Nógrád Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-253. szám)
2007-10-25 / 248. szám
5A7TÓ V) TANULÁS Hagyományok őnője Kazár. Salgótarjántól 10 km-re található a több mint kétezer lelket számláló kis falu, Kazár. Dombok ölelik körbe a települést, mely szinte teljesen el van rejtve a világ elől. Talán emiatt (is) szeretek itt élni. Szerencsére a falun nem vezet keresztül semmilyen főút, ezért egész nap élvezni lehet a nyugtató csendet, a tiszta, jó levegőt. Kifejezetten örülök annak, hogy ez így van, és hétvégenként jókat tudok aludni. A falut „második Hollókőként” emlegetik a nógrádiak, mivel rengeteg kulturális örökség maradt ránk a múlt századokból. Például a kazári tájház, ami tulajdonképpen egy kis múzeum, de ugyanilyen szerepet tölt be a bányászház, vagy az elmúlt években sikeresen felújított magtárház. Az épített örökség mellett világhírű kincs a kazári népviselet, de büszkék lehetünk a XIX. században itt élő és alkotó Szabó István plébánosra is, aki először fordította magyar nyelvre Homérosz halhatatlan művét, az Odüsszeiát. Véleményem szerint a mai Kazár vezetőinek talán legnagyobb erénye, hogy miközben hatalmas lendülettel, látványosan fejlesztik a községet, ugyanolyan elszántan és nagy szeretetettel ápolják a ránk maradt hagyományokat. Kazár a kirándulnivágyóknak is kihagyhatatlan lehetőséget biztosít. A falu közelében egyedülálló geológiai képződmény figyelhető meg: a riolittufa földfelszíni megjelenése. Európában csak Törökországban tartanak számon hasonlót és a világon is alig több mint hat helyen. A bakancsos turisták nagy örömére már elkészült az ide vezető útvonal, és táblák igazítják útba, információs térképek tájékoztatják az érdeklődőket. Kazáron van egy elég nagy területű focipálya, amit mi fiatalok előszeretettel veszünk igénybe, amikor csak lehetőségünk van rá. Itt, izgalmas mérkőzéseket játszanak le a környező településekről érkező csapatok. Augusztus 20-án és az egyéb hagyomány- őrző rendezvényeken csábító programok kerülnek megrendezésre, amik tovább színesítik az itt élők és a kikapcsolódni vágyók életét. Akinek megtetszett ez a kis írás Kazárról, az látogasson el hozzánk és a falu, valamint az itt élők gondoskodni fog róla, hogy egy feledhetetlen élményben legyen része. Pap József, 10. c Madách I. Gimnázium és Szakközépiskola Kicsi város, de a miénk Salgótarján. Hol is kezdjük? A város a hegyek közé épült, ami igencsak nem volt könnyű, de az itt élő emberek megoldották. Tervezője nagyon jó elrendezésben álmodta meg. Még jó hegyi levegő is lenne, ha a gyárak kéményei és a kocsik kipufogói nem böfögnének káros anyagokat. Ez mind elenyésző a budapesti levegőhöz képest. Ezek ellenére mi szeretjük otthonunkat, szülővárosunkat. Salgótarján több lakótelepet magába foglal, vannak nyugisabb helyek és olyanok, ahol az esti séta elhanyagolhatóbbá válhat. A szórakozási lehetőségekben lehetne több választék is, de stílusonként többnyire mindenki megtalálja a maga szórakozókörét. Közlekedés szempontjából Salgótarjánban még lehetne mit csiszolni, ugyanis egy kisebb baleset és az egyetlen főút bedugul. De nem panaszkodhatunk, mert felüljárót építenek és „nemsokára” forgalomba hozzák, ami kiküszöböli ezeket a problémákat, reményeink szerint. Viszont pofás főterünk és távolsági buszpályaudvarunk lett, ami remélhetőleg sokáig ilyen állapotban marad. Nevezetességeinkben is büszkélkedünk, nem is egyben. Remek megyei könyvtárunk van, amely biztosítja gyerekek, diákok, felnőttek és idősek számára az olvasási lehetőségeket. Ugyanakkor őseink erős és bevehetetlen várakat hagytak ránk, bár egy már északi szomszédainkhoz tartozik. Ékességeink közé tartozik még a bányamúzeumunk is, ahová télen a hideg elől akár el is bújhatunk, be is költözhetünk Na de a viccet félretéve még egy bányaló és más érdekes dolgok is vannak odalent. Történelmi múltunk hosszan visszatekinthető, de nem megyünk bele részletesen, mert a cikknek nem ez a fő funkciója, de akit érdekel az interneten és könyvekben mindezt megtalálja. Befejezésképpen, mi szeretjük városunk kisebb-nagyobb hibáitól eltekintve, mert itt születtünk, ide köt a család és a barátaink is itt élnek. Ha nem hiszed, gyere el egyszer Salgótarjánba és élményekkel térsz haza. Zilahi Tünde, Füzesi Eszter Központ télen-nyáron Kinek van kedve szellemeskedni? Civitas Fortissima, Palóc Múzeum, Ipoly, Balassi, Madách, Mikszáth, a vármegye háza, Jobbágy Károly, Komjáthy Jenő. Szabó Lőrinc „tündérvárosának” ezer arcát ismerheti az átutazó. Csak épp nem mellékes, hogy melyik századra, évtizedre, melyik napszakra vagy életének melyik szakaszára esik ez az utazás. Saját tapasztalatokból kiindulva vegyük példának okáért a jelenkort, legyen képzeletbeli hősünk az iskolaváros egy diákja, s a „tündérváros” egy csapásra szellemvárossá alakul. Már ha a diák a városi kultúrával, konkrétabban a szórakozási lehetőségekkel keresi a kapcsolatot. Kultúrálódni sokféleképp lehet. A leggyakoribb és lefárasztóbb módszer az iskolába járás'és a tanulás. A tanévkezdéshez kedvcsinálónak ott a Szep- tembriós, a „már a könyökömön jön ki” állapotához búfelejtőként a diákjuniális. Szombatonként 1. mozi, rocktáncház, Dumaszínház, ha ez nem, akkor... 2. irány a szécsényi diszkó, ha ez sem, akkor... 3. maradok otthon: tévé, internet. De nem arról volt szó, hogy ne nézzük annyit a monitort? A tévében általában „nyálas tinifilm” és véres akció közül választhatok. A végeredmény ugyanaz: képzeletben a konyhakésért nyú-. lók. Mi marad? Olvasás, beszélgetés. Az előbbi szintén otthon, de én kötöm az ebet a karóhoz és emberek közé akarok menni! Beszélgetés - de hol? Kocsma van bőven, mégis inkább kávéházba mennék. Csak egy a baj: abból egyetlen sincs cívisvárosunkban. (Uszoda sincs, talán nem is lesz, de ne térjünk el a tárgytól.) Este fél hatkor pedig már ember sincs az utcán. Csak a kínai boltok kivilágított kirakatai sorakoznak a főutcán. Mert abból viszont sok van. Nagyon sok. Ezek a jelenségek tükröznék a gyarmatiak igényeit? Nem hinném. A felnőtteknek sincs idejük, kedvük szórakozni, ismerkedni, az utcán sétálni, társalogni? Ki tudja! Miért hiányzik a gyarmati diákoknak az izgalmas, igényes szórakozás lehetősége? Hová tűnnek délutánonként az emberek az utcákról? Miért marad csak átutazó a Gyarmaton felnövekvő fiatal értelmiség már évtizedek óta? Hatala Csenge, Csatár Bence Balassi Bálint Gimnázium Salgótarján. Nógrád megye székhelye Észak-magyarországon helyezkedik el, a Karancs hegy tövében. A közeli somoskői és salgói várról csodálatos látvány tárul elénk. Szép időben a Magas-Tátra hegycsúcsait is látni lehet. A környék hegyei, a Karancs és Medves erdői kedvelt kirándulóhelyek. A nagyszülők idejében még kisvasút is működött arrafelé. A kulturális események színhelye a József Attila Művelődési és Konferencia-központ, mely otthont ad a színházi előadásoknak, hangversenyeknek, koncerteknek, valamint különböző művelődő és művészeti csoportok foglalkozásainak. A Kohász Művelődési Központban amatőr művészeti csoportok találnak otthont. Minden évben jelentős esemény tavasszal a nemzetközi dixielandfesztivál, mely felpezsdíti egy kicsit a város életét. A város főterén megnyílt kávézó is minden hónapban szolgál valami új programmal. Az igazi „mozihangulatról” az Apolló mozi gondoskodik. Más városok diákjai szívesen keresik fel osztálykirándulások alkalmával a bányamúzeumot és a Nógrádi Történeti Múzeumot. A salgótarjáni bányamúzeum európai kuriózum, évente 20-30 ezer turista látogatja. A város jelenleg nagy átépítésen, felújításon megy keresztül. Többek között változott ^ város- központ arculata, színesebb lett, több fa és szökőkút is került oda. Jó lenne, ha a többi szürke ház is megszépülne, színesebbé válna. A nagyszülők és a szülők kedves emléke a Dolinka, amely ismét egyre kedveltebb kirándulóid. c Madách Imre Gimnázium és SZKI hely. A közelben lévő „SESE”-pá- lya is felújításra került, hét végeken focimeccseket rendeznek. Nyári kikapcsolódást a Tóstrand és a sportcentrum nyújt. A téli sportok kedvelőinek a szilváskői sípálya nyújt sportolási lehetőséget valamint a sportcentrumban található korcsolyapálya. Aki akar, egész évben találhat szórakozási, kikapcsolódási, sportolási lehetőséget Salgótarjánban. Tóbik Renáta, Vavrovics Vivien Madách Imre Gimnázium 10. c A legnagyobb apró öröm Patak táncosai Cserháthaláp. Amikor kiejtem a nevét, sokszor értetlenül néznek rám. Visszakérdeznek, hátha csak félrehallották. Igen - felelem - Cserháthaláp. Mára nevében is ízig-vérig palóc falucska. Itt élek, bár bevallom, sokszor nem tudom értékelni a falusi életet. A hajnali buszozás az iskolába, a lekicsinylő általánosítások, amelyeket humorforrásnak szánnak, a korlátok közé szorítottság és a város mesz- szeségének érzése mind-mind a távozást sürgeti. De ha egyre több ember érez hozzám hasonlóan, akkor marad-e valaki ebben a sajnos már most is öregedő faluban? Van-e jövője egyáltalán a Haláphoz hasonló kistelepüléseknek ma Magyarországon? Úgy gondolom, igen. Mert bár mi, falusiak elvágyunk, a hagyománytisztelet és valami különös, csiklandós érzés örökké ideköt - az otthonunkhoz. Mert ez a „Mi” birodalmunk. Az a színes fotóalbum, amit fellapozhatunk egy rövid séta alkalmával, s megőrzött emlékeinket továbbgondolhatjuk. A város szürke rengetege lehet munka- vagy akár szórakozóhely, sőt, a boldogság is fellelhető benne valahol. De békéért azért mégiscsak mindig hazajön az ember. A városiak is egyre nagyobb számban értékelik a csendes-hangos, apró-óriás falvakat, és mivel néhány éve a hagyományőrzés is divatba jött, hiszem, hogy nem kopnak le a kis helységek a térképről. Mindig lesz ugyanis olyan ember, akinek egy kis falucska - akár az enyém is - a legnagyobb apró öröm lesz az életében. Vagy a legapróbb nagy öröm - ahogy tetszik. Bazsó Bea Balassi Bálint Gimnázium Patak. Mikor pesti barátnőmnek falumról, Patakról meséltem, az tetszett neki a legjobban, hogy vannak olyan rendezvények nálunk, amelyeken a fiatalok a modern, színpadi műsorok mellett a hagyományokat ápolva beöltöznek népviseletbe és az ország különböző tájaira jellemző táncokat adnak elő. Ezek a lányok és fiúk hetente egyszer összejönnek az általános iskola tornatermében és tanárnőjük, Tóth Zsuzsanna segítségével újabb és újabb lépéseket tanulnak meg, a falunapra, az idősek napjára különböző tánckoreográfiákat találnak ki. Mindez számukra nem jelent terhet, élvezik a fellépéseket,' az együtt töltött időt. Két éve a nagyok csoportjának tagjai úgy szervezik nyári programjaikat, hogy a palotási néptánctáborba biztosan elmehessenek. Idén is fergeteges műsor-összeállítással zárták egyhetes nyaralásukat. Mikor hét éve kisiskolásként először léptek közönség elé, nagy szükségük volt szüleik, 2007. OKTÓBER 25., CSÜTÖRTÖK Hol van azaPiliny? A manapság oly közkedvelt internetes beszélgetések egyik első kérdése: Hol laksz? A válaszra - Pilinyben - értetlenkedő reakció: Az hol van? Miért van az, hogy az egyébként gazdag történelmi múlttal büszkélkedő falut - első írásos emléke Károly Róbert király idejéből, 1308-ból való; Árpád-kori temetője kelta leleteket is rejtett; késő bronzkori urnatemetőjét a tudomány „pilinyi kultúra” néven regisztrálta - a megyén kívül szinte sehol sem ismerik? Pedig a kis, 600 fős település gyönyörű környezetben, a Kőhegy és Várhegy tövében fekszik. A főúton haladók először a dombtetőn, a fák között megbúvó templomot láthatják, mely a török időkben teljesen elpusztult, s csak 1745-ben lett újjáépítve. A sötétben utazók sem téveszthetik szem elől: éjszaka, kivilágítva is gyönyörű. A falut körülölelő hegyek remek kirándulási lehetőséget adnak, érdemes tehát még kihasználni a jó időt, és tenni egy utolsó túrát a természetben. Mindezek ellenére Piliny nem kelti fel a pihennivágyók, kirándulók érdeklődését. Miért? A Nógrád megyéről szóló ismeretterjesztő könyvek, turisztikai kiadványok közül szinte egyben sem található a községről információ. Az interneten szintén nagyon kevés anyag olvasható a faluról. Lehet-e ezen változtatni és hogyan? Úgy gondolom, hatalmas lépés volt a falu országos szinten való ismertté tétele felé a 2005 szeptemberében rendezett I. Ménes-patak menti fotóművészeti fesztivál, melynek azóta még egyszer otthont adott a falu. A 2006 áprilisában megrendezett Ipoly menti ifjúsági találkozó révén szintén sokan ismerték meg a települést. Szükség lenne több ilyen kezdeményezésre, hisz ezek a falu- közösséget is erősítik és természetesen a település jó hírét öregbítik. Talán jobban ki lehetne használni a falu múltját, fekvését, az itt élők vendégszeretetét, hiszen a nyáron itt táborozó gödöllői fiatalok nagyon jól érezték magukat, mint elmondták: mindenki kedvesen fogadta őket, s ha lehetőségük lesz, jövőre is eljönnek. Tájékoztató prospektusok, profi honlap, kulturális programok: mind-mind segítség a falu népszerűsítéséhez. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy egészen apró lépés - akár ez az írás is - elindítója lehet egy folyamatnak. Pipó Réka Balassi B. Gimnázium tanáraik segítségére az öltözködésben. Ma már egyedül, pillanatok alatt felveszik a három-négy alsószoknyát, rá a brokátszoknyát, a kötényt és a pruszlikot. Mostanra annyira összeko- vácsolódott a csoport, hogy november 10-én, a pataki művelődési házban táncházat szerveznek, ahol a fellépőket igazi népi zenekar fogja kísérni. Számítanak a táncolni szeretők lelkes részvételére. Busái Anna BBG
