Nógrád Megyei Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-22 / 195. szám
2007. AUGUSZTUS 22., SZERDA 3 NÓGRÁD MEGYE Egy közéleti ember halálára Ozsvár Istvánné sz. Jedlicska Mária (1935-2007) 1964-ben az egyik salgótarjáni szakközépiskolában - ahol mindketten tanítottunk - ismerkedtünk meg. Azonnal kialakult közöttünk a megmagyarázhatatlan kölcsönös szimpátia, amit aztán az évek, évtizedek barátsággá érleltek. Néhány hete szomorkás hangulatú és immár szimbolikus helyszínen, a városközponti régi temetőben beszélgettünk utoljára: Marika a négy éve elhunyt férje sírjára, én a szüléimére vittem virágot. Tudtam, hogy súlyos beteg, Ő is tisztában volt egészségi állapotával, de nem volt reményvesztett, bízott a további gyógykezelések jótékony hatásában... E két találkozás között 43 esztendő telt el, az Ő életének is a legtevékenyebb, legtermékenyebb szakasza. Hol közelről, hol távolabbról, de szinte folyamatosan figyelemmel kísértem munkáját, annál is inkább, mert mindig volt a közösség számára is hasznos hozadéka. Középiskolai tanári diplomával több intézményben is tanított hosszabb-rövidebb ideig, sok tanítványát ismertem, illetve ismerem, akikkel Ő szerettette meg az irodalmat, akiket olvasni, színházba járni szoktatott, akiknek rányitotta a szemét a kulturális értékekre. Emlékszem, amikor a Hazafias Népfrontnál dolgozott, kitalálta a „Kiáltás” című plakátújságot, ami igazán újdonságnak hatott akkoriban. Mozgósította a megye képzőművészeit, íróit, költőit, hogy e formában fejtsék ki aktuális gondolataikat. Valahol az archív gyűjtemények mélyén bizonyára megvannak még ezek a tacepaók, ily módon is őrizvén szellemi örökségét. Az utóbbi két évtizedben mint örökmozgó nyugdíjas, a civil mozgalom szorgos szószólója tette ismertté a nevét város- és me- gyeszerte. Férjével szorosan együttműködve szervezték meg a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletét, majd férje örökébe lépve e szervezet élén fejtett ki figyelemre és elismerésre méltó munkásságot. Az országos képviselet tanácsában és munkabizottságában ugyancsak eredményesen tevékenykedett, s tagja volt a megyei és városi idősügyi tanácsnak is, Meghatározó szerepet vállalt az idősek napja rendezvénysorozatának évenkénti megszervezésében, a nemzedékek kézfogásában, kezdeményezője volt a környező települések „Közösségi kincsek” elnevezésű megyeszékhelyi bemutatkozásának, közreműködött a nyugdíjasok életével, örömeivel, gondjaival foglalkozó kiadványok, újságoldalak írásában, szerkesztésében. Azonban mindenekelőtt pedagógus volt és maradt minden beosztásában, munkakörében, az önként, önzetlenül vállalt társadalmi megbízatások ellátása során is. Mély empátiával viszonyult az emberekhez, mindenkit meghallgatott, igyekezett megérteni és ha csak egy jó szóval is, de törekedett segíteni helyzetükön. Törékeny alkatú, csendes, halk szavú egyéniség volt, de megfontolt, érvelő véleményét, tanácsát mindig érdemes volt meghallgatni, megfontolni. Elkötelezett volt a baloldali értékrend iránt, de példaszerűen nyitottnak, toleránsnak bizonyult más politikai, világnézeti eszmékkel szemben is. Rajongásig szerette leányát és unokáit, s követendő magatartást tanúsított abban is, ahogyan férje első házasságából származó szintén leánygyermekhez és családjához viszonyult. A végső búcsú esetében megszokott fordulat - miszerint nagyon fog hiányozni a közéletből, mindennapjainkból - Ozsvár Istvánné esetében szó szerint értendő, mint ahogyan az sem közhely, hogy emlékét kegyelettel és szeretettel őrizzük, amíg tőlünk telik! Ma 16 órakor kísérjük utolsó útjára... Csongrády Béla Saxinger Donna lett a lőrinci szépségkirálynő Lőrinci/Salgótarján. Hagyomány, hogy a Heves megyei Lőrinciben a nyári rendezvények fénypontjaként megválasztják a kisváros szépségkirálynőjét is. Az elmúlt években nyílttá tették a népszerű rendezvényt, így nem csak a település, hanem a környék leg- szemrevalóbb leányzói is kifutóra léphetnek. Ennek köszönhetően vett részt a minapi versengésben a salgótarjáni Saxinger Donna is. A 19 éves tanuló a felkészülés során elmondta: barátnője egy teljes hétig unszolta, hogy vegyen részt a versenyen, ám ha már elszánta magát, szeretné is elnyerni a Nagy Pongrác hatvani mesterkovács által készített acélkoronát, valamint az ezzel járó háromnapos Bécs- Prága-Pozsony körutazást. Nos, magabiztossága megalapozottnak bizonyult, hiszen a Horváth Éva topmodellel, Jáksó László műsorvezetővel és Kótai Mihály profi ökölvívóval megerősített hüsztagú zsűri gyakorlatilag egyhangúlag őt találta a legérdemesebbnek a címre a tizennyolc induló leány közül. Helyi szépség ezúttaL nem állhatott a Dorinát találták a legszebb hölgynek. A zsűri nem sokáig vitázott a döntésen. képzeletbeli dobogóra, a két második és a harmadik udvarhölgy Herédről, illetve Ecsédről nevezett az eseményre. Érdekesség, hogy 2005-ben is salgótarjáni leány, CsurgaiÉva Viktória lett az első. Ő később bejutott a Nógrád szépe döntőjébe is. Sokszínű Szent István-nap Sz. A. ____________________ Sz ügy. Augusztus 20-án délután az államalapító tiszteletére rendezett ünnepség fogadással vette kezdetét, amelyet a község ön- kormányzata adott a meghívott vendégek tiszteletére. Ezt követően a volt vármegyeháza udvarán Markó Antal polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, köztük a környező községek polgármestereit, a testvéri Zsély település első emberét, Makó Gyulát, illetve Lombos István ország- gyűlési képviselőt, aki megosztotta ünnepi gondolatait a hallgatósággal. A kenyeret Blat- niczky Dániel evangélikus lelkész és Nagy Richárd katolikus plébános' szentelte meg. A jeles napon sor került a „Szügy községért” emlékplakettek átadására is. Idén Nagy Pál nyugalmazott címzetes iskola- igazgató, Marcinkó János nyugalmazott művelődésiház-igaz- gató és posztumusz Kárpáti László egykori sportvezető részesült az elismerésben. Az ünnepi műsorban a szügyi énekkar, a helyi irodalmi színpad közreműködött, Körmendi Johanna hegedült, a szügyi roma fiatalok is színpadra léptek, s még kutyás bemutató is színesítette a programot. Kiss Szilvia és társai operettdallamokkal arattak méltán nagy sikert. Három katlanban is rotyogott az étel: a helyi nyugdíjasklub főzött Tucsek Lászlóné vezetésével, a község horgászegyesülete Fazekas József irányításával készítette a finomságokat, Kukucska József vállalkozó pedig sportkedvelő barátait vendégelte meg. A falunap - melyen mintegy ezren vettek részt - tűzijátékkel és hajnalig tartó mulatsággal végződött. MIHALIK JULIA Szívünk csücske A példás, a hiányzó, a remélt összetartozásról szól minden ünnep. Összeszedjük szép emlékeinket, hozzárendeljük gondolatainkat, virágot viszünk és fejet hajtunk. Másnap, azaz ünnep múltán azonban visszalapozunk, visszatolatunk a kicsinyesség nyomvonalára, a sandaságfigyelőállásaira, a rosszindulat sínpárjaira. S itt is maradunk, míg el nem jön ismét egy ünnep, hogy újra elmondjuk amit hallani akarunk, s amire hamarosan úgyis fütyülünk. Tudván tudjuk, mire tanít a történelmünk, de nem sikerül - mert nem akarjuk - megfogadni a saját tanácsunkat. Elengedjük a fülünk mellett tulajdon jó szónkat. Összetartozás tantárgyból vagyunk talán a leggyengébbek, mert azt vesszük komolyan, hogy „minden ember egy külön világ”, „az a király, akinél a pénz van”, s elengedjük a ßlünk mellett a bölcsességet: egymás nélkül úgyis elveszünk. Neked rá, neki rám van szüksége. Mi nem boldogulhatunk nélkülük és nélkületek, s ti sem nélkülünk. Tudjuk a leckét, mégis elodázzuk, hogy aszerint is éljünk. Miért jó ez nekünk? Csak tragédia előszele képes belátásra bírni, kellő eréllyel hatni? Ugye nem? Minek az a sok külön-kü- lön sütögetett pecsenyécske? Nem lenne jobb egy országméretű, mindenki keze nyomát, odaadását magán viselő? Uram bocsá' összefogást példázó? Szent István utódai vagyunk. Kicsinyke, viseltes a trónunk, de tudom, hogy így, ahogy van legtöbbünknek mégis a szívünk csücske. Dacolva önmagunkkal, bukdácsolva az életiskolában összefogás tárgyból, azért mégis könnytől homályos szemmel énekeljük Himnuszunkat - a miénket. Testvérvárosról nevezték el az új házasságkötő termet Kerekes L. Pásztó. Ezúttal is színvonalas program várta a vendégeket Pásztón az augusztus 20-i rendezvényen. Az eseménysorozat szabadtéri szentmisével kezdődött a délelőtti órákban. Délután a könyvtár épületének tőszomszédságában került sor arra az ünnepségre, amelynek keretében felavatták a Ruffec-termet, amelyet Pásztó város francia testvérvárosáról neveztek el. Ez a terem a jövőben a házasságkötések helyszíne lesz. Az ünnepségen megjelentek a néhány napja Pásztón tartózkodó ruffed küldöttség tagjai élükön Bemard Charbonneau polgár- mesterrel, s Christian Lépine alpolgármesterrel, aki a francia-magyar testvérvárosi kapcsolatok bizottságának elnöke. Sisák Imre, Pásztó polgármestere avatóbeszédében előbb áttekintette Pásztó rövid történetét, Szent István király munkásságát, majd kiemelte, hogy Pásztó számára a 2007 esztendő kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen Luxemburgi Zsigmond magyar és cseh király 1407. április 26-án adott városi rangot Pásztó- nak. Másik fontos eseménynek nevezte, hogy az idei augusztus 20-i rendezvény keretében kerül sor a Ruffec-terem felavatására. A polgármester hosszabban szólt a két város kapcsolatáról, az együttműködés létrejöttéről, kifejtette, hogy hosszabb ideje építették ezt a kapcsolatot, melynek kezdete 1993-ban volt, amikor egy francia, ruffeci küldöttség érkezett Pásztora, és olyan várossal keresték a kapcsolatot, ahol a fiatalok francia nyelven is megértik egymást. Ez a kritérium a magyar francia két tannyelvű gimnáziumon keresztül teljesülhetett. A továbbiakban arról beszélt, hogy szinte minden évben történt valami a két város között, az első írásos megállapodás 1996 augusztusában köttetetett, amely dr. Dobrovóczki István akkori polgármester írt alá. A későbbiekben fontossá vált az iskolák közötti kapcsolatok további elmélyítése, a kulturális, civil és sportszervezetek kapcsolatainak kiépítése, gazdálkodó szervezetek közötti együttműködés kialakítása. 2005. augusztus 20-án került sor Pásztón a testvárosi szerződés aláírására. Bemard Charbonneau polgármesterrel. 2007. júliusában Ruffecben ismét megerősítették a testvérvári szerződést. Sisák Imre köszönetét mondott azoknak, akik ebben az együttműködésben aktívan részt vettek, majd felkérte Bemard Charbonneau polgármestert, hogy avassa fel a testvérvárosról elnevezett termet. Ezt követően a két város polgármestere pohárköszöntőt mondott. Az események a továbbiakban a romkertben folytatódtak, ahol Sisák Imre köszöntőjére került sor, majd a polgármester megszegte az új kenyeret. A rendezvényen kulturális programok szórakoztatták a jelenlévőket, ám az időjárás miatt néhány programot le kellett mondani. A tűzijátékot már nem zavarta a vihar. Sisák Imre és Bemard Charbonneau a teremavatás utáni pillanatokban
