Nógrád Megyei Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-08 / 210. szám
4 2007. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT KULTÚRA „Anettka”: történelmi tabló - kortárs opera Színházügyekben jártas vagyok valamelyest, az operák, s egyáltalán a komolyzene berkeiben viszont laikusként, mondhatni idegenül mozgok. Bár mindig szívesen megnéztem a „Trubadúr”-t, a „Pillangókisasszony”-t, a „Bánk bán”-t és a klasszikus operairodalom más gyöngyszemeit, képes vagyok élvezettel végighallgatni egy Mozart- hangversenyt vagy egy Bach-orgonakoncertet is, de élményeimet, véleményemet - éppen felkészültségem, tájékozottságom hiányosságai miatt - nem szoktam értékítéletként megfogalmazni. Most mégis arra kényszerülök, hogy egy operáról írjak, de e számomra törvényt bontó alkalomnak kivételes indokai vannak... Az első ok éppenhogy színházi, pontosabban színháztörténeti, de nevezhető zenetörténetinek, művelődéstörténetinek is. Eleddig nem fordult még elő-és aligha ismétlődik a jövőben - hogy egy kortárs magyar opera ősbemutatójának helyszíne Salgótarján legyen. És ez nem az egyetlen helyi vonatkozása a minapi, szeptember 4- i premiernek. Mert az sem nevezhető mindennapi eseménynek, hogy egy budapesti szerzőpáros által írt művet elsőként a salgótarjáni szimfonikus zenekar vigyen színre és egy ilyen darabban fontos szerephez jusson a salgótarjáni pedagóguskórus. De egyáltalán hogyan került a képbe a nógrádi megye- székhely és miként esett a választás az Itt működő művészeti csoportokra? Ennek is helyben, illetve a környéken keresendő a magyarázata. A Neműből származó Fehér Anettka - a közismert médiaszemélyiség - ugyanis 1991A címszerepet Marton Kovács Katalin (szoprán) énekelte ben a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, s mikor kiderült, hogy Bartos Tibor szövegkönyvére Ambrus Ákos operát írt róla, akkor - mint Nóg- rád megye jószolgálati kulturális nagykövete - Salgótarjánnak ajánlotta fel a bemutató lehetőségét Szerencsére készséges fogadtatásra talált... Pedig történhetett volna másként is, hiszen a televízió- __ ban 2001-ben feltűnt Anettka finoman szólva extravagáns ruházata, hat évvel ezelőtt még szokatlan, helyenként szabados stílusa igencsak megosztotta és mindmáig megosztja a közvéleményt. Sokan azonban mit sem tudnak arról, hogy Anettka orosz-történelem szakos tanári diplomával rendelkezik, s nyelvtudása bizony A zeneszerzőt Doma- hidy László (basszus) jelenítette meg hozzájárult ahhoz, hogy a „Csillagvárosból” egy műholdelhárító repülővel sikerült átlépnie a világűr határát. Bartos Tibor minden bizonnyal a tévében figyelt fel Anettkára - ahogyan ő fogalmazott „korunk hősére” - s a képernyőn látottak alapján írhatott volna egy könnyedebb, a sztereotípiáknak jobban megfelelő művet is a közízlést gyakran megfricskázó, „csókolomozó”, különc műsorvezetőről, sőt akár születhettek volna róla frappáns musicalek, ironizáló, harsány bulvárvígjátékok is. A műfordítóként jegyzett, 74. évében járó szerző azonban a nehezebb utat választotta: megtartotta ugyan a főhős maiságát, „másként gondolkodását”, lazaságát, de épített komoly énjére, értelmiségi mivoltára is. Ennek megfelelően az operabeli „Anettka” is történelemtanárnő, aki egy városmajori parkban találkozik az önakasztással kacérkodó, életunt, mindenben csalódott zeneszerzővel. Elkéri, elveszi tőle a „gyilkos” eszközt, a hosszú sálat és meghallgatja kiábrándultságának stációit, amelyek egybeesnek Magyarország elmúlt hat évtizedének fordulópontjaival. A komponista a háborús eseményeket éppolyan sokként élte meg, mint a Rá- kosi-éra röpgyűlé- ses, szemináriumos, padláslesöprő éveit és magába fojtani kényszerült a dalt a „legvidámabb barakkban”, az 1956-os reményekkel leszámoló „leültető”, „begyűjtő” Kádár-korszak időszakában is. De nem kell az opera - panaszolja a zeneszerző - a „közönséges közönségnek” napjainkban, a magánosító, a „nemzetet magányosító” menetben sem. Legfeljebb egy bankár vonná be „piros-fehér-zöld cukormázzal a harmadik felszabadulást, hogy kulturáltan viselje a polgárnak átsorolt panelprofi”. Innentől a beszélgetés a történelmi régmúltba réved, s Anettka a nógrádi Tereske templomáhak XIII. századi faliképére, a kétszáz évvel korábbi Szent László-legenda ábrázolására, a „cserhalmi” csatára, a hercegnek a leányrabló pogány „kunnal” - egész pontosan besenyővel - vívott küzdelmére - amelynek végén a lány „a virágba Gyertyagyújtás a havasokban * A salgótarjáni szimfonikus zenekart és a pedagóguskórust Philipp György vezényelte borult világfa árnyán... elomlik és ölébe fogadja László glóriás fejét” mintegy tetvészve azt - mint operatémára hívja fel a zeneszerző figyelmét . Jt tetvészés annak jelképe, amianőtőlavitézúmakkijár!” - mondja Anettka. „Kijár, ha akár Fehér Anettkát boldoggá tette a bemutató sikere elragadta a vitéz, akár megmentette? - eszmél a muzsikus, utalva Molnár Anna balladájára és a „Kékszakállú herceg várá”-ra, majd a szittyák szabad erkölcseiről való elmélkedés és a csinos ifjú hölgy lénye felpezsdíti a zeneszerző vérét, élet- és alkotókedvét: „Búval csinált jövő minek? ...Magáé a sálami Magáé az operám!” kiált Anettka után. A néző nem feltétlenül ért egyet a librettó mindenkinek odamondogató történelemszemléletével, a nem elég meggyőző végkifejlettel, olykor önkényesnek, s nem is mindig hitelesnek érezheti a tények és akként kezelt mondák társítását, az opera zenéjét szerző Ambrus Ákost azonban ez láthatóan, hallhatóan nem zavarta s remek, a hagyományokban gyökerező, de XXI. századi muzsikát komponált a szövegkönyvhöz. Mondom ezt én, aki bevallottan nem értek a zenéhez, de érzéseim ezt sugallják. Elismerően kell szólnom a nehéz szakmai kihívást jól megoldó két főszereplő operaénekes, Domahidy László (basszus) és Marton Kovács Katalin (szoprán) teljesítményéről is. Utóbbi szinte hibátlan produkciót nyújtott. Hasonló benyomásaim voltak a szimfonikus zenekarról is, amelyet vendégként a fiatal, invenció- zus Philipp György vezényelt. Korrekten látta el ugyancsak nem könnyű feladatát a Madách gimnazistákkal kiegészített pedagóguskórus is. A jelmeztervekbe Zentai Gyöngyi ügyesen csempészte be Anettka jellegzetes piros „bőrszerkóját”. Az oratorikus 55 perces operát Gerencsér Tomi rendezte egy képben, Rák Kati színésznőnek és Pettkó András MDF- es országgyűlési képviselőnek/?/) is juttatván jelképes szerepet. A közönség - tudatában lévén az esemény jelentőségének - felemelő hangulatban, nagy tetszéssel fogadta és megannyi virágcsokorral is honorálta a művészek teljesítményét. * Az ezúttal kifogástalan eleganciával öltözött Fehér Anettka a következőket nyilatkozta lapunknak a premier előtt, illetve a bemutató után: Jobban izgulok, mint eddig bármikor, az űrutazást is beszámítva. Nagyon szorítok minden szereplőért, közreműködőért.. - Minden várakozást felülmúló, fantasztikus előadáson vagyunk túl, minden és mindenki a helyén volt Számomra ez a legjobb opera a világon. Külön köszönöm Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester asszonynak a közös munkánkra és rám vonatkozó elismerő szavait! Csongrády Béla TW-t-HTTY-r nrpm NCSES NYERTES Mint egy ideje már közismert, 1944. január 13-a végzetes napnak bizonyult tizenöt fiatalember - köztük tizennégy salgótarjáni - számára. Az erdélyi Radnai-havasokban ekkor lett lavinaomlás áldozata Bacsa Mihály, Bagyinszky János, Dombay Pál, Fehér Gyula, Fényszarusi József, Győré József, Huszár Béla, juhász József, Kojnok István, Liptay Pál, Vankó István, Vlacsil Béla, Vlacsil József és Völgyvári Márton. Sorstársuk volt a budapesti Orosz Imre is. 2003 nyarán indult az első túra a Mosolygó-tóhoz, ahol Salgótarján polgárai nevében a résztvevők elhelyezték a Hegedűs Gyula által készített emléktáblát - vagy ha úgy tetszik kopjafát - bizonyságát adva, hogy a szülőhaza, a szülőföld nem feledkezik meg a szerencsétlenül járt ifjú sportolókról, örökre megőrzi, nyilvántartja nevüket a város történelemkönyvének lapjain. Az idén már ötödik alkalommal keltek útra az em- lékezők, hogy leróják kegyeletüket a tragédia helyszínén. Egyikük, a nyolcvanéves Hangonyi Zoltán - aki annak idején csak zsenge kora miatt nem tarthatott a síelőkkel - valamennyi kiránduláson ott volt, de a negyvenöt utas csaknem fele többedszer vett részt az emléktúrán. Az ötnapos utazást Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata - konkrétan Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester asszony céltartalékjából és Eisler Ferenc képviselői alapjából - támogatta. A szervezőmunkában ismételten dr. Kúti István vállalt nagy szerepet, a túravezető - immár negyedszer - Eisler Ferenc volt. A főhadiszállás ezúttal is a borsafüredi sportcentrumban volt, ahol - nagy meglepetésként - a salgótarjáni Akkord fúvóskisegyüttes „hazai” muzsikával fogadta a csoportot. A máraSalgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében Ricler Katalin képviselő (középen) emlékezett a mártírokra a lavinaomlás helyszínén, a Mosolygótónál marosszigeti kirándulást követő napon került sor a Mosolygó-tavi túrára. Az oda-vissza csaknem húsz kilométeres nem könnyű hegymenetre azok vállalkoztak, akik - dacolva a terep nehézségeivel és az időjárás mindenkori viszontagságaival - szó szerint is fejet hajtani kívántak az emléktáblánál. Az ünnepség a magyar himnusszal kezdődött, majd Hangonyi Zoltán szólt egykori társairól, barátairól és Ricler Katalin önkormányzati képviselő mondott beszédet. A képviselő-testület nevében Richler Katalin és Eisler Ferenc koszorúzott, az Erdély Kör képviseletében Horváth Ferencné és leánya, a Magyarok Világszövetsége részéről pedig Sótér Tibor és felesége helyezte el a megemlékezés virágait. A gyertyagyújtáskor a mártírok nevével megjelölt magyar zászlók is kitűzettek az emléktábla köré. Az ihletett hangulatú rendezvény a székely himnusz- szál ért véget. A vállalkozó kedvűek - tizen- ketten voltak - a Mosolygótónál még magasabbra is elmerészkedtek és meghódították a Nagy- Pietrosz csúcsát. A hazautazás előtt további szép élményekben is részük volt a csoport tagjainak. Utaztak libegőn, jártak egy látványos vízesésnél, a helyi ortodox templomban pedig szentmise keretében is emlékezhettek a hatvanhárom évvel ezelőtt elhunytakra. Cs. B. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Tudod, sógor, mostanában veszik a fél disznót.” Szerencsés nyertesünk: Özv. Szabó Gáborné Salgótarján, Nyírfácska út. 12., II. e. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését szeptember 13-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
