Nógrád Megyei Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 278-299. szám)

2007-12-12 / 287. szám

4 2007. DECEMBER 12., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Alkotók napja December 15-én rendezik meg a Cafe Freiben a nógrádi alkotók napját. A két részből ál­ló program egy szakmai jellegű megbeszélésből és egy művé­szeti seregszemléből áll. Utóbbi minél teljesebb képet próbál ad­ni Nógrád megye pillanatnyi al­kotói állapotáról. Cél a felmuta­tás és általa a fejlődés. Terv, hogy ezentúl évi két alkalom­mal más-más Nógrád megyei városban megvalósítani egy- egy hasonló jellegű rendez­vényt, amely azon túl, hogy tá­jékoztat, ismereteket és értéke­ket közvetít, lehetőséget teremt arra is, hogy a palócföldi alko­tók legfrissebb munkái dedikált példányaihoz hozzájussanak az érdeklődők, hiszen a nap folya­mán a mű és a szerző egyszer- . re van jelen. Különösen kecseg­tető lehetőség ez karácsony kö- zeledtén, hiszen a programba történő bekapcsolódás révén egyedi darabokkal ajándékoz­hatjuk meg szeretteinket, A részvétel, az aktív jelenlét segí­ti a program minél több ember­hez való eljutását! Ami még fontos: az Alkotók Nógrád Megyei Szövetsége ren­dezésében nem jöhetett volna létre a december 15-i alkotók napja, ha Becsó Zsolt, Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke, Kiss József, a Tarjánhő Szolgáltató-Elosztó Kft. igazga­tója és a pásztói Athéné Alkotó­kor anyagi támogatását nem él­vezhetjük, valamint Varga Lász­ló, a Harry Potter-musical szö­vegírója és zeneszerzője, a Hibó Alapítvány az Egyenlő Esélye­kért kurátora nem végzi intéz­ménye eszközével a hangosítást, illetve az egyes alkotóközössé­gek tagjai nem azonosulnak a tervvel. Gyönyörű színek, csodálatos helyek Ahol fák vannak, az rossz hely nem lehet - vallja Szekrényes Gábor Salgótarján Budapesti származású, tíz éve él Salgó­tarjánban és megszerette ezt a várost, külö­nösen gyönyörű természeti környezetét. Szekrényes Gábor, a Dornyay Béla Általános- Iskola angoltanára nem csak azt értékeli, hogy nincs az a nagy rohanás és tömeg, ha­nem azt is, hogy minden sokkal könnyeb­ben, gyorsabban elérhető, mint a főváros­ban.- A természet mindig közel állt hozzám, a családommal elég sokat járok kirándulni a környékre.- Kedvenc helye is van?- Ezt így nem mondanám, de Salgó és Somoskő természeti szépsége könnyen meg­fogja az embert.- Mióta forgatja a fotómasinát?- Felnőttkori szerelem ez. Az elsőt nász­ajándékba kaptuk, egyszerű kis kompakt­gép volt. Később úgy gondoltam, jobb lenne komolyabban foglalkozni a fotózással, így később vettem egy komolyabb filmes gépet. Ezután kezdett el szélesebb körben terjedni a digitális technika, úgyhogy négy évvel ez­előtt én is váltottam, sőt, már az első digitá­lis gépet is kicseréltem korszerűbbre. A di­gitális képekben sokkal több technikai lehe­tőség rejlik.- A természeten belül van valamilyen ked­venc témája?- Azt vallom, hogy ahol fák vannak, az rossz hely nem lehet! A természetfotók kö­zött is különösképpen szeretem az erdőről készülteket. Annyit még mindenképpen el kell mondanom, hogy a kiállítás az Őszi ál­latok, őszi illatok címet viseli. Azért van ez így, mert az ember a képeket nézve szinte ér­zi a természet őszi illatait - a megörökített háziállatok pedig velünk élnek, mindennap látjuk őket.- A télről is összeállít hasonló tárlatot?- Ha szép, havas telünk lesz, akkor igen! Szívesen megörökítek mindent, ami szép - persze az is igaz, hogy a tavasz is, a nyár is nagyon szép, s minden évszaknak megtalál­hatjuk a maga szépségét... Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom mindazt, amit a falakon lévő képeken látunk, akkor azt mondanám: Gyönyörű szí­nek, csodálatos helyek. Szekrényes Gábor tanár úr fotóit megtekint­ve az ember nem is gondolná, hogy ez is Salgótarján! Ha nem is maga a város, de a közvetlen természeti környezete. Salgótarjánt ugyanis lehet szeretni vagy nem szeretni - a fiata­lok többsége, amint tudjuk, el akar menni innen. Maga a város olyan amilyen, kinek-kinek ízlése szerint, de aki csak szidja, an­nak azt kell tanácsolni, hogy nézze meg a környékét! Tegyen egy sétát Salgó várán, fedezze fel az erdőket, látogasson el a Medves- fennsíkra, járja körbe a Szilváskőt tanösvényen, menjen fel a Karancson a kilátóba, nézze meg a kápolnát, barangoljon egyet Somoskő körül. Ugye, mennyi látnivaló van itt? Felfedezésük pe­dig csak elhatározás és töbfrkevesebb szabad idő kérdése, annyi az egész, hogy nyitott szemmel menjünk a természetbe! Szekrényes Gábor lát minden apró csodát, amit a természet kí­nál. Ezen a kiállításon őszi képeket állít ki, ami ugyan a természet elmúlását örökíti meg, de ez az időszak szó szerint éppen a legszí­nesebb. A piros vadkörte, a sárga juhar, nyár és kőris, a barna cser­fa együtt és külön-külön is megmutatja a maga szépségét a fotó­kon. Különös bájt kölcsönöz alkotásainak, hogy tágabb környeze­téből kiemeli azt, ami a legérdekesebb. A tanár úr remek érzékkel örökíti meg azokat az apró dolgokat is, amelyeket a természet felkínál ugyan látnivalóként, de csak ke­veseknek van hozzá szemük, hogy észrevegyék. A képeknek van még egy hatalmas előnyük: mindegyik címe alatt ott szerepel a helyszín is, ahol készült. Ez a természetjárót ar­ra készteti, hogy jobban odafigyeljen arra: mit fedezhet fel erdőn- mezőn, esetleg vízparton járva. Azt már tapasztalatból mondha­tom, hogy annyit előre tudni, mindig mást és mást! Az évszakok vál­tozásai, az időjárási viszonyok, a fények és árnyékok napszakonként eltérő játéka mindig kínál újabb és újabb megörökítésre érdemes pillanatot! Mert a fotózás a pillanat művészete, ha nem sikerülne a fényképezőgépnek köszönhetően rögzíteni, akkor örökre elmúlna! (Faragó Zoltán megnyitójának részlete. Elhangzott Szekrényes Gá­bor kiállításmegnyitóján a Dornyay iskolában, november 27-én.) Eredmények és tervek A Nógrád Megyei Mérnöki Ka­mara elnöksége áttekintette az év eddigi tevékenységét, megálla­pította, hogy a gazdálkodás ki­egyensúlyozott, a feladatokat fo­lyamatosan teljesítette szerveze­tünk, együttműködve a Magyar Mérnöki Kamarával. Legfonto­sabb határkövek: a jogosultsági vizsga megszerzésének követel­ményei, az oktatási rendszer ki­alakítása ennek érdekében, a műszaki ellenőrök és műszaki vezetők nyilvántartásba vétele és jogosultságuk szervezése, mint a legfontosabbak. Továbbra is nagy feladat a tagépítés, a tagság igényeinek mind teljesebb kiszol­gálása. A tájékoztatásban megyei ka­maránk és az MMK honlapja mérvadó. A lapok fejlesztése fo­lyamatos. Döntés született a tizenhat éve sikeres mérnökbál szervezéséről, a következő, sorrendben 17. mér­nökbálról. Helye: a megyeháza ét­terme, Salgótarján, Rákóczi út 36. Ideje: 2008. február 2-a, 19.00 óra. Helyigénylést korlátozott számban 2008. január 10-ig lehet jelezni a Nógrád Megyei Mérnöki Kamara titkárságán, telefon/fax: 32-423 253, illetve, tel.: 789 479. e-maü: nogradmegvei.mernokkamara@ chello.hu. Meghívók és egyben jegyek át­vétele 2008. január 10-től az NMMK titkárságán. Helyek fenn­tartása csak kifizetett jegyek alap­ján lehetséges, meghívók, egyben jegyek, minden információt tar­talmaznak. Reméljük, vendége­ink ugyanúgy, vagy reményeink szerint még jobban fogják érezni magukat, mint eddig! A Nógrád Megyei Mérnöki Kamara elnöksége Uj utakon járnak majd Szécsény. A városban több utat is fel kell újítani. A képviselő-testü­let a városfejlesztési, idegenfor­galmi és műemléki bizottság ja­vaslata alapján rangsorolta a cik­lusban korszerűsítésre kerülő utakat. Ezt figyelembe véve a tes­tület 2007 elején pályázatot nyúj­tott be a Hunyadi, Sallai és a Fürst Sándor utcák felújítására. Akkor a területfejlesztési tanács a Hu­nyadi út munkálataira szavazott meg anyagi támogatást. Az út fel­újítása folyamatban van. A tanács az október 19-i ülésén úgy döntött, hogy a további két út felújítását is támogatja. A szerződés aláírása megtörtént. Dr. Serfőzőné dr. Fábi­án Erzsébet polgármester elmond­ta, hogy reményei szerint a két utcában három hónapon belül megvalósul a felújítás. Együtt emlékeznek Romhány. A helyi nyugdíjasklub tagjai december 20-ra tervezik a már hagyományos karácsonyi megemlékezést, amely mintegy 120 idős lakót kovácsol össze. A szépkorúak ez alkalommal kis apróságokkal lepik meg egymást, majd a jóleső beszélgetés mellett elfogyasztják a külön erre az alka­lomra sütött-főzött finomságokat. A jeles rendezvénynek a művelő­dési ház nagyterme ad otthont. Kiállítás az Erdészházban Salgótarján-Salgóbánya. Lapunk főszerkesztő­helyettese, Faragó Zol­tán fotóiból nyílt kiállí­tás az Ipoly Erdő Zrt. által alapított Erdész­házban, amelynek egyik szobáját éppen időszakos kiállítások céljára tartják fenn. Képünkön Kancsulik Ákos, az Erdészház működtetője rendezi el a falakon a tárlat anyagát, ami nagy részt a Karancs- és Medves-vidék erdeit, fáit, állatait igyekszik megörökíteni. Szakestély a főiskolán Nemrég az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület salgótarjáni osztálya és a Budapesti Gazda­sági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Karának Salgó­tarjáni Intézete „Szakestélyt” rendezett a kollégium éttermében. A szakestély egy nagyon régi diákest, melynek hagyományai a régi bánya- és kohómérnök­képző egyetemeken (Selmecbányán, Sopronban majd Miskolcon) kezdődtek el. Salgótarjánban három évvel ez­előtt indult el a közös rendezés gondolata az OMBKE és a főisko­la tanárai és ifjúsága között. A fő­iskola hallgatói 4 évet, a szorgaF masabbak 5 évet is eltöltenek Sal­gótarjánban a diploma megszer­zéséig. Az évek folyamán az elő­adások látogatása, zárthelyik írása, vizsgák, szakdolgozatok ké­szítése miatt nem sok idő jut a szó­rakozásra, a lazításra. Az OMBKE vezetése szeretné, ha a tanulás ne­héz óráinak, napjainak emléke mellett a régi diákhagyományokat megismernék, bővítenék, majd to­vábbadnák a következő évfolya­moknak. Megismernék a régi vi­dám diákszokásokat, dalokat, amit a bányász, kohász, erdész „öregdiákok” ma is énekelnek. Megismerhetnék a város, a kör­nyék nevezetességeit is. Ez az idő életük egyik legkedvesebb idősza­ka lehet. Ha az elkövetkező 5,10, 15 év után ezek a kedves emlékek jutnak majd eszükbe az évfolyam­találkozókon. Egy-egy szakestélynek forgató- könyve van. A részt vevő öreg- és fiatal diákoknak elnököt kell vá­lasztani közfelkiáltással. Ez nem mindig sikerül elsőre - úgy, mint a nagypolitikában. - A harmadik jelölt általában már biztos befutó. Az „Elnök, a Legmagasabb Praeses” - „Mélyen Tisztelt Szak­estély!” megszólítással megköszö­ni az isteni fényben tündöklő dicső firmák bizalmát. Ezután üdvözli a meghívott külső vendégeket Ezen szakestélyre érkeztek Balassa­gyarmatról a Palóckor nevű vég­zett diákok csoportjából, Kecske­métről főiskolás diákok, Sopron­ból az Erdészeti Egyetemről vég­zős, dicső „firmák” az egyetem mutatós egyenruhájában. Erdély­ből, Óradna kis bányavárosból egy bányászcsalád. A kedves vendég­sereg emelte a szakestély hangu­latát. Ők, mint öregdiákok már több hasonló rendezvényen vettek részt. Az elnök utasítja a jelenle­vőket hogy szakmai himnuszain­kat állva énekeljük el. Második feladata az elnöknek kinevezni a szakestély tisztségvi­selőit. Az ő feladatuk biztosítani a folyamatosan jó hangulatot és ki­szolgálni az est résztvevőit. E tiszt­ségek:- Háznagy (Major Domus): ki­dolgozza és ismerteti a háziren­det, őrködik annak betartása fe­lett;- Nótabíró (Cantus Praesens): megfelelő hanganyaggal rendel­kezzen és az elnök felszólítására ő és segédei kezdik el a dalokat;- Visszhang (Kontrapunkt): az elnök szavait erősíti nagy hangon, de néha egy-egy célzással más ér­telmezést ad az elnök szavainak;- Garatőr (Fuhrwerker): gon­doskodik a torkok folyamatos kar­bantartásáról, nehogy valaki ki­száradjon. Az est hivatalos itala a sör, elnöki engedéllyel idősebbek­nek a vörös bor. Inni csak az elnök utasítására szabad, aki időnként eks, tükrös vagy lefety utasítást ad a fogyasztásra. Aki ettől eltér, nyüvánosan megfedést kap, eset­leg enyhe büntetéssel, hogy igyon meg egy pohár vizet- Pater Krampampuli: a kram- pampuli italát készíti el a szakes­tély egyik kiemelkedő programjá­hoz, azaz e nemes, hagyományos ital élvezetéhez.- Konzekvencia: köteles az el­nök részéről elkövetett bakik ese­tén „Vivát Praeses” felkiáltással le­vonni a konzekvenciát, azaz po­harát kiürítem.- Etalon részeg: az elnök felszó­lítására egy nehezen kimondható mondókát kell hibátlanul elmon­dania, ez „mutatja" az est emelke­dő alkoholszintjét. Ezután kezdődik az est szóra­koztató része különféle tréfás hoz­zászólásokkal. Az elnök időnként utasítja a nótabírót egy-egy régi di­ákdal elkezdésére. Majd befejező­dik az est első része, az elnök 15 perc szünetet rendel el, hogy min­den résztvevőnek legyen lehetősé­ge „megigazítani a frizuráját” a mosdóban. A szünet ideje alatt a krampampuli mester előkészíti az est hiteles kiemelt italát a „kram- pampulit” és az elnök utasítására felszolgálják az asztalokra. Utána folytatódik a vidám tréfál­kozás, megszakítva egy-egy diák­dal éneklésével. Két kedves hozzá­szólás hangzott el a soproni Kéri István és Meszjár András részéről. Ők, mint az egyetem végzős diák­jai - dicső firmák - javasolták a Salgótarjánban tanuló diákoknak: fogadják el az öreg bányász-ko­hász diákok segítségét. Ezek a ré­gi diákhagyományok segítik a tar­tós barátság kialakulását, a sza­bad, vidám diákévek hangulatát, ami a későbbi években sokszor át­segíti őket az élet nehézségem. Az idő előre haladtával - ami­kor a hangulat a csúcspont köze­lébe van - az elnök kötelessége a szakestet berekeszteni. A profesz- szorok, tanárok egészségére - részben emlékére - általános ekset rendel el. Mindenki köteles poharát fenékig künni, majd into- náltatja a „Gaudeamus igitur” ré­gi diákdalt, amihez csatlakozik az egész vendégsereg. Befejezésül az utolsó ekset szakmáink, a bányászat, kohászat felvirágzására ürítjük, A „hivatalos” program befeje­zése után az éneklés, anekdotá- zás, viccelődés kisebb csoportok­ban tovább folytatódik, a résztve­vők folyamatosan távoznak, míg az utolsó is eltávozva bezárul a szakestély. ‘ Jó szerencsét! Vajda István Szekrényes Gábor képünk jobb szélén

Next

/
Thumbnails
Contents