Nógrád Megyei Hírlap, 2008. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-12 / 10. szám
4 2008. JANUÁR 12., SZOMBAT KULTÚRA Hangszereket (is) készít a „Ki mit tud?”-győztes hegedűs Gyorsan peregnek az évek: Lenkó Péter az idén eppen dupla annyi idős, mint amikor 12 évesen ország-világ szeme láttára és csodálatára megnyerte a „Ki mit tud?”- ot a népzenei kategóriában. A mihálygergei kis hegedűs akkor a Bolyai János Gimnázium 7. osztályos tanulója volt. 2002-ben leérettségizett, 2006-ban pedig vo- nóshangszer-készítésre és -javításra jogosító diplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerészképző Iskolájában. De a hegedűjéhez sem lett hűtlen, folyamatosan muzsikál azóta is. Dióhéjban - életrajzszerűen - ennyi történt Lenkó Péterrel 1996 óta... Nógrád megyéből is sikerül bekapcsolódni az országos vérkeringésbe- Balkezes? - kérdezem, amikor leírja e-mail-címét. - Annak idején a televízióban ezt nem vettem észre.- Nem is lehetett, mert a vonót és a szerszámokat a jobbal fogom meg.- Mikor vett a kezébe először hegedűt és egyáltalán miként derült ki, hogy tehetséges?- Szüleim az Ipoly néptánc- csoport alapító tagjaiként gyakran magukkal vittek a próbákra, szereplésekre és észrevették, hogy élvezem ezt a miliőt, fogékony vagyok a zenére. Hétéves voltam, amikor a Dűvő együttes vezetőjének, Hrúz Dénesnek a gondjaira bíztak. Akkor egyikünk sem gondolta, hogy öt évvel később milyen messzire sikerül eljutnom. S ezt szó szerint is kell érteni, hiszen a „Ki mit tud?” többi győztesével egy távoli, mexikói utazáson vehettem részt. Engem édesanyám is elkísérhetett.- A vetélkedő egyik zsűritagja, Petrovics Emil szerint azt nem lehet tanulni, amit Péter tud. Igaza volt a neves zeneszerzőnek?- Valószínűleg arra gondolt, hogy hallásból játszottam és manapság is úgy játszom, bár a szolfézzsel és a kottával sem állok már hadilábon, mint annak idején.- S miért nem hegedűsnek jelentkezett a zeneakadémiára?- Egyszerű oka van, akkor még nem volt felsőfokú népzenei képzés, én pedig nem akartam műfajt váltani.- A hangszerkészítést lehet tanulni?- Mint az iskola - ahol végeztem - elnevezése is mutatja: igen, de szépérzék, jó kézügyesség és nagyon sok gyakorlás kell hozzá. Három éven át napi nyolc órát műhelyben kellett eltölteni és egy hónapban csak két nap elméleti képzés volt. A mestert nekünk kellett megtalálnunk. Én a gödöllői Rácz Barnabás nagybőgőkészítő és -javítónál sajátítottam el a szakmai alapokat. Ennek megfelelően nekem is a nagybőgő a fő hangszerem, de minden vonóssal foglalkozom. Mindegyiknek saját fortélyai vannak. A hegedű lucfenyőből és jávorfából készül, a bőgőnél a dió-, a nyár- és a körtefa is szóba jöhet, attól függően, hogy milyen hangtónusra van szükségünk Egyébként minél kisebb egy hangszer annál munkaigényesebb, de értelemszerűen gyorsabban készül el. Míg egy I hegedűre körülbelül egy hónapot leéli rászánni, a bőgő két hónapot igényel.- A végzés óta eltelt másfél év alatt hány új hangszert sikerült elkészíteni és kik számára? ' - Körülbelül tízet csináltam, elsősorban olyan szülők kérésére, akik tehetséges gyermekei már bizonyítottak és gyengébb minőségű hangszerekkel nem képesek továbbfejlődni.- Mi újság a saját hegedű körül?- Gyakran megszólal, mert az aktív zenélést soha nem hagytam abba. Amikor Budapesten jártam iskolába, akkor alkalmi együttesekkel léptem fel. Bár egyik alapító tagja voltam a mihálygergei Tücsök zenekarnak, már évekkel ezelőtt békésen szétváltak útjaink. 2001-ben kerültem a karancslapujtől Kincsér zenekarba, amellyel tavaly májusig játszottam együtt. Aztán megalakult a jelenlegi együttesünk a „Folt”, amelyet öten alkotunk: két hegedűs s egy-egy brácsás, nagybőgős és cimLenkó Péter manapság is eredeti népzenét játszik ked véne hangszerén balmos. Az ütős hangszer mellett az az Andrássy Ferenc ül, aki sokáig a Dűvő törzstagja volt. Kísérő zenekara vagyunk a megyében a szécsényi Palóc és a lapujtői Karancs tánccsoportnak, de rendszeresen kapunk meghívást megyén kívülre a Csepel, a százhalombattai Forrás és a békéscsabai Balassi együtteshez is. Ugyancsak törekszünk arra is, hogy minél több önálló koncert keretében léphessünk fel és megismertethessük az autentikus, „tiszta-forrású” népzenét, amelyhez mi változatlanul következetesen ragaszkodunk. Ezt igazolja majd nyárra tervezett CD-lemezünk a „Zsák a Foltját” is.- Visszatekintve: az 1996-os nagy siker milyen szerepet játszott pályafutásában ?- Nagyon sokat jelentett számomra: megerősítette zenei irányultságomat, elhivatottságomat. Sokan megismertek szerte az országban és ez őszintén szólva nem jött rosz- szul szakmai kapcsolataim alakulásában, alakításában. Sokat köszönhetek szüleimnek is, akik - mai elnevezéssel élve - jó menedzserként segítették és segítik zenei pályámat, érvényesülésemet.- Nógrádi lokálpatriótaként kérdezem: meddig él közöttünk a végképp felnőtt Lenkó Péter?- Jól érzem magam szülőföldemen, családom körében. Nem kívánkozom el innen, hosszabb távon is itt - Mihálygergén és Salgótarjánban - tervezem az életemet. A fellépésekre persze szívesen utazom bárhová, de mindig örülök, ha hazatérhetek.- Ez megnyugtató és - minden bizonnyal sok olvasónk nevében is tehetem - kívánok további sok sikert mind a színpadon, a magyar népzene művelése, népszerűsítése területén, mind pedig a mihálygergei műhelyben születő és újjászülető hangszerek között! ■ Csongrády Béla Fancsik János: Sízőink emlékére Mohos sziklák között, ott fenn a havason, Kopjafa árvállik, körülötte vadon. Emlékeket őriz: itt érte a végzet Negyvennégyben a hős, síző leventéket. Évente koszorúk borítják a sziklát, Barátok, rokonok égetik a gyertyát. Pietrosznak velük üzeni a Karancs, Együtt emlékezni, ez a közös parancs. Egy kora hajnalon indult el a csapat, Csúcsra hívta őket a közös akarat. Ki akarták tűzni a haza zászlaját, Meghódítani a hegycsúcs magaslatát A Mosolygó-tó felett jártak éppen, Mikor a téli nap megjelent az égen. Szikrázó sugarát rászórta a hóra, S ettől megbomlott a hó takarója. Hatalmas lavina zúdult le a mélybe, Útjában sziklákat, s embert sem kímélve. Letarolva mindent mi útjában állott Elsodorva embert, sorsot álmot Aztán fagyos, hideg csend ült a vidékre, Csak egy hírmondó volt, aki ezt túlélte, S végig vánszorogva a hideg éjszakát, Jelenteni tudta a nagy tragédiát Katonák, bajtársak napokig kutattak, De már élve senkit senkit nem találtak. Idehaza sötét gyász ült a városra, Hozzátartozóját mindenki siratta. Három temetésen búcsúztunk el tőlük, Azzal hogy emlékük örökké őrizzük. Hosszú szünet után most már meg is tesszük, Közös sírjaikat csendben körülvesszük. Január havában itt, Salgótarjánban, Júliusban pedig fenn a Havasokban. Az utókor még soká emlékezzék rájuk, Emlékük őrizze minden unokájuk! Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a dr. Förster Kálmán Városszépítő Egyesület ma, 2008. január 12-én, szombaton 11 órakor rendezi tisztelgő megemlékezését a régi városi köztemetőben. A Radnai-havasokban, a lavinaomlás helyszínén kialakított emlékhely i MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Szólhattál volna Júlia, hogy kutyát tartotok. ” Szerencsés nyertesünk: Cseh Andrásáé Bátonyterenye, Ózdi út 43. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését január 17-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (SL, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
