Nógrád Megyei Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-21 / 17. szám
2 2008. JANUÁR 21., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Jellegzetes az alábbi történet, napjaink - meg persze az elmúlt évek - Magyarországának egyfajta tehetetlenségi kórképe lehetne. Hihetetlen, hogy egy műemléknek nincs, mert nem lehet gazdája, a már bekövetkezett bajok miatt fellelhetetlen a felelős és, ami pedig a legnagyobb baj, az állagmegóvásra szokás szerint nem állnak rendelkezésre a szükséges anyagiak. Ez a cikk tulajdonképpen azért született, hogy helyzetképet adjon, mert, ha rövid időn belül nem kezdődik meg a felújítás, elveszthetünk egy műemléket, a magyar építéstörténet szép és jeles darabját Héhalom Erdőtarcsa felé eső végében ugyanis egyre rosszabb állapotba kerül a klasszicista háromlyukú kőhíd, ama nagy hírű hortobágyi kilenclyukú nógrádi kistestvére. Akárhogyan is van, a műemlék építmény méltó lenne arra, hogy megmaradjon, a vészharang kongatása pedig egyáltalán nem korai! Héhalom háromlyukú hídja: a romlás küszöbén Kis nógrádi hídi vásár A boltív tökéletes találmány, a római kortól számos híres építmény szerkezeti eleme. Természeti katasztrófákat - földrengéseket és -csuszamlásokat, árvizeket - kivéve csak akkor dőlhet össze, ha felmorzsolódik az anyagát adó kő. Héhalom középkori jelentőségét növelte, hogy egyrészt vámszedőhely volt, másrészt itt ágazott el az út Buják vára felé. ★ * * Nógrádban a XVIII-XIX. század fordulóján több boltíves kőhíd is épült. A romhányi a mai napig áll, műemlék. ★ ★ * Az Ipolyon Ráróspusz- tánál a hortobágyihoz hasonló kilenclyukú kőhíd állt, a második világháború végén a visszavonuló németek felrobbantották. A háború a nógrádi hidak 40 százalékát semmisítette meg. ★ * * A határon túli Nógrádban Poltár és Ipolyszele között maradt fenn egy klasszicista kőhíd. * * ★ A hidat 1930-ban felújították, feltételezhetően a kis- antant (Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia szövetsége) elleni honvédelem céljából: a trianoni gyalázat miatt a vasutat ugyanis katonai okokból vissza kellett fejleszteni a határok mentén. Héhalom polgármesterének asztalán zászló, a zászlón címer, a címeren pedig kőhíd. Szilágyi Albert először a helybeliek érzelmi kötődéseiről beszél.- Címerünkön is szerepel a híd, ez Héhalom egyetlen, az országos jegyzékben is szereplő műemléke, a falu legjelentősebb építészeti öröksége, igazi jelkép! Az állaga azonban egyre rosszabb, most már ott tartunk, hogy sürgősen tenni kell valamit, mert különben visszafordíthatatlanná válik a romlás. A híd több eleme is leomlott az elmúlt időszakban, van olyan is, amelyik annyira megsérült, hogy már nem is javítható. A hidat az egyik kőelembe vésett évszám szerint 1833-ra építették fel, klasszicista stílusú. A korabeli vármegye pénzéből épült, Nógrádban a legnagyobb, a mi szemünkben pedig a legszebb ilyen építmény!- A felújítására tettek már valamiféle kísérletet?- Ennek a törekvésnek már valóságos történelme van... Még a községi közös tanács idején, 1988 márciusában készültek tervek a felújításra, természetesen költség- vetéssel együtt. Akkor annyi történt, hogy valami kis állagmegóvást elvégeztek, de azóta nem nyúlt senki sem a hídhoz. Ami rajtunk múlik, azt megtesszük azért, a gazt és a cserjéket ki szokta irtatni az önkormányzat a hídon és a környékén, nagyobb munkák elvégzésére azonban nincs pénzünk. Ami a felújítási törekvések történetét illeti, 2003-ban a közútkezelő kht megrendelte a szükséges engedélyezési és kiviteli terveket Szilágyi Albert mutatja is a dokumentációt - még a környék parkosításáról is született elképzelés.- Szép terv, jó terv, aki látta, az egyetért vele, de pénz nincs rá. A helyreállításra és a felújításra azonban mielőbb szükség lenne, a környezet rendezésére. Ehhez a parkoló kialakítása, padok, asztalok, a híd történetét bemutató információs tábla elhelyezése is beletartozik. Azt meg még nem is említettem, hogy esetleg valamilyen funkciót is jó lenne találni.- A hídi vásár jut eszembe, bizonyára a Hortobágy után.- Érdekes, hogy mindenkinek ez az első gondolata!-Kiéa híd?- Állami tulajdon, kezelője a Nógrád Megyei Közútkezelő Kht. Ónkormányzatunk átvehetné éppen a hidat, akár kezelésbe, akár tulajdonba, de a jelenlegi állapotában nem lenne szerencsés. Amennyiben lehetne pályázni a felújításra, egy bizonyos önerőt tudnánk vállalni, de kicsi a falu, szegények is vagyunk. Alapítványt is létre lehetne hozni erre a célra, de 1100 lakos nem tudná összeadni a szükséges sok millió forintot, az egészen biztos... Mindenképpen meg akarjuk azonban mentem a hidat, hiszen komoly értéket képvisel! Szerencsére az illetékes szakemberek segítőkészek, bár pénzt ők sem tudnak adni...- Mi lehet a megoldás?- Csak a lehetséges pályázatok felkutatása és elnyerése! A gyom- és a cserjeirtás, amit a közmunkások megcsinálnak, itt kevés... A közútkezelő kht által elkészíttetett terv szerint csaknem 56 millió forint lett volna az ár - 2003-ban. Azóta biztosan nem lett kevesebb, bár a költségekből lehet faragni. Klenóczky Sándor, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Nógrád megyei munkatársa kérdésünkre elmondta: a híd kezelőjével egyeztetve elkészültek a felújítási tervek, most már az igen költségesnek ígérkező kivitelezés anyagi forrásaira kellene megtalálni a pályázati lehetőségeket ÜrmössyÁkos, a Nógrád Megyei Közútkezelő Kht igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy forrásaikat elsősorban a működő hidak fenntartására kell felhasználniuk.- A héhalomi műemlék hídon nem zajlik forgalom, mellette új híd épült 1972-ben. A műemlék jelenleg is a Magyar Közút Kht kezelésében van. A hídfelújításra rendelkezésre álló korlátozott forrásokat elsődlegesen a forgalom alatti, üzemelő hidak állapotának javítására tudjuk fordítani. 2003- ban helyreállítási tervet készíttettünk, mivel szándékunkban áll a híd állagának védelme, a műemlék megóvása. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a helyreállítási tervet elfogadta, engedélyezte. Pályázati lehetőséget kerestünk kivitelezési forrásra is, 2006-ban konkrét kezdeményezésünk volt pályázat készítésére, de nem sikerült a beadásig eljutni. Becslésünk szerint a helyreállítás költsége megközelítőleg 90 millió forint. A pályázat lehetőségét továbbra is figyeljük, keressük. Az eltelt idő miatt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál az engedélyt meg kell újíttatnunk, hogy lehetőség esetén gyorsan tudjunk lépni. Az önkormányzattal felvesz- szük a kapcsolatot, segítségükkel közösen biztosan megtaláljuk a megoldást a műemlék megmentésére! Nem kétséges hát a jó szándék- ámbár, ha minden igaz, a pokolba vezető út is azzal van kikövezve. Megkerestük a legnevesebb hazai műemlék- és városvédőt, Ráday Mihály televízióst Amint elmondta: a műemlékvédelemnek egy vasa sincs, bár támogatási javaslat tehető a szakembereknek. Népszerű és immár csaknem három évtizedes múltra visszatekintő, „Unokáink sem fogják látni- Avagy városvédő Pallas Athéné kezéből időnként ellopják a lándzsát” - című műsorának tematikájában azonban előjegyzésbe vette a hidat, a tavaszi bemutatás szándékával. ■ Faragó Zoltán Szilágyi Albert Séta a helyszínen Szürke téli ködben vigasztalan látványt nyújt a héhalomi háromlyukú kőhíd környéke. Á mellvéden maradt kétujjnyi hó, egy róka nyomai sorolnak rajta - lám, nem magát a hidat használta a ravaszdi! A hóban és az iszapfeltöltődés miatt a híd alapját nem látni, de azt igen, hogy a boltozatok mészkőből épültek. Ez ugyan könnyen faragható, de porózus szerkezete a vizet magába szívja, így szétfagyhat. A héhalomi építményen is jól látható, hogy a malteros javítások körül is poriadások fedezhetők fel, ahol pedig nem végezték el ezt a csekély állagmegóvást sem, még inkább felmorzsolódéban a kő felszíne. A híd jégtörő pillérei, korlátjának fedlapjai vastag, jól megmunkált, viszonylag kemény vörös homokkőből készültek. Ezen elemek időállóak - ha azonban az alépítményük megsérül, persze leomolnak. Ä boltíveken többfelé látszanak repedések, elmozdulások - bizonyára kezelhetők valahogy, de, ha már ilyen súlyos a kár, nem lehet egyszerű a megmentésük... A patak mellett állva azért az ember elgondolkodik: csaknem két évszázada éltek azok a mesterek, akik itt követ kőre raktak, s talán mondogatták egymásnak: még az ükunokáknak is kitart ez a híd! Csakhogy a könyörtelen idő lepergett, s talán már az ükunokák is sírba szálltak azóta, hogy valamikor az 1830-as évek legelején munkához láttak a Bér-patak felett. Aztán meg a késői utódoknak, azaz nekünk kellene már tennünk valamit azért, hogy az ősök eme remeke megmaradjon - legalább a mi ükunokáinknak. A többi meg legyen az ő gondjuk... Tanácstalankodó Ezen cikk írója nem akar politizálni, de azért egy megjegyzés ide kívánkozik: azt nagyjából mindenki, aki a magyar közélet iránt minimális érdeklődést mutat, sejtheti, hogy miféle lobbiérdekekre, vagy egyenesen korrupciógyanús ügyletekre hogyan költenek el az állami költségvetésből egyetlen tollvonással százmilliókat - aztán akkor még hol vannak azok a milliárdok, amikről a közvélemény tudomást sem szerez? A héhalomi háromlyukú kőhíd megmentésétől anyagi haszon, megtérülés nem remélhető - csak éppen múltunk, történelmünk szép emléke, értéke pénzben nem is kifejezhető. Bevételt tehát aligha fog termelni - egy ilyen építményre pedig miféle érdekeltségnek van szüksége? Műszaki morzsák A XIX. században az észak-déli irányú, Szé- csényből Héhalmon át Aszódra, illetve Pestre vezető országút a megye egyik legfontosabb közlekedési vonala volt. * * ★ A kőhíd teljes hossza csaknem 40 méter, a szélessége 6,60 méter. A középső nyílás fesztávja 9,20 méter, a két szélsőé pedig egyenként 7,40 méter. Az elmúlt évtizedek eliszapo- lódása miatt nem láthatók teljes méretükben. * * * A környék árvízi veszélyeztetettsége a palotási víztározó megépítéséig jelentős volt - környékét, bizonyára ezért, a mai napig Úszó-völgynek hívják. Ezért tervezték a hidat a korabeli mérnökök ilyen nagyra, az ártér áthidalására is. A palotási tározó ugyan a Bujáki-patakon van, de a Bér-patak vízgyűjtőjén keletkező csapadék- és olvadékvíz jelentős részének visszatartására alkalmas. ★ * * A híd korlátjának homokkő fedkövei egyszer két láb - 31,5x63 centiméter - keresztmetszetűek, hosszuk azonban eltérő: azt bizonyára úgy alakították a kőfaragók, ahogyan a rendelkezésre álló nyers kőtömb engedte. A híd építőanyagául felhasznált mészkő valószínűleg a közeli Buják kőbányájából származnak, a homokkő fedlapok vagy Romhány, vagy Salgótarján környékéről kerültek ide. * * * A hidat 1962-ben nyilvánították műemlék jellegűvé.
