Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)
2007-12-22 / 296. szám
14 2007. DECEMBER 22., SZOMBAT HIRDETÉS „Használni s nem ragyogni akarok” A kezdés, mindig a kezdés a legnehezebb. így lehet ez valamennyi munkával, tartom, sok évtizedes tapasztalatokkal a hátam mögött. De ha az első lépések szerencsések, ha képzettségünket és tudásunkat elismerés kíséri, valósággal szárnyakat kapunk. Bizonyára nem kivétel ez alól Kakuk József autószerelő, autókereskedő vállalkozó sem, aki nagyon határozott tudatossággal lépegetett végig a felemelkedés, a siker grádicssorán. Lokálpatrióta salgótarjáninak született, a Salgótarjáni Bányász Torna Club futballistájaként vált nagyobb körben ismertté. Később szakmájában a legjobbak közt jegyezték, s jó ideje az autókereskedők, a Toyota-dealerek körében is az elsők között a helye. Nem csőlátású vállalkozó. Nagyon kevesen teszik meg azt, amit ő megtesz a mai pénzuralt, értékvesztéses világban: kulturális és közéleti alkalmakat teremt, művészeti és sportrendezvényeket támogat, színházba viszi stabil vásárlóit. Miközben tevékenysége hátterében egy Petőfi Sándor-i gondolat munkál: „Használni s nem ragyogni akarok.” Sulyok László- Hogyan kezdődött barátsága a sporttal?- A Stécé-pálya közelsége kínálta a lehetőséget, mint oncsa- telepi gyereknek. A labdarúgás volt a legolcsóbb, egyben a legnépszerűbb sportág. Természetesnek mutatkozott a számomra, hogy megpróbálkozzam vele. De nagyon korán abbahagytam az aktív sportolást. Nem sérülés vagy más, azóta jól bevált trükkös kifogás miatt. Huszonhárom éves voltam, és a tükör elé álltam; én az alkatomnál, a belém szorult tehetségnél fogva nem leszek az a játékos, aki gondtalan Döntöttem. A háttérben mindig ott volt az autószerelés, amit nagyon szerettem. Azt mondtam: én a szakmámat akarom klasszis szinten művelni, abban akarom kinőni magam.- Szóval nem lett olyan híres labdarúgó, mint a környezetünkben sokan, mégsem felejtették el a sportberkekben. Sőt, Kakuk József nevét ma mintha gyakrabban emlegetnék, mint aktív korában. Amikor ezt mondom, sportmecénási szerepvállalására gondolok..- Ez a tevékenységem régi keletű. A salgótarjáni sízőkkel kezdődött. Oroszlánrészt vállaltam a sífelvonók építésében és működtetésében, időt és fáradságot nem kímélve, mentem és tettem, amit gondoltam. Nagyszerű klubélet folyt az 1980-as, 1990-es évek környékén. Több száz embert tudtunk kivinni a pályákra. Több százan idős korban tanultak meg síelni, és ma is hódolnak ennek a sportnak. Nyilván kellett ehhez egyfajta szervezőkészség, tenni akarás, de én soha nem gondoltam, hogy nekem ez teher, hogy amit kitaláltam és megvalósítottam, azért mit fogok kapni. Engem ez soha nem motivált. Egyszerűen hasznos akartam lenni, használni akartam... Ezért nem szégyellem a rendszerváltás hajnalán általam kitalált Vidám vásárt sem. Amikor több ezer embernek tudtunk 3-4 napos kulturális szórakozást biztosítani a Tóstrand környékén. S nem tragédiaként éltem meg, amikor a politikusok megunták a személyemet és máról holnapra más irányt adtak a Vidám vásárnak. Nem bosszankodtam, nem keseredtem el. Úgy voltam vele, ha valaki jobban tudja, akkor csinálja... Azoknak az embereknek találtuk ki, akiknek nincs hétvégi házuk, akik nem tudnak elmenni egzotikus utakra, legyen nekik is néhány önfeledten szórakoztató napjuk. Aztán megváltoztak a céljai és a Vidám vásár múlófélben van. Szomorú vagyok, de nem sértődött.- Kárpótolja egy másik kezdeményezése: amit már évek óta szervez és rendez karácsony előtt, a salgótarjáni Fő téren, illetve más helyszíneken.- Igen, a sors ismétli önmagát. Először csak a Fő téren osztottunk forralt bort, meleg teát és zsíros kenyeret, lila hagymával. A hasonló gondolkodású embereket vártuk egy kis eszmecserére. A zord időjárás ellenére is jól éreztük magunkat. Jó érzés volt látni az emberek felszabadultságát, hallani reményteli beszélgetőmmel. igazi Karácsonyi nangülat uralkodott a téren.- Megértem az örömét, a lelkesedését, a siker ösztönzi az embert S talán éppen ezért újabb teremtésbefogott: nem hárította elazSBTC elnöki tisztségére szóló felkérést. De felmerül bennem, és meg is kérdezem: nem akkora vállalkozás-e ez, ami meghaladja a képességeit?- Nagyképűen hangzana, ha azt mondanám, hogy visszaállítom az SBTC hegemóniáját, s olyan jó csapatunk lesz, hogy újból 5-6, meg 10-12 ezer ember jár majd a futballmérkőzésekre. Mert az igazság az, hogy nagyon sok mindent tönkretettek ebben az országban, s ebben a rombolásban Salgótarján élen járt a megyei jogú városok között. Sok más mellett, a labdarúgást is sikerült tönkretenni. Ha sikerre éheznék, azt hangoztatnám, hogy a nullától többet csinálni, mondjuk egyre feljutni, gyerekjáték. Csakhogy én nem ezzel a céllal vállaltam az SBTC elnöki tisztét. Az én célom az SBTC patinájának, múltbeli jó hírének a visszaállítása. Szélesre kell tárni a kapukat, és nagyon sok fiatalt vissza kell hozni a pályákra, és nagyon sok jó labdarúgót kell nevelni. Tehát újból értelmet kell adni a labdarúgásnak. Ha a világban szinte ebben a sportágban van a legtöbb pénz, sok ember él belőle nagyon jól, akkor ezt, a lehetőségeink szerint, mi is meg tudjuk tenni. El lehet indítani ezen az úton a csapatot és 3-4 év múlva látni fogjuk, jó úton járunk-e. Tudom, nagyon sok az ellendrukkerem, akik szeretnék, ha belebuknék ebbe a vállalkozásba. De azt is tudom, hogy nagyon sokan szeretnék, hogy visz- szaaajuK a regi sportszellemet, ennek a gyönyörű szép sportnak a becsületességét és tisztaságát, megfelelő alázattal és sportemberi tapasztalattal.- Nem az ellenfelekről, hanem a barátokról kérdezem, azokat mégiscsak maga választja az ember. Ki lehet Kakuk József barátja?- Az egyéniségeket nagyon-na- gyon becsülöm és tisztelem. Még akkor is, ha sokszor nem értjük meg egymást, és más véleményen vagyunk. Mindig a karakteres, erős jellemű emberekben bízom. A barátaimmal bármikor el mernék menni a Himalája meghódítására, mert tudom, hogy nem hagynak cserben. A mai időkben ugyanakkor mind divatosabb az érdekbarátság. Ebből én soha nem kértem. Ha jelét veszem az efféle közeledésnek, akkor nagyon gyorsan megszakítom a kapcsolatot.- Nem akarok humorizálni, de tudomásom van arról, hogy szép számmal vannak négylábú barátai is...- A lovak. S ha mondhatom: az a legőszintébb és legtisztább barátság, ami az ember és az állat között kialakul. Ezek az aranyos állatok mindig önmagukat adják. Nem alakoskodnak. Teljesen tiszta és őszinte, amit az embernek adnak.- Nyáron mára harmadik Toyota Kupa díjugratóversenyt rendezte meg Somoskőújfalui lóversenypályáján. Évről évre több ember szurkol, tapsol a látványos és színvonalas versenyeken. Teljesen érthető, hogy az eseményt az országos sportcsatornák is közvetítik. Csak a pompás stadion névadójával nem tudnak sokan mit kezdeni. Ki volt Platthy József?- Magyarország egyetlen érmes díjugrató-olimpikonja. Bronzérmes. Mégsem volt kívánatos személy a kádári diktatúrában, a szocialista lágerban. Mert Horthy Miklós huszártisztje volt. Mily érdekes! Ha valaki nem oda tartozik, ahova a politika kívánja, akkor azt az embert, az érdemeit és az eredményeit elhallgatják, holott büszkének kellene lenni rájuk. Platthy József letette a névjegyét a díjugrató sport asztalára, ráadásul közvetlen közelünkből, Karancskesziből származik és ott is van eltemetve.- Váltsunk szót a napi politikáról is.- A politika nem nagynatja, érintetlenül azt, aki lokálpatrióta. Amikor érez az ember egy helyet, és azt látja, hogy rontják, rombolják, hogy ízekre szedik, ellehetetlenítik, akkor a felelősséggel gondolkodó embernek tennie kell, igyekezni menteni a menthetőt. Politikuspályában persze soha nem gondolkodtam. Nem akarom megbántani általában a politikusokat, mert van köztük sok tisztességes és általam becsült ember, de ma még a többség megélhetési és nem elhivatott politikus. Nem hiszem, hogy a mai zavaros közegben helyem volna. Ahhoz sokat fel kellene adnom az értékrendemből, az emberi méltóságból, tisztességből és becsületből, melybe mindig is kapaszkodtam, melyek erőt, lendületet és maga- biztosságot adnak. Azt látom, hogy aki a mai világban így gondolkodik, az csak bukott politikus lehet. Ma sikk simulékonynak lenni, nézni a kiskapukat, kivárni az időt. Én szégyellem, amikor egy milliárdos politikus ügyét - aki a mi összegyűjtött pénzünkből gazdagodott meg - azzal zárják le: jókor volt jó helyen. Felmentést adnak neki. Holott a törvénynek volna a dolga, hogy az ilyent jókor és jó helyen vonja felelősségre... Az elmondottak miatt is csak mértékletesen mártom bele magam a politikába, s azért, hogy szűkebb pátriámnak, Salgótarjánnak segítsek egy kicsit életének jobbra fordulásában. Mert féltem és féltem a mai napig... De ami elgondolkodtató: engem soha senki nem keresett meg a várospolitikával foglalkozók közül, se most sem régen.- S ezt a politikai szerepvállalást, bár nyugodtan hozzávehetjük a többit is, a kulturális és sportme- cénásií, az állatbarátit, nem sínylettem meg szakmabeli karrierje, az autókereskedői vállalkozás?- Igazán nem sínylette meg, bár adódtak nehéz pillanatok. Engem a munka szórakoztat, pihentet. S ha valaki megkérdezné tőlem, hogy újra így csinálnám-e, azt válaszolnám: igen, így csinálnám. Mert, 62 éves koromban, megállapíthatom, hogy az értékrendemmel nem volt baj. Mindig a saját tudásomra, a saját eszemre hallgattam, kapcsolati tőkével nem vették igénybe szolgáltatásaimat. Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy a vállalkozás 18 éves rennauasa óta, 30 emnernek ma biztos munkahelyet és tisztes megélhetést biztosítani, és azt gondolom, jövedelmük sem lebecsülendő. S örömmel nyugtázom a 2007-es esztendőt is, hiszen vállalkozásunk, az éppen rózsásnak nem mondható országos gazdasági helyzet ellenére is fejlődött és erősödött.- A család tagjai hogyan élik meg ezt a sokféle érdeklődést, elfoglaltságot, nem akarják visszafogni egy kicsit?- Szerencsés helyzetben voltam és vagyok, köszönhetően a feleségemnek és a gyerekeimnek. A családunkban nagy problémák nem adódtak. Persze életünk alapja mindig az őszinte és igaz, szemtől szemben kimondott vélemény volt. így nálunk nem fordulhatott elő alakoskodás, titkolódzás és más hasonló. Ha nem hihet a gyerek abban, amit az apja meg az anyja mond, akkor az nem család, ott érzi biztonságban magát, ahol igaz beszéd hangzik el.- Ennek a szülői magatartásnak voltak mintái, vagy maguk ketten alakították ki, a feleségével?- Ezeket a normális emberi kapcsolatokat teremtő alapértékeket mindketten hoztuk magunkkal: én a nyolcgyermekes családomból, a feleségem pedig a falusi családjából. Egymás megbecsülésének, tiszteletének és szeretetének nincs alternatívája. Hiszek abban, hogy ahol jó a család, ott jó a barátság, ahol a barátság jó, ott jó a közösségnek, egy településnek, országnak. Én valóban hiszek az összefogás és a szeretet erejében.- Ilyenkor, advent idején fokozott jelentőségűek ezek a szavak, jóllehet egész évre érvényesek, illetve annak kell lenniük. Hogyan gondol a karácsony ünnepére?- Mint minden normális ember. A karácsony nekem is a szeretet, következésképp az ajándékozás ünnepe. A mi családunkban az ajándékozás nagysága, mértéke elhanyagolható. Ha valaki ezekben méri a karácsonyt, az nem igazán boldog ember. Természetesen mi is örülünk az ajándékoknak, de nem igyekszünk és nem is akarjuk túllicitálni egymást.- Hogyan képzeli el az idei karácsonyestét?- Mint mindig. A karácsonyt csak egyféleképpen szabad ünnepelni: megfelelő alázattal és át- szellemüléssel, az egyház által megfogalmazott eszmék és gondolatok betartásával. Aki így tesz, annak szép karácsonyünnepe lesz... Mi családi körben ünnepelünk, gyerekekkel, unokákkal.-S egy hét múlva aztán itt az új év is. Szokás megkérdezné mit vár tőle?- Nem vagyok telhetetlen. Mindig próbáltam realista maradni. Amit az életemben fontosnak tartottam, azt kaptam mindig a Jóistentől, azt kívánom most is. Adjon nekem elegendő munkát és egészséget! Ha ezt megadja, akkor tőlem boldogabb ember nincsen - zárta szavait Kakuk József. Erre stílszerűen mi mást jegyezhetne le a krónikás: Ámen (úgy legyen)!
