús takarmányt juttatnak ki. (Becslés szerint további több száz tonna lehet az a takarmánymennyiség, amit a vaddisznó jobb megfigyelését és elejtését segítő, úgynevezett szórókra visznek a vadászok.) Előbbiekre átlagosan kettő- száz- és négyszázmillió forintot fordítanak, természetesen a takarmányárak és a gépi munka költségeinek függvényében. A jelzett összeg nem tartalmazza a kijuttatásra fordított szállítás anyagi vonzatát, a csaknem száz hivatásos vadász munkabérét és annak járulékait - tudatta a kamarai titkár. A számottevő kiadásokat a vadászok hozzájárulásaiból, a vadásztatásból, továbbá a lőtt vad értékesítéséből származó bevételekből fedezik a vadászatra jogosultak. Hajas Péter Pál arra is felhívta a figyelmünket, hogy a közhiedelemmel ellentétben az említett vadfóldgazdálkodás és takarmányozás elsősorban nem a vadászat elősegítését, hanem a vad kondíciójának megőrzését, javítását és a mezőgazdasági vadkárok csökkentését szolgálja. Összességében elmondható, hogy a vadfóldeken be nem takarított, illetve az apróvad-, valamint a nagyvadetetőkben található takarmány nem csak a vadászható, hanem a védett állatfajok számára is kedvezőbb körülményeket teremt. Mindezeken túl a megyei vadászkamara nagy hangsúlyt fektet a biológiai sokféleség megőrzését és fejlesztését szolgáló ismeretek bővítésére is nem csak a vadgazdálkodásban érdekeltek, hanem a mezőgazdasági termelők és erdőművelők körében is.- Kiemelt célunk a hazánkban még újdonságnak számító, többféle növény magját tartalmazó, évelő vetőmagkeverékek megismertetése a helyi szakemberekkel. Ezek előnyösebbek a vad számára, hiszen egyazon területen huzamosabb ideig, folyamatosan változó összetétel mellett mindig a leginkább megfelelő táplálékból tud válogatni. A kamarai titkár végül megjegyezte: reménykeltő, hogy az új üzemtervezési időszak kezdetén elkészített és jóváhagyott tervek szerint növekvő hangsúlyt kapott a vadfóldgazdálkodás és a takarmányozás. A jelenlegi magas takarmány- és gázolajár ugyan nem kedvez a tervezett fejlesztések maradéktalan megvalósításának, azonban biztosan kijelenthető, hogy vadállományunk számára elegendő takarmány áll rendelkezésre a jelenlegi idényben. Ez utóbbi megállapítást igazolja, hogy megfelelő volt az elejtett egye- dek kondíciója. Tényleg olcsóbb vizet kínálunk!- mondja Kovács Zsolt, az ÉRV Zrt. vezérigazgatója A vízár kényes kérdés, különösen napjainkban, amikor az egyes szolgáltatások díjtételei folyamatosan emelkednek. Salgótarján környéke ebből a szempontból az országos átlagnál is nehezebb helyzetben van, hiszen évek óta itt fizeti a lakosság az egyik legmagasabb árat. Lehet-e ezen változtatni, miért nem vezettek eredményre az eddigi jó szándékok, s valójában mi is a kedvező vízár manapság? Ezekkel a kérdésekkel kopogtattunk be Kovács Zsolthoz, az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. vezérigazgatójához.- Nógrád megye kemény terep, de úgy látszik, új stratégiájukra vevő volt a szécsényi térség. Miért olyan nehéz meggyőzni a többieket, hogy valóban olcsóbban ad- jákavizet, ráadásul ezt az árat garantálni is képesek?- A helyzet nem ilyen egyszerű, ezt ön is tudja, hiszen csak fel kell lapozni a helyi újságot, s számos csörtét lehet benne olvasni vízügyben, visszamenőleg többet is. Ott kezdem, hogy a kilencvenes évek elején a korábbi 28 tanácsi és 5 állami regionális vízműből közel félezer társaság alakult, s ezek száma még napjainkban is négyszáz felett van. Az uniós piacra történt belépésünkkel azonban változott a helyzet, több szempontból is. Egyrészt, felértékelődött a költséghatékony működtetés, hiszen mindennek felment az ára, különösen az élőmunkának és az energiának. Az optimális üzemméret megváltozott, ráadásul egy szervezet finanszírozhatósága is jócskán átértékelődött. Másfelől hazánkban - ahogy az uniós országok többsége már megtette - 2010 után minden valószínűség szerint megszűnik a szolgáltatás állami dotációja, ugyanúgy, ahogy a fiű- tőanyag-kereskedelc'mben, vagy számos más területen. E két hatás eredményezte azt, hogy a kicsi vízszolgáltatók egyre növekvő költségeik ellentételezése érdekében újabb áremeléseket voltak kénytelenek elfogadtatni. Salgótarján esetében a lakossági vízár várhatóan az idén már meghaladhatja a 470 forintot is, s ne feledjük, ez még támogatott vízár. Hiszen a támogatás nélküli, már elfogadott fajlagos önköltség 620 Ft/m3 körül mozog, és bizony a helyi vállalkozások, intézmények, vállalatok ezen az áron jutnak hozzá az ivóvízhez. Szécsény és térsége önkormányzataival eredményre vezettek a tárgyalásaink, így január 1-jétől máraz új tarifával számolunk a környéken lévő 17 település fogyasztóinak. Lakosság esetében ez az ár 375 forint köbméterenként Ha nem váltottak volna, ma állami támogatással 410 forintért kapnák a vizet. Emellett garanciát vállaltunk arra is, hogy az általunk meghatározott díjtételek 2010-ig legfeljebb egy alkalommal (2009- ben maximum 4%-kal) változnak. Hasonló ajánlatot tettünk le az összes kelet-nógrádi társaság asztalára, ám ahogy az lenni szokott, a politika és a félrehallások egyelőre késleltetik az integrációt. Bízom benne, hogy a szécsényi jó példa és a kijózanodás előbb, vagy utóbb meghozza a kölcsönösen előnyös megoldásokat.- Maradjunk Salgótarjánnál. Itt évek óta vita volta vagyonról, illetve arról, jól számolta-e el az amortizációt az ÉRV. S talán nem túlzók, ha azt állítom, ezen a ponton kell keresni a megoldás kulcsát..- Való igaz, sokszor a fejünkre olvasták, hogy a vagyon után elszámolt amortizációt feléltük, nem fejlesztettünk megfelelő mértékben. A vádaskodóknak csak annyit üzenek, hogy mi államilag ellenőrzött cég vagyunk, vagyis, ha probléma merült volna fel az elszámolással, már régen a bírósági tudósítások rovatában találkoztattak volna a nevünkkel. Nem történt ilyen, sőt, a számaink alapján elmondhatom, hogy Nógrádban a vagyonarányos fejlesztéseink hányada elérte a 25-30%-ot, míg egy kis társaság az árbevételének mindössze 2-4%-át képes közműfejlesztésekre költeni. Az integráció lehetővé teszi, hogy folyamatosan egyre nagyobb hányadot fordíthassunk infrastruktúránk megújítására, ám az is belátható, hogy egy likviditással küzdő cég erre képtelen. A nagyságrend teszi számunkra lehetővé azt is, hogy kisebb profittal dolgozzunk, ami alacsonyabb vízárat eredményez. A vagyon tekintetében más probléma merül fel. Úgy gondolják, hogy mi az együttműködésünk keretében „bekebelezzük” az adott szolgáltató vagyonértékeit. Erről szó sincs, mj csakis a működtetésre kötöttünk szerződést Szécsény és térsége önkormányzataival, a vagyon után továbbra is ők számolják el az amortizációt. (Ennélfogva a korábban indított pertől is elálltak.) Visszatérve az általunk Nógrádban működtetett vagyonra: csak meg kell nézni, hogyan néz ki két legjelentősebb víztermelő telepünk, Mihály- gerge és Hasznos, és össze kell hasonlítani a salgótarjáni szolgáltató telephelyével. Valahol ez is mutatja, fontos dologra fordítottunk-e pénzt, s mire futotta a helyiek büdzséjéből, a korábbi vezetés alatt. A mostani menedzsmentnek nagyon nehéz dolga lesz, ha egyedül akarja megoldani az évek óta húzódó problémáit. Egyébként úgy látom, ma nagyobb az esély az együttműködésre, mint volt akár két évvel ezelőtt.- A salgótarjáni vízárvitában merült fel a szlovák vízvásárlás lehetősége, mint árlehajtó tényező. Ön szerint van-e ennek realitása?- Nem szeretném az Olvasókat számokkal terhelni, de azt elmondhatom, hogy Salgótarjánnak ma a vízelosztás 2007. évi átlagköltségét figyelembe véve 45 forintért kellene vennie a szlovák vizet, ha ugyanazt az árat szeretné elérni, amit Szécsényben kínálunk. Ugye, ez lehetetlen. Másrészt, a dél-szlovák vízműszolgáltatás jelentős részben külföldi tulajdonban van, ahol az integráció jóval előbb kialakult Ezzel együtt az üzemi mérete is sokkal nagyobb, mint a salgótarjáni szolgáltatóé, s együttműködni olcsóbb víz reményében csakis hasonló üzemi méretek mellett lehetséges. Az ÉRV számára már elképzelhető lenne a tárgyalás, ám azt is látniuk kell, hogy az uniós árpolitika kiegyenlíti az árszinteket, csakúgy, mint megtapasztalhattuk az üzemanyagok esetében is. Ki ne emlékezne rá, hogy néhány éve még mi jártunk Szlovákiába tankolni, a 40- 50 forintos árkülönbség hatására, most meg időnként odaát drágább az üzemanyag, s ők járnak hozzánk. Ugyanez játszódik le a vízár esetében is. Nem szeretnék illúzióromboló lenni, de napjainkban a szlovák víz árletörő hatásáról elmélkedni nem helyes dolog, függetlenül attól, hogy politikus, vagy szakmabeli mondja.- Az is felvetődik olyakorolykor, hogy az ÉRV-t is eléri a privatizáció. Valóban kell ettől félnünk?- Reméljük a szakmapolitika talán nem akarja, hogy egy stratégiai szolgáltató - ha egyébként a helyzete profitábilis - külföldi tulajdonba kerüljön. Való igaz, Kiállítás a suliban Varsány. Perényi Anna művész-tanár alkotásaiból rendeznek kiállítást a helyi általános iskolában, ünnepélyes megnyitása február 7-én csütörtökön 9.50 órakor lesz. Az alkotó évek óta a pedagógustárlatok díjazottja, számos egyéni és csoportos, valamint külföldi tárlaton is láthatók voltak már festményei, tűzzománcai, rézkarcai. Fotótárlat Rétság. „Mi történt 2007. december hónapban?” címmel láthatnak az érdeklődők fotódokumentációs kiállítást a városi művelődési központ és könyvtárban február 9-ig. Világunk sarka Salgótarján. „Világunk sarka” címmel nyűik meg Fekete Kata, Szöllősi Anna és Bánkúd Gergő, a Madách Imre Gimnázium tanulóinak kiállítása február hetedikén 16 órakor az ifjúsági információs és tanácsadó irodában. Az alkotásokat Kele Szabó Agnes, az iskola rajztanára ajánlja a jelenlévők figyelmébe. Mi legyek? Salgótarján. AII. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában február 5- én 10 órától „Mi legyek? Pálya- választás, szakmaválasztás” címmel folytatódik a TEMI könyvtár „Álláskeresők egymás között” programja 7. osztályos diákoknak. A rendezvényen előadást tart Csorbáné Téglái Edit, az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ munkatársa. hogy az ÉRV az eladható társaságok listáján szerepel, de én ma nem tudok értékesítési kényszerről.- Végeredményben mik azok a vezérlőelvek, amelyek mentén egy önkormányzat felelős döntést hozhat az ügyben?- Két alapvető irányelv van. Az egyik garantálni egy kedvező vízárat, hosszú távon. Az elmondottak alapján ezt csakis egy megfelelő üzemi méretű, saját termelő- bázissal rendelkező cég teheti meg azokkal a gazdálkodási fegyelmet eredményező, hatékonyságot javító intézkedésekkel, amelyeket mi megtettünk. Másfelől a vagyont nem szabad felélni, a fejlesztések elodázása súlyos problémákhoz vezethet. Mi ezt kínáltuk, hozzátéve azt is, hogy az üzemeltetéshez nekünk is szükségünk van szakemberekre. S még egy fontos dologról nem esett szó: mi azt is vállaltuk, hogy amennyiben nem teljesítjük a szerződésben vállaltakat, az adott önkormányzat nyugodtan kiléphet a rendszerünkből, s ezt megteheti saját elhatározása alapján is, amennyiben úgy ítéli, hogy nem teljesültek az elvárásai. Csak remélni tudom, hogy kellően higgadt környezetben Salgótarján, Bátonyterenye, vagy Pásztó is az integrációt választja mint a vízköltségek érzékelhető mértékű csökkentésének egyetlen eszközét, s nem a politikai indulatoktól fűtött háborút- Köszönöm a beszélgetést! ▲ T. Németh László
