Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)
2007-12-22 / 296. szám
9 KULTÚRA 2007. DECEMBER 22., SZOMBAT Egy kis falu nagy napja „Tajak, korok, múzeumok" E három, egymás melletti többes számú főnév Salgótarjánban is - mint szerte az országban - egy egyesületet fémjelez. Egy olyan klubot, amely éppen harminc esztendővel ezelőtt alakult és amelynek Nógrád megye székhelyén nem kevesebb mint 358(!) tagja van, s ilyenformán a város egyik legnagyobb civil szervezetének számít. Céljai ugyancsak nemesek: megismerni, megismertetni a szűkebb és tágabb környezetben fellelhető történelmi, művészeti, kulturális értékeket, s ily módon is gyarapítani a tagság ismereteit, formálni, erősíteni a hazafiságot, zeti tudatot. múzeumokba 256, határon túliakba 132 jegyet váltottak. Rendszeresen járnak színházba, operába Budapestre, láttak jelentős kiállításokat. Száznál több helyi ünnepségen, kulturális rendezvényen, tárlaton voltak jelen a klub tagjai. Kegyeleti rendezvényeken 380-an képviselték az egyesületet. Otthont kaptak a technika házában, , a Gagarin isNándori Ferencné szervezőtitkár gazdag programról adott számot A „Tájak, Korok, Múzeumok” Egyesület salgótarjáni tagcsoportja az adventi időszakban tartott ünnepköszöntő-évzáró rendezvényéről is nevezetes. A gazdagon terített asztalok mellett helyet foglalók azontúl, hogy megvonják az eltelt év mérlegét, rendre kellemes élményekben részesülnek és apró ajándékokkal kedveskednek egymásnak és vendégeiknek. Az idei összejövetel meghitt hangulatát KőfalvyZoltánné egyesületi tag versmondása, a Kodály iskola egyik osztálykórusának szereplése és a szintén kodályos három Tóth leány furulyamuzsikája alapozta meg. A jelenlévőket Braun József egyesületi elnök köszöntötte, a 2007-es esztendőre Nándori Ferencné szervezőtitkár tekintett vissza. Beszámolójából egyrészt imponáló adatok derültek ki, másrészt érzékelhetővé váltak azok a motivációk, amik miatt a klubtagok szeretik szabad idejüket egymás társaságában eltölteni. Eljutottak - többek között - Debrecenbe, Győrbe, Miskolcra, Szentesre, Vácra, jártak Pozsonyban, Kárpátalján a Vereckei-hágónál, meglátogatták a „berchtesgadeni sasfészket”, de nem hanyagolták el a helyi kirándulóhelyeket a Dolinkát, a Pécskő-hegyet sem. A magyarországi kirándulásokon 256-an, a külföldieken 135-en, a helyi túrákon 164-en vettek részt. Hazai kólában, de az utóbbi időben már a József Attila Művelődési és Konferencia-központban tartották összejöveteleiket. Két kihelyezett foglalkozásuk helyszíne a zeneiskola és főiskola volt. A havi rendszerességű találkozóikon 1518-at számlált a résztvevők száma. Jó együttműködés valósult meg szervezeten belül - a 15 tagú vezetőség és a tagság között - valamint más szervezetekkel, intézményekkel, s az önkormányzattal is. Nándori Ferencné felkérésére Vongrey Béláné - az első elnök özvegye - három gyertyát gyújtott meg férje, továbbá dr. Lukács Ida valamint minden elhunyt tag- társuk emlékére. E megható gesztus visszatérő mozzanata az évzáró rendezvénynek. Az emléklapok és az oklevelek átadása viszont a harmincadik évfordulóhoz kötődött. Ezen mód is elismerték azok munkáját, akik a leghosszabb ideje tevékenykednek az egyesületben, az egyesületért. Szerepüket Szász Zoltánné országos elnök - aki Békéscsabáról utazott ide - személyesen is méltatta. Ugyancsak szót kapott Németh Mária alelnök is, aki javasolta, hogy a sok ügyes kezű embert tömörítő tarjáni tagcsoport is mutatkozzon be a Néprajzi Múzeumban. A gyertyafényes este koccintással, kitűnő vacsorával és kötetlen baráti beszélgetéssel ért véget A kellemes együttléthez két zeneiskola tanár - Fodor Sándor (hegedű) és Horváth István (harmonika) duója - remek (háttér)zenével járult hozzá. ■ Cs. B. Közismert, hogy Mihály- gerge már hosszú ideje tudatosan ápolja a népművészeti hagyományokat E kis településen több, igen magas színvonalú folklórcsoport működik, a község, s azon belül a József Attila Művelődési Ház számos rendezvénynek ad otthont Az intézmény 1963 óta szolgálja ki a falut, civil szervezeteket, önkormányzatokat, de a bő negyven esztendő alaposan megviselte az épületet. A már évek óta megérett felújítás végül is idén tavasszal kezdődött el. A beruházás egy megnyert pályázatnak volt köszönhető, amelyet a polgármester, Szikoráné Sebestyén Katalin kezdeményezésére nyújtottak be. Az újjáépített művelődési házat december 8-án, ünnepség keretében adták át, több rangos vendég részvételével. Tiszteletét tette - mások mellett - Pavol Struhár, Klenovec szlovákiai testvérközség polgármestere, F. Tóth Mária, az Oktatási és Kulturális Minisztérium munkatársa, Keszler Mária Életfa-díjas etnográfus, valamint Nagy Andor és Borenszki Ervin országgyűlési képviselő. Utóbbi jelentős mértékben járult hozzá a művelődési ház felújításához. A Himnusz közös eléneklése után a polgármester asszony köszöntötte a vendégeket. Őt követően F. Tóth Mária szólt a részvevőkhöz, kiemelve a népi kultúra és a hagyományok ápolását. Véleménye szerint Mihálygergén a kultúra új palotája született meg. A beszéde végén három miniszteri elismerést adott át a helyi hagyományőrző csoportok tagjainak. Dr. Egyed Ferdinánd, a József Attila Művelődési Ház igazgatója és az Ipoly néptáncegyüttes vezetője köszöntötte a vendégeket Elmondta: reméli, hogy a felújított házban még nagyon sokáig fognak a különböző folklórcsoportok tevékenykedni és az intézmény még hosszú ideig rangos rendezvények színhelye lesz. Az ünnepi műsort a Laboda gyermek-nép- táncegyüttes programja indította el gyimesi táncokkal. Őket követte a Mihálygergén újdonságnak számító mazsorettcsoport, amely lelkes fiatalokból állt össze. Az ugyancsak helyi Jázmin csoport hölgytagjai kánkánt táncoltak hatalmas sikert aratva. A szájharmonika-csoport, valamint a Dobroda hagyományőrző együttes után az Ipoly néptáncegyüttes és a Tücsök népzenei együttes zárta a programot A nézők többek között mátyusföldi és gömöri táncokat láthattak, valamint a Tücskök előadásában bodrogközi és szlovákiai cigány dallamokat hallhattak. A műsor legvégén a csoportok együtt elénekelték az „Uram, áldd meg ezt a földet” című dalt, szimbolizálva ezzel a különböző népek, nemzetek közötti összefogást A mulatság sem maradhatott el. A szórakozást Szöllős Robi garantálta, aki a műsor utáni bálban szórakoztatta a vendégeket egészen hajnalig. * * * A 15 éves Tücsök népzenei együttes december 23-án, vasárnap 17 órától a mihálygergei József Attila Művelődési Házban mutatja be jubileumi műsorát és legújabb CD-lemezét helyi együttesek és vendégek közreműködésével. ■ Ifj. Egyed Ferdinánd Az évzáró esten ezúttal is felléptek a salgótarjáni Kodály iskola tanulói Minden jegy elkel Legalábbis a rendezők, szervezők reményei szerint december 28-án, pénteken 17 órára a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia-központ színháztermébe, ahol a Vertich Színpad újra bemutatja Peter Ensikat „A brémai muzsikusok” című mesejátékát. A premier a Tudor, illetve Vidor színházbérlet keretében októberben volt. Az óvodások, illetve az alsó tagozatos általános iskolások körében olyany- nyira nagy sikert aratott az előadás, hogy a gyerekek szinte együtténekelték a fülbemászó dalok refrénjeit a szereplőkkel. Ugyancsak jó szívvel vették az előadást a losonci nagyobb diákok és a ragyolci nézők, akik három előadást is végigtapsoltak. A produkció különlegessége, hogy az írón kívül mindenki salgótarjáni alkotó. A zenét Ráduly Csaba szerezte, a darabot Molnár Ernő rendezte. A T. Paiaki László és Patakiné Kemer Edit irányításával működő Vertich Színpad Stúdió ifjú színjátszói kedvesen, nagy élvezettel adják elő a darabot s ez a hozzáállás, szellemiség sugárzik a színpadról. Az előadás minden közreműködője várja, hogy ezúttal a felnőtt nézők, nagyok és kicsik, szülők, nagyszülők és gyermekeikkel, unokáikkal is bizalmukba fogadják a remek produkciót. „Azt tettem, ami a dolgom volt" Rá jellemző módon, szerényen ennyiben foglalta ösz- sze mintegy negyvenesztendős szakmai pályája mérlegét dr. Ablonczy Lászlóné Bányai Edit, aki számára emlékezetes marad a 2007-es esztendő, hiszen nyugállományba vonult és a Szent István-napi ünnepségek keretében megkapta a népművelők egyik legmagasabb kitüntetését, a Bessenyei György-díjat. Salgótarjánba 1979-ben érkezett és a csaknem harminc év során ismertté, elismertté tette a nevét nemcsak a város, de a megye közművelődésében is. Kisújszálláson, a Móricz Zsig- mond Gimnáziumban érettségizett, Debrecenben szerzett diplomát, a népművelésbe azonban a hatvanas évtizedben nagy fejlődésnek indult, sokszínű kulturális élettel rendelkező Gyulán szeretett bele. Jogász és bírói végzettségű férjének áthelyezései miatt került a szeghalmi és az orosházi művelődési központba, ennélfogva nemcsak Békés megyét ismerte meg alaposan, hanem a népművelés csínját-bínját, különböző területeit is. Salgótarjánban az első munkahelye a József Attila Művelődési Központ volt, ahol hét esztendeig töltötte be a művészeti csoportvezetői tisztet.- Az Alföldről érkezvén milyen szembetűnő különbségeket tapasztalt az emberek mentalitásában?- Először az azonosságokat említem: itt is kiváló kollégákra találtam, nekik köszönhetem, hogy viszonylag gyorsan sikerült beilleszkednem, annak ellenére, hogy az itt élők zártabbak, mint például a békésiek. De miután megismertek és elfogadtak, sokakkal nagyon szoros, mondhatni baráti kapcsolatba kerültem.- Mire emlékszik szívesen az akkor még megyei művelődési központként is működő intézményben eltöltött évekből?- Nagyon sok szép élményben volt részem. Számos újszerű kezdeményezést indítottunk útjára, szívemhez különösen közel álltak a gyermekművészeti rendezvények, csúcsukon az országos fórummal, a reprezentatív tárlatok - köztük a szabadtéri szobor- kiállítás - és a jó légkörű, magas színvonalú munkát végző művészeti együttesek, közösségek. A Liszt Ferenc kamarakórust, a szimfonikus zenekart, a bábosokat, az éremgyűjtőket külön is kiemelném.- Mennyiben jelentett új kihívást a Kohász Művelődési Központ, ahová 1986-ban került igazgatónak?- Sok tekintetben, hiszen korábban a munkahelyi művelődés területét nem ismertem. Eleinte nem is volt könnyű szót érteni a gyáriakkal, kicsit bizalmatlanul tekintettek rám, mert nem volt korábbi kötődésem. Szisztematikus munkával, az évtizedes tradíciók következetes ápolásával, a művészeti értékek továbbörökíté- sével, a közösen elért eredményekkel sikerült áttörni ezt a falat, nem kis mértékben remek munkatársaimnak köszönhetően. Különösen sok segítséget kaptam néhai Székely Istvántól, aki nemcsak a néptáncban volt otthon. Érdekes, hogy már ott is együtt dolgoztam Papné Kovács Évával, aki aztán a későbbiekben is kedves kollégám volt éveken át. Az általam kezdeményezett akciók közül a mályi tavon hétszer megrendezett gyermek-vitorlástáborra kivált szívesen emlékszem.- Vezetői állást hagyott ott, amikor 1993-ban mintegy visszakerült a megyei szakmódszertani intézetbe munkatársnak. Miért tette?- Mindenekelőtt azért, mert megkerestek, hívtak, ismét a régi kollektívába kerülhettem, újra művészeti kérdésekkel foglalkozhattam. Meg azért is, mert a rendszerváltást követően előnytelenül változtak meg a gyár, a szakszervezet és a művelődési központ kapcsolatai, egyértelműen romlottak a működés feltételei.- A megyei közművelődési intézetben - ahonnan az idei esztendő derekán vonult nyugdíjba - csaknem másfél évtizedet töltött. Az itt szerzett élmények, emlékek a legfrissebbek. Mi emelhető ki közülük?- E kérdésre a bőség zavara miatt nehéz válaszolni. Igyekeztem segíteni a megyében élő és alkotó amatőr képző- és iparművészek, népművészek, előadóművészek és együttesek tevékenységét, szerveztem tárlataikat, bemutatkozásaikat. Nagyon szerettem a Weöres Sándor nevével fémjelzett gyermekszínjátszó-fesztiválokat, örültem, ha például versmondóink Nógrádból indulva jutottak el magasabb szintre. Jó érzés volt azt tapasztalni, hogy a megyének nincs rossz híre az ország kulturális vérkeringésében. Úgy érzem, sikeresen tudtam együttműködni a vidéki kollégákkal, akik bizony nem kapják meg az őket megillető figyelmet, támogatást.- Milyen érzésekkel vette át a Bessenyei György- díjat?- Természetesen nagyon örültem neki, de őszintén szólva az is felvetődött bennem, hogy talán lettek volna erre érdemesebb személyek is. Olyanok, akik nem hivatásszerűen, „csupán” lelkesedésből, ügyszeretetből végzik ezt a munkát Én csak azt tettem, ami a dolgom volt, amit tennem kellett Nekünk népművelőknek ez a kötelességünk. Az én díjamban nagyon sok kiváló ember tevékenysége is benne foglaltatik. Mint ahogyan azzal az érzéssel, véleménnyel sem vagyok egyedül, hogy az átszervezéseknek általában a kultúra látja kárát A kulturális kérdéseket sokszor nem szakmai, hanem pénzügyi megfontolások döntik el. Kitüntetésem arra is rádöbbentett, amit egykoron soha nem hittem volna: nagyon szo- Ä rosan kötődöm Nógrád megyéhez. Budapesten élő klarinétművész fiam - aki egyéves volt, amikor Salgótarjánba kerültünk - hasonlóképpen vélekedik. k - csébé Dr. Ablonczy Lászlóné, Bessenyei György-díjas népművelő szakmai pályája követendő lehet az utódok számára FOTÓ: RIGÓ TIBOR