Nógrád Megyei Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-16 / 191. szám
Ötödik alkalommal szervezte meg Szolnokon a nyugdíjasok nyári fesztiválját a vasutas nyugdíjasok közössége, augusztus elején. Az 50 hagyományőrző csoport között bemutatkozott a karancslapujtői Nyárutó nyugdíjasklub együttese is. Lapujtői lakodalmas Eredeti lapujtői lakodalmast mutattak be dallal, tánccal, ízes palóc szóval, sok-sok vidámsággal. A színpadon öltöztették a menyasszonyt, akit kikért a vőfély, itt búcsúzott a mennyasszony anyjától, öltözött át menyecskének. Itt lopták el párnáját is a legények, amivel a kocsmába vonultak és addig ittak a vőlegény kontójára, míg az ki nem váltotta azt. Nagy sikert arattak. „Nemsokára menyecske lesz ebből a lányból" - dalolta a lakodalmas nép 2007. AUGUSZTUS 16., CSÜTÖRTÖK Nógrádi bányászok Rimaszombaton és Füleken A bányászszakszervezet Nóg- rád megyei nyugdíjasbizottsága hosszú évek óta baráti kapcsolatot ápol a 160 tagot számláló füleki magyar ajkú nyugdíjasklubbal. Kölcsönösen ellátogatnak egymáshoz, kicserélik a munkájuk során szerzett tapasztalatokat, részt vesznek egymás • rendezvényein. Augusztus első felében a nógrádi bányász nyugdíjasok - a szakszervezet alapszervezeteinek elnökei, bizalmiak és családtagjaik - látogattak Szlovákiába. Útjuk a házigazdák kíséretében Rimaszombatra vezetett. Városnéző sétájuk során megtekintették a járási múzeumot. Az épület volt kaszárnya, leányiskola, majd 1910 óta múzeum, amelyben sokféle kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. Bemutatja a gömöri tájegység geológiai viszonyait, növény és állatvilágát, az ipar kialakulását, hatását az életmódra, a település fejlődésére. A főtér régészeti feltárása igen gazdag anyagot szolgáltatott ehhez. Őrzi a város szülötteinek emlékét és azokét is, akik itt fejtették ki tevékenységüket, vagy innen indultak önmaguknak és a városnak dicsőséget hozó útjukra, mint Blaha Lujza, a nemzet csalogánya, vagy Tompa Mihály, a költő. A múzeum kiállításnak is helyet ad. Komoly méltóságát derűsebbé teszi az a gyermekrajz-ki- állítás, amelyet Rimaszombaton és a környező településeken lezajlott rajzverseny legjobb munkáiból válogattak, s amelyek a roma létet, a roma életet mutatják be. Füleken a nemzeti műemléket képező várat látogatta meg a nógrádi csoport, ahol jelentős állagmegóvási munkálatok folynak. A 2001-től működő Magyar Közösségi Házban tájékoztatást kaptak arról a sokoldalú tevékenységről, amelyet a 26 civil közösség, hagyományőrző együttes végez a ház közreműködésével. Ők gyűjtötték össze a népművészeti alkotásokat, használati tárgyakat, eszközöket, dokumentumokat és fotókat, amelyek képet adnak a régi népéletről, a településen élt és ma élő magyarok életéről, lehetőségeiről. A látogatást felhasználták arra is a nógrádi nyugdíjasbizottság és a füleki nyugdíjasklub vezetői, hogy tanácskozzanak a soron következő találkozóról most már Nógrádban. Túra az egészségért, a barátságért Fazekas Melinda a Petőfi Természetjáró Egyesületről Szécsény, Balassagyarmat, Csesztve, a szlovákiai Szklabo- nya, Kékkő, Sztregova, Losonc, Fülek. Irodalmi barangolásra hívta tagjait és az érdeklődő „külsősöket” a Salgótarjáni Petőfi Természetjáró Egyesület. A túrát Fazekas Melinda, az egyesület vezetője szervezte, vezette.- Gyakoriak az ilyen túrák?- Mondhatom, hogy rendszeresek. Az éves programokban rögzítjük, hogy mikor hová megyünk, mi a célunk és gyalogolunk, vagy autóbuszon, vonaton tesszük meg az utat.- Hogyan lehet összefoglalni az egyesület célját?- Arra törekszünk, hogy ráébresszük az embereket a mozgás szükségességére, az egészséges életmódra, egészségünk, természeti környezetünk értékeire, megismerésére, megóvására. Célunk, hogy idősek és fiatalok elinduljanak, találkozzanak, ismerkedjenek, barátkozzanak, segítsék egymást. Programunkban erre lehetőségeket kínálunk nekik. Elsősorban Salgótarjánnal és környékével ismerkedünk, de vannak országjáró túráink is, többek között hagyományos túrák, amelyeket évek óta szervezünk. Ilyen márciusban a Petőfi-em- léktűra Salgó várához. Most harmadik alkalommal jártuk végig azt az utat, amelyet Kodály Zoltán megtett a Mátrában gyűjtőmunkája során. Több éve, hogy a környezetvédelmi világnap alkalmából a Pipis-hegyen, a víz világnapján pedig a Zagyva-forrásnál és környékén takarítunk, parlagfüvet irtunk. Első alkalommal még 8-10 zsák elszórt szemetet szedtünk össze, most talán egyet-kettőt. A nyári hónapokban olyan kirándulások szerepelnek programunkban, amelyek során útba ejtünk egy-egy termálvizes fürdőt és szervezünk színházlátogatásokat is. Résztvevői vagyunk országos találkozóknak, rendezvényeknek. Szeptemberben Dobogókőn emlékezünk a magyar természetjárók napjára.- Milyen tapasztalatokat adnak az ilyen barangolások?- Havonta legalább két-három túrát szervezünk, amelyeket nyilvánosan meghirdetünk, bárki jelentkezhet rá. Többségében azért nyugdíjasok jönnek. Van közöttünk 70 éves és egészen fiatal is. Évek óta sikeresek a jeles napokhoz kötődő rendezvényeink, mint például a karácsony a Karancson 200-300 résztvevővel és az újév-köszöntő Saigon. A mozgás, szervezetünk fokozatos igénybevétele az idős embert is egészségesebbé teszi, testi-lelki felüdülést nyújt. Hogy miért mondom ezt? A szív világnapja alkalmából évek óta gyalogtúrát szervezünk az ÁNTSZ-szel közösen. Megtesszük ezt most októberben is. A túra előtt vérnyomást mérünk és utána is. Az a tapasztalatunk, az idős és a fiatalabb résztvevők vérnyomása egyaránt alacsonyabb, közérzete jobb a túra végén.- Milyen jelentősebb kapcsolatai vannak az egyesületnek?- Működésünk során sok társadalmi, civil szervezettel alakítottunk ki. hasznos együttműködést. Elsősorban a hasonló közösségekkel, a természetjáró, természetvédő szervezetekkel szorosabb a kapcsolatunk, közös rendezvényeket is szervezünk, csatlakozunk egymás programjához. Együttműködünk a Nógrád Megyei Természetbarát Szövetséggel, a Nógrád Megyei Szabadidős Sport Szövetséggel. De jó a kapcsolatunk Salgótarjánban a Gagarin Általános Iskola természetvédő gyermekcsoportjával, hogy csak néhányat soroljak. Együttműködünk a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesülettel, a belszervi betegek egyesületével, az Egészséges Életmód klubbal is. Azt gondolom, kapcsolataink szélesítése, erősítése mindannyiunk javára válik. ■ -végéNagymamák és unokák Noé szőlőjében Még fiatal az idő, de már hétágra süt a nap. Az autóbuszon, amely Cered felé kanyarog velünk, 14 „főiskolás” nagymama és 17 unoka ül. Istenmezejére tartunk egy felhőtlen napra, játékra, erdei sétára, állatsimoga- tásra, egynapos önfeledt kikapcsolódásra. Nagy Ferencné, a Sréter Ferenc Népfőiskola Egyesület vezetője meséli:- A korábbi években hosz- szabb volt a nagymamák és az unokák együttléte. Pályázati pénzből egyhetes nagyitábort szerveztünk Salgótarjánban a strandon, de jártunk a Balatonnál is. Azokat a gyerekeket vittük elsősorban, akik egyébként otthon töltötték volna a nyarat. Most azonban nem nyertünk a pályázaton. Kerestünk tehát más megoldást, hogy ne múljon el fölöttünk nyomtalanul a nyár. A Heves megyei településen virágos udvarok és módos kőházak sora fogad. S természetesen vendéglátóink, a fiatal Barna házaspár Tünde, Norbert és egy csapat itt nyaraló budafoki gyerek. Invitálnak a település szélére Noé szőlőjébe. A meredek homokkőfalon sorakozó kitürem- lések egy kis fantáziával, szőlőtőkék sorát mutatják. Barna Norbert, a településen „élő” legendát is ismeri Noéról, a kőszívű gazdáról. Nem lágyult meg a szíve, amikor a fáradt, szomjas vándor vizet kért, kővé dermedt szőlőjével együtt. A házaspár Budapestről került Istenmezejére, munkát és letelepedési lehetőséget keresve. Pénzüket hitellel „szaporították” és a Váci Mihály út végén megvettek két telket. Sok-sok mun- kávalrendbe hozták és felállítottak rajta egy kicsinyke faházat. Ez volt a menedékük és ebben nőtt a remény is, hogy kemény munkával lehet még jobb. Ma már tágas, mutatós faház az otthonuk és egy másikban 30 kirándulót, nyaralót tudnak elhelyezni. Barna Norbert azt sem titkolja, még nem értek terveik végére, de elindultak.- Tavaly még nem sokan jöttek, de akik nálunk jártak, azok elviszik a hírünket. Májustól szeptemberig most már többen vagyunk. Iskolások jönnek elsősorban egy-egy napos kirándulásra, vagy esetleg többre is. Vannak olyanok is, akik újra visszajönnek. A környék szép, nem nehéz megszeretni - mondja. Tetszik a hely a nagymamáknak is. Nyerges Zoltánná Salgótarjánban él, unokái már felnőttek, messze szakadtak tőle. Lassan tíz éve, hogy megözvegyült. Nehezen viseli a magányt, két kézzel kapaszkodik az emberi közösségekbe.- Hét évet „végeztem” az idősek népfőiskoláján. Öt év után abbahagytam, de újra elkezdtem. A gyerekeket imádom, ezért is jöttem - magyarázza. Mellette választott unokája, Kazareczki Melitta. Csendesen beszélgetnek, ismerkednek egymással. Közben a tágas udvaron tréfás vetélkedő zajlik és akinek kedve tartja, találkozhat a szabadon bóklászó állatokkal, kecskékkel, bárányokkal. A bográcsban gulyás rotyog, majd túrós batyut kapnak hozzá az éhes vendégek. A Barna gyerekek hatan vannak és mindegyiknek megvan a maga dolga. A nagyobbak a tálalásnál szorgoskodnak, a kisebbek fát gyűjtöttek az erdőn az ebédfőzéshez. Még egy kis játék, röpke séta a közeli erdőben, s indulnak haza a nagymamák és az unokák, ló szívvel búcsúzunk a helytől, Szüretelők a „szőlőben” Barna Tündétől, aki az autóbuszig kísér bennünket. Hazafelé kanyarogva köszönettel gondolunk mindazokra, akik a szép napot ajándékozták: Eötvös Mi- hályra, Salgótarján alpolgármesterére, Czene Gyula, Dóra Ottó, Eisler Ferenc, Uramecz János ön- kormányzati képviselőkre, Bucsok Lajosra és Sisa Józsefre, a Volán vezetőire. ■ V. G.
