Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)

2007-12-29 / 299. szám

4 2007. DECEMBER 29., SZOMBAT KULTÚRA Színesben először és utoljára? Az ünnepek előtt néhány nappal - mintegy a csendes, meghitt órák olvasmánya­ként - jelent meg a Palócföld című irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat idei hatodik száma, s történetében első ízben színes borítókkal és képmellékletekkel látott napvilágot. Azt nem tudni, hogy a jövőben lesz-e még ilyen változata, mint ahogyan egyelőre az sem világos, hogy milyen sors vár a tagadhatatlanul tekin­télyes múltú, az ötvenharmadik évfolyamában járó - Nógrád megye Madách-dí- jával és Salgótarján Pro Urbe-díjával elismert - lapra. Egy azonban biztos, az ed­digi főszerkesztő, dr. Praznovszky Mihály lemondott 2001 óta viselt funkciójáról s ezzel nemcsak az ő főszerkesztői ténykedésének második (1986-ban és ’87-ben már állt a lap élén) szakasza zárult le... Praznovszky Mihály a hatos szám minapi premi­erjén mindenkinek köszönetét mondott, akik az elmúlt években támogatták a munkáját, lehetővé tették a lap rendszeres, folyamatos megjelenését. Ehelyütt neki jár a köszönet, hogy ilyen magas színvonalon szerkesztette és adta ki a megye folyó­iratát évente hat - de volt, amikor kilenc - alkalom­mal és 2002-ben újraindította a Palócfóld-könyvek sorozatát, s több mint húsz kiadvány életre hívását segítette, menedzselte. (A legújabbat - Gáspár Ist­ván Gábor „Egy vers ára” című dokumentumköte­tét, Jecsmenik Andor börtönbüntetésének drámai stációit - a Palócfóld fentebb jelzett - bemutatóján ismerhette meg a közönség.) Praznovszky Mihály­nak sikerült úgy csinálnia nógrádi lapot - a helyi szerzők és témák túlsúlyát megtartva - hogy köz­ben rangos, országos hírű szerzők sokaságát kötöt­te ide. Az általa kitalált, bevált újdonságok sorából a „Palóc vidék eseménynaptára” emelhető ki, amelyben havi bontásban olvashatók a térség - a szlovákiai településeket is beleértve - fontosabb kulturális programjai. Az irodalomnak, az iroda­lomtörténetnek - saját érdeklődési körének és fő­ként a Balassi Bálint, Madách Imre, Mikszáth Kál­mán nevéhez kapcsolódó örökségnek, e tájhaza pá­ratlan kincseinek, hagyományainak megfelelően - kétségkívül hangsúlyos szerepet tulajdonított, de ezt pozitív sajátosságként kell felfogni. Noha szá­mos visszatérő és alkalmi rendezvény is fűződik a Palócfóldhöz, a marketingmunkában és a terjesz­tés területén a leköszönő főszerkesztő - lé­vén dunántúli lakos - sem tudott áttörést el­érni. - Ennek ellenére a Palócföld is azt bizo­nyítja, hogy a közvélekedésnél jóval több ér­ték van Nógrád múltjában és jelenében - mondta volt Praznovszky Mihály, aki remél­hetőleg szerzőként és a Mikszáth-társaság elnökeként továbbra is jelen lesz a megye szellemi életében. A 2007/6-os szám azt jelzi, hogy a főszer­kesztő beleadott „apait-anyait”, igazán emlé­kezetessé akarta tenni búcsúzását. E törek­vése tettenérhető a már említett formai, kül- csíni különlegességen túl az utóbbi időben megszokottnál vaskosabb terjedelemben és mindenekelőtt a tartalomban, az élvezetes, .közérdeklődésre méltán számot tartó olvas- ínyok sokaságában. A címlapról Földi Pé­ter Somoskőújfaluban élő festőművész és Csemniczky Zoltán balassagyarmati szob­rászművész mosolyog az olvasókra és nem véletle­nül: előbbi 2007. március 15-én Kossuth-díjat ka­pott, utóbbi ugyanakkor Munkácsy-díj kitüntetés­ben részesült. A két művész munkásságát, szemé­lyiségét teljes joggal elemzik, méltatják egy-egy ro­vat keretében zömmel pályatársaik. A Földi Péter­re vonatkozó okos, értő írások sorából ezúttal G. Lóránt Lujza egyik figyelemre méltó gondolatát emeljük ki kommentár nélkül: „Ha Péterre gondo­lok, újra elkezdem hinni a népmesék üzenetét: Jótett helyébe jót várj!” Csemniczky Zoltán művészetéről B. Gedeon Hajnalka levélformában mondott véle­ményt: „Szobraid előttem olyanok, mint a röntgenképek... A drótok tekervényeiből, csomózódá- saiból, összenőtt részeiből értelmes jelek, vizuális mondatok születnek... Bár a technika önmagában is látványos részletekkel teli, mégis az összhatás válik meghatározóvá, sajátosan egyedivé és utánozhatat­lanná ” A lap másik nagy egysége, a „Jeles palócfól- diek” elnevezésű rovat öt jelentős művész emlékét idézi, meg egy-egy évforduló kapcsán. A 140 évvel ezelőtt elhunyt Anyegin-fordítóról, az első magyar sportláp szerkesztőjéről, Bérczy Károlyról Kovács Anna tett közzé megemlékezést, amely bevezetője Balogh Károly 1938-ban kelt, „Bérczy Károly élete és kora” című tanulmányának. Matits Ferenc „Örök­ké élő vonalak” címmel írt a 130 éve Zagyvarónán született Bátki József szobrász- és festőművészről, akinek több műve - például a Rákóczi úti római ka­tolikus plébániatemplomban - található Salgótar­jánban. Emlékét a róla készült szobor - Afo/ndr Pé­ter alkotása - is őrzi a városházi panteonban. A losonci festőművész, Szabó Gyula éppen száz esztendővel ezelőtt született. A centenárium al­kalmából Puntigán József raj zol t róla képet, bemu­tatva nemcsak a művészt, az embert is. Salgótar­ján a közelmúltban emlékezett meg a kiváló gra­fikus, Hibó Tamás születésének 60. évfordulójáról. A 44 évesen elhunyt művészre egyik legjobb ba­rátja, Bedegi Győző emlékezik. A szeptélyes hang­vételű írás sugallja a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát is, a város számos korabeli személyi­sége is megelevenedik e lapokon. Szomorú aktu­alitása lett a salgótarjáni születésű, Pásztón gye- rekeskedett világhírű filmrendezővel - vagy aho­gyan ő magát nevezte, képíróval - Gaál Istvánnal folytatott beszélgetésnek. Gáspár István Gábor jú­Dr. Praznovszky Mihály, a búcsúzó főszerkesztő (jobb­ra) bemutatja Gáspár István Gábor „Egy vers ára” cí­mű, a Palócföld-könyvek sorozatban megjelent kötetét niusban találkozott vele, a művész azonban - aki emberként legalább olyan óriás volt - szeptember­ben elhunyt. így a „Lélekutazás” című interjú aka­ratlanul átminősült nekrológgá. A Palócföld ez évi utolsó számából feltétlenül ki­emelendő Faragó Ildikó írása, amelyben Jurij Pavlovics Guszev orosz irodalomtörténész beszél Ba- lassi-fordításairól és SzirácsikÉva tanulmánya is a második világháborút követő szlovák-magyar la­kosságcseréről rendezett konferenciáról, de nem lehet említés nélkül hagyni Csoóri Sándor gondola­tait sem, amelyeket Szokoly Tamás költői estjén Veszprémben mondott el. A „Jeles palócok” sorozat „vendége" ezúttal Praznovszky Mihály volt. Amikor a rovatgazda, SolymárJózsef „Az emlékek kapuőre” címmel papírra vetette gondolatait, talán nem is tudta a főszerkesztő távozási szándékát. Ennek tük­rében még izgalmasabb sorait olvasni: „Praznovszky Mikszáthul tud. Annyi időt töltött választott írója tár­saságában, hogy eltanulta tőle a szarkasztikus, de ugyanakkor kedélyes és megbocsátó világlátást. ” ■ Csongrády Béla „Repült és zuhant” Ez a címe a Cserháti Zsuzsa életét bemu­tató könyv első fejezetének, de a kivételes hangú énekesnő egész pályafutására, föl­di létére ez a kettősség volt jellemző. A re­püléshez voltak ugyan szárnyai - sok si­ker is kísérte karrierjét - de ezek a szár­nyak összetörtek, ezeket a szárnyakat ősz1 szetörték, így szükségszerűen következett be a zuhanás. Ez nagyjában-egészében eddig is köztudott volt, a részletekről, a „titkokról” azonban csak most, Kovács Vi­oletta és Sándor András napokban megje­lent könyve lebbenti fel a fátylat. Cserháti Zsuzsa már gyermekkorában sem volt könnyű eset, szülei válása mély nyomot hagyott a lel­kében. Nevelőapja is meghalt, s a balettintézetbe sem vették fel. Első nagy szerelme külföldre távozott, a se­lejtezőkön kiesett a „Ki mit tud?”-ból. A sokfelé siker­telenül próbálkozó lány végül kikötött a hatvanas évek hírhedt szórakozóhelyein, a művészvilágba Szécsi Pál vezette be. Elázassága eleinte boldog volt, fia azonban koraszülöttként életveszélyesen kis súly- lyal látta meg a napvilágot. Örökké hálás maradt Ko­vács Katinak, aki átengedte neki az „Édes kisfiam” című dalt, amely élete egyik legkedvesebb felvétele lett. 11 év után elvált, albérletekben lakott, talán ek­kor nyúlt először a pohárhoz. Bár sok férfi megkísér­tette, szeretetéhség kínozta. Kamaszodó fia ugyan hozzá költözött, de Volt férje, gyermeke apja meghalt, szerelmeiben csalódott. Hirtelen elhízása miatt nehe­zen kapott munkalehetőséget, s az állandó stressz fel­őrölte az egészségét. Másfél évtizednyi mellőzöttség után 1996-ban tért újra vissza a színpadra, a „Hamu és gyémánt” című lemeze ismét ráirányította reflek­torfényt. De ez a siker már - mint kiderült - későn jött. Édesanyja elvesztését követően ismét magányos lett, s a halála előtti hónapokban teljesen magába zár­kózott 2003 nyarán 57 évesen feladta az életéért foly­tatott küzdelmet E fent és lent körforgást jól érzékelteti az „Össze­tört szárnyak” című könyv, amelynek második felé­ben pályatársak, kollégák, barátok - mások mellett Payer András, Bradányi Iván, Mary Zsuzsi, Charlie, Somló Tamás - mondják el Cserháti Zsuzsához fűző­dő élményeiket, érzéseiket. A legdrámaibb vallomást fia tette, aki eszméletlenül találta édesanyját „Elsem búcsúzhattam tőle, de halálának híre már szenzáció ként röpült Undort és leírhatatlan fájdalmat éreztem” - mondja Szirtes Krisztián. A visszaemlékezések kö­zé néhány újságcikk - az egyik „Egy sókat mondó in­terjú” a Nógrád Megyei Hírlap 2000. június 27-i szá­mából - fotókópiája is bekerült A Millpix Bt. kiadá­sában megjelent, Molnár Dóra Petra által szerkesz­tett, elegáns kivitelű kötet a szöveget igazoló remek fotóillusztrációkkal zárul, s az olvasó kézhez kap egy remek Cserháti-CD-t is Oláh Ibolya és Caramel köz­reműködésével. E sorok írója számára különösen kedves ez a könyv, hiszen az elsők között kapta meg az ezzel de­bütált Sándor Andrástól, a Nógrád Megyei Hírlap ko­rábbi belső, manapság Budapesten élő külső munka­társától szép ajánló gondolatok kíséretében. ■ Cs. B. CSERHÁTI ZSUZSA H ÉLETE J HBfCTTam [AJÁNDÉK~CI^ CSERHÁTI ZSUZSÁVAL ÉNEKEL OLÁH IBOLYA ÉS CARAMEL A borítót és a könyvtervet Bamyák Mónika készítette Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Itt látható a falu fő nevezetessége, a híres sarki fény. ” Szerencsés nyer­tesünk: Miklós Endréné Karancslapujtő, Rákóczi út 156. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését január 3-ig juttas­sák el szerkesztőségünkbe (St, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! KŐMŰVES-! PÉLDÁUL I MUNKA A HÓ ír NÓGRÁD MEGYEI TELE­PÜLÉS . r L SZÜKÖL­KÖDÉS JÜ I CSEMEGE A MOZI­BAN ÖTVEN SZÁZA- , LÉKA ROMÁN. KÖLTÖ VOLT VERNE EGYIK KAPI­TÁNYA SZABÓ ISTVÁN FILMJE ERRŐL A MÁSIK HELYRŐL BOKA EL­LENFELE (FERI) CHRIS . .; ROCK­SZTÁR NORVÉG, AUTÓJEL FÉNYES BEVONAT MAIOR; VÁRATLAN AKADÁLY FOTÓ: GÓCS ÉVA Föld i Péter: „Süss fel Nap...” (pannóterv 1990) - A Palócföld 2007/6-os számából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents