Nógrád Megyei Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-253. szám)

2007-10-24 / 247. szám

2 2007. OKTÓBER 24., SZERQ NÓGRÁD MEGYE Feloldozás és bűnbánat Ünnepi önkormányzati ülés­sel kezdődött az 1956-os forra­dalom és szabadságharc 51. év­fordulójáról való megemléker zés pásztón a városháza nagy­termében. A Himnuszt követő­en Sisák Imre Pásztó polgár- mestere beszédében áttekin­Sisák Imre ünnepi beszéde tést adott az 1956-os esemé­nyekről, majd a város önkor­mányzata által alapított Ágasvári Lajos-díjat adták át. Idén Balogh Tiborné magyar- orosz-német szakos tanárnő és Illés Rudolfné munkáját kö­szönte a meg a város. Az ülést követően a Szentlé­lek temető mellett emlékhe­lyen harangszó köszöntötte az emlékezőket. A Himnusz után Sisák Imre mondott megemlé­kező beszédet. „Több mint ezeréves törté­nelme során sokat szenvedett nemzetünk, de a vérzivataros századokat túlélve, ma is léte­zik Magyarország”. Sisák Imre részletesen beszélt az 1956-os eseményekről, az azokat kivál­tó okokról. Az ország akkori vezetőinek tevékenységéről, tetteiről, amelyet a magyar tár­sadalom már nem tűrt tovább. Kiemelte, hogy 1956. október 22-én a fiatalság 16 pontos kö­vetelést fogalmazott meg. Októ­ber 23-án azon az 51 évvel ez­előtti kedden pedig a lengye­lek melletti tüntetésből forra­dalom, majd szabadságharc bontakozott ki Magyarorszá­gon. A szónok hangsúlyozta: 2007. október 23-án 51 év táv­latából értékeljük azt, hogy a kommunista diktatúra béklyó­ját magáról letépő magyar nép forradalma óta 17 év telt el a rendszerváltást követően, de 1956 történéseinek megítélése a mai napig vitatott. Sisák Imre beszédét azzal zárta: „51 év után adjuk meg a hősöknek és megnyomorított családtagjaiknak a nekik kijá­ró tiszteletet, 51 év után kapjon méltó történelmi megítélést a hősök, és megalázottak nyerje­nek feloldozást, a bűnösök pe­dig tartsanak bűnbánatot! A megemlékezés után dr. Fila Lajos prépost imádkozott az áldozatok emlékére, majd koszorúzásra került sor az em­lékhelyen. A koszorúzás után fáklyás felvonulás volt a Szent Lőrinc-plébániatemplomhoz, ahol Bednarik Anasztázia orgo­naművész hangversenyére, majd ünnepi szentmisére ke­rült sor a hősi halottak emlék­re. ■ esla Világtörténelmi jelentőségű magyar példa Ha nincs az 1956-os forradalom és szabadságharc nem, vagy csak jóval később következik be a rend- | szerváltozás, s a világ nem józanodik ki a kommu- | nizmusból - hangsúlyozta kedden Bérezési Mihályné, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád megyei elnöke. Schveiczer Krisztián Salgótarján. A megyeháza falán elhelyezett '56-os emléktáblánál tartott koszorúzási ünnepségen - amelyet a Pofosz és Salgótarján önkormányzata szervezett - Bérezési Mihályné XX. századi tör­ténelmünk legjelentősebb esemé­nyének nevezte az 1956-os forra­dalmat és szabadságharcot A nemzet akkor, megelégelve a kommunista rémuralmat és a szovjet elnyomást, úgy döntött, hogy egy új Magyarországot te­remt, olyat amely berendezkedé­sét tekintve hasonlít a nyugati pol­gári demokráciákhoz, de azoknál is emberségesebb.- Az ember szabadságra szüle­tett, azért, hogy tehetsége, képes­ségei szerint szabadon kibonta­koztathassa emberi létét önmaga és mások boldogulására. Ne feled­jük: a szabadságnak az adja igazi értelmét ha nem öncélú, hanem a társadalmat és az egész közössé­get gyarapítja - fejtette ki Bérezési Mihályné. Mint mondta, 1956 társadalmi robbanása alapvetően a rossz, nemzetellenes politika következ­ménye volt. Senkit sem az egyes embert, sem a népet nem lehet ön­maga ellenében „boldogítani”. Ezt nem ismerte fel Rákosi, de állam­párti utódai, Kádár János és elvba­rátai sem, akik lényegében resta­urálták a bolsevik típusú kommu­nista hatalmi rendszert.- Mi, a Pofosz tagjai azt szeret­nénk, ha nem kellene félnünk at­tól, hogy a történelem megismétli önmagát Azt szeretnénk, ha nap­jaink magyar politikusai párbe­szédet folytaménak egymással, a valóságnak megfelelően értékel­nék a múltats erre alapozva ter­veznék és építenék a jövőt - hang­súlyozta Bérezési Mihályné.- Azt szeretnénk, ha nem egy szűk réteg, egy néhány százalékos kisebbség birtokolná a nemzeti va­gyont s nem az gazdagodna mil­liók munkájából, hanem a társa­dalom jóravaló, erkölcsös, törvény- tisztelő embere. így lámánk azt hogy 1956 hősei nem hiába hullat­ták vérüket A Pofosz elnöke köszönetét mondott a sok jóért, ami rendszer- változás után történt velük, de hoz­zátette: a megtorlás és az üldözte­tés hátrányait illene még tisztessé­gesebben kiegyensúlyozni. A me gyei szervezet idén tavasszal új ve zetőséget választott, amely elható rozta, hogy olyan érdekvédelmi segítő tevékenységet folytat amely jobban alkalmazkodik a tagság igényeihez.- Az 1956-os forradalom és sza badságharc nélkül nem, vagy csak sokkal később lett volna rendszer­változás. A magyar példa nélkül a világ gondolkodását formáló értel­miség nem ábrándult volna ki a kommunizmusnak nevezett meg­váltó eszméből. Ezt tartjuk '56 lé­nyegének, jelentőségének - zárta szavait Bérezési Mihályné, majd a jelenlévők elhelyezték a megem­lékezés koszorúit. (Salgótarján polgármestere, Székynédr. SztrémiMelinda alá zsef Attila Művelődési és Konfe­rencia-központban, lapzártánk után mondta el ünnepi beszédét, s adta át a városi elismeréseket az arra méltóknak. Minderre későb­bi lapszámunkban természetesen visszatérünk.) Őrizzük meg az ünnep tisztaságát! Koszorúzás megemlékezéssel A nagyon kellemetlen, esős, nyirkos idő ellenére so­kan emlékeztek 1956 mártírjaira, a forradalmi esemé­nyekre a Palóc ligeti emlékszobornál, amelyet tavaly állítottak fel egy civil kezdeményezés eredményekép­pen, dr. Czimbalmos István orvosnak köszönhetően. A polgármester a Dudás házaspárnak átadta a kitüntetést Balassagyarmat. A Varietas Pó­dium Színház műsorát követően Paule László mondott beszédet a balassagyarmati ’56-osok nevé­ben. - Nehéz megszólalni az idén elhunyt dr. Magyar Pál után, aki a múlt eszten­dőben emlékezett ugyan­ennél a szobornál, s aki a halál torkából menekült meg - mondta a volt MÁVAUT-as dolgozó, fel­idézve a balassagyarmati eseményeket.- Éppen a fővárosba fu­varoztunk, amikor hallot­tuk azt, hogy Pesten kitört a forradalom. Először a megdöbbenés lett úrrá raj­tunk, majd a csatlakozás, szolidaritás igénye. A Baj­csy úton, s a főutcán vo­nult végig a hatalmas em­bertömeg, mely a kórház­nál ledöntötte a szovjet hő­si emlékművet. Visszafelé a Petőfi-emléktáblánál egy tanár elszavalta a Nemze­ti dalt, jómagam koszorúz­tam is, a templom előtt pe­dig elénekeltük a Him­nuszt és a pápai him­nuszt. A következő napok­ban a járási munkástanácsban a közlekedési és szállítási ügye­ket intéztem. 1957 márciusá­ban tartóztattak le, Kistarcsára vittek, aztán Tökölre. 1958-ban szabadultam, de még egy évig rendőri felügyelet alatt álltam ­idézte fel a több mint fél évszá­zados eseményeket a túlélő, fi­gyelmeztetve arra: 1956-ban a megfélemlített népből előtört a hazaszeretet, s a forradalom szépsége éppen az összefogás­ban, egymás támogatásában rejlett. Wittner Mária ’56-os forradal­már, országgyűlési képviselő ar­ról szólt: nem lenne teljes az em­lékezés, ha csak 1956-ra emlé­keznénk .- Összevontan kell emlékez­nünk a múltra és a tavalyi gya­lázatra, mely az ötvenedik évfor­duló szétverésekor esett meg el- korcsosult demokráciánkban. 2008 a megtorlás éve lesz, s eh­hez nem kérünk beleegyezést a demokrácia megcsúfolóitól ­szögezte le a képviselő, aki azt is kiemelte: Kádár „a nagy testvér” tankjainak biztonsá­gában álnokul elárulta a for­radalmat, s beindult a „szoci­alista megtorló gépezet”, a statárium és a sortüzek sora, félelmet oltva az emberekbe.- Nem üresek az ünnepe­ink, a hősök emlékezete tölti meg tartalommal e napokat- mondta Wittner Mária, Krassó György „Májusi haj­nal” című versét idézve. Dr. Czimbalmos István re­ményét fejezte ki, hogy egy év múlva is Wittner Máriát kö­szönthetik az emlékműnél, aki véleménye szerint segít megőrizni az ünnep tisztasá­gát a politika mocskától. A két szónok és a Civitas Fortissima Kör megkoszorúzta a szobrot, majd dr. Czimbalmos István gyertyát gyújtott az áldozatok emlékére. A tömeg átvonult a Bajcsy úti emléktáblához, ahol az önkormányzat, a poli­tikai pártok, az intézmények és a civil szervezetek rótták le ke­gyeletüket. Délután ünnepi képviselő-tes­tületi ülés keretében adta át Medvácz Lajos polgármester a város 2007. évi szakmai díjait. ■ Szabó Andrea Szécsény. A városban október 20-án emlékeztek és tisztelege­tek az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt. Az ünnepség a városháza előtt kez­dődött. Bérezési Mihályné, a Pofosz Nógrád megyei elnöke, ünnepi köszöntőjét az 1956. ok­tóber 27-én megjelent Szécsé- nyi Ifjúsági Forradalmi Bizott­ság röplapjából való idézettel kezdte: „Álljatok az új nemzeti kormányunk mellé és segítsé­tek naponta követeléseink tel­jesítését! Minden igaz magyar álljon közénk a független Ma­gyarország megteremtéséért ví­vott harcunkban."- Ezekért a természetes nem­zeti és demokratikus követelése­kért, később az 1956-os forrada­lom és szabadságharc erőszakos vérbefojtása után, sokan halál- büntetést kaptak, börtön, inter­nálás, üldözés, mellőzés, és szá­mos más megaláztatásban ré­szesültek. Itt Szécsényben is - mondta a Pofosz megyei elnöke. Ezt követően szólt a forradalmat leverő Kádár-rendszerről, amely nem fogadta el a másként gon­dolkodókat. Napjaink politikai életéről azt mondta:- Olyan politikusokat szeret­nénk a közélet színpadán látni, akik nem öncélokért vagy szűk csoport érdekekért torzsalkod­nak, hanem a nemzet egészének a javát szolgálják, miközben pár­beszédet folytatnak a nemzetről és bírják a többség egyetértését. A város veietői, a pártok kép­viselői, a fegyveres testületek, intézmények vezetői elhelyezték a megemlékezés virágát a város­háza falán lévő emléktáblánál. Az ünnepség a művelődési központban folytatódott. Bo- renszki Ervin országgyűlési kép­viselő ünnepi beszédében szo­morúan állapította meg, hogy a* dicsőséges napot, 1956. október 23-át, csak papíron sikerült a legfényesebb nemzeti ünnepe­ink sorában emelni, azzal kell szembenézni, hogy' ünnepünket évről évre botrányok kísérik. Azok, akik kisajátítják 1956-ot, a köztársaság eszméit is gyengí­tik. Rendszerváltáskor a nép a múlt higgadt feldolgozására sza­vazott, nem a végeláthatatlan sárdobálásra, a párbeszédre mondott igent és a nem a gyűlöl­ködésre. Az előadó szólt arról, hogy a forradalomban részt ve­vők soha többé nem akartak semmilyen diktatúrát, sem vö­röset, sem fehéret, nem akartak többé elnyomást. Ez a közös el­szántság egyesítette őket a túl­erő elleni kilátástalan harcban. Végezetül hangsúlyozta: Éljünk bátran jogos örökségünkkel, 1956 szellemével, amely arra ta­rnt, hogy a nép, ha talpra áll ön­maga védelmében, ha közösen érzi a haza ügyét, képes legyőz­ni az előítéleteket és az ellen­szenvet! Képes közösen nemzet­té nemesedni. Az ünnepi műsort, amelyet Cs. SzerémyAndrea szerkesztett, a helyi művészeti iskola növen­dékei adták. A megemlékezést követően, dr. Serfőzőné dr. Fábi­án Erzsébet polgármester Dudás Sándornak és feleségének, Szécsény város közbiztonsága érdekében tett évtizedes polgár­őri tevékenységük során végzett tartós, kiemelkedő munkájuk el­ismeréseként, az önkormányzat által alapított „A köz szolgálatá­ban” kitüntető díjat adta át. A polgármester átadta az önkor­mányzat által meghirdetett Leg­szebb házeleje pályázatok díjait. Díjazottak: Lotharidesz Zoltán, Őze Pál, Molnár Györgyné, Mes­ter Lászlóné, Mócsány Béláné. Különdíjat kapott, a Kiskertköz 1. szám alatti társasház lakókö­zössége, képviselőjük, Horváth Tibor. ■ Szenográdi Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents