Nógrád Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-253. szám)

2007-10-31 / 253. szám

2007. OKTÓBER 31.. SZERDA

PF. 9 6

7

A Hírlap postájából

A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet.

Őszi reménysugár

Ismerve a Nógrád Megyei Hírlap tartalmában széles skálájú összeállításait, boldogsággal és megnyugvással tölt el, hogy mai, egyhangú világunkban nemcsak az úgynevezett rossz hírekről olvashatunk, hanem az együttgondolkodás örömei, az összefogás eredményei is tükröződnek a lapban egy-egy településről szóló hír kapcsán.

Hálásak vagyunk ezért, hisz tudjuk, a haza sorsának alakulása egyenként rajtunk is múlik, és lehet, hogy engem épp a másik embertársam akaratának, élményének megismerése segít abban, miként cselekedjek. Lelkiismeretünk tükre is kiviláglik tetteinkben, ezért mindannyiunknak kívánom, legyen erőnk hitben, összefogással élni, így is gyá- molítani bölcsőnket, nemzetünket. - A lélek súgja, amit hinnünk, akarnunk, cselekednünk kell. „A csendben történnek a nagy dolgok” - vallja Romano Guardini. A közelmúltban, templomunk búcsúünnepén megérintett bennünket ez a csend, és hiszem, ezért énekeltük egy szív- vel-lélekkel:

„Magyarországról, édes hazánkról,

ne felejtkezzél el szegény magyarokról.”

A szépen feldíszített templom az oltárképpel, fiatal lelkiatyánk ünnephez méltó szentbeszéde, az együtténeklés gyönyörű percei, a szentmise utáni körmenet és áldás - megható élmények voltak, mert éreztük, Nagyasszonyunk, Mária köztünk van, segíti a jót akarókat.

Október az idősek hónapja is és ilyenkor talán jobban odafigyelünk szép kort megélt embertársainkra. Emlékezetemben ezért maradtak meg gyöngyszemként azok a köny- nyek, melyek a nagymamák, nagyapák arcán csillogtak, valamint az a kép, hogy olvasóval a kezükben imádkoztak - bár halkan - de mégis tudom, érzem, hogy értem, érted, s a magyar nemzetért.

Legyenek ők példaképeink a hitben, szeretetben, összefogásban, hogy emberhez méltóan tudjunk élni itt, a Kárpát medencében.

Érintsen meg mindnyájunkat az őszi reménysugár!

Tisztelettel:

Farkas Erzsébet Mihálygerge

Szeretetközösségben a nézőkkel

Október 15-én, délután a IAMKK klubtermében találkoztak a városi televízió Csendes percek című műsorának készítői és nézőinek egy része. Mi volt a motivációja ennek a közönségtalálkozónak? Radnóti örök érvényű soraival kezdeném a taglalást: „Oly korban éltem én e földön,

Mikor az ember úgy elaljasult... ”

S itt mindenki folytathatja a saját tapasztalataival, hogy miként jelent meg az ő életében az elaljasult- ság. Fölösleges lenne ezt aprólékosan leírni, tudjuk, hogy milyen világban élünk.

Ugyanakkor utalnom kell egy neves pszichológusra, aki tette azt a bátor, s meghökkentő kijelentést, hogy az emberek korai elhalálozásának oka 90 százalékban öngyilkosságnak tudható be. Természetesen ezt nem az öngyilkosság klasszikus megnyilvánulásában értelmezi, hanem az életmódban, a stresszben, a túlhajszoltságban, az önmérgezésben (alkohol, nikotin, drog, fűszerek, zsíros ételek, stb.), a kikapcsolódás hiányában, s még sok egyébben, amellyel önsorsrontókká válunk.

Ebben a miliőben és életmódban hetente több alkalommal hallatszik egy csendes hang a Salgótarjáni Városi Televízióban. A hetednapi adventista egyház lelkészei szólalnak meg, közvetítik Isten igéjét. Eligazítást akarnak adni, hogy az odafigyelő néző el ne aljasuljon, ne legyen saját magának és embertársainak ellensége. Teszik ezt odaadással, s abban a reményben, hogy ha akár egyetlen alkalommal egy emberen tudnak segíteni, már akkor megérte.

Ám időnként szükséges önkontrollt tartani, hogy a nézők igényei, elvárásai találkoznak-e a készítők szándékával. Nos ezt a célt szolgálta a találkozó. Bepillantást nyerhettünk a műsorkészítés menetébe, s az ott jelentkező gondokba, örömökbe. Fergeteges sikere volt a „Bakiparádé”-nak, melyen talán a bakizok nevettek a legharsányabban. Ki-ki leírhatta véleményét, elvárásait a jövőbeni adásokkal kapcsolatban. A hivatalos ceremónia után baráti beszélgetés következett, ahol még mindenki kifejthette azt, amit nem tudott leírni, s kérdésként vagy véleményként merült fel benne. Közben egészséges, egyszerű ételeket kóstolhattunk, hogy a test is táplálódjon, ne csak a lélek.

Hiszem, hogy ki-ki jóleső érzéssel, s nagyszerű tapasztalatokkal térhetett otthonába. Kotroczó Emil

Nyugdíjas pedagógusok

Nemrég tartotta első összejövetelét a 2007/2008-as tanévben a salgótarjáni pedagógusok szakszervezete nyugdíjastagozata a Madách Imre Gimnáziumban, melyen az 55 fős tagság nagy többsége megjelent. Gubola Istvánná körzeti titkár rövid értékelést adott az elmúlt tanévi programjainkról, ami mind sikeres volt és mi is elégedettek voltunk.Tájékoztatót tartott a közoktatás országos és városi helyzetéről, a megszorító intézkedések hatásáról, átszervezésekről, reformokról.

Jelezte, hogy 2008-ban zajlanak majd a szakszervezeti választások, ami a mi tagcsoportunkra is vonatkozik. Kun Istvánné tagozatvezető az országos nyugdíjasválasztmány négynapos miskolci rendezvényeiről számolt be, amelyről jó tapasztalatokkal tért haza. Megvitattuk a 2007-2008-as év programtervezetét. Korábbi, sokéves gyakorlatunknak megfelelően lesznek majd ünnepi összejövetelek: karácsony, nőnap, pedagógusnap. Népszerűek mindig az ismeretterjesztő előadások, most természeti és irodalmi témákban kérünk fel előadókat. Tájékoztató fórumot rendezünk az új egészségbiztosítási rendszer bevezetéséről, amiről mi nyugdíjasok is keveset tudunk. Két kirándu- * lást szerveztünk, egyikre október 21-én mentünk el, a Szécsény-Hollókő-Szentkút útvonalon. Májusban Miskolc- Lillafüred az útiterv.

A kirándulások költségeihez pályázati pénzeket is felhasználunk és egyéb támogatást is. Döntöttünk arról is, hogy kit javasolunk szociális segélyre. Tisztelettel és szomorú főhajtással emlékeztünk Bodócs Istvánné középiskolai tanár kollégánkra, aki nemrég hunyt el.

Még június 16-án jártunk Kassán, a várost idegenvezetővel tekintettünk meg. Bemutattam a városról készült fotóimat, aki nem fényképezett, rendelhetett is belőle. Városnézésünk a főtéren kezdődött. A park elején áll Kassa város címere - szoborban

megformálva. Az első magyar városi címeres oklevelet Nagy Lajos király adta ki 1369-ben Kassának. Megtekintettük a középkori gótikus építészet legszebb alkotását a kassai dómot - a Szent Erzsébet-székesegyházat.

Nyugati kapuján hatalmas kifeszített zászlón a szentalakja és születésének évszáma látható, születésének 800. évfordulójára emlékeztetve. A templombelső éke a gótikus szárnyas oltár, 48 táblájából 12 mutatja be Szent Erzsébet életét. Az északi kapun a domborművén betegápolási jelenet látható. A kereszthajó északi felének homlokzatán Rákóczi- falfestmény látható, Dudits Andor festette 1916-ban. Innen nyílik a Rákóczi-sírbolt, 1906 óta őrzi a bujdosók hamvait. Sajnos le volt zárva, renoválás miatt nem látogatható.

Megtekintettük a Szent Mihály-kápolnát, amit nemrégiben

adtak át a felújítás után - valóságos középkori műremek.

Látogatásunk másik kiemelt helye a II. Rákóczi Ferenc rodos- tói házának (másolat) megtekintése volt, ami ma emlékmúzeum, 1991 óta látogatható. Az udvarán állították fel II. Rákóczi Ferenc szobrát, 2006. április 3-án a magyar állam ajándékaként a centenárium évében. Az emlékmúzeumban a magyar anyagban egy vitrinben elhelyezett aranyérmét fedeztem fel. Rákóczi fejedelem Esze Tamás kapitányt ezzel tüntette ki érdemeiért, a Kassáért 1706. október 1-11. között zajló harcok sikeréért. Az érme latin felirata magyarul: „Nehézségeken át győz az erény.” Rákóczi szobránál megemlékezést tartottunk és elhelyeztük koszorúnkat.

A városnézést Kassa szülötte, Márai Sándor író házának és szobrának felkeresésével fejeztük be, ahol szintén koszorút helyeztünk el. Márai 1941-ben egy napra repülővel utazott Kassára, a magasból látta Salgótarján városát is. Ezt örökíti meg Kassai őrjárat című könyvében: „Most idő múltával elcsodálkozom, miért is mentem? Valószínűleg, mert otthontalannak éreztem magam a világban.” „...Szeretném látni először életemben madártávlatból a várost, melyhez egyedül van személyes közöm e világon... s ez a központ a Dóm, melynek tetőzete lezár és magába foglal egyfajta lelkiséget és világképet, a keresztény Európa világképét.” Csalódott a „Vén Európában” - új hazát keresett.

„Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: Elég volt. ”

(New York, 1956.)

Bízom abban, hogy a jövő évi programjaink is élmény dúsak lesznek!

Lőrincz Gézáné nyugdíjas tanár

Rapp, ahol megértették a fejlődés lehetőségét

A Nógrád Megyei Hírlap 2007. augusztus 29-i számában megjelent Szenográdi Ferenc tollából egy cikk, melyben hírt ad egy szlovákiai magyarlakta faluközösség, Rapp polgármesterének bátor kezdeményezéséről, amely a községe, régiója jövőjét, életét jobbá, virágzóvá teheti. A polgármester úr meghallgatta a település tapasztalt, idős embereinek szavát és bízva a szakemberek véleményében, tapasztalatában, példaértékű kezdeményezéssel támogatókat nyert meg a régi SKB Rt. által szénkutatásra tervezett fúrólyukból nyert meleg víz eredményes felkutatására.

Fáradozását siker koronázta. Egy ember, aki bízott a nógrádi dombos vidéken megjelenő termálvizet jelző indikációkban, nem csalódott az idős emberek tapasztalatában és a „rappi termálvíz” feltörése meghozta szervezőmunkájának gyümölcsét.

Sajnálatosan az Ipoly bal oldalán és a Karancs déli vidékén élő nógrádi települések önkormányzatai, úgy látszik, nem ilyen fogékonyak a Cserhát és a Karancs vidékének földtani, geológiai jelzéseire. A geológiában és a bányászkodásban jártas szakemberek, már az 1980- as években felhívták a megye és Salgótarján illusztris vezetőinek figyelmét a Dobroda völgyében, az Ipoly folyó melletti Ráróspuszta, Nógrádszakál település melletti szénkutató fúrásokban tapasztalt szokatlan vízhozam-növekedésre és hőmérsékletének normálisnál magasabb voltára.

Dr. Bartkó Lajos és Kéri János geológus szakemberek javaslatot készítettek termálvízkutatásra az Ipoly völgyében, Ráróspuszta térségében, hivatkozva az Ipoly túlsó oldalán, Szlovákia területén végzett eredményes vízkutatásokra (Hámor, Alsó- sztregova stb.).

Termálvízkutatás megindítását javasolta 1978-ban Lajgut Jenő bányamérnök, aki szintén a szlovákiai termálvizes akrato- termák elemzésével és eredményével érvelt. 1980-ban a Dobroda-árok szénkutatása során végzett fúrások kapcsán, a

NSZ 3. (Nógrádszakál) fúrásban 351 m-ben vizet kaptak, mely 31 Celsius-fok hőmérsékletű és 1000 liter/perc hozamú volt. 428,2 m-ben ennél a fúrásnál 2 m3/p-es hozamú melegvíz-betörés történt, mely miatt a fúrást beszüntették. A fúrólyukon 7 inig lövellt a meleg víz 8701/p hozammal, 1,3 m-es magasságban 1080 1/p volt a víz kifolyása, 28 °C-os.

De különböző információk és fúrási naplók elemzése alapján számos adat látott napvilágot, melyek szerint a Dobroda völgyében van olyan földtani réteg, ahonnan a nagyvetők, törésvonalak mentén termálvíz nyerhető.

A fent említett Lajgut Jenő bányamérnök, Bemard Rezső bányamérnökkel és Híves Gyula nyugdíjas karancskeszi lakos társaságában felkeresték Palicza Jánost, aki Marakodipusztán lakott. Elmondása szerint, mint fúrómester az SKB Rt.-nek fúrást végeztek 1928-29.' évben a Dobroda-patak mellett a Marakodipusztával szembeni területen. Az egyik fúrás során nagy intenzitással feltörő vizet találtak, amely meleg volt. Emlékezete szerint 160-180 méter körüli fúrásból feltörő, víz hőmérsékletét és hozamait az akkori főgeológus urak (Vitális és Schréter) mérték meg. A területet a víz elárasztotta, a víz erősen párolgóit, s télen sem fagyott be. Területén a fű télen is szép zöld maradt.

Ezenkívül érdekes jelenségre lettek figyelmesek Karancskeszi községben 1978. évben,-amikor is az ÉMÁSZ-kirendeltség részére kutat fúrtak. Itt is a kút vizének hőmérséklete lényegesen magasabb volt a szokottnál. (Lajgut Jenő bányamérnök információja.)

2001. január hónapban egy tanulmányban foglaltuk össze a Dobroda-völgyi és nógrádszakáli (Ráróspuszta) fúrások, valamint a Szlovákiában lévő Ipoly menti fúrások anyagát, s javaslatot adtunk a régió polgármestereinek, a megyei közgyűlés elnökének, Salgótarján polgármesterének a rárósi NSZ 3. fúrási eredmények szakszerű feldolgozásának elrendelésére, hogy Nógrád megyében, az északi régióban termálvíz kutatása megindulhasson. A tanulmány nem talált meghallgatásra, a téma befagyasztásra ítéltetett és azóta sem reagált senki (érdekelt) a megye gazdasági és kulturális szférájából.

Igaz, hogy a geológus és vízügyi szakemberek szerint Nógrád megye vízszegény területként volt nyilvántartva a múlt században. Ezt azért tehették, mert a medencében max. 300- 400 m-es vízkutató fúrások történtek, melyek nem hozták a kívánt eredményt. Voltak nagyobb mélységre végrehajtott fúrások. Somosi (SO 3.) fúrás a Tatárárokban, mely 2232 m mélységben sem harántolt vízadó réteget, de legalább hat andezittelért (5-32 méter vastagság) fúrtak át, mely a Karancs közelségét, a magmás telérképződést jelentette. A Nógrádi Szénbányák szénkutatásai során Mátraverebély melletti fúrásból több évtizedekig szénsavas ivóvíz jött fel. Még előbb Kisterenye mellett szintén szénkutató fúrásból, szintén gyógyhatású bikarbonátos víz ömlött fel, melyet a lakosság soká vitte és használta. Láthatjuk, hogy a víz jelenlétének még ad hoc jelleggel is van múltja Nógrádban!

A közelmúltban a Cserhátban Nógrád megyében Bér község határában találtak termálvizet, 1236 méteres mélységben 87 Celsius-fokos hőmérséklettel. A fent leírt és az illetékeseknek elküldött tanulmányunk kísérő levelében javasoltuk az érdekelt települések összefogását és pályázatok indítását egy termálvizes szabadtéri fürdő létesítésére.

Sajnos érdemi lépésről nincs tudomásunk, csupán a Nógrádszakál polgármesterének készült tanulmányjavaslatról tudunk, amelyet egy kft. vezetője készített. Jelen cikkünk közreadását azért tartottuk szükségesnek, hogy habár Nógrád megye felszíni vizekben nem mondható gazdagnak, de a föld alatti rétegek tartalmaznak (bizonyított tény Rapp) termálvizet, amelyet meg kell kutatni, összefogással és pályázatok útján szerezhető támogatással!

A korábbi mélyfúrási eredmények alapján megállapítható, hogy a Zagyva és az Ipoly folyók között elterülő Cserhát és vidéke területén számíthatunk termálgyógyvíz eredményes kutatására. Az ilyen jellegű fúrásokkal a Mátra és a Karancs hegységtől el kell távolodni. Az elmúlt időszakban több városban, községben történt vezetőségváltás. Reméljük, hogy az új vezetőség hozzáállása termékenyebb, hasznosabb, fogékonyabb lesz a megye turisztikáját elősegítő termálvízfeltárás irányában.

Dr. Bocsi Ottó és László Gyula bányamérnök