Nógrád Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-19 / 167. szám
4 NÓGRÁD MEGYE 2007. JÚLIUS 19.,'CSÜTÖRTÖK pedig egy fehér papíron egy 24 -es beosztású óralap van. Ahogy leng az inga, a papír úgy forog alatta, és mutatja az idő múlását. Majd továbbmentünk a Rodin-múzeum- ba, ahol a halhatatlan mester csodálatos alkotásait tekinthettük meg. Következett még a Diadalív és egy kis séta a világ leghíresebb sugárútján: a Champs-Élysées-n, ahol mindig nagy a tömeg. A Notre-Dame volt a látogatás utolsó célpontja, ahol egy vasárnapi mise részletét is meghallgathattuk. Aki még nem járt Párizsban, de szándékában áll ellátogatni, ajánlom, hogy vásároljon Párizs kártyát, amivel szinte minden nevezetességet meg lehet nézni sorbaállás nélkül. 30 euróba kerül. Most szeretnék köszönetét mondani mindenekelőtt a Torockó Egyesületnek és annak vezetőjének, Kovács Zoltánnak, aki az utat megszervezte. Németh Béla kollégámnak, aki az utasokat összeverbuválta és a szervezésben is sokat segített. Köszönet illeti Győrből az autóbuszvezetőket, akik hihetetlen profizmussal vezettek végig ezen a nagyon hosszú úton, és minden kívánságunkat teljesítették. A nevük: Kovács László, Tóth Balázs és Függ József. Szeretnék még a következő utak valamelyikén is az utasotok lenni, mert biztonságban éreztem magam. Minden jót nektek! Végül, de nem utolsósorban köszönjük az idegenvezetőnknek: Bodrogi Beátának, aki a gazdag programot összeállította, és Párizs kanyargós utcáin soha nem tévedt el. Igyekezett a legteljesebb tájékoztatást adni mindenről. Nyári időben Párizsban mindig rengeteg a turista. Legfőképpen japánok, akik minduntalan kattog- tatják a masináikat, mindenhol ott vannak, mindent látni akarnak. Sok indiai is van, és természetesen a rengeteg vendégmunkás. Ezt a sokszínűséget látva talán Rousseau-nak igaza volt, aki azt mondta: „A szabadság, egyenlőség, testvériség együtt alkalmazott elve előbbre viszi az emberiséget.” Én először jártam Európa ezen részén, de biztosan nem utoljára. Ha az írás címében beköszöntem, akkor most -elköszönök: Au revoire, Paris! A cikket jegyezte: Budavári Lászlóné, a kisterenyei Kossuth Lajos Általános Iskola tanára Bon jour Paris! A címből, gondolom, mindjárt kiderül a kedves olvasó számára, hogy hol jártam az elmúlt hat napban. Igen, a fények városában, Napóleon városában, Mona Lisa városában és az „Öreg Hölgy” városában. Emez utóbbi nem más, mint az Eiffel-torony, ahogy a párizsiak kedvesen becézik a város legfőbb látványosságát Kezdjük az elején. Kisterenyéről és Salgótarjánból verbuválódott a csoport. Bár az elején nem jól indult, mert szerelni kellett a buszt, de Győrig eljutottunk, ahol aztán kaptunk másikat Innen aztán már nem volt semmi probléma. Az első éjszakát Strasbourgban töltöttük Formule 1 típusú szállodában, amely olcsósága mellett is nagyon kényelmes és tiszta volt. Innen kora reggel indultunk tovább, hiszen kb. 400 km várt még ránk Párizsig. Annyi mindent láttunk a francia fővárosban, hogy így utólag visszagondolva, nem is tudom hogyan tudtuk mindezt fizikailag kibírni, hiszen kora reggeltől késő estig úton voltunk, hogy mindent meg tudjunk nézni. A legelső kötelező program természetesen az Eiffel-torony volt, amely hírének megfelelő látványosság, akár messziről, akár alulról bámulva. Mire hosszas huzavona után - mert miért ne az orrunk előtt romlott volna el a lift - végre feljutottunk. A város térképként hevert a lábunk előtt. Minden látványosság beszámozva volt az előttünk levő tájékoztatón, így nem volt nehéz azonosítani a nevezetességeket. A program következő része kissé didergősre sikeredett, de megérte!!! Ugyanis hajó- káztunk a Szajnán. Elmentünk az Alma híd alatt is, ahol Diana hercegnő 10 éve meghalt. A híd bejáratánál egy hatalmas aranyozott láng alakú szobor őrzi emlékét. Amikor 10 órakor megérkeztünk újra a toronyhoz, az már kivilágítva és villogva köszöntötte a megfáradt utazókat. Másnap aztán irány a Loire völgye. A XV. századtól a XVm. századig ez a vidék volt a francia nemesség játszótere, akik a nemzet gazdagságát kiaknázva fényűző kastélyokat húztak fel, amelyek egy darabig védelmi célokat szolgáltak, majd később hóbortos kéjlakokká váltak. Az első egy csokigyáros család tulajdonában lévő kastély volt: Chenonceau. Nem túl nagy, de annál pazarabb berendezésű. Gyönyörű kertjeivel és a termekben kiállított berendezéssel és virágkompozícióival lenyűgözött mindenkit Chambord kastélya viszont méreteivel tett ránk nagy hatást A palota építésében Leonardo da Vinci is részt vett. A közelben is van eltemetve. Belül a híres kettős spirál lépcső fogad, melyen a*király szeretői le-föl közlekedtek, anélkül, hogy tudtak volna egymásról. Jött a csúcs: Versailles. Mai szemmel és ízléssel talán túl díszes, de mindenesetre lenyűgöző. Csak az a rengeteg turista ne lett volna! Megnéztük Magyarország halálos ítéletének helyszínét is: Kis Trianont Kora este vízizenével és a szökőkutak pompájával szórakoztatták a látogatókat A csodálatosan gondozott virágoskertek valóban olyan szépek, mint a prospektusok képein. XIV. Lajos, a Napkirály aztán igazán tudta, mi a fényűzés. Louvre. Csak nagyvonalakban lehetett végigszaladni rajta, mert hihetetlenül gazdag gyűjteményére több napra lett volna szükség. A Mona Lisánál természetesen óriási volt a tömeg, bár maga a kép kisebb, mint gondoltam. A másik híresség a Milói Vénusz, ami szintén sok látogatót vonzott. Este várt minket a Monmartre, ami igazi nemzetközi művésznegyed. Kávézók, apró kifőzdék, utcai árusok, festők kínálják portékáikat. Természetesen itt található a valódi Moulin Rouge, ami a világ egyik leghíresebb mulatója. Mindezek fölé emelkedik a Sacré Coeur, vagyis a Jézus Szíve-templom, ami a babona szerint az idő múlásával mindig fehérebb lesz. Az épület kívül-belül is gyönyörű. Előtte énekesek szórakoztatják a lépcsőn ülő fiatalokat, miközben a lábuk előtt hever a város. Az utolsó nap programja volt a leggazdagabb, de a legfárasztóbb is. Kezdtük a Musée de’Orsay-ban, ahol Manet, Van Gogh, Gaugain, Cézanne és Picasso művei vannak kiállítva. Az invalidusok dómjában van eltemetve Bonaparte Napóleon egy hatalmas vörös márványból készült koporsóban. A panteonban a franciák a nemzet nagyjainak állítottak örök emléket. írók, költők, politikusok, gondolkodók alusszák itt örök álmukat Érdekességként még megnéztük a Foucanet ingát, amivel a nagy francia fizikus bebizonyította, hogy a Föld forog a saját tengelye körül. A kupola tetejéről egy hatalmas gömböt lógatott le, alája Pf-?® A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Szatmárban is beszámoltak róla Felejthetetlen napok a magyarországi Mátramindszenten Emlékezetes napokat töltöttek június végén a Mátrában a X. Mindszenti Napokon részt vevő érmindszenti (adyfalvi) küldöttség tagjai. Mátramindszenten megnyílt Buú József kiállítása is. A Buú és Muzsii.iy család a ..Muzsik.il az erdő" rendezvényen Mátrarnindszentre. a Salgótarján közelében található kis településre utazva az érmindszentiek megálltak Debrecenben, majd a hortobágyi kilenc- lyukú hídnál, és időt szakítottak arra is. hogy megtekintsék Eger várát Alföldiekként nem kis élményt jelentettek számukra az Eger után kővetkező szerpentinek, a hegyvidék különleges nyugalmat és csendet sugárzó tájai. Az egri római katolikus templom nemrég restaurált európai hírű oltárához hasonlót sem láttak eddig. A Kárpát-medence ..mindszent ” elő- vagy utónevü településeinek idei mát ramindszen ti kulturális és sporttalálkozója pedig igazi kikapcsolódást, teltöltödést jelentett számukra. A közel ezer lakosú település oly családias szeretettel, oly gazdag és változatos programmal fogadta a hozzájuk érkező vendégeket, amilyennel egymás iránti közömbösségünk jellemezte rohanó világunk- • ban ritkán találkozni. Csikós-. Íjász és motoros show. a vi- dék hagyományőrző népi együtteseinek seregszemléje, a Mikroszkóp Színpad művészeinek és Magyarország jeles táncdalénekeseinek (köztük Zoltán Erikának) szereplése tette vonzóvá a három nap műsorát melynek egyik fénypontja közé tartozott a találkozó idejére időzített országos Mátrai Művészeti Napok „Muzsikál az erdő" rendezvényének ünnepi megnyitója. Eszmecsere Ilyen hangulatban és körülmények között oldott és eredményeseszmecserét folytathat lak a Kárpát-medence három országából (Magyarországból. Romániából és Szlovákiából) Mátrarnindszentre látogatott településvezetők, és nem meglepő. hogy a tíz település mindegyike (Romániát Énnindszent mellett Osikmindszent képviselte) az évenkénti találkozó^ folytatása mellett döntött Mindenkinek volt ugyanis meg- és télmutatni valója. Csík- raindsent például nemrég elkészült multifunkcionális sporttermének fényképbemutatójával aratott sikert. Nagy érdeklődés kísérte az érmindszenti Ady-emlékház vezetőjének. Szilágyi Enikőnek és iskoláskorú lányának. Henriettának szereplését is. Az érmel- léki Ady-kultusz ismertetéséhez Ady és a szülőföld címmel színes irodalmi műsor társult. Nagyjaikkal hozakodtok elő a vendégek. Így Ady Endre mellett szó esett a Csehimind szenten születeti Mindszenty Józsei bíborosról. Nagy sikert aratott ugyanakkor a Balaton vidéki Mindszentkálla eddig ismeretlen borvidékének kóstolóval egybekötött bemutatója is. Érdemes volt tehát szám ha venni és népszerűsíteni a Mindszent nevet viselő kisebb és nagyobb települések szellemi és egyéb értékeit. Bmj József kiállítása A művelődési programok közül általános érdeklődés kísérte a szatmári Buú József fafaragó kiállítását. A tavalyi Ady megemlékezés, a XVII. Ér- mindszenti zarándoklat rendezvényeinek vendégeiként ismerkedtek meg a mátramindszenti vezetők a szaünári alkotóval, hívtak meg idei rendezvényükre. A Muzsnay Árpád által megnyitott tárlatot oly siker koronázta, hogy Buú Józsefet már a Mindszenti Napok első napján szinte kézből kézbe adták: Mindszent. ' Csehlmind- szent. Mindszentkálla es Salgótarján „vándorkiállítás” rendezésére invitálta az alkotót. Szatmár megyeiek a X. Mindszenti Napokon fj.». ».«, Minden jó ha a vége jó...? Július 10-én elindultunk 32 gyerekkel, hogy körbebiciklizzük a Balatont és közben kisvárosunkat - Észak csillagát - megismertessük az ottani emberekkel. Küldetésünk és túránk hangulatos és sikeres volt. Élményekkel telve július 16-án 15.25-kor felszálltunk a Siófokról hazafelé tartó vonatra. Bárcsak a vonatozás helyett is a kerekezést választottuk volna! Az utazás a 38 fok ellenére jól telt, egészen a Keleti pályaudvarig, ahol a 8 perces várakozási idő helyett - műszaki hiba miatt - két órát kellett az addig már kellőképpen átforrósodott kocsiban tölteni. Leszállni nem mertünk, mivel a továbbindulásról semmilyen pontos információt nem kaptunk. Nem is kaphattunk, mert a MÁV dolgozói is tanácstalanok voltak kérdéseink hallatán. (Ezúton szeretnénk megköszönni a mozdonyvezető segítségét, aki nagyon készséges-volt.) Két óra múlva üdvrivalgások közepette végre kigördültünk a Keletiből. , Gondoltuk, túl vagyunk a nehezén, de nem... 18.58 helyett 21.25-re értünk Hatvanba, ami a körülményekre való tekintettel természetesen érthető volt. De ami nem volt érthető az a salgótarjáni csatlakozás volt, aminek már sajnos csak a peronról integethettünk. A műszaki hiba ellenére a vonat nem várta meg a Balatonról érkezőt és öt perccel korábban elment, állítólag azért, nehogy késsen. Tudomásunk szerint ez a vonat Zagyvaszántón 8 percet állt, mégsem késett. A következő vonat 22.10-kor indult volna, ha nem várta volna meg az összes csatlakozást. így 1,5 órát kellett a hatvani vonaton töltenünk az éhes, szomjas, fáradt gyerekekkel. A MÁV dolgozói ismét ötösre vizsgáztak, de sajnos érdemi információkkal ők sem tudtak szolgálni, mivel „fent- ről” őket sem tájékoztatták. Végül - tűrőképességünket maximálisan próbára téve - 20.45 helyett 0.30-kor érkeztünk Salgótarjánba, így a 7 napos túra 8 napos lett. A 9 órás vonatút nagyobb fizikai és mentális próba volt, mint a 250 km-t lekerekezni. Utasként nem biztos, hogy „hív a vasút vár a MÁV”?! ■ A már kipihent kísérők Szerkesztőségünkbe eljuttatta Kiss Szilveszter előfizetőnk Mátramindszentről
