Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)
2007-12-05 / 281. szám
4 2007. DECEMBER 5., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Ajándék apróságoknak advent kezdetén Varga Béla (a gyerekek karéjában) és Velenczei Norbert (jobb szélen) megörvendeztették a berceli gyermekeket: elsőként egy sokgyermekes helybeli család választhatott a karácsonyi meglepetésnek szánt ajándékok közül Köztes átmenetek Bércéi. Karácsonyi meglepetéssel szolgált a községben székelő „Belső- Cserhát” Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat munkatársainak Varga Béla, a Nógrád Megyei Közgyűlés alelnö- ke, egyben szécsényi önkormányzati képviselő és munkatársa, Velenczei Norbert, az ifjúsági és civil ügyek tanácsnoka a napokban: mintegy 100 000 forint értékű, nagyrészt játékokból álló ajándékcsomaggal örvendeztették meg a községben nehéz anyagi körülmények között élő apróságokat. Helyszínnek persze nem véletlenül választották a dél-nógrádi községet, hiszen a környéken nagy a szegénység, a két politikus pedig önzetlenül is szeret örömöt szerezni - kiváltképpen gyermekeknek.- Saját forrásokból sikerült megoldanunk az ajándékozást, összegyűjtöttük ismeretségi körünkben a régebbi, de jó állapotú játékokat - mondta el kérdésünkre Varga Béla. - A játékokat Velenczei Norbert segítségével sikerült összeszedni, van benne minden, ami egy gyermeknek örömöt szerezhet! Én személy szerint lemondtam szécsényi önkormányzati képviselői tiszteletdíjamról is, hogy azt a közösség céljaira felhasználva, azt figyelembe véve tehessünk valamit. Ebből jut a szécsényi választási körzet más településeinek is. A falvak nagyon szegények Nógrád megyében, sok a gond, a közgyűlés keretei pedig végesek. A még advent előtt átadott ajándékok szétosztása úgy történt, hogy egy sokgyermekes berceli család választhatott néhányat az ajándékok közül, a többit megkapta a helyi óvoda, a „Belső-Cserhát” Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat munkatársain keresztül. Velenczei Norbert - lévén nógrádsipeki - községe óvodáját rendszeresen támogatja, bár ezt úgy is mondhatnánk, mindent megtesz a kis intézményért. Lehetőség szerint nemcsak a saját forrásait veszi igénybe erre a célra, hanem ismeretségi körében is próbál támogatókat szerezni az apróságok meg- örvendeztetésére.- A Belső-Cserhát mindentől messze van, a jó szándék azonban ide is elér - hangsúlyozta. - Szepes Péter személye pedig a garancia arra, hogy az ajándék jó helyre kerül! Szepes Péter, a „Belső- Cserhát” Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat vezetője és valamennyi munkatársa is nagyra értékeli ezt a gesztust.- A szolgálat részéről példa értékű ez a kezdeményezés, hogy megyei politikusok mindent megtesznek a nagy szegénységben élők támogatására - mondta. - Köszönet érte! Akárcsak munkatársaimnak, akiknek gondos munkájuk eredményeképpen minden tőlünk telhetőt megteszünk a nehéz sorsú családok segítésére. így, advent idején, a karácsonyi bevásárlórohamok és az elsősorban az anyagi javakat szem előtt tartó nagy hajtás közben pedig talán még az ajándék összértékénél is többet ér maga a figyelem és a gesztusigazán különleges élmény egy utazó drogmegelőző kiállítás tárlatvezetői számára, ha a minden szépre és jóra nyitott polgárok a város legszebb épületében keltik életre az utazó kiállítók gondolatait. Salgótarjánban ennél jóval több is történt. Ez év őszén a József Attila Mű-, velődési és Konferencia-központban látta vendégül Salgótarján városa a Köztes átmenetek - a drog című interaktív drogmegelőző programot. Az utazó kiállítás eddig több mint ötven városban járt, határainkon innen és azon túl is. A drogjelenséget több oldalról bemutató interaktív program a középiskolás diákokat fogadta egy hónapon keresztül, de látták és átélték a közösen elképzelt utazás örömét és bánatát, sok-sok tanulságát azok a pedagógusok, szociális dolgozók, segítők és szülők, rendőrök és civilek is, akik csoportokba szerveződve vágtak neki a közel kétórás kalandnak. Hiszen a saját életünk és tetteink felfedezése az egyik legnagyobb kaland, amit kereshetünk. A kiállítást ■ egy hónap alatt közel ezerhat- százan látogatták meg, ehhez a helyi erők részéről ügyes szervezés és nagyon sok energia kellett, amit egy irányba kellett hozni és a közös cél érdekében egyesíteni. A befogadó városok sikerének záloga az együttműködés és a közös gondolkodás örömének őszinte igénye. Ha sikerül az együttműködés praktikáit helyi szinten életben tartani és továbbfejleszteni, akkor az újabb sikerek felé mozdítja előre a várost. A József Attila Művelődési és Konferencia-központ stábja és Dávid Anikó népművelő igazán profin szervezte meg a kiállítást. A Köztes átmenetek csodaszer a drogra, hiszen a csodák azért vannak, hogy higgyünk bennük, nem pedig azért, hogy várjuk őket. A drogprobléma egy összetett és bonyolult jelenségnek a része, amit nem könnyű átlátni és megérteni. Része a család, a tömegmédia, a tudatunk titkai, az érzékelt valóság és az elsodródó élet szomorú pillanatai is. A hangsúlyok eltérőek, de az embert védő és segítő közösség valódi megoldást kínálhat a problémára. A salgótarjáni látogatók nyitottsága és párbeszédre való hajlandósága igazán dicséretes. A fiatalok nagy része szívesen vett rész a programban és ügyesen kezelték a néhol provokatív helyzeteket. Érezhető volt, hogy érdekli őket a jelenség, hiszen ők azok, akiket ebben a korban szinte minden érdekel ami fel- nőttes, ami túlmutat a gyermekkoron. Ezt az őszinte kíváncsiságot kell kihasználnia annak, aki szeretné felnőttként kezelve, minden állítását és tagadását tisztelve megadni egy fiatalnak az építő vita és a felismerésekkel teli tanulás lehetőségét. Egy drogmegelőző program hatékonyságát nem igazán lehet pontosan meghatározni. Aki gyorsan realizálható és kézzel fogható eredményeket akar drogügyekben, az nem látja át a problémát. A sikeresség már könnyebb eset. Mérhető abban, hogy mennyien látták a kiállítást, hányán írtak elismerő gondolatokat a vendégkönyvbe, hányán szorították meg a kezünket elismerően, vagy hányán mondták azt, hogy ezt mindenkinek látnia kéne, mert ez a program végre nem riadalmat, hanem megbékélést hoz. Ha egyelőre megelégszünk a sikeresség vizsgálatával és a hatékonyságot további hasonlóan sikeres programok megjelenésében mérjük, akkor Salgótarján igazán jó esélyekkel vág neki a jövőnek. D. F. Gondolatok Sebestyén Kálmán könyve kapcsán Ismét egy fontos kötet hagyta el a Nograd Megyei Levéltár műhelyét. Bódi Zsuzsanna közreműködésével, Sebestyén Kálmán összeállításában látott napvilágot a „Salgótarjáni események 1918-1919-ben” című munka, mely közel félszáz fénykép és ennél is jóval több dokumentum segítségével mutatja be annak az egy esztendőnek a történetét, amely alatt három radikális rendszerváltás játszódott le Magyarországon, miközben az ország elveszítette területének kétharmadát. Az elmúlt másfél száz év gaz- toszteremtés csábításának. En- dasági, politikai változásai talán nek a kritériumnak Sebestyén egyetlen más településnek sem formálták át olyan gyakran az arculatát, mint épp Salgótarjánét. Ez a gyors, lüktető változás azután szinte folyamatossá tette a hely- és identitáskeresést. Jelzők között élő város” - utal a problémára a találó jelző. Ennek a törekvésnek az egyik legújabb „jelensége” a Honvédő város téma felmerülése, az 1919 nyarán, a város környékén lezajlott városvédő harcok felidézésének és az emlék fenntartásának igénye. Kényes kérdésről van szó. A Tanácsköztársaság - melynek idején a küzdelmek folytak - a magyar történelem egyik zsákutcája, s ez árnyat vet a helyi történésekre is. 1919 városvédő küzdelmeiről sem fejthetők le annak a történelmi térnek az összefüggései, melyben az események játszódtak. Adódik tehát a feladat, hogy a folyamat szerves egészét - s ne csak egy részletét - kutassuk, s ellenálljunk a míKalman összealhtasa tökéletesen megfelel. A forráskiadás nem egyszerű műfaj. Érdeklődő, a maga véleményét kialakítani szerető olvasót kíván. Lehetőséget ad arra, hogy kis fáradsággal, beleérzés- sel és érdeklődéssel mi magunk kerekítsük ki a történetet, fedezzük fel a leírásokban, adatokban az ellentmondásokat, egybe- hangzásokat. Ebből következően a legdemokratikusabb ismeretnyújtási forma. A kötet egyik fő erénye - s ez is a szerzőket dicséri hogy a történet megismerésében nem vagyunk magunkra hagyva. A fejezetekhez írt kis tanulmányok, melyekben Sebestyén Kálmán az országos, sőt nemzetközi eseményekbe ágyazza a salgótarjáni történéseket, vagy kiegészíti olyan tudnivalókkal, amelyek nem olvashatók ki a dokumentumokból; továbbá a fejezetenként összeállított kronológiák, magyarázó képaláírások mind-mind megannyi mankót, támpontot, kapaszkodót adnak a számunkra a továbblépéshez, szinte vezetve bennünket a források között, nem engedve el a kezünket egy percre sem. Dicsérendő a kötet szerkesz- tettsége is. A munka nem csupán iratok gyűjteménye, hanem átgondolt és tudatos szerkezetével, a képekkel kiegészítve, kiadja a teljes kerek történetet! Az olvasó pontosan azt kapja, ami a legfontosabb: megismerheti és megértheti azokat a salgótarjániakat, akik majd száz esztendővel ezelőtt voltak a város lakói. Látja reményeiket, hiteiket, ellentéteiket, tévedéseiket, ebben a pár hónapban oly gyakori tévelygéseiket. A városvédő harcokban felfedezheti a bátor önfeláldozást. Azt, hogy egy közösség képes összefogni, ha alapvető közös értékeit akarják romba dönteni. A kötet hét fejezetben tárgyalja az eseményeket. Talán a legizgalmasabb része az, amelyik az 1919 januárjában lezajlott .salgótarjáni zavargásokat tárgyalja. Az eddig megjelent írásokhoz képest a most megismert dokumentumok sokkal plasztikusabban festik elénk azt a folyamatot, ahogy a szociális feszültéség, a radikalizálódó közhangulat, a kommunista demagógia és az állami szervek teljes elerőtlenedése a bolsevik dominanciához vezettek a városban. Másrészt pedig abban a pogromban csúcsosodtak ki, mely során a környező bányásztelepekről, falvakból verbuválódott tömeg - a maga értelmezése szeTint aprópénzre váltva az antikapitalista, tulajdonellenes politikai szólamokat - kifosztotta a város zsidó kereskedőinek üzleteit, lakásait. A következő fejezetek a Tanácsköztársaság időszakáról szólnak. A dokumentumok segítségével végigkísérhetjük azt a folyamatot, ahogy a kezdeti lelkesedés - sokakban egyenesen mámoros rajongás - általános elégedetlenségbe csap át. Fontos, és a kötet legvaskosabb fejezete az, amelyik az 1919 áprilisa és júniusa közötti időszakot, tehát a városvédő harcokat tárgyalja: A források rámutatnak arra, hogy ebben az időszakban (de ez már a Károlyi-korszakban is így volt) Salgótarján megtartása az ország működése szempontjából alapvető kérdés volt. A többi bányavidék idegen megszállás alá kerülése után az itt termelt szén működtette a budapesti gyárakat, üzemeket. Ennek köszönhetően a város megtartása („ha harc árán is” - ahogyan az egyik dokumentum fogalmaz) elsőrendű stratégiai kérdéssé vált. Az a két munkászászlóalj, amelyet a salgótarjániak állítottak ki, helytállásával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a várost fenyegető csehszlovák támadókat mindaddig sikerült feltartani, amíg a belső területeken megszervezett vörös ezredek, az úgynevezett északi hadjárat során képessé váltak az ellenség visszavetésére. A dokumentumok tartalmazzák mindazt az ellentmondást, amely a korszakot olyannyira jellemezte. Láthatunk példákat az önfeláldozó bátorságra, hősiességre és a megfutamodó gyávaságra egyaránt, a dokumentumok segítségével, mint egy kalandregényben, olykor percről percre, óráról órára látva a lüktető eseményeket. Majd érzékeljük azt az érzelmi, erkölcsi ösz- szeomlást, amelyet a Felvidék kiürítése okozott. A zárófejezetben egy újabb rendszerváltásnak vagyunk tanúi. Találkozhatunk az idegen megszállás eseményeivel (a románok a Zagyvapálfalvánál húzódó vonalat, míg a Csehszlovák Köztársaság csapatai magát a város szállták meg). Láthatjuk a munkásvezetők vergődését, akik előbb még a város védelmét szervezték, most pedig a Csehszlovákiához csatlakozást fontolgatják, tervezgetik. Emberi sorsok, értékek és érzelmek zűrzavara rendeződik előttünk - a szerzők jóvoltából - nem csak érzékelhető, de megismerhető renddé. Köszönet érte! Tyekvicska Árpád
