Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)

2007-12-22 / 296. szám

zu SPORTTUKÖR 2007. DECEMBER 22., SZOMBAT Bereczki Brigitta minden idők egyik legkiválóbb nógrádi sízőnője, aki a hölgyek közül elsőként jutott el a téli ötkari­kás játékokra. A nagyszerű sífutó és biatlonos I960, decem­ber 7-én született Orosházán. Pályafutása során az SKSE, a Salgótarjáni TC, majd az St. Petőfi DSE színeit viselte, miköz­ben 1984-től 1994-ig volt tagja a magyar válogatottnak. A nemzeti színek képviseletében nyolc világbajnokságon vett részt, 1989-ben és 1990-ben az év legjobb síelőjévé választot­ták. Versenyzőként két, vezetőként egy olimpián vett részt. Az 1992-es albertville-i ötkarikás játékokon váltóban a 16., a 15 km-es egyéni számban 44., 7,5 km sprintben 61. lett sílövészetben. Aztán 1994-ben Lillehammerben a csapat tagja­ként 17., míg 15 km-en és 7,5 km-en egyaránt a 65. helyet szerezte meg. 1998-ban, Naganóban a biatlonversenyzők szö­vetségi kapitányaként volt jelen, majd az olimpia után lemon­Bereczki Brigitta- Hogyan kezdődött a sportpá­lyafutásod?- A Salgótarján közelében lévő Bárnán gyerekeskedtem, és amo­lyan örökmozgó kislányként, szü­leim javaslatára hétéves korom­ban a salgótarjáni sporttagozatos Petőfi Sándor Általános Iskolába kerültem. Atlétikával kezdtem, majd az egyik alkalommal a test­nevelő tanárunk megkérdezte az osztály diákjaitól, hogy kinek van kedve síelni és én jelentkeztem.- A választás jól sikerült- Igen. Akkoriban még léteztek a kisdobos- és úttörő-olimpiák, ahol kezdetben kisebb eredmé­nyeket értem el, majd az 1978-as úttörő-olimpián biaüonban a má­sodik helyezést sikerült megsze­reznem. A kiugrás évének az 1979- es esztendőt tekintem, ami­kor sífutásban és biatlonban, egyé­niben és csapatban is, minden aranyérmet sikerült begyűjteni. 1980- ban volt az utolsó úttörő­olimpiám, ahol három arany- és egy ezüstéremmel sikerült gyara­pítani éremgyűjteményemet.- Az általános iskola befejezése után hol és miként folytattad a spor­tolást?- A szintén sporttagozatos sal­gótarjáni Madách Imre Gimnázi­umba kerültem. Mint középisko­lás, sífutásban és biatlonban szá­mos versenyen indultam. Az 1984-ben, a franciaországi Cha- monix-ben rendezett első női biat­lon-világbajnokságon a középme­zőnyben (24. helyezés) sikerült vé­geznem.- Hogyan tudtad összeegyeztetni a tanulást a versenysporttal?- Jó időbeosztás a titka. Kiala­kulta napi programom a főiskolán is, és a kettő szépen megfért egy­más mellett. Sőt, gimnazistako­romban a versenysport mellett - tanáraim javaslatára - matemati­kaversenyen is indultam. Buda­pesten 1994-98 között matemali- kát tanítottam magántanítványok­nak, sí- és vitorlásiskolában dol­goztam, valamint testnevelő taná­ri akkreditált továbbképzéseken oktattam sízést és előadásokat tar­tottam. Eközben 1996-98 - a bi­atlonválogatott szövetség kapitá nyaként dolgoztam, majd 1998­Féije, Sigmond András jelenleg a szingapúri vitorlásválogatott edzője 2000 között a Műszaki Egyetemen tanítottam testnevelést.- Az első női versenyző voltál, aki téli olimpián képviselte Nógrád me­gye színeit- Az olimpiai bizottság 1991 áp­rilisában hozott egy olyan határo­zatot, amely szerint az 1992-es té­li olimpián magyar színekben női versenyző is indulhat a biatlono- soknál. A négy jelölt egyike vol­tam. Ekkor megkezdődött a felké­szülés a tatai edzőtáborban, majd számos külföldi verseny követte ezt. Az albertville-i olimpián az el­értnél lényegesen jobb eredmény­re számítottam, az itthoni és kül­földi edzőtáborozások során szám­talanszor sikerült jobb eredményt lőnöm, mint az olimpián. Elmond­hatom ugyanezt az 1994-es lillehammeri olimpián nyújtott tel­jesítményemről is. Úgy érzem, nem tudtam feldolgozni az elvárá­sok okozta stresszt, és bár fizikai­lag megfelelő formában voltam, a lövészetben nem tudtam nyújtani azt a teljesítményt, amivel jó ered­ményt lehetett volna elérni. Csaló­dott voltam, nagyon elkeseredett dott tisztségéről. Sírollerben háromszoros Európa-bajnok és vb-negyedik. Az országos bajnokságokon szinte megszámlál­hatatlanul sok aranyérmet szerzett. Szűkebb hazánkban nyolc alkalommal választották meg az adott év legjobb felnőtt női versenyzőjének (1984, 1987, 1988, 1989, 1990, 1991, 1992, 1993), s 1991-ben Nógrád megye Bérczy Károly-sportdíját is átvehette. A kiváló sportolónő 1989-ben az ELTE tanárképző főiskolai karán matematika-testnevelés, 1994-ben az ELTE Természettudományi Karán középiskolai matematikatanári, 1998-ban Testnevelési Egyetem középiskolai testnevelő tanári diplomát szerzett, majd 2000-ben ugyanitt aerobikoktatói vizsgát tett. Pályafutása befejezése után Budapesten síoktató­ként is tevékenykedett, majd 2001-től Szingapúrban él család­jával. Jelenleg itthon tartózkodik Bárnán. Vele beszélgettünk sportmúltjáról, családról, a jövőről. havon edzettek a gleccsereken, ne­künk erre nem volt pénzünk. Többnyire csak az olimpiák évé­ben kaptuk meg azt a támogatást, amiből mi is el tudtuk időben kez­deni a havas felkészülésünket. így aztán egyszerű a képlet: mi sírollerben voltunk jobbak, ők a havon. Azonban ne felejtsük el azt sem, hogy a síroller nem olimpiai sport, tehát közel sincs akkora el­ismertsége, mint a téli változatá­nak.- Mik voltak számodra a legna­gyobb sikerek?- Bár nyertem síroller Európa- bajnokságot, voltam helyezett vb- n, részt vettem két olimpián, még­is a legnagyobb sikernek az 1991- es hochfilzeni biatlon Világkupán elért 29. helyezésem értékelem (85 induló közül). Nemcsak a he­lyezés, de az első helyezettől való százalékos elmaradásban is ez volt legjobb teljesítményem. Sírollerben pedig nem az Eb-cí- met, hanem egy 30 km-ns olasz versenyen elért első helyezésemet Ez év november 17-én - hét év után - újra srfutólécen Galyatetőn az olimpiák után. Sokáig nem is tudtam feldolgozni a kudarcokat, évek teltek el, mire megbékéltem magammal.- Sírollerben háromszoros Euró pa-bajnok és világbajnoki negyedik helyezett voltál.- Ez annak is lehet a következ­ménye, hogy mi magyarok többet edzettünk ezzel az eszközzel a nyári és őszi időszakokban, mini a külföldiek. Ok kora ősszel mór Brigitta gyermekeivel: Sárával és Somával tartom sikernek, ahol legyőztem a hazai favorit versenyzőnőt, Guidina Sál Sassót Ő sífutásban világbajnokságon több jó helye­zést szerzett és váltóban aranyér­mesek is lettek. Óriási csatát vív­tunk egymással végig a 30 km-es verseny során, sőt, még a célegye­nesbe is együtt fordultunk. Nekem ott maradt még erőm a tempóvál­táshoz, és bár centikkel, de sike­rült legyőznöm.- Kik egyengették az utadat a sportban elért eredményeidhez?- Salgótarjánban Rákóczy Ist­ván testnevelő tanár indított el a pályámon, sokat köszönhetek ne­ki abban, hogy sikereket értem el. Az edzőim közül kiemelném Vincze István, Hrabe.cz Gyula és Föl­di László nevét. Budapesten a Hon­véd szakosztálya fogadott be, ve­lük edzettem Kovács József i rá ny í- tása alatt.- A versenysport és az edzői mun­ka után sem álltái le.- Igen, az edzői munkát 1998- ban hagytam abba, de magát a sportot azóta sem. Aki volt élspor­toló, tudja mit jelent ez. A lelkem­nek és a testemnek is szüksége van a mozgásra. Ha nem megyek Wm Malajziai kiránduláson édesanyjával, Gizellával oktattam egy fedett pályán (az interneten találtam rá a sípálya cí­mére, felkerestem őket, majd más­naptól már alkalmaztak oktató­ként). így tehát, az OFS-ben 2001 augusztusától kezdtem tanítani. A lányunk, Sigmond Sára 2003-ban, majd fiúnk, Sigmond Soma 2005- ben született. Mivel Szingapúrban mindössze két hónap a szülési szabadság, így gyakorlatilag végig dolgoztam, tanítottam a gyerme­keim nevelése mellett. Szülni szin­te az iskolából, óráim után men­tem. Kemény rendszer (diktatú­ra), kemény munkamorál van ott, de az élsportból hozott akaraterőm segített a nehézségek legyőzésé­ben.- Sára és Soma sportolnak vala­mit?- Természetesen nem kerülhető el, hogy gyermekeim át ne vegyék sportos szemléletünket, sportos életmódunkat. Tudják, hogy a mami testnevelést tanít, hogy rendszeresen futni jár, hogy régen sportoló, sí­futó volt (egyébként éle­tükben először láttak, fogtak havat, idén no­vember 6-án), hogy a Papó a szingapúri vitor­lásválogatott edzője. Erre szokták mondani, hogy beleszülettek a sportba, így természetes, hogy a helyi lehetőségek adta sportot el is kezdték. Mi­vel Szingapúrban éjjel-nappal, évi 365 napban 28-30 fokos a hőmér­séklet, így a sízés egyelőre kima­radt az életükből, de helyette úsz­nak. Mindkettő hat hónapos kora óta. Olykor pedig alkalmanként ze­nére ugrálunk (amolyan kezdetle­ges tánc és aerobik keveréke). A lé­nyeg, hogy szeressék a mozgást, a természetet, a vizet minden hal­mazállapotában és később igé­nyük legyen nekik is a rendszeres testmozgásra. Ha az nem élsport, egyáltalán nem baj. A hangsúly a rendszerességen van.- Milyen időközönként jártok haza?- Mióta kint vagyunk, 2001 óta nagyjából évente egy alkalommal (mindig nyáron) jöttünk haza két- három hétre. Most hosszabb időre vagyok itthon Bárnán az édes­anyámnál (Knapecz Gizella) a gyermekeimmel. A valódi ok a hangszalagjaim állapota. Az itteni orvosokba vetett hitem hozott ha­za, jelenleg egy hosszadalmas ke­zelés alatt állok. Férjem Szinga­púrban van (mint említettem már 2001 február óta a szingapúri vá­logatott edzője, és ottani tanítvá­nyai is szép sikereket értek el ifjú­sági kategóriában, több világbaj­noki címet szereztek a Laser hajó­osztályban), hiszen az év .egyik legfontosabb versenye zajlik ép­pen, a Sea Games. A mostani ha­zajövetel azért is más, mint a töb­bi, hiszen gyermekeim életükben először tapasztalhatták meg az őszt a hideggel, a telet a hóval, épít­hettek hóembert és csúszhattak popsin. Új szavakat tanultak, mint például hógolyó, hópihe vagy jég­törés. Sőt életükben először látták a mamit sífutólécen. Nekem is óri­ási élmény volt hét év után újra igazi havon, erdőben, Galyatetőn sífutni. Az érzés elmondhatatlan, számomra is meglepően mély ér­zelmeket indított el és újra megfo­galmazódott bennem, hogy a vi­el futni vagy mozogni, akkor ér­zem, hogy egy idő után stresszes leszek. Kellenek az endorfinok, kellenek a küzdések önmagam le­győzésére, a fizikai határaim fe- szegetéséhez, mert ehhez szok­tam. Azontúl azt hiszem fontos, hogy az ember önmaga igényei­nek is megfeleljen. Nem titkolom, fontos számomra, hogy amennyi­re tudom, megőrizzem sportos al­katomat. Szerintem az élsport er­re is jó, nem hagyja, nem engedi, hogy eltunyulj, hogy elengedd ma­gad. Mindegy, hogy 30, 40, vagy 50 éves vagy. Én 60 évesen is jár­ni fogok futni, izzadni fogok és küzdeni. így leszek boldog és ki­egyensúlyozott. Szóval a mai na­pig hetente minimum háromszor mozgok valamit. Futok, erősítek, biciklizek, úszók és aerobikozok is. Enélkül nem éreznem jól ma­gam.- Beszélnél a családodról?- A kedvesemmel, Sigmond Andrással (ő szintén testnevelő ta­nár és sportember, éveken keresz­tül volt a ma­gyar vitorlás­válogatott szö­vetségi kapitá­nya, sőt 1980- ban Moszkvá­ban bronzér­met szereztek tanítványai, a Detre testvé­rek) 1996 óta élünk együtt, 2001-ben kö­töttünk házas­ságot. 1996-tól nyaranta az ál­tala alapított vitorlásiskolát vezettük, ősszel mindketten taní­tottunk, télen sítovábbképzéseken oktattunk, majd tavasztól újra ta­nítottunk. így volt ritmusa az éle­tünknek, ami szinte teljesen a sporthoz kötődött. 2000-ben egy balatoni vitorlás-vi lágbaj nokságon a kedvesem tolmácsi és szakmai teendőket látott el. Ott ismerkedett meg a szingapúri küldöttség veze­tőjével, aki segítséget kért a válo­gatottjuk felkészítéséhez. Ezt köve­tően András egy hónapos próba­munkán vett részt Szingapúrban, amelyet mindkét fél pozitívan ér­tékelt. Szerződés követte a sikeres edzői bemutatkozást, majd 2001. februárjában utaztunk ki mind­ketten Szingapúrba. Fér­jem megérkezésünket kő­vető másnaptól dolgozott, én pedig rögtön feladtam az önéletrajzom tíz különböző iskolába. Néhány interjú után az OFS (Overseas Family School) nemzetközi iskolában kaptam testneve­lői állást. Miután az iskola augusztusban kezdődött, hogy ne unatkozzak addig, aerobikórákat tartottam a lakóparkunkban és sízést Tanítványaival és kolléganőivel a Overseas Family Schoolban A sportolónő az 1993-as ruhpoldingi Világkupán lág legjobb sportja a sífutás. Édes­anyámnál nagyon jó itthon, jó a hegyek között, jó a meleg, családi légkörben újra együtt lenni. Hét év után először tölthetjük a kará­csonyt szeretteink körében. Szingapúrban kerékpáron közlekednek- Végezetül szólnál a jövőre vo­natkozó tejeitekről?- Egyelőre várakozó álláspon­ton vagyunk, de 99 százalék, hogy végleg hazaköltözünk februárban. Férjem újra megpályázta a szövet­ségi kapitányi posztot Magyaror­szágon, a vitorlásválogatottnál. A tárgyalások biztatóan folynak, va­lószínű meg tudnak majd egyezni. Egyébként előzményként any- nyit, hogy jó, szép és biztonságos ország Szingapúr, de az élet ott is kemény, bár talán jobb (itt az át­lagos életszínvonalra gondolok). Nekünk hét év után már nagyon hiányzott az otthon, a szeretteink, a hideg, a hó, a magyar kultúra, egyszóval minden ami ide kötött. Lehet, hogy éppen nehezebben boldogulunk majd, anyagilag nem tudjuk tartani az ottani élet- színvonalat. De ha stresszmen- tesebbek vagyunk és boldogab­bak, akkor megéri hazajönni. Na és persze nem is tudnám elkép­zelni, hogy a gyermekeim ne tud­janak síelni. ■ Balogh Tibor A sport megszállottja a mai napig is Beszélgetés Bereczki Brigittával, minden idők egyik legkiválóbb nógrádi sízőnőiével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents