Nógrád Megyei Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 254-277. szám)
2007-11-24 / 272. szám
4 2007. NOVEMBER 24., SZOMBAT KULTÚRA tollából Gréczi Zsoldos Enikő és Tóth Imre az irodalmi kávéház pódiumán Imre 1965 nyarától 1967 novemberéig az akkori Csizmadia Sándor úti - ma Dr. Dornyay Béla - Általános Iskola elődjében tanított és sorozatban jelentek meg nyelvművelő cikkei a megyei napilap, a „Nógrád” hasábjain. „Úgy érzem, hogy hazajöttem, közétek tartozom” - mondta a nyelvtudós s ezzel egyaránt utalt egykori tarjáni- ságára és palóc származására. Tóth Imre ugyanis a történelmi Hont vármegye Börzsöny-alji falujában, Bernecén (ma Bemecebaráti néven Pest megye legészakibb határ menti községe) született, ott gyerekeskedett - s mint arról hosszasan mesélt - tizenegy éves gyermekként ő vitte a magyar zászlót Ipolyságon 1938. október 11-én a „gyalázatos trianoni lánc időleges elszakadásakor”. 1956. október 27-én „A legszentebb forradalom” címmel publikált verset, ami számára is komoly következményekkel járt. Később azonban csak eljutott a középiskolai tanárságig, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem katedrájáig és az Akadémia anyanyelvi bizottsági tagságáig is. Honnanvalóságát, nemzete, szűkebb hazája sorsát a „Palóc trilógiá”-ban és a „Boldog palócok unokái” című nemzetségregényében is megörökítette. Fő művének azonban - amely igazán ismertté és elismertté tette a nevét - az először 1987-ben megjelent Ipoly menti palóc tájszótár bizonyult A szerző Gréczi Zsoldos Enikővel - aki szintén nyelvész, a Miskolci Egyetem tanára - beszélgetve, az irodalmi kávéház közönsége előtt is vázolta a tájszótár előzményeit és megszületésének körülményeit Kiemelte, hogy Révai Miklós, a magyar nyelvtudomány egyik jeles úttörő személyisége már a 18. század végén sürgette a palóc nyelvkincs megőrzését. Tanítványa, a tudós pap tanár Szeder Fábián az 1819-ben a „Tudományos Gyűjtemény”-ben megjelent könyvigényű pályaművében, a „Palóczok”- ban szintén halaszthatatlannak vélte az egyre fogyó palóc szókincs „úgyszólván egycsomóbagyűjtését” 1880- ban Pintér Sándor - akit főleg néprajzi munkássága révén a 19. századi palóc királyként tisztelt a kora - azzal a tudattal írt a palócok nyelvéről, hogy aligha lesz már olyan nyelvész, aki megírná a palóc nyelv grammatikáját és szótárát. Szerencsére tévedett, mert Tóth Imre - ha csaknem kétszáz év késéssel is - törlesztette a nyelvtudomány és az Akadémia e nagy adósságát. Az „Ipoly menti tájszótár” megjelentetésének költségeit egy mérnökházaspár, Zsóka István és Somkúti Erzsébet - szintén szegény sorsú bernecei palócok Pestre származott utódaként - vállalta. Az előszót Imre Samu akadémikus fogalmazta, felbecsülhetetlen értékűnek nevezvén Tóth Imre sok időt, nagy fáradságot igénylő munkáját: „Az első palóc tájszótárt melegen ajánlom a nyelvtudomány, a néprajz, a helytörténet szakemberei mellett mindazoknak a figyelmébe, akik érdeklődnek a palócság nyelve, kultúrája, szokásai iránt”Azóta Tóth Imre - aki ízesen beszéli is ősei nyelvét - megírta és a Magyar Nyelvőrben megjelentette a tájszótár kiegészítő adattárát és három forrásból gyűjtött újabb tájszavakat. Mindezzel kiegészülve jelent meg a Nap Kiadó reprint sorozatában 2007-ben a szép kiadású Palóc tájszótár. Tóth Imre - mint művei és az est során kifejtett gondolatai is bizonyítják - az anyanyelvet a magyarság megmaradásának legerősebb, de utolsó végváraként tiszteli és „végvári közvitézként” szolgálja. ■ Csongrády Béla A szervezők éppen ennek tudatában hívták meg a Dunakeszin élő Tóth Imrét, de más motivációi is voltak az imitációnak. Az egyik az, hogy a palócok nyelvész írója - ahogyan ő magát nevezi - ebben az évben nyolcvanesztendős. Sokat nyomQt a latban az is, hogy Tóth Hrúz Dénes, Sándor Gergely és Kubinyi Júlia palóc csokrot adott elő Palóc tájszótár a „nógrádi Lőrincze” A Salgótarjánban működő irodalmi kávéház egyik legutóbbi rendezvényén Hrúz Dénes nem véletlenül játszott dudán s a szerkesztők tudatosan kérték fel Kubinyi Júliát is népdalokat énekelni, Sándor Gergelyt pedig mesét mondani. A program díszvendége ugyanis nem volt más, mint Tóth Imre nyelvész, a Palóc tájszótár szerzője, akit Kodály Zoltán „a nógrádi Lőrincze Lajos’-nak nevezett A korszakos jelentőségű művet először 1987-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság jelentette meg, az idén pedig a Nap Kiadó gondozásában jelent meg a második javított és bővített kiadás. CD-n a muzsikusok A salgótarjáni Vertich Színpad a közelmúltban mutatta be a kisiskolások és óvodások színházi bérletsorozatában Peter Ensikat „A brémai muzsikusok” című mesejátékát. A darabhoz helyi szerző, Raduly Csaba írt zenét. All dalt - benne a nyitányt és finálét - a közelmúltban a Front Stúdió rögzítette CD-le- mezre Ercsényi Ferenc önkormányzati képviselő anyagi támogatásával. A hanghordozókat e héten adták át negyven óvodás és kisiskolás csoportnak, a Tudor- és Vidor-bérlet tulajdonosainak. Zongoristák figyelem! A József Attila Művelődési és Konferencia-központ irodalmi kávéházában a Palóc Parnasszus szerkesztősége legközelebb november 28-án, szerdán 17 órakor tart műsort. Ennek keretében zongoristát keres szórakoztató zenedarabok előadására. A műsoros meghallgatásra a helyszínen, a Cafe Frei galériájában kell jelentkezni. A nevezési feltételekről és a programról Sándor Zoltán szerkesztőnél lehet érdeklődni a 06-30-3827503-as számú mobiltelefonon. Madáchos tanárok emlékezete A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület megjelentette a Tanáregyéniségek a Madáchban - Tények és emlékek című kötet II. részét amelyben a szerzők - Básti Istvánná, dr. Bozó Gyula, dr. Csongrády Béla, Herold László, Lakatos Gézáné és dr. Tuba Gáborné Tóth Márta - nyolc egykori kiváló tanár - dr. Balogh Endréné, Csík Pál, Iványi Ödön, Kelemen Erzsébet, dr. Kocsis József, Szász János, Tóth Ferenc és Vincellér Vilmos - pályaképét összegezték. A könyv bemutatóját november 27-én, kedden 16 órakor tartják a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolában. „Most kéne abbahagyni 77 Minden színdarab a gyengébbik nemről szól, hát még az, amelyik a „Tanulmány a nőkről” címet viseli. És minden színdarab a férfiakról (is) szól, bármi legyen is a címe. A színpadon - akárcsak az életben - a franciák „keresd a nőt!” formulája kiegészül a „keresd a férfit (is)!” igazságával. Gyárfás Miklós vígjátéka is a hölgyek és urak kapcsolatáról, jelesül a házasságba igyekvés és az abból minden áron való szabadulás kettősségéről szól, de e „mélyen szántó” élettapasztalaton kívül magán viseli a hatvanas évek - amelyben játszódik - számos stílusjegyét is... Elsősorban persze a külsőket,- köztük a műszempillát, a neonreklámokat, a csemegének számító kaszinótojást - mert a felvetődő tartalmi kérdések - különösen így, humoros formában - bármelyik korban felvethetők lettek volna, illetve így vagy úgy fel is vetődtek. Rezüméjük abban- a darabban el is hangzó - mondatban foglalható össze, amely szerint „a nők hűtlenségét éppoly nehéz megérteni, mint a férfiak hűségét.” A cselekmény szerint az alig fél éve házas Zsuzsa éppúgy válni akar autószerelő férjétől, mint a tíz éve férjezett Éva zenész párjától, s szintúgy Jolán, aki több mint huszonöt éve él együtt a dunai kishajókormányossal. Egyszerre lett elegük a házasság intézményéből és önállóak, szabadok akarnak lenni. Mindhárman ugyanannál az ügyvédnél kötnek ki, aki nem mellesleg szintén „nőből van”. Azzal azonban nem számolhattak, hogy férjeiknek megtetszik a szemrevaló, megértő jogászhölgy és miután ez kitudódik, azért sem akarnak válni. A férfiak viszont annál inkább... Gyárfás Miklós szövegkönyvéből annak idején film is készült, amire a középkorúak és az annál idősebbek akár emlékezhetnek is. Nekik is újdonság azonban, hogy az egri Gárdonyi Géza Színház (illetve Szabó Tamás társszerző) által „leporolt” darab már legalább felerészt a táncdalfesztiválok sikeres, nosztalgikus számaira - a „Minden jót Mónikádra, az „Egy szál harangvirág”-ra, az „Ugye te is akarod”-ra, az „Én nem leszek sohasem a játékszeredére, a „Most kéne abba- hagyni”-ra és a többi, ma is a fülekben csengő nagy slágerre - épül, s a néző azon kapja magát, hogy nem is nagyon figyeli a darabbeli író, narrátor (Görög László) monológjait a nők (és a férfiak) természetéről, kevéssé köti le a váló és nem váló feleségek (Bozó Andrea, Mészáros Sára, Fekete Györgyi) és férjek (Gál Kristóf, Hüse Csaba, Csendes László) perpatvara, az utóbbiak széptevése az ügyvédnőnek (Tompos Kátya), inkább az újabb nótát és táncot várja. Ez elsősorban a Csizmadia Tibor rendezte - a friss szemléletű, enyhén önironikus - előadás érdeme. A jól éneklő, ügyesen mozgó szereplők kiváltotta kellemesen szórakoztató hatást az Agria tánccsoport tagjai erősítik. A produkció - akarva-aka- ratlan - a manapság divatos retrojelenségek közé is besorolható... ■ Cs. B. A Hüse Csaba és Mészáros Sára megformálta házaspár tíz év után akar válni Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Felelj már Lajos, elég lesz ennyi kókusz?” Szerencsés nyertesünk: AkáczBéláné Mátraterenye, Kossuth út. 48. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését november 29-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
