Nógrád Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-25 / 172. szám
4 2007. JÚLIUS 25., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Szépséges szenvedélyek: vadgazdálkodás és vadűzés Aki vadászatra adja a fejét, annak szívében-lelkében többféle érzés, tudás és akarat keveredik nemes szenvedéllyé. Legelőször ugye ott van a természet és a vad szeretete - de ez a szeretet is szerteágazó és egyénre szabott. Aztán maga a vadászat is sokszorosan összetett érzelemvilággal jár, hiszen a valóságos sportértékkel bíró erőpróbáktól a céllövészet gyakorlásáig, a nyomolvasás tudományától a gasztronómiáig annyi, de annyi minden belefér! Külön része a gyűjtögetés: egyrészt ugye ott vannak a trófeák, az őz- és a szarvasagancsok, a mufloncsigák, a vaddisznóagyarak, a ragadozókoponyák, a vadbőrök, a különféle madárpreparátumok... A fegyvergyűjtők különleges szenvedélyéről meg még csak szót sem ejtettünk, akárcsak a vadászíjászokról, a solymászokról... Aztán lehet kollekciót összeállítani vadászkönyvekből, késekből és tőrökből, töltényhüvelyekből, festményekből, fotókból - szinte bármiből. Faragó Zoltán Csengődi Ottó, a megyei vadászszövetség elnöke előbbiek mellett még arról is ismert, hogy ő az egyik legjobban öltözködő vadász - ez persze nem véletlen, hiszen a ruhakészítés a polgári hivatása, s országos hírnévre is szert tett mint vadászöltönyök és kiegészítők gyártója. Ugyanakkor a vadászat - meg a hozzá kapcsolható összes többi szenvedély - kitölti mindennapjait. Egy tavalyi súlyos autóbaleset óta, még mindig lábadozva, fakéregszobrok készítésével tölti idejét trófeákkal és a vadászattörténeti emlékekkel teli szobájában, Somoskőújfaluban. Elkötelezettséget érez az iránt is, hogy az ilyen jellegű tárgyakat - nem csak a sajátját - megóvja.- A trófea elsősorban a vad el- ejtője számára jelent értéket, meg az a rengeteg különféle használati és dísztárgy, felszerelés és eszköz is, amit egy vadászélet során összegyűjt az ember - mondja. - Az örökösök aztán rendszerint nem becsülik ezeket. Azért jutottam arra az elhatározásra, hogy össze kellene gyűjteni a hagyatékokat és ösz- szeállítani belőlük egy megyei vadászattörténeti múzeumot. Alkalmas helyet azért csak találhatnánk neki... Tavaly már a vadásznap kapcsán tárgyaltunk arról, hogy az alsótoldi iskola üresen maradt épülete kiváló lenne egy ilyen gyűjtemény elhelyezésére. A működtetés költsége azonban túl nagy terhet jelentene, egy múzeum aligha hozna annyi pénzt, mint ameny- nyi a fenntartására kell.- A Nógrádi Vadász című lapban közzé is tett egy felhívást, hogy kiállítás rendezésére ilyen tárgyakat keres.- Két felajánlás érkezett, egy Bátonyterenyéről és egy Diósjenőről. Első lépésként a salgóbányai Erdészházban a saját gyűjteményem egy részét állítottam ki. Trófeák, régi vadászeszközök, túrafelszerelések láthatók ott most. Néhány fakéregből és -gombából, gyökérdarabokból és termésekből készített alkotásom is megtekinthető. Ezeket öt évvel ezelőtt kezdtem készíteni, meg gyűjtögetni hozzájuk az alapanyagokat. A baleset óta, a kényszerű szobafogság miatt, különösen sokat foglalkozom ezekkel a dísztárgyakkal. Csengődi Ottó beszélgetésünk végén megajándékoz néhány általa készített, Igen szép fakéreg dísztárggyal.- A kérget a Somoskőújfalui öreg szomorúfűzből hozták nekem a gyerekek - mondja. - Az önkormányzatnak is készítek néhány dísztárgyat, hogy ilyen formában is megmaradjon a fa emléke... Csapatépítő óvodaszépítés DiÓSjenŐ. Önkéntes munkával, csapatépítő tréning keretében segítettek a helyi óvodának az egyik mobilszolgáltató cég dolgozói. Harminc informatikus kifestette a csoporttermeket, a falakra mesefigurákat rajzoltak, lefestették a radiátorokat és az udvaron is felújították a fa- és fémjátékokat. A munkákhoz szükséges anyagokat is a vállalat biztosította. TÁJÉKOZTATÓ gépjárművel rendelkezők részére 2007. évtől a személygépjárművek, motorkerékpárok adóztatásának mértéke nem a gépjármű súlya, hanem teljesítménye és kora alapján történik. Nem kaptak új adókivetésről szóló határozatot 2007. évre azok az adóalanyok, akiknek a járműnyilvántartásban nem szerepel a személygépkocsi, motorkerékpár teljesítmény (KW) adata. Részükre utólag küldjük ki a határozatokat a járműnyilvántartás adatközlését követően. Fizetési kötelezettségüket mindaddig a korábbi adókivetés szerint kell teljesíteniük. Tájékoztatjuk továbbá a Tisztelt Adózókat, hogy amennyiben az adóalany adótartozása az egy évi adótételt meghaladja, és a közúti közlekedési nyil- vántartásban újabb adóalanyt a közlekedési igazgatási hatóság nem tüntetett fel, az adóhatóság kezdeményezheti a gépjárműnek a forgalomból való kivonását. Kérjük, hogy amennyiben tartozása van, keresse fel az Adóhatósági Irodát és rendezze azt, a forgalomból való kivonás elkerülése érdekében. Minden gépjármű-tulajdonost érintő tudnivaló továbbá, hogy a gépjármű tulajdonjogában bekövetkezett változást, eladást az adás-vételi szerződéssel az Eladónak be kell jelenteni 15 napon belül, vagy legalább a tulajdon- átszállás évének végéig az Okmányirodánál. A bejelentés alapján a bejelentést követő évtől az Eladó adófizetési kötelezettsége megszűnik, függetlenül attól, hogy az új tulajdonos átírási kötelezettségének eleget tett-e. A Vevőnek a bejelentési kötelezettséget a vételtől számított 15 napon belül kell teljesíteni az Okmányirodához. E határidő elmulasztása a Vevő számára hátrányos következményekkel jár. Az Adóhatósági Iroda ügyfélfogadási rendje: Hétfő: 8.00-12.00 Kedd: Szerda: 8.0042.00 és 13.00-16.00 Csütörtök: - Péntek: 8.00-12.00 Önkormányzati Adóhatóság Salgótarján Hirdetmény Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlésének döntése alapján Salgótarján egyes részein megkezdődik a Településrendezési Terv módosítása. A tervmódosítással érintett területek lehatárolásáról, valamint a tervmódosítás céljáról szóló összefoglaló a Polgármesteri Hivatalban közszemlére kifüggesztésre került, amelyre 2007. augusztus 17-ig észrevételt lehet tenni. Kérdéseiket, észrevételeiket a városi főépítészhez juttassák el. Zarándokok visszaemlékezése - A Szent Jakab út (III.) Zarándokutunk 14. napján elértük a 400 kilométert, ezzel megtettük a táv felét! Egy kis pihenővel megünnepeltük. Az utóbbi napon már alig éreztük, hogy fáj a lábunk, a lábfejünk teljesen elzsibbadt, érzéketlen lett, emiatt gyorsan tudtunk pihenők nélkül haladni. Ismét esős lett az idő, de már nem érdekelt, örültünk, hogy tudunk haladni, és néha az út már erdőbe is bevitt. A következő szálláson végre találkoztunk magyarokkal, három székesfehérvári nyugdíjas nő, akik Logronoból indultak majdnem akkor, amikor mi St. Jeanban voltunk. Este mosogattunk, ezt a nem kimondottan nagy férfias hőstettet csak nagy nehezen tudtuk kiharcolni. Egy nagyon jó szertartásos vacsora után, ami egy lecsóféle levesből állt (igen finom, már várom, hogy csináljunk itthon is), a zarándokok mosogatnak el. Ami egy nagyon szórakoztató és hihetetlen hangulatos „szertartás”. Számolásom szerint kilenc nemzet képviselői, elsősorban férfiak, olyan tevékenységet próbálnak magas fokon művek ni, amihez nem értenek, ebből rengeteg humoros és félreértésekkel teli esemény származik. Petrának és nekem is sikerült - szó szerint - beküzdenünk magunkat. Ismét egy virtuális közösség, a cél a holnapi és holnaputáni zarándokoknak a tisztaságot és rendet megteremteni. Sőt az adományaink a holnapi zarándokvacsorára fordítódnak. Kezd sok minden vüágos lenni, hogyan lehet egy WC és zuhanyzó reggel is olyan tiszta, mint amikor beértünk. Sokszor száznál is több emberre jut két-három WC, mosdó, zuhanyzó, mindenki érzi nemcsak maga előtt, hanem maga után is ki kell tisztítani a helyiséget. Ez számunkra első perctől kezdve természetes volt, nem is foglalkoztunk vele, de mindenki betartja - talán ezért vagyunk zarándokok és nem turisták? Itt gondolkodtunk el azon is, az úton nem láttam még egy papír zsebkendőt sem eldobva. Milyen jó lenne, ha itthon is működne az a szemlélet, ahogy megkaptad, úgy add át! A kellemes reggeli és még kellemesebb búcsúzkodás után „... nagyon gyorsan mentünk, meg sem álltunk, csak egyszer vizet venni egy nagyon kedves idős hölgynél. A szálláson japánok kedvencei lettünk a szumó sport iránti szeretetünk miatt. ...” Mára napi út mellett van kedvünk a városokban hosszabb sétákat tenni, élvezetes zsák nélkül nézelődni, bemenni egy templomba, esetleg élelmiszert vásárolni, a lábunk hihetetlen módon teljesen fájdalommentes. A következő napra egy rövidebb, 24 km-es távot terveztünk, mert szerettük volna megnézni Leont, Kasztí- lia és Leon tartomány székhelyét Korán, fél 11-re be is értünk, a szállás elfoglalása után véletlenül ismét összefutottunk a grillpartis dán fiúval, leültünk sörözni és egy jót beszélgetni vele. Délután városnézés. Hátizsák nélkül, felszabadultan, élvezettel sétáltunk a városban, ekkor vettük észre, mennyire begyorsultunk, úgy mentünk sokszor a látnivalók mellett el, hogy vissza kellett mennünk, mert megállás nélküli menet közben semmit nem láttunk. Felszabadultan élveztük az ódon belváros hangulatát, a napsütést, az emberek kedvességét, zarándoktársaink harsány üdvözletét. Hatalmas feltöltődést jelentett a további napokra. Reggel kedvesen egy egyszerű reggeli kíséretében elbúcsúztattak, vidáman indultunk tovább. A zsákunk is kezdett egyre könnyebb lenni. Az út nagyon szeles volt, be volt borulva, de szerencsénkre nem esett, „... végre szendán mentünk nagyon jó tempóban, meg sem álltunk pihenni, csak egy tótnál ittunk egyszer. ...” (A szenda egy olyan, kimondottan zarándokok számára kiépített földút, amit kövekkel és kavicsokkal szórtak le, sajnos, nagyon vakító és sokszor kényelmetlen a kő, ha megszokja az ember, jól lehet haladni rajta.) Gyorsan teljesítettük a 36 kilométeres távot. „... végül beértünk a szállásra hatan voltunk, még rajtunk kívül három magyar nő és egy spanyol, a szállás negyven fős volt, úgyhogy nem szorongtunk....” Másnap ismét esős, borús napra ébredtünk, de a táj és környezet gyönyörű volt, ez felvidított minket. Az egyik kisvárosban egy helyi idős bácsi megállított, megköszönte a zarándoklatunkat és nagyon jó kívánságokkal küldött utunkra. Teljesen meghatódtunk és dupla erővel és hittel tudtuk folytatni az utunkat Ezek a pillanatok a legszebbek a Caminón, ilyenkor tudja a zarándok, érdemes végigmenni. Útba esett Astorga, egy csodálatos szép kisváros, annyira szép volt, hogy „turista” módra habzsoltuk a látnivalók adta élményeket. Szerettünk volna maradni, tiszta, rendezett, hangulatos város, de sajnos, menni kell. Fájó szívvel hagytuk magunk mögött, de még hátra volt a mai napból 10 küométer. Érezzük, hogy közeledünk célunkhoz, egyre jobban bírjuk, elkeseredettségnek nyoma sincs, a lábunk fitt. Egyedül a ködös, felhős és viharos szél nehezíti utunkat Aceboban egy nagyon kellemes egyházi szállásra kerültünk, ahol egész nap szól a halk klasszikus és egyházi zene, ami nagyon nyugtató hatású, indulás előtt fejedelmi reggelit kaptunk felvágottal, gyümölccsel. Az idő kezd kiderülni. A mai útón ismét 1500 méter tengerszint fölé fogunk menni. Már nagyon várjuk, szeretjük a magas hegyeket. Közben azon gondolkodunk, amikor nehezebb terepre érünk, nagyon kevesen vagyunk, a sík terepen sokszor száz főt előzünk egy nap. Egy rutinos belga zarándok ismerősünk elmesélte, hogy reggel sokan buszra szálltak, mások meg a hegyeket kikerülő főút mellett mennek. Nem lehet rájuk neheztelni, mivel a Caminót belülről mindenkinek magának kell megélnie. Élvezzük, nagyon sok középkori településen haladat az út, a táj csodálatos. Választási lehetőségünk volt az úton, szerencsésen sikerült a szebb, bár kicsit hosszabb és nehezebb úton szőlőskertek között mennünk. A nap jutalma egy kétszemélyes cellaszoba és egy kis napsütés. Ismét városnézésre indultunk Cacabelosba. Egész másképpen nézett ki, mint amikor hátizsákkal átmentünk rajta. Egy csodálatos, hangulatos és tiszta város. Szerintem nágyon sok település vezetője tanulhatna ezektől az egyszerű észak-spanyol településektől. Ismét találkoztunk a dán barátunkkal, már éreztük, utoljára, ezért készítettünk néhány fotót és elköszöntünk egymástól. Fontos volt a nyugodt alvás, mert a következő napon nagyon komoly emelkedőkkel tarkított utat kell teljesítenünk. A cél La Faba, ismét esik, ködös, de szerencsére az úton nincs senki, így tudjuk a saját tempónkat menni. Petrának átázott a bakancsa, még így is nagy tempót mentünk, jutalmul sütöttünk hagymás tojást, a csodájára jártak a többiek, teljesen megtöltötte a termet az illata. Szertartásos vacsora
