Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)

2007-12-22 / 296. szám

14 2007. DECEMBER 22., SZOMBAT HIRDETÉS „Használni s nem ragyogni akarok” A kezdés, mindig a kezdés a legnehezebb. így lehet ez valamennyi munkával, tartom, sok évtizedes tapaszta­latokkal a hátam mögött. De ha az első lépések szeren­csések, ha képzettségünket és tudásunkat elismerés kíséri, valósággal szárnyakat kapunk. Bizonyára nem kivétel ez alól Kakuk József autószerelő, autókereske­dő vállalkozó sem, aki nagyon határozott tudatosság­gal lépegetett végig a felemelkedés, a siker grádicsso­rán. Lokálpatrióta salgótarjáninak született, a Salgó­tarjáni Bányász Torna Club futballistájaként vált na­gyobb körben ismertté. Később szakmájában a legjob­bak közt jegyezték, s jó ideje az autókereskedők, a Toyota-dealerek körében is az elsők között a helye. Nem csőlátású vállalkozó. Nagyon kevesen teszik meg azt, amit ő megtesz a mai pénzuralt, értékvesztéses vi­lágban: kulturális és közéleti alkalmakat teremt, mű­vészeti és sportrendezvényeket támogat, színházba vi­szi stabil vásárlóit. Miközben tevékenysége hátterében egy Petőfi Sándor-i gondolat munkál: „Használni s nem ragyogni akarok.” Sulyok László- Hogyan kezdődött barátsága a sporttal?- A Stécé-pálya közelsége kí­nálta a lehetőséget, mint oncsa- telepi gyereknek. A labdarúgás volt a legolcsóbb, egyben a leg­népszerűbb sportág. Természe­tesnek mutatkozott a számomra, hogy megpróbálkozzam vele. De nagyon korán abbahagytam az aktív sportolást. Nem sérülés vagy más, azóta jól bevált trük­kös kifogás miatt. Huszonhárom éves voltam, és a tükör elé áll­tam; én az alkatomnál, a belém szorult tehetségnél fogva nem le­szek az a játékos, aki gondtalan Döntöttem. A háttérben mindig ott volt az autószerelés, amit na­gyon szerettem. Azt mondtam: én a szakmámat akarom klasszis szinten művelni, abban akarom kinőni magam.- Szóval nem lett olyan híres lab­darúgó, mint a környezetünkben sokan, mégsem felejtették el a sportberkekben. Sőt, Kakuk József nevét ma mintha gyakrabban em­legetnék, mint aktív korában. Ami­kor ezt mondom, sportmecénási szerepvállalására gondolok..- Ez a tevékenységem régi ke­letű. A salgótarjáni sízőkkel kez­dődött. Oroszlánrészt vállaltam a sífelvonók építésében és működ­tetésében, időt és fáradságot nem kímélve, mentem és tettem, amit gondoltam. Nagyszerű klubélet folyt az 1980-as, 1990-es évek kör­nyékén. Több száz embert tud­tunk kivinni a pályákra. Több százan idős korban tanultak meg síelni, és ma is hódolnak ennek a sportnak. Nyilván kellett ehhez egyfajta szervezőkészség, tenni akarás, de én soha nem gondol­tam, hogy nekem ez teher, hogy amit kitaláltam és megvalósítot­tam, azért mit fogok kapni. En­gem ez soha nem motivált. Egy­szerűen hasznos akartam lenni, használni akartam... Ezért nem szégyellem a rendszerváltás haj­nalán általam kitalált Vidám vá­sárt sem. Amikor több ezer em­bernek tudtunk 3-4 napos kultu­rális szórakozást biztosítani a Tó­strand környékén. S nem tragédi­aként éltem meg, amikor a politikusok megunták a szemé­lyemet és máról holnapra más irányt adtak a Vidám vásárnak. Nem bosszankodtam, nem kese­redtem el. Úgy voltam vele, ha va­laki jobban tudja, akkor csinálja... Azoknak az embereknek találtuk ki, akiknek nincs hétvégi házuk, akik nem tudnak elmenni egzo­tikus utakra, legyen nekik is né­hány önfeledten szórakoztató napjuk. Aztán megváltoztak a céljai és a Vidám vásár múlófél­ben van. Szomorú vagyok, de nem sértődött.- Kárpótolja egy másik kezde­ményezése: amit már évek óta szer­vez és rendez karácsony előtt, a salgótarjáni Fő téren, illetve más helyszíneken.- Igen, a sors ismétli önmagát. Először csak a Fő téren osztot­tunk forralt bort, meleg teát és zsíros kenyeret, lila hagymával. A hasonló gondolkodású embere­ket vártuk egy kis eszmecserére. A zord időjárás ellenére is jól éreztük magunkat. Jó érzés volt látni az emberek felszabadultsá­gát, hallani reményteli beszélge­tőmmel. igazi Karácsonyi nangü­lat uralkodott a téren.- Megértem az örömét, a lelke­sedését, a siker ösztönzi az embert S talán éppen ezért újabb teremtés­befogott: nem hárította elazSBTC elnöki tisztségére szóló felkérést. De felmerül bennem, és meg is kér­dezem: nem akkora vállalkozás-e ez, ami meghaladja a képességeit?- Nagyképűen hangzana, ha azt mondanám, hogy visszaállí­tom az SBTC hegemóniáját, s olyan jó csapatunk lesz, hogy új­ból 5-6, meg 10-12 ezer ember jár majd a futballmérkőzésekre. Mert az igazság az, hogy nagyon sok mindent tönkretettek ebben az országban, s ebben a rombo­lásban Salgótarján élen járt a me­gyei jogú városok között. Sok más mellett, a labdarúgást is si­került tönkretenni. Ha sikerre éheznék, azt hangoztatnám, hogy a nullától többet csinálni, mondjuk egyre feljutni, gyerek­játék. Csakhogy én nem ezzel a céllal vállaltam az SBTC elnöki tisztét. Az én célom az SBTC pa­tinájának, múltbeli jó hírének a visszaállítása. Szélesre kell tár­ni a kapukat, és nagyon sok fia­talt vissza kell hozni a pályákra, és nagyon sok jó labdarúgót kell nevelni. Tehát újból értelmet kell adni a labdarúgásnak. Ha a világ­ban szinte ebben a sportágban van a legtöbb pénz, sok ember él belőle nagyon jól, akkor ezt, a le­hetőségeink szerint, mi is meg tudjuk tenni. El lehet indítani ezen az úton a csapatot és 3-4 év múlva látni fogjuk, jó úton já­runk-e. Tudom, nagyon sok az el­lendrukkerem, akik szeretnék, ha belebuknék ebbe a vállalko­zásba. De azt is tudom, hogy na­gyon sokan szeretnék, hogy visz- szaaajuK a regi sportszellemet, ennek a gyönyörű szép sportnak a becsületességét és tisztaságát, megfelelő alázattal és sportem­beri tapasztalattal.- Nem az ellenfelekről, hanem a barátokról kérdezem, azokat mégiscsak maga választja az em­ber. Ki lehet Kakuk József barátja?- Az egyéniségeket nagyon-na- gyon becsülöm és tisztelem. Még akkor is, ha sokszor nem értjük meg egymást, és más vélemé­nyen vagyunk. Mindig a karakte­res, erős jellemű emberekben bí­zom. A barátaimmal bármikor el mernék menni a Himalája meg­hódítására, mert tudom, hogy nem hagynak cserben. A mai időkben ugyanakkor mind diva­tosabb az érdekbarátság. Ebből én soha nem kértem. Ha jelét ve­szem az efféle közeledésnek, ak­kor nagyon gyorsan megszakí­tom a kapcsolatot.- Nem akarok humorizálni, de tudomásom van arról, hogy szép számmal vannak négylábú bará­tai is...- A lovak. S ha mondhatom: az a legőszintébb és legtisztább ba­rátság, ami az ember és az állat között kialakul. Ezek az aranyos állatok mindig önmagukat adják. Nem alakoskodnak. Teljesen tisz­ta és őszinte, amit az embernek adnak.- Nyáron mára harmadik Toyo­ta Kupa díjugratóversenyt rendez­te meg Somoskőújfalui lóverseny­pályáján. Évről évre több ember szurkol, tapsol a látványos és szín­vonalas versenyeken. Teljesen ért­hető, hogy az eseményt az orszá­gos sportcsatornák is közvetítik. Csak a pompás stadion névadójá­val nem tudnak sokan mit kezde­ni. Ki volt Platthy József?- Magyarország egyetlen ér­mes díjugrató-olimpikonja. Bronzérmes. Mégsem volt kívá­natos személy a kádári diktatúrá­ban, a szocialista lágerban. Mert Horthy Miklós huszártisztje volt. Mily érdekes! Ha valaki nem oda tartozik, ahova a politika kívánja, akkor azt az embert, az érdemeit és az eredményeit elhallgatják, holott büszkének kellene lenni rájuk. Platthy József letette a név­jegyét a díjugrató sport asztalára, ráadásul közvetlen közelünkből, Karancskesziből származik és ott is van eltemetve.- Váltsunk szót a napi politiká­ról is.- A politika nem nagynatja, érintetlenül azt, aki lokálpatrióta. Amikor érez az ember egy helyet, és azt látja, hogy rontják, rombol­ják, hogy ízekre szedik, ellehetet­lenítik, akkor a felelősséggel gon­dolkodó embernek tennie kell, igyekezni menteni a menthetőt. Politikuspályában persze soha nem gondolkodtam. Nem akarom megbántani általában a politiku­sokat, mert van köztük sok tisz­tességes és általam becsült em­ber, de ma még a többség megél­hetési és nem elhivatott politikus. Nem hiszem, hogy a mai zavaros közegben helyem volna. Ahhoz sokat fel kellene adnom az érték­rendemből, az emberi méltóság­ból, tisztességből és becsületből, melybe mindig is kapaszkodtam, melyek erőt, lendületet és maga- biztosságot adnak. Azt látom, hogy aki a mai világban így gon­dolkodik, az csak bukott politikus lehet. Ma sikk simulékonynak lenni, nézni a kiskapukat, kivár­ni az időt. Én szégyellem, amikor egy milliárdos politikus ügyét - aki a mi összegyűjtött pénzünk­ből gazdagodott meg - azzal zár­ják le: jókor volt jó helyen. Fel­mentést adnak neki. Holott a tör­vénynek volna a dolga, hogy az ilyent jókor és jó helyen vonja felelősségre... Az elmondottak miatt is csak mértékletesen már­tom bele magam a politikába, s azért, hogy szűkebb pátriámnak, Salgótarjánnak segítsek egy ki­csit életének jobbra fordulásá­ban. Mert féltem és féltem a mai napig... De ami elgondolkodtató: engem soha senki nem keresett meg a várospolitikával foglalko­zók közül, se most sem régen.- S ezt a politikai szerepválla­lást, bár nyugodtan hozzávehetjük a többit is, a kulturális és sportme- cénásií, az állatbarátit, nem síny­lettem meg szakmabeli karrierje, az autókereskedői vállalkozás?- Igazán nem sínylette meg, bár adódtak nehéz pillanatok. En­gem a munka szórakoztat, pihen­tet. S ha valaki megkérdezné tő­lem, hogy újra így csinálnám-e, azt válaszolnám: igen, így csinál­nám. Mert, 62 éves koromban, megállapíthatom, hogy az érték­rendemmel nem volt baj. Mindig a saját tudásomra, a saját eszem­re hallgattam, kapcsolati tőkével nem vették igénybe szolgáltatása­imat. Büszkeséggel tölt el az a tu­dat, hogy a vállalkozás 18 éves rennauasa óta, 30 emnernek ma biztos munkahelyet és tisztes megélhetést biztosítani, és azt gondolom, jövedelmük sem lebe­csülendő. S örömmel nyugtázom a 2007-es esztendőt is, hiszen vál­lalkozásunk, az éppen rózsásnak nem mondható országos gazda­sági helyzet ellenére is fejlődött és erősödött.- A család tagjai hogyan élik meg ezt a sokféle érdeklődést, el­foglaltságot, nem akarják vissza­fogni egy kicsit?- Szerencsés helyzetben vol­tam és vagyok, köszönhetően a feleségemnek és a gyerekeim­nek. A családunkban nagy prob­lémák nem adódtak. Persze éle­tünk alapja mindig az őszinte és igaz, szemtől szemben kimon­dott vélemény volt. így nálunk nem fordulhatott elő alakosko­dás, titkolódzás és más hasonló. Ha nem hihet a gyerek abban, amit az apja meg az anyja mond, akkor az nem család, ott érzi biz­tonságban magát, ahol igaz be­széd hangzik el.- Ennek a szülői magatartás­nak voltak mintái, vagy maguk ketten alakították ki, a feleségével?- Ezeket a normális emberi kapcsolatokat teremtő alapérté­keket mindketten hoztuk ma­gunkkal: én a nyolcgyermekes családomból, a feleségem pedig a falusi családjából. Egymás meg­becsülésének, tiszteletének és szeretetének nincs alternatívája. Hiszek abban, hogy ahol jó a csa­lád, ott jó a barátság, ahol a barát­ság jó, ott jó a közösségnek, egy településnek, országnak. Én való­ban hiszek az összefogás és a sze­retet erejében.- Ilyenkor, advent idején foko­zott jelentőségűek ezek a szavak, jóllehet egész évre érvényesek, illet­ve annak kell lenniük. Hogyan gondol a karácsony ünnepére?- Mint minden normális em­ber. A karácsony nekem is a sze­retet, következésképp az ajándé­kozás ünnepe. A mi családunk­ban az ajándékozás nagysága, mértéke elhanyagolható. Ha vala­ki ezekben méri a karácsonyt, az nem igazán boldog ember. Ter­mészetesen mi is örülünk az ajándékoknak, de nem igyek­szünk és nem is akarjuk túllici­tálni egymást.- Hogyan képzeli el az idei ka­rácsonyestét?- Mint mindig. A karácsonyt csak egyféleképpen szabad ün­nepelni: megfelelő alázattal és át- szellemüléssel, az egyház által megfogalmazott eszmék és gon­dolatok betartásával. Aki így tesz, annak szép karácsonyünnepe lesz... Mi családi körben ünnepe­lünk, gyerekekkel, unokákkal.-S egy hét múlva aztán itt az új év is. Szokás megkérdezné mit vár tőle?- Nem vagyok telhetetlen. Min­dig próbáltam realista maradni. Amit az életemben fontosnak tar­tottam, azt kaptam mindig a Jóis­tentől, azt kívánom most is. Adjon nekem elegendő munkát és egészséget! Ha ezt megadja, ak­kor tőlem boldogabb ember nin­csen - zárta szavait Kakuk József. Erre stílszerűen mi mást jegyez­hetne le a krónikás: Ámen (úgy le­gyen)!

Next

/
Thumbnails
Contents