Nógrád Megyei Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-26 / 22. szám

2008. JANUÁR 26., SZOMBAT 3 NÓGRÁD MEGYE „A kultúra által vagyunk emberek, magyarok, európaiak” A megyei jogú város a magyar kultúra napja és a várossá nyilvánítás 86. évfordulója tiszteletére városi ünnepséget rendezett január 24-én a József Attila Művelődési és Kon­ferencia-központban. Két évtizedes hagyomány, hogy ezen a kettős ünnepen adják át a város önkormányzatá­nak képviselő-testülete által alapított kitüntető címeket és díjakat. Az ünnepi est nyitányaként a Himnuszt a Sotto Voce kórus előadásában hallgathattuk meg. Horváth Boglárka Salgótarján. - A verseskötetek ta­núsága szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a magyar nép zivataros századai­ról írt költeményét, a Himnuszt, ez a nap azonban nem csupán egy dátum, egy évforduló, amiről megemlékezünk, annál sokkal többet jelent - mondta ünnepi beszédében Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester. Hozzáté­ve: ezen a napon a magyar kul­túrát ünnepeljük, azokat az em­bereket, akik sokat tettek és tesz­nek ma is azért, hogy világhírű­vé vált szokásaink, értékeink, ha­gyományaink, kultúránk ne veszítsen régi fényéből, az euró­pai élvonalban maradhasson. Székyné kiemelte: a magyar kul­túra napja Himnuszunk szüle­tésnapja, különleges nemzeti ün­nep, amelyet naptáraink nem je­lölnek a hétköznapokétól eltérő színnel, mert szétosztja színeit a többi jeles napnak, hiszen a kul­túra ott van minden ünnepünk­ben.- Kiemelt köszönet illeti meg azokat, akik áldozatos munká­jukkal hozzájárulnak a kultúra ápolásához, megújításához. Kö­szönet azoknak, akik Salgótar­jánban, Salgótarjánért tesznek közösségükért, városukért, a kultúráért. Ilyen embereket és közösségeket köszönthetünk ma városi ünnepségünkön, azokat, akik átveszik a városi kitüntető címeket, díjakat - hangsúlyozta Székyné dr. Sztrémi Melinda, aki kívánja, hogy városunkban, or­szágunkban mindig legyenek olyan emberek, közösségek, akik, ha kell áldozatos munká­val, önzetlenül teszik a dolgukat, mert hisznek abban, hogy kül­detésük van: átörökíteni a jövő nemzedéke számára nemzeti identitásunkat, kultúránkat, mert ez fennmaradásunk egyet­len záloga.- Ilyen ember volt a megye- székhely első polgármestere, dr. Förster Kálmán, aki vallotta, hogy az épített környezet önma­gában nem elég, a városi élet kö­tőszövetét, minőségét annak kul­túrája jelenti - mondta el a város vezetője. Mint megtudtuk, dr. Förster Kálmán díszelnöksége és hathatós támogatása révén kezd­te meg működését a Balassi Bá­lint Művészeti Asztaltársaság. A város vezetője által ránkbízott egyik örökség - Székyné dr. Sztrémi Melinda szerint - az az erő és hit, amelyet a megyeszék­hely első vezetője így fogalma­zott meg: „én hiszem, hogy a vá­Salgótarján díjazottjai a csütörtöki városi ünnepségen. Kis képünkön Révay Ferenc veszi át a Szociálpolitikáért-díjat FOTÓK: RIGÓ TIBOR ros közönsége még gondozott, fa­soros utcákon fog sétálni, mo­dern színházba fog járhatni, mo­dern kórházban fogja betegeit gyógyítani, kétségbeesésre azért nincs ok addig, amíg erőt érzünk magunkban és hitet a jövőben”. A polgármester szerint a város kialakulásának sajátossága so­káig nélkülözte az igazi városjel­leget adó közös kulturális arcula­tot. Hozzátéve: Salgótarjánt Tria­non után szükségből kreálták hirtelen várossá, a fémre és ne­héziparra épült gazdasága, az el­különülő bánya és belterületek alkották szerkezetét.- Voltak iskolák, olvasóegyle­tek, tánctermek, olykor könyvtá­rak is a bányai és gyári kolóniák­ban, a rimamurányi salgótarjáni vasmű, a városi kőszénbányák, az üveggyárak telepein - fejtette ki Székyné dr. Sztrémi Melinda. Itt részesülhetett a kultúrából a helyi lakosság, a vállalatvezetés felügyelete és irányítása mellett.- Az elkülönültség és a szétda- raboltság, esetenként pedig a konkurencia és a szembenállás jellemezte a kulturális tevékeny­séget - fogalmazott Székyné. Véleménye sze­rint városi kulturális köz­élet, nyitottság és nyilvá­nosság, széles körű válasz­ték, a művelődési tevé­kenységek közössége azonban nem létezett. A polgármester kijelentette, a József Attila Művelődési Központ volt az első, Sal­gótarján egész lakosságát szolgáló, közös kulturális intézmény, amely jelezte szándé­kot a korábbi szétdaraboltság fel­váltására. A város vezetője sze­rint a JÓZSI” megérkezése meg­határozó szerepet játszott a me­gyeszékhely kulturális atmosz­férájának megteremtésében és ezzel döntő módon hozzájárult a városiasodáshoz, Salgótarján igazi várossá válásához. Ezért Székyné szerint ez az intézmény nem csupán egy a közművelődé­si intézmények között, hanem a közös városi kultúra első fecské­je és ezáltal a város egységének jelképe is.- A sikeres és fejlődő Salgótar­jánnak szüksége van jól működő kulturális intézményhálózatra, aminek a létét nem lehet meg­kérdőjelezni sem a pénztelenség­gel, sem valamiféle zavaros ér­tékrenddel, hiszen a digitalizált könyvtárból sem lehet kiiktatni a könyvet és könyvtárost, az internetvilág sem pótolhatja so­ha az élő színházat, a hangverse­nyeket - mondta a polgármester. Hozzátéve: a célok és tervek a jö­vőre nézve nagyon egyszerűek: színvonalas, értékes kulturális kínálat. A gálán Salgótarján díszpolgá­ra lett Herold László, a Bolyai Já­nos Gimnázium és Szakközépis­kola nyugalmazott igazgatója. Pro Urbe-díjat vehetett át Valiskó Ferenc, Pro Arte- díjat kapott Alapi István. A Salgótarjánért emlékérmet I Pataki László érdemelte ki, aki később veszi át a ki­tüntetést. A megyeszékhely neves színházi rendezője a közelmúltban a „Magyar Kultúra Lovagja” elismerést is átvehette. Salgótarján Közszolgálatáért-díjjal jutal­mazták Kristóf Pált. A Kultú- ráért-díjat Pál Józsefnek adomá­nyozták. Salgótarján Közoktatá- sáért-díj elismerésben részesült Dudok Györgyné. A Salgótarján Sportjáért-díjat Kadlót Zoltán kapta meg. Az Egészségügyért- díjjal dr. Monoki Ferencnél jutal­mazták, aki az elismerést szin­tén később veszi át. Salgótarján Gyermekeiért és Ifjúságáért-díj- jal Kovács F. Gábort jutalmazták. A Szociálpolitikáért-díjat Révay Ferenc, a Salgótarján Közbizton- ságáért-díjat pedig Hrabecz Gyula vette át. A Nemzetiségért és Ki- sebbségért-díjat a Hétszínvirág tagóvoda érdemelte ki, amelynek vezetője: Szeles Gyuláné. A vita a bíróságon dől el (Folytatás az 1. oldatról) Széfről és védőoltásról mint egyszázalékos, tehát elég csekély különbséggellett képvi­selő - mondta el Molnár Péter, aki a választás során az alpolgármes­ter ellenfele volt. Ilyen esetekben a törvény lehetőséget biztosít jog­orvoslatra, annak idején Molnár Péter mégsem fellebbezett, mint elmondta: bízott benne, hogy egy tisztességes versenyben egy tisz­tességes ellenféllel szemben ma­radt alul.- Mára mindezeknek az ellen­kezője bizonyosodott be. Amikor Fenyvesi Gábor doktori címet ha­zudott magának, akkor az élet más területeihez hasonlóan jogo­sulatlan előnyhöz jutott - fogal­mazott Molnár Péter. A körzet volt önkormányzati képviselője hozzátette: a hozzá eljutott meg­keresések alapján nyugodtan tol­mácsolhatja a Beszterce-lakótele- pen élők véleményét, akik arra szólítják fel az alpolgármestert, mondjon le a képviselői mandá­tumáról, hiszen ilyen tett után nem képviselheti hitelesen a beszterceieket.- Úgy gondolom, hogy mielőtt ez megtörténik, Fenyvesi Gábor­nak bocsánatot kell kérnie azok­tól az emberektől, akik bíztak benne és szavazatukkal, esetleg munkájukkal támogatták, illetve a városlakóktól, akiket éveken ke­resztül megtévesztett - fogalma­zott Molnár Péter. Eötvös Mihály, az MDF megyei elnöke az üggyel kapcsolatban el­mondta: meg kell várni a tárgya­lás végét és a bíróság ítéletét, hi­szen Magyarországon láttunk már számos olyan esetet, amikor az ügyészség vádat emelt, a bíró­ság viszont felmentette a vádlot­tat. A párt megyei elnöke, aki egy­ben a megyeszékhely alpolgár­mestere, úgy véli: Fenyvesi Gábor­nak kell eldöntenie, hogy igazak- e az ellene felho­zott vádak, vagy továbbra is kitart amellett, amit egy tavalyi tájékozta­tón elmondott. „A Szabad De­mokraták Szövet­sége salgótarjáni szervezete - ígéretéhez híven - megvárta a nyomozás befejezését, addig az alpolgármester ügyét nem kíván­ta kommentálni. Most azonban már kijelenthetjük, hogy bizo­nyos kultúrkörökben létezik egy igen egyszerű, de ugyanakkor ci­vilizált megoldás. Szerintünk mindenkij?) tudja, hogy mi az” - áll az Ercsényi Ferenc megyei el­nök által szerkesztőségünknek eljuttatott sajtóinformációban. Természetesen megkerestük az érintett alpolgármestert, Feny­vesi Gábort, aki az alábbi közle­ményt juttatta el hozzánk: „Elsőként köszönöm a sajtó munkatársainak, hogy az elmúlt egy évben - ha kellett, nap mint nap, ha kellett, hétről hétre - tá­jékoztatást adtak arról, hogy mi történt az úgynevezett diploma­üggyel. Azt is szeretném megkö­szönni, hogy az ügyészség előbb tartott sajtótájékoztatót a vád­emeléssel kapcsolatban, mielőtt engem vagy jogi képviselőmet ér­tesítették volna. Más ügyekben ez nem volt jellemző, pedig az el­múlt egy évben történtek még ér­dekes dolgok. A hírekre reagálva elmondom, hogy a rendőrség korrekten le­folytatta a nyomozást az ügyész­ség felügyeletével, az összegyűj­tött iratanyagra alapozva az ügyészség megalapozottnak tart­ja vádjait és azt - a hírek szerint - eljuttatta a bíróságnak. Melles­leg a médiában megjelent hírek­nek a fele sem igaz, azt persze nem tudom, hogy kitől származ­nak az információk. A vádakkal természetesen most sem értek egyet, hiszen oko­zati cselekményekkel foglalko­zunk, az okok részletes és meg­nyugtató vizsgálata és bizonyítá­sa nélkül. Azonban ezt a vitát a független bíróság egyszer és min­denkorra le fogja zárni, reménye­im szerint minél előbb. A hiteles, becsületes és mindig őszinte, ígéreteit betartó MSZP sajtótájékoztatójára reagálva any- nyit érdemes megjegyezni, hogy mivel a vádemelés megtörtént, most már a felszabadult idejük­ben elkezdhetnek kapirgálni a sa­ját szemétdombjukon, gondolok itt a napokban egy oknyomozó te­levízió-műsorban bemutatott tör­ténésekre. Mi mindenképpen fo­gunk lépéseket tenni. Természetesen a legfontosabb felvetésre is válaszolok, misze­rint a továbbiakban sem látok semmilyen olyan bizonyítható körülményt, amelynek okán egy másodpercig is gondolkod­nom kellene a lemondásomon vagy mandátumom visszaadá­sán - még ha ezzel egy-két em­bernek nagy szívfájdalmat is okozok. A választópolgároktól, a salgó­tarjániaktól és a családomtól el­nézést kérek ezért á politikai her­cehurcáért, előbb-utóbb a végére érünk ennek a dolognak, addig is kérem türelmüket.” A Nógrád Megyei Hírlap január 22-i számában olvastam Hűvösi Csaba nyilvánvalóan jó szándékú, ugyanakkor nem kellően felkészült jegyzetét A felháborodást a tények ismeretének hiányában megértem, talán segít azonban a tisztánlátás­ban ha mindkét kérdéskört néhány újabb adattal világosabbá tesszük. A rendőrség adatai szerint 2007- ben közel 1300 kórházi lopást jelen­tettek be hivatalosan. Ez az összes egészségügyi intézményben (tehát nemcsak kórházban, hanem rende­lőkben, háziorvosoknál stb.) elköve­tett vagyon elleni bűncselekmény­nek több mint 70 százalékát tette ki. A rendőrség becslése szerint ez a valós esetek körülbelül 40 száza­léka, a tapasztalatok szerint ugyan­is a többség megelégszik a bosszan- kodással, nem tesz bejelentést. Jó okkal szkeptikusak is a betegek: szintén hivatalos statisztikák sze­rint az eseteknek csak nem egész 10 százalékát képes a rendőrség felde­ríteni. S most következzen az az adat, ami a rendelkezést mindenképp in­dokolttá teszi: a 2007-es évben elkö­vetett lopások regisztrált kárértéke meghaladta a 100 millió forintot, az­az egy-egy esetre átlagosan több mint 77 ezer forint kár jutott! Vajon Hűvösi Csaba ennyi érték megóvá­sa érdekében is túlzásnak tartja a széfek beszerzését? Ha a lopások számának csak 50 százalékos visz- szaesésével számolunk, akkor is né­hány éven belül megtérül ez az egy­szeri befektetés - hogy a betegek nagyobb biztonságáról, jobb közér­zetéről már ne is beszéljünk. Igaza van a jegyzetírónak abban, hogy ezzel a problémával igazából nem az egészségügyi miniszternek kellene foglalkoznia. Ez valójában az intézmények igazgatóinak a fel­adata lenne, ahogy a megfelelő élel­mezés biztosítása is. Árulkodó az el­látó rendszer minőségéről az, hogy a leginkább érintettek próbálják minden esetben kisebbnek láttatni a bajt, s a megoldást végül mindig központi intézkedéssel kell megta­lálni. Valószínűleg az új biztosítási rendszer erre is megoldás lesz: a verseny ki fogja kényszeríteni a szol­gáltatók fokozottabb figyelmét - a jobb ellátást, nagyobb tisztaságot, fokozottabb biztonságot is. Mi a helyzet a HPV-vírussal? Valóban igaz, hogy ez a vírus fe­lelős a méhnyakrák-előfordulások döntő többségéért Pontosabban ez a víruscsoport, ugyanis HPV néven több tucat vírust ismerünk. Ebből két olyan változat van, amelyik igen agresszív, ez a kettő felelős a megbe­tegedések 70 százalékáért Tegyük azonban hozzá, hogy 30 százalékért viszont nem! A védőoltás azonban csak az említett két változat ellen véd - távolról sem biztosít tehát tel­jes védettséget. Téves és ráadásul veszélyes is tehát az a beállítás, hogy ha hagynánk a leányokat időben ez­zel az ellenanyaggal beoltani, akkor megmentenénk őket, így viszont hagyjuk őket meghalni. Miért téves? Azért mert a jelenle­gi magyarországi népesség körül­belül 30 százaléka fertőzött HPV- vírussal (férfiak is), ehhez képest a megbetegedések aránya a fertőzöt­tek 5 százaléka alatt marad, tehát önmagában a fertőzöttség nem je­lent rákos megbetegedést, pláne nem abban való elhalálozást. Már csak azért sem, mert a méhnyakrák az egyik legnagyobb biztonsággal gyógyítható rákos megbetegedés, amelyben - amennyiben a betegsé­get időben észlelik - az érintettek ál­talában egyáltalán nem szoktak meghalni. Pontosan ezért indította és propagálja már évek óta a kor­mány az általános méhnyakrákszű­rést, és ezért támogatja kiemelten a Liliom-programot. A rendszeres szűrések és a korai felismerés meg­felelő biztonságot jelent minden nő számára ahhoz, hogy ne kelljen fél­nie a méhnyakráktóL S miért veszélyes? Azért, mert a védőoltás a megfelelő ismeretek hi­ányában hamis illúziókba ringat. Azt sugallja, hogy az oltással bizton­ságba kerültünk, holott az oltás a HPV-fertőzéssel szemben is csak 70 százalékos védettséget jelent. A HPV pedig, mint tudjuk, csak egy a nemi úton terjedő fertőzések és be­tegségek közül. Az összes többi ve­széllyel szemben azonban ez a védő­oltás semmiféle védelmet nem je­lent Nagyon fontos tehát annak a tu­datosítása, hogy az igazi megoldás a tudatos, felelősségteljes szexuális életvitelben van - nem a védőoltá­sokban. Végezetül - tájékoztatásul - azt is fontos kiemelni, hogy a minisztéri­um nem is dönthet szabadon a kü­lönböző eljárások tb-támogatása, vagy kötelezővé tétele ügyében. Ah­hoz, hogy egy-egy eljárás befogadás­ra kerüljön, vagy kötelezővé válhas­son, nagyon komoly orvostudomá­nyi megalapozottság kell. A HPV el­leni védőoltás - éppen azért, mert egy viszonylag új eljárásról van szó- egyelőre nem rendelkezik a szük­séges dokumentációkkal (például a hosszú távú hatások vizsgálatával). Az egészségügyi tárca minden év­ben megvizsgálja a különböző eljá­rások - így a HPV elleni védőoltás- befogadhatóságát, s ha indokolt lesz, nyilván lépéseket fog tenni an­nak érdekében. Ercsényi Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents