Nógrád Megyei Hírlap, 2007. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

2007-09-01 / 204. szám

2007. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT 11 SPORTTÜKÖR Akadémia? AZ AKADÉMIA SZÓ HALLATÁN TÖBBEKNEK BIZONYÁRA gróf Széchenyi István adományából alapított in­tézmény jut az eszébe... Bár ki tudja?! Ugyanis az utóbbi időben se szeri, se száma azoknak a rendezvényeknek, szervezeteknek, intézményeknek, melyek a fenti, tudományosságot sejtető megjelölést használják. A SPORT IS ELŐSZERETETTEL NYÚL A RANGOT ADÓ AKADÉMIA NÉVHEZ. S ez nem szerencsés. Furcsának találom például, hogy római- parti teniszakadémiát emlegetnek. S - noha a szervezett után­pótlás-nevelés megrögzött híve vagyok - mégis berzenkedem, ha labdarúgóklubok akadémiáiról hallok. Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de úgy érzem, hogy kicsit óvatosab­ban kellene dicsérni az alig néhány éves múlttal rendelkező (igaz: elismerésre méltó célkitűzéssel és kiváló feltételek között működő) focistaképzőt is. Az, hogy néhány tehetséges fiatalem­ber már rangos európai klubokhoz, jobbára azok tágabb kereté­hez került, még nem elégséges bizonyíték arra (már csak a be­lépő fiatalok előképzettsége miatt is), hogy ez lenne az egyetlen igazi modellje, letéteményese labdarúgásunk európai szintre történő emelésének. Annál is inkább, mert újabban - jogos vagy jogtalan - bírálatok érik az Agárdon működő első magyar fociakadémiát. A STOP.HU INTERNETES ÚJSÁGBAN MEGJELENT SZÜLŐI VÉLEMÉNY számos anomáliára hívja fel a figyelmet A gyenge teljesítmény miatti folyamatos létszámcsökkentés az apa szerint nem érinti azokat, akiknek van hátszele. Szerinte egyes szülők milliós ösz- szegeket fizetnek azért, hogy gyermekeik bent maradhassanak a fociakadémián. Úgy látja, hogy az intézményvezetést nem ér­dekli a sportoló fiatalok tanulmányi teljesítménye. Akad tanár, aki újságot olvas a tanórákon, s több tantárgyból újként marad­nak meg a tankönyvek... Hogy igaza van-e a szülőnek vagy nem, nem tudjuk. Elképzelhető, hogy túloz a gyermekét a szak­emberek megítélésénél többre tartó apa. TÉNY VISZONT, HOGY A SPECIÁLIS CÉLKTTÚZÉS MIATT SZINTE KARANTÉNBA ZÁRT CSOPORTOKBAN SOK MINDEN ELŐFORDULHAT. S nem biztos, hogy a beszűkült társas környezet jó hatással van a tagok sze­mélyiségének alakulására. Serdülő-életkorban különösen fon­tos ugyanis, hogy többféle inger, információ érje a fiatalt Meg­változhat a korábban stabilnak hitt érdeklődési köre is. Az agár­di fociakadémia eredményeit és az azt működtető klub, az MTK anyagi áldozatvállalását (mondjuk ki: üzleti vállalkozását) kár lenne lebecsülni. Hiba azonban azt hinni, hogy más útja nem létezik az igazi tehetségek felszínre hozásának és célirányos képzésének. többféle megoldás lehetséges. Úgy vélem, hogy a néhány helyen bevált fociosztályok sűrű hálózatának kiépítése sokat lendíthetne helyzetünkön. Igaz ehhez jól képzett, a szakmá­ban, a pedagógiában és a pszichológiában is járatos szakembe­rek, a problémát empátiával kezelő felső és helyi döntéshozó szervek, a speciális sportági osztályokat befogadó iskolák és se- ; gítő, működtető fociklubok kellenének. Természetesen az „akadémiák” (kollégiumok) létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg, de a tőlük nyitottabb és rugalmasabb - megoldásoknak is van helye a fociutánpótlás nevelésében. Újra pályán a csapatok kézilabda Magyar Kupa, 1. forduló, 2007-2008 A hét végén kezdetét veszi a 2007-2008 évi kézilab­da- bajnoki évad. A legmagasabb osztályban, az NB I-ben az őszi szezon pontvadászata rajtol, míg az al­sóbb osztályú csapatok (NB I/B, NB II, megyei gár­dák) pedig a Magyar Kupa első fordulójában lépnek pályára. Megyénk csapataiból az NB I/B Keleti cso­portban szereplő Balassagyarmati Kábel SE férficsa­pata az NB II Déli csoportjában vitézkedő Hatvani KSZSE vendégeként lép pályára hétfőn a továbbjutás reményében. Vasárnap a Salgótarjáni KC Ózdra láto­gat. A Pest megyei I. osztályban szereplő Balassa­gyarmati Kábel SE női csapata hazai pályán fogadja az NB II Északkeleti csoportjában lévő Kállósemjén SE csapatát. A Salgótarjáni KC készülődéséről Harmos László elnököt kérdeztük.- A felkészülés finisében jön az első komoly meg mérettetés a Ma­gyar Kupa-mérkőzés?- A csapat szorgalmasan ké­szül a bajnoki rajtra, hét végén Hatvanban vettünk rész egy tor­nán, ahol az NB I-es Tata csapatá­tól két góllal kaptunk ki, az NB li­es Hatvant hat góllal vertük meg. A hét végén pedig már jön a Ma­gyar Kupa-mérkőzés vasárnap délelőtt Ozdon. A kupamérkőzés­re a csapat tisztességesen felké­szült. Tudjuk, a bajnokikon is mindig óriási csatákat vív a két szomszédvár csapata és az ered­mény is általában háromesélyes. Férfiak Hatvan (NB n.) - Bgy. Kábel SE (NB ]/B) Lombos István, a Balassagyarmati Kábel SE edzője: - Egyértelműen to­vábbjutás a célunk, bár nem tudunk a legjobb csapatunkkal kiállni, mert Babicz Balázsnak nem érkezett meg külföldről a játékengedélye, Tasnádi Ákos pedig a csütörtöki edzésen szenvedett sajnálatos sérülést, így játéka kérdéses. A hétfőn pályára lépő keretet csak va­sárnap, a váci felkészülési tor­na után jelöljük ki.- Hogyan alakulnak az NB I-es körülmények?- A kupamérkőzésre való rá­hangolódása közepette először szeretném a tájékoztatni Salgó­tarján lakosságát és a kézilabda­sportot szeretők táborát, hogy az NB I-es helyzetünkről, csak any- nyit tudok elmondani, hogy az ügyben a korábbiakhoz képest nem történt előrelépés. Ez azt je­lenti, hogy a Salgótarján Megye Jogú Város Önkormányzatához már több mint egy hónapja be­nyújtott kérelmünkre, még nem kaptunk választ, így nem tudjuk, hogy mi lesz. A kérelmünk arról szól, hogy az önkormányzat já­ruljon hozzá a költségvetésünk­höz. Az NB I-es feltételeknek 70 százaléka anyagiakban adott, itt kellene még hozzátenni, amit kértünk, de erre a várostól még senki nem mondott, és senki nem szólt nekünk semmit, erről per pillanat nem tudok többet mondái, de továbbra is képben van az NB I-es tagság. Nem lesz egy könnyű mérkőzés, még nem tudunk a teljes csapat­tal kiállni, mert a horvát és szerb játékosok játékengedélyei még nem érkeztek meg, és különböző átigazolási ügyek is folyamatban vannak. Ezért még keretet sem tu­dok mondani, mert a hét utolsó napjaiban is lehetnek változások. Bízok benne, hogy a szeptember 15-i rajtra már a külföldi játéko­sokkal kiegészülve és jól felké­szülve vágunk neki. ■ Mulicza Ferenc Nők Bgy. Kábel SE (Pest megye I. o.) - Kállósemjén (NB IL) Hegedűs Henrik, a Bgy. Kábel SE edzője: - Nagyon nehéz mér­kőzés vár ránk, hiszen ellenfe­lünk rutinos, jó erőkből álló alaku­lat, ráadásul a hírek szerint gyor­sak is. Sokat számít majd, hogy mennyire meríti ki őket a hosszú utazás. Az viszont biztos, hogy mi kellően feltüzelve, egységes csa­patként és teljes kerettel várjuk az idénynyitó összecsapást lelkes trió segíti a „pengéseket" Beszélgetés Molnárné Somogyi Évával, Ispán Andorral és Szilágyi Attilával A Penge Vívóakadémia edzője, Vertich Tamás minden lehetséges fórumon hangoztatja, hogy korábbi tanítványai nélkül nem érne semmit az egyesület, hiszen a fiatalokkal rengeteg munka van, amit egyedül nem bírna elvégezni. Sokat dolgoznak a „pengésekkel”, de ők sem bírják megállni, hogy olykor pástra álljanak, és pár gyors asszót maguk közt is levívjanak, sőt, tervezik, hogy amatőr versenyeken is elindulnak majd. Az alábbiakban három segítővel beszélgettünk. Molnárné Somogyi Éva: ­Nagyszerű gárda jött össze. Molnárné Somogyi Éva Vertich Tamás legfőbb segítője, ő is edzői pozíciót tölt be az egye­sülete belül. Míg a mester a ko­molyabb feladatokkal foglalko­zik, „Éva néni” gyakrabban „anyáskodik” a kisebbek fölött. Ő tornászként kezdte.- 1971-ben megszűnt a tornász szakosztály, és megkerestek a ví­vók, hogy lenne-e kedvem vívni, így kerültem Buchinger György­höz, majd 1973-ban Vertich Ta­máshoz. 1976-ban egy miskolci versenyen aranyjelvényes szintet értem el, 1979-ben pedig egy ver­senyen megnyertem a junior és a felnőtt vidékbajnokságot is. Ké­sőbb Füreder Gáborhoz kerül­tem. A jelenleg eladóként dolgozó edzőnőt a vívástól a gyerekek születése sem tántorította el, ak­koriban is az NB I-ben szereplő csapat állandó tagja volt.- 1990-től edzősködtem is, bár még mindig első osztályú ver­senyző voltam. Egy évvel később már csak előbbire koncentrál­tam és 1995-ig, a Viktória meg­szűnéséig voltak tanítványaim. A vívás az egész családot meg­babonázta, korábban a két na­gyobbik gyermek, Brigitta és Dé­nes is forgatta a fegyvert, míg a legfiatalabb Molnár, Alexandra jelenleg is tagja a Penge Vívó­akadémiának.- Szívesen jöttem segíteni Ta­másnak, és mindig is fontos volt, hogy mozogjanak a gyerekeim, így hoztam magammal „Szászát” is. Biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan gárda jöhet össze, mint régen, remek közösséget al­kotnak, nincs közöttük korosz­tálynyi különbség. Összetartó csapat, egymást is mindenben segítik, és a tehetségük is meg­van, hogy jók lehessenek. Ispán Andor: - A vívás olyan izgalmas, mint a számítógépes játék. Ispán Andor 1976-ban, hatodi­kos korában kezdett el vívni.- Az egyik toborzásra baráta­im is elmentek, így velük tartot­tam. Buchinger György lett a mesterem, de ekkor csak egy évig kardoztam, csak beleszagol­tam a vívásba. 1979-ben tértem vissza, és a párbajtőrözőknél kö­töttem ki, mivel a kardozók „ki­halófélben” voltak. Galba Árpád nagyobbakból álló csoportjában lyukadtam ki, és megvoltak az alapok a korábbi egy évből. Ké­sőbb a friss segédedzői bizonyít­vánnyal rendelkező Hajdú Ró- berthez kerültem, aki akkor még versenyzett is. 1982-ben egy egri versenynek köszönhetően másodosztályú szintig jutott, mivel megnyert egy olyan viadalt, amelyen kellő szá­mú és rangú versenyző indult.- Ezután egyértelmű célom volt, hogy bekerüljek a váloga­tott keretbe. Ez sajnos nem sike­rült, mert Hajdú elkerült a szak­osztálytól, és a társaim is elma­radoztak, egyedül pedig nem tudtam készülni. Pár versenyen még elindultam, de egy idő után én is abbahagytam a vívást. így is rengeteg élménnyel gazdagod­tam, az egész sportot szórako­zásként éltem meg. A ma már nagybárkányi jegy­ző ezeket az élményeket lányá­nak, Krisztának is sokszor elme­sélte, aki meg is szerette a sport­ágat.- Korábbi sporttársamtól, Cse- rényi Zsolttól szereztem tőrfelsze­relést, és otthon, a csillárok kárá­ra elkezdtünk vívogatni, és bár balkezes vagyok, jobbal is megta­nultam egy kicsit „kalimpálni”, így tavaly a lehető legjobbkor jött Vertich Tamás ötlete, hogy új egyesületet alapítson, hiszen Krisztában is égett a vágy, hogy vívhasson. Nagyon mozgékony, korábban sporttagozatos is volt, így nem sokat kellett győzködni, hogy járjunk edzésre. Külön öröm számomra, hogy engem is odaengednek néha vívni és szíve­sen segítek a fiataloknak. És arra a kérdésünkre, hogy miért nélkülözhetetlen számára a vívás, így válaszolt:- Nagyon fontos, hogy fiatalon sportoljunk, hiszen így társaság­ba kerülünk, ami ráadásul nem káros szenvedélyeket űz. Emel­lett a sport segít feldolgozni a si­kert és a kudarcot is. A vívás a test mellett a szellemet is meg­dolgoztatja, és olyan izgalmas, mint a videojátékok. Szilágyi Attila: mindenki „Toszkája”. Szilágyi Attila több versenyre fuvarozott már fiatalokat, ahol rengeteget segít, és az edzése­ken is „atyáskodik”. Ő is 1976- ban ismerkedett meg a vívással.- A Madáchba jártam már, amikor Müller Jenő barátom - aki szintén segít manapság, ha tud - hívott le vívni, de akkor én már öregnek számítottam a töb­bi kezdőhöz épest, mert én előt­te több más sportágat is kipró­báltam. Vertich Tamás mester­edző irányítása alatt Galba Ár­pád foglalkozott velem. Fantasz­tikus élményeket jelentett a ví­vás és a versenyzés. A balkezes párbajtőröző ifjú­sági ezüstjelvényig vitte, majd ő is szakított a sporttal.- 1980-ban, Vertich Tamás kiválása után nem sokkal töb- bedmagammal hagytam abba a vívást. Korábbi mesteremmel azonban már régóta beszélget­tünk róla, hogy újra kellene ví­vókat képezni a megyeszékhe­lyen. Ezért rendkívül megörül­tem, amikor meghallottam, hogy elindítja a „Pengét”. Saját szórakozásomra vívok ismét, és nagy örömmel segítek a fia­taloknak. A vívás iránti szere­tetem visz le a vívóterembe, amikor csak időm megengedi. Az építkezési vállalkozó meg­ismerte a jelenlegi fiatalok ké­pességeit, és derűlátó.- Egy jó, összekovácsolt kis társaság jött össze az egyesület­ben, akik igenis sokra vihetik majd, a képességeik és a meste­rük is adott ehhez. Azon mun­kálkodunk, hogy harminc éve nem látott eredményeket ér­jünk el ismét, öregbítve ezzel városunk vívóhírnevét. ■ Bakos László

Next

/
Thumbnails
Contents