Nógrád Megyei Hírlap, 2007. november (18. évfolyam, 254-277. szám)
2007-11-19 / 267. szám
Aranyként fénylő bronzérem 35 év távlatából Az egykori sikerkovácsok és a meghívottak A salgótarjániak számára sport- és várostörténeti értékű pillanatot jelzett Müncz játékvezető, amikor 1972. július 9-én lefújta az Újpesti Dózsa - SBTC mérkőzést, s egyszersmind véget vetett a Stécé 1971/72-es szezonjának. A bajnoki tabellán ugyanis ez állt: 3. az SBTC 39 ponttal, amelyet 15 győzelme és 9 döntetlenje révén ért el. A csapat 51 gólt rúgott és 39-et kapott, s csak rosszabb gólaránnyal szorult a második helyezett Bp. Honvéd mögé. Ezzel az eredménnyel a 87 éves múltú SBTC eddigi legnagyobb - és talán soha felül nem múlható - sikerét érte el. A bronzérem ez esetben tényleg ugyanúgy csillogott, mint a majdnem ezüst, illetve az ahhoz igen közeli arany, ezért a 3. helyet elért gárdát a közvélemény joggal tartja számon helyi aranycsapatként. A bronzérmes csapat tagjai a hozzátartozóikkal A történelmi léptékű eredményt 20 játékos érte el. Öten (Básti István, Horváth Ferenc, Kmetty József, Répás Béla és Vertig József) mind a 30 mérkőzésen szerepeltek, de csak Kmetty lózsef játszotta végig a 2700 játékpercet. Húszon felüli mérkőzésen volt a pályán Jeck Ferenc, Varga Sándor, Magyar Lajos, Gecse Ferenc, Kajdy Tibor, Kovács István, Szalay Miklós. Tíznél többször játszott abban a szezonban Szoó József és Barta András, a többiek, Sáfrány István, Szőke István, Miklós József, Baranyai Gyula, Toldi Miklós és Loch Károly tíznél kevesebbszer szerepeltek. A legtöbb gólt - tízet - leck Ferenc rúgta, ötnél többet szerzett Kovács István, Horváth vállalt Marosvári Béláról, az 1970-ben a csapat élére került Moór Edéről és munkatársáról - az akkoriban újdonságnak számított erőnléti edzőről - Szabó Gézáról sem, aki ugyancsak alaposan kivette részét a harmadik helyezésből. És természetesen nem feledhetők a szurkolók sem, akik rendszeresen buzdították a csapatot és tizenötezren szorongtak, ujjongtak a Dolinkában 1972. július 2-án a Honvéd 3-1-es legyőzése alkalmából, s abban bíztak szeptember 27-én, hogy az A E K Athén elvetség elnöke is, aki 35 évvel ezelőtt már nem játékosként, hanem vezetőként segítette az együttest. Kérte, hogy egyperces néma felállással adózzanak elhunyt vezetőtársai és Toldi Miklós, a csapat volt játékosa emlékének. Hangsúlyozta, hogy a SBTC 1972-es sikere bekerült a város sporttörténetének aranykönyvébe, annál is inkább mert ez a csapat összetartásáról, jó közösségi szelleméről is híres volt. Ferencz Gyula beszélt arról is, hogy az alaposan megváltozott körülmények, feltételek között működő jelenlegi csapat is előbbre léphet megfelelő támogatással, -összefogással. Jelen sorok írója az SBTC elnökségi tagjaként, sportbarátként és törzsszurkolóként köBalról: Szabó Géza, Csongrády Béla, Ferencz Gyula - aki visszaemlékezett az 1971-1972-es bajnoki évadra - Kopka László és Kopka Lászlóné dik lett (Sziics Lajossal holtversenyben) a Népsport osztályzatai alapján az összetett rangsorban. Szalay bekerült az év tizenegyébe is Rapp, a csepeli Molnár, Páncsics, Szűcs, Juhász R, Kő, Fazekas, Bene, Dunai II. és Tóth András társaságában. A posztonkénti rangsorban Szalay első, Kovács István második, Básti István, Horváth Ferenc és Varga Sándor a harmadik helyen végeztek. Imponáló listák, remek helyezések ezek, amelyek a számok nyelvén is mutatják a nagyszerű szereplést. De nem szabad megfeledkezni a sikerkovács edzőkről sem: az előkészítésben szerepet leni itthoni visszavágón sikerül továbbjutni nemzetközi porondon, az UEFA-kupában. Nem így történt, mégis szép volt, nagyon szép! Méltó a megbecsülésre, az emlékezésre! A sikercsapat játékosai és a meghívott vendégek - köztük a korábbi szponzor, Kopka László és felesége - az SBTC Öregfiúk Alapítvány szervezésében a múlt hét végén a Tarján vendéglőben találkoztak, hogy együtt örüljenek az egyszer volt, de igaz volt bronzéremnek, s újra - immár sokadszor - felelevenítsék a felejthetetlen közös élményeket Ezekről beszélt Ferencz Gyula, a Nógrád Megyei Labdarúgó Szöszöntötte az ünnepeiteket, felidézte a sikerhez vezető folyamatot és sokak nevében fejezte ki köszönetét a Stécé okozta örömökért. Szabó Géza ezúttal új oldaláról mutatkozott be: „osztály- főnöki óra” keretében találó rigmusokba, strófákba szedve jellemezte a jelenlévő 17 játékos pályafutását, emberi vonásait. Kedvesen csipkelődő szavai fokozták a vacsoraest kellemes hangulatát. Lezajlott hát egy újabb bankett, egy újabb megemlékezés, amit némelyek tekinthetnek ugyan lejárt lemeznek, olcsó nosztalgiázásnak, de az értékek elismerése, követendő példaként való felmulatása, a hagyományok felidézése, ápolása nélkül - amit a Salgótarjáni Városi Televízió által készített és a múlt héten vetíteni kezdett „Legendás évtizedek fekete-fehérben” című filmsorozata is bizonyít - nincs sikeres jelen és nem lehet reményteli jövő sem. E gondolat jegyében hangzottak fel az ilyen alkalmakkor elmaradhatatlan Stécé-induló - sokak, sokunk számára - megindító sorai: „Az SBTC tizenegy, mindig a győzelemre megy... Büszke szép zászlónk, ha lobog, még a kék ég is mosolyog...” Csongrády Béla Jöhetnénk gyorsabban is de csak 8 nap múlva kezdjük el a cégek látogatását Még néhány nap, és megbízottjaink az Ön cégét is felkereshetik. Többezer levelet küldtünk szét országszerte, mivetazt tapasztaltuk, hogy a legtöbb társaság nincs tisztában a szoftverek - mint eszközök - nyilvántartásának törvényi kötelezettségével. Támogatásként megszületett egy - a szofverek nyilvántartására vonatkozó - BSA-ajánlás, amelyet az APEH is véleményezett. Az illegális szoftverhasználat - amellett hogy bűncselekmény - számos adóelkerülő tervékenységet is takarhat. Még a gyanúját is kerülje el az illegális szoftverhasználatnak! Még ma ellenőrizze le a könyvelésében, hogy minden számítógépéhez jogszerűen beszerezte-e a szoftvereket, és azokról - az Adóhatóság által is véleményezett - a BSA ajánlásainak megfelelő nyilvántartást vezet. Megbízottjaink a napokban az ön cégét is megkereshetik. Kérje tőlük a szoftverek nyilvántartására vonatkozó frissített BSA-tájékoztatót.
