Nógrád Megyei Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-24 / 197. szám

2007. AUGUSZTUS 24., PENTEK 3 PÁSZTÓI NAPLÓ A környezet védelméért Kerekes L. Pásztó. A Mikszáth Kálmán Gim­názium, Postaforgalmi Szakkö­zépiskola és Kollégium vezetésé­vel összefogott a pásztói óvoda, a Dózsa György és a Gárdonyi Gé­za Általános Iskola valamint a Pásztói Szabadidős Sportegyesü­let annak érdekében, hogy az eu­rópai gazdasági térség és a nor­vég finanszírozási mechanizmu­sok keretében megpályázza a környezetvédelem kiemelt terü­letén belül a környezettudatos nevelés cél területre kiírt projek­tet. A fejleményekről Herczegné Varga Ilonát kérdeztük.- Hogyan zajlik egy ilyen projekt bonyolítása?- Az első fordulóban a pályá­zatkiíró szervezetek a projekt­koncepciókat fogadják, melyek közül Magyarországon a 150 ar­ra legérdemesebbet választják ki abból a célból, hogy a pályázatot teljes részletességgel kidolgoz­zák és benyújtsák. Óriási feladat­ra vállalkoztak a konzorcium tag­jai, hiszen akár 90 százalékos tá­mogatottságot is elnyerhetnek, amely 250 000 és 3 000 000 euró között mozoghat.- Mit tartalmaz a projekt?- Egy ökopark létesítését, egy ökoház felépítését, erdei óvoda és iskola fejlesztését és működteté­sét, környezetvédelmi oktatóköz­pont létrehozását, valamint a kör­nyezettudatos neveléséhez kap­csolódó programok leírását.- Jelenleg hogy áll a munka? Elkészítettük magyar nyel­ven a projektkoncepciót és jelen­leg folyik az angol nyelvre törté­nő fordítása. Az elképzeléseink és terveink alapján a projekt kb. 206,5 millió forintos költségve­téssel valósulna meg. Pásztó és Ruffec közötti barátság K. L. Pásztó. Bemard Charbonneau, Ruffec város polgármestere az idei testvérvárosi rendezvények alkalmából érkezett Pásztora. A Ruffec-terem avatása előtt kértük interjúra.- Milyen fontosságot tulajdonít a Ruffec-Pásztó testvérvárosi kap­csolatoknak, kérdeztük a polgár- mester urat?- Szeretném leszögezni, hogy e testvérvárosi kapcsolat létrejöt­te a két város kölcsönös akaratá­nak az eredménye, akik egyesíte­ni akarták szándékaikat. Ez több mint tíz évre nyúlik vissza, amikor is egy ruffeci di­ákcsoport jött először Pásztora. Ezeknek a francia fiataloknak a jóvoltából, akik egy év múltán ugyanúgy vendégül látták a pásztói fiatalokat, köztük Christian Lépine alpolgármester vendégeiként voltak városunk­ban. Ezt az első találkozót látoga­tások sora követte és a kölcsönös látogatások során, mint polgár- mester megérettem azt, hogy vá­rosaink igazi érdeke, hogy létre­jöjjön ez a testvérvárosi kapcso­lat. Úgy gondoltuk, hogy francia­országi kisvárosként elsősorban kulturális téren sok felfedezni- valót kínál nekünk Magyaror­szág és Pásztó. Mi már egy ideje az unió létre­hozói voltunk és azt is jól értet­tük, hogy Magyarország, benne Pásztó város lakói már türelmet-«, lenül várták azt a pillanatot, ami­kor csatlakozhatnak az Európai Unióhoz. Ennek végiggondolása után a ruffeci önkormányzati képviselő-testület egy olyan hatá­rozatot hozott, hogy mihelyt Ma­Bemard Charbonneau, Ruffec város polgármestere gyarország tagja lesz az uniónak, Ruffec és Pásztó megköti a test­vérvárosi szerződést. így történ­hetett meg, hogy 2005-ben a szer­ződés létrejöttének a felére itt Pásztón kerülhetett sor, amikor a ruffeci küldöttség ünnepélyesen aláírta a testvérvárosi szerződést. Egy évvel később 2006-ban Ruffecben a pásztói küldöttség hasonló módon aláírta a szerző­dés végleges formuláját. Most, hogy ezt a hivatalos utat már vé­gigjártuk, úgy gondolom olyan szakaszba jutottunk, ahol még hatékonyabban tudunk közösen tevékenykedni.- Ön már korábban is járt Pász­tori, milyen változásokat tapasz­talt, mi az, ami leginkább befolyá­solta a mostani élményeit?- Ahogy most keresztülutaz­tam Magyarországon, egyrészt Pásztón, másrészt pedig a mis­kolci utam során a legfeltűnőbb az volt, hogy a nagy kereskedel­mi egységek Magyarországot is ugyanúgy behálózzák, mint ahogy egész Európát. Ami pedig magát Pásztót illeti, itt elsősor­ban a fejlődés dinamizmusa az, ami megfogott. Két dologban sze­retném röviden megfogalmazni, az egyik, hogy az a benyomásom, hogy a két évvel ezelőtti állapo­tokhoz képest az autók száma szinte megkétszereződött Pász­tón, alig lehet tőlük mozogni. Ha­sonlóképpen azt tapasztaltam, hogy az üzlethálózat is rendkívül módon fejlődött és nagyon sokan járnak vásárolni. Ez azt igazolja, hogy Pásztón élénk, mozgalmas élet folyik. Másrészről pedig az a benyo­másom, hogy a korábbi tapaszta­lataimhoz képest mintha a ma­gyar emberek, így a pásztói lako­sok is valamelyest csalódottak lennének az Európai Unióban, de elsősorban azokban a pályázati lehetőségekben, amelyek a leg­nagyobb vonzerőt gyakorolhat­ták volna. Szeretném ezzel kapcsolatban azt mondani, hogy mi is átestünk ezen a szakaszon, minden kez­det nehéz. Nyilván nagyon sok bürokratikus lépést kívánt a kü­lönböző pályázatokon való rész­vétel, a különböző európai pénz­ügyi lehetőségeknek a kihaszná­lása. Nem szabad elvesztenünk a hitünket, és ezekkel a nehézsé­gekkel együtt is, ez egy nagyon jó lehetőség a magyarok számára.- A jövőben milyen kilátások vannak, mit tart a legérdekesebb­nek a kapcsolatépítés szempont­jából?- Azt kell hangsúlyoznom, hogy mindenkinek azt kell tenni, amihez a legjobban ért, amihez a legjobb adottságai vannak. A mostani pásztói tartózkodásom során nagyon érdekes dolgokat tapasztaltam. Jártunk Kozárdon, ahol településfejlesztésben na­gyon sok szép és tanulságos dol­got láttam, amiből otthon mi is ihletet meríthetünk. Jártam a vál­lalkozó klubjában Pásztón, egy érdekes előadáson, megbeszélé­sen vettem részt, amely az uniós pályázati lehetőségeket tűzte na­pirendre. Ezen a tanácskozáson volt az elképzelésem, hogy a leg­közelebbi ruffeci látogatás alkal­mával, majd úgy fogjuk szervez­ni a programot, hogy azokat a ruffeci sikereket mutassuk meg, amit éppen az uniós pályázatok révén tudtunk megvalósítani.- Tudna-e példát mondani a pásztóiaknak az ilyen uniós pá­lyázati pénzek felhasználására?- Két példát tudok erre felhoz­ni. Ezek az utolsó lehetőségek voltak, ugyanis a francia városok többet nem pályázhatnak ilyen pénzekre. A jövőben csak az újonnan belépett országok előtt lesz lehetőség pályázni. Kivétele­sen nagy pénzösszeget kaptunk a ruffeci kulturális központ fel­építésére többszintes, többfunk­ciós modern felszereltségű épü­let. Színházteremmel, könyvtár­ral, stúdióval ellátva. A másik a ruffeci vágóhíd modernizálása volt. Mind a kettő óriási összege­ket igényelt. Végezetül a legfontosabb do­logról szeretnék beszélni, arról, hogy a testvérvárosi kapcsolatok­nak a legfontosabb küldetése az, hogy a két város, Pásztó és Ruffec lakossága, a két ország népei kö­zötti barátság erősítése, a fiata­labb generációnak a továbbadása a legfontosabb feladat. Szakképzés a Mikszáthban K. L. Pásztó. A Mikszáth Kálmán Gim­názium Postaforgalmi Szakkö­zépiskola és Kollégium igazga­tónőjét, Herczegné Varga Ilonát kérdeztük arról, milyen érettsé­gi utáni szakképzések indulnak az intézményben.- A Mikszáthban kétféle szak­képzésben vehetnek részt a ta­nulók. Az egyik a középszintű, egy­éves postai üzleti asszisztensi kép­zés, melyre a Ma­gyar Posta Zrt.-vel kell tanulói szer­ződést kötni, ami­nek keretében ösztönzik a kép­zésben való részvételt. A másik képzésünk az emeltszintű, két­éves gazdasági informatikus szak, melynek keretében a mun­kaerőpiacon jól alkalmazható, illetve eladható ismeretekre tesznek szert a hallgatók.- Milyen kedvezményekben részsülnek a szakképzésben részt vevők?- Mivel mindkét képzésünk iskolarendszerű, így minden ta­nulói jogviszonyhoz kötött ellá­tás jár a résztvevőknek: diákiga­zolvány, családi pótlék, árvasági ellátás. Mindenki számára bizto­sítani tudjuk az ingyenes kollé­giumi elhelyezést és természe­tesen a képzés tandíj-, illetve képzésidíj-mentes.- Van-e még szabad hely ezek­re a képzésekre?- Még a gazdasági informati­kus képzésre tudunk felvenni hallgatókat, a postai üzleti asz- szisztensi képzés helyei betöl­tötték. „A Margit Kórháznak nem csak jelene, jövője is van” Pásztó. Dr. Muhari Géza, a pásztói Margit Kórház igaz­gatóhelyettes főorvosa ez év májusától dolgozik a dél­nógrádi város egészségügyi intézményénél. Budapes­ten született 1965-ben, Csepelen élt, ott érettségizett a Jedlik Ányos Gimnáziumban. A Semmelweis Orvostu­dományi Egyetemre elsőre sikerült felvételt nyernie. Kerekes Lajos- Miért választotta az orvosi pályát?- Úgy tízéves lehettem, ami­kor megragadott, hogy kistest­véremet milyen szeretettel vizs­gálta, gondozta egy idősebb gyermekorvos, Sipos doktor, aki­nek nevére máig emlékszem. Ezért már általános iskolás ko­romban elhatároztam, hogy az orvosi hivatást választom. Ezt to­vább erősítette bennem a közép­iskolában egy, a biológia iránt el­hivatott tanárnő nevelési mód­szere, tanítása. Az orvosi egyete­met 1989-ben végeztem el. Az el­ső munkahelyem Balassa­gyarmaton volt az ottani kórház­ban. Itt nagyon szívesen fogad­tak. 1989. október 4-én kezdtem dolgozni a dr. Bartal Gábor főor­vos által vezetett belgyógyászati osztályon. Belgyógyászati szak­vizsgát tettem 1995-ben, illetve 1994-ben a belgyógyászati hiva­tásom mellett elkezdtem egész­ségügyi finanszírozási kérdé­sekkel foglalkozni. 1996-ban dr. Szabó Géza, aki akkor lett a ba­lassagyarmati intézmény főigaz­gatója, felkért az informatikai csoport vezetésére. 1996-tól 2004-ig lényegében eléggé ösz- szetett feladatom volt, dolgoztam a belgyógyászati osztályon, rész­legvezetője voltam az akut kardi­ológiai ellátásban nélkülözhetet­len coronaria őrzőnek, ügyelete- si feladatokat láttam el. Emellett kontrollerfelelősként és infor­matikai vezetőként a menedzs­mentben is aktívan részt vettem. Ehhez kötődik, hogy vezetőim támogatása révén 2003-ban sze­reztem meg egészségügyi szak­menedzser-diplomámat. Én egyébként eléggé hűséges típus vagyok, eljöttem Nógrád megyé­be és le is telepedtünk családom­mal, nem is megyünk innen to­vább.- Hogyan került Pásztora?- Mint már mondtam 2004-ig dolgoztam belgyógyászként és informatikusként. Ebben az év­ben történt egy váltás, akkor sza­kadtam el az osztálytól. Onnan­tól kezdve Balassagyarmaton csak a menedzsmentben dolgoz­tam, illetve csak belgyógyászati szakrendelési és ügyeleti felada­tokat láttam el. Ekkoriban kezd­tem saját magamon is tapasztal­ni , hogy mit jelent az egészség­ügyben szakadatlanul dolgozni motiváció nélkül, rossz hangu­latban, csupa pesszimista egész­ségügyi dolgozó között. Én is el­jutottam az elmúlt évben arra a kritikus pontra, hogy kezdtem szétesni, nem voltam elég haté­kony a munkám során és a mo­tiváció is hiányzott. Akkor kere­sett meg dr. Boczek Tibor, a pász­tói Margit Kórház nemrégiben kinevezett igazgató főorvosa és azt mondta, hogy szüksége len­ne egy hozzám hasonló tapasz­talatokkal rendelkező munka­erőre, de én akkor még nem tud­tam dönteni. Ez év áprilisában jutottam el a döntésig, és akkor jelentettem be dr. Szabó Géza fő­igazgatónak, hogy Pásztora jö­vök dolgozni.- Milyen feladatra kereste meg önt a pásztói kórházigazgató?- Dr. Boczek Tibor igazgató úr igazgatóhelyettest keresett, aki­ben maximálisan megbízhat, is­merve a tudását. Az igazgató úr­ral már korábban megismerked­tem, hiszen együtt dolgoztunk és dolgozunk jelenleg is a salgó­tarjáni kórház által vezetett irá­nyított betegellátási rendszer­ben. Ismerte a szakmai pályafu­tásomat, a finanszírozási-kódo­lási szakértői tevékenységemet, a menedzsmentben való jártas­ságomat. Konkrétan az ő helyet­tesének keresett szakembert, s így talált meg engem, én pedig szíves örömest igent mondtam áprilisban.- Mikor kezdett és hogyan fo­gadták Pásztón?- Május elsején kezdtem, mint kontroller-tanácsadó és jú­lius elsejével kerültem kineve­zésre, mint igazgatóhelyettes fő­orvos. A munkarendemben az igazgatóhelyettesi feladatok mel­lett szerdánként a belgyógyásza­ti szakrendelésen dolgozok és havonta három alkalommal ügyeletet is ellátok. Szeretnék bentmaradni a szakmában, hi­szen így jobb a rálátásom a dol­gokra. A fogadtatással kapcsolatban: én nagyon fontos dolognak tar­tom a kapcsolattartást, a kom­munikációt. A dolgozókkal so­kat vagyok együtt, szerintem nagyon rövid idő kellett ahhoz, hogy elfogadjanak, nem csak mint vezetőt, hanem mint kollé­Dr. Muhari Géza belgyógyászként kezdte pályáját, Pásztón kontroller- tanácsadó, majd igazgatóhelyettes lett gát is. Nem éreztem az átlagnál nagyobb bizalmatlanságot, csu­pán annyit, amennyi jár egy kí­vülről jött embernek, ez termé­szetes: Én saját magamat adom, igyekszem mindenkinek segíte­ni, de korrektül. Ahol probléma van, azt is feltárom. Úgy érzem sikerült korrekt kapcsolatokat kiépíteni, elfogadtak. Nem ér­zem, hogy ellenállás lenne, most, hogy az igazgató úr sza­badságát töltve távol van intéze­tünktől. Az együttműködési kézséget érzem.- Milyen benyomásai vannak?- Igazából az első tapasztala­tokon már túl is vagyok, és már a mélyebb benyomásokra is szert tettem három hónap alatt, amióta itt dolgozom. Az első be­nyomás nagyon pozitív volt, ki­emelkedően jó betegellátási kö­rülményeket tapasztaltam, jó a hotelfunkció, jó az ellátás, humá­nus és elkötelezett a szaksze­mélyzet, tisztaság van, megfele­lő az étkeztetés minősége. A má­sodik benyomás, hogy nyitottab- bak és fogadókészebbek a kollé­gák az átlagnál. A legnagyobb szabadságolások idejében a mi­nőségirányítási rendszerünk korszerűsítéséhez, a költségha­tékonyabb működéshez számos feladatot adok ki, és pozitívan állnak hozzá, ez azt bizonyítja, hogy a kollektíva kész a kórház megmaradásáért mindent meg­tenni. A harmadik benyomás az, hogy itt a kórházvezetés a rend­re, a rendezett viszonyokra tö­rekszik. Csapatmunka folyik. Sokkal hatékonyabban tudok így dolgozni, mert én egy akku­rátus, rendet szerető ember és „csapatjátékos” vagyok. Nem bántam meg, hogy idejöttem.- Milyen a magánélete?- Úgy gondolom, nagyon jó. Családommal, feleségemmel és három gyermekemmel jelenleg Balassagyarmaton élek. Taná­csomra Budapestről az én és a feleségem szülei is leköltöztek Balassagyarmatra, így jobban tudjuk gondjukat viselni, ha szükség van-lesz rá. Nem aka­runk eljönni onnan, hiszen a család mellett a barátaink is oda kötnek. Szabad időmben hobbim a sport, a balassagyar­mati öregfiúkcsapatban rúgom a labdát. Orvosi hivatásom mel­lett az egészségnevelés, az el­sődleges megelőzés oktatása a fő célom. Igyekszem példát mu­tatni, nincsenek káros szenve­délyeim, tömegsportrendezvé­nyeket szervezek, de oktatni, ta­nítani is nagyon szeretek, rend­szeresen tartok egészségneve­lő előadásokat laikusok és szakemberek számára is a me­gyében. Kutatási területem: Nógrád megye lakosságának egészségi állapota.- Milyen záró gondolattal kí­vánja befejezni bemutatkozását?- Köszönöm a lehetőséget. Be­fejezésként talán annyit, hogy optimista ember vagyok, hi­szem, hogy a Margit Kórháznak nem csak jelene, hanem jövője is van itt a megyében. Én min­den tőlem telhetőt megteszek a kórházunkért és azokért a be­teg emberekért, akik az egész­ségügyjelenlegi mostoha körül­ményei között is szeretnének emberhez méltó ellátást kapni a pásztói Margit Kórházban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents