Nógrád Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-14 / 163. szám
4 2007. JÚLIUS 14., SZOMBAT KULTÚRA Ráday Pál könyvtára Újabb értékek kevesebb oldalon Az egyre szaporodó újságíró-iskolák, médiakurzusok, kommunikációs tanfolyamok hallgatói a sajtótör ténet során szükségszerűen találkoznak Ráday Pál nevével, hiszen az általa szerkesztett és először 1705-ben megjelentetett latin nyelvű „Mercurius Hungaricus” a magyar hírlapírás úttörőjének számít. Az újság elsősorban a külföldet igyekezett tájékoztatni a Rákóczi- szabadságharc eseményeiről. Az 1677-től 1733-ig élt Ráday Pál európai műveltséget, katonai és joggyakorlatot szerzett államférfiként a legbizalmasabb embere, feltétlen híve volt a nagy fejedelemnek. Később mint a magyarországi református egyház főgondnoka, mint a „korszak legnagyobb református imádkozója”, a „Lelki Hódulás” című imakönyv szerzője ugyancsak ismertté tette a nevét. Sokat tett az ellenreformáció által támadott református gyülekezetek, iskolák megmentése és fenntartása érdekében. Megalapítója volt a - Gedeon fia által Ráday Pál és a Rákócziszabadságharc Szerkesztette: Ráday-Pesthy Pál Frigyes Könyv a 2003-as péceli Ráday-konferenciáról Ráday Pál Mányoki Adám festményén majdan a péceli kastélyban híressé bővített - Ráday-könyvtárnak. Erről a könyvtárról - Ráday Pál születésének 330. évfordulója alkalmából - tartott előadást a salgótarjáni múzeumbaráti kör június végi összejövetelén fíódi Györgyné dr, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója. Mondandójában kiemelte a család nógrádi vonatkozásait. Szólt az apáról, Ráday II. Gáspár megyei szolga- és táblabíróról, a ludányi birtokról, megemlítette Ráday Pálnak az 1705-ös szécsényi országgyűlés előkészítésében betöltött szerepét, s azt is elmondta, Ráday Pál születési helyeként csak valószínűsíthető Losonc, viszont a végső nyughelye ott van a református temetőben, sírkövén Kármán lózsef lelkész versével. A péceli könyvtárral kapcsolatban az előadó nemeseik a könyvek típusait, küllemét, beszerzési módját, nyilvántartását mutatta be, hanem a könyvtár berendezését is. Elmondta, hogy az értékes kötetekre I. Gedeon halála után szomorú sors várt, az utódok sokat elherdáltak közülük. A megőrzött példányok viszont ma is megtalálhatók Budapesten a Ráday utcai református gyűjteményben.- csébé 2007-ben az ötvenhármadig!) évfolyamában jár Nógrád irodalmi, művészeti és közéleti folyóirata, a Palócföld. Tekintélyes élettartam ez, különösen, ha egy kulturálisan nem túl magasan jegyzett, alkalmasint lenézett megye produkálja ezt a szellemi teljesítményt. Az idei harmadik szám azonban már prolongálja az előzőnél érzékelt terjedelemcsökkenést. A mennyiségi mutatóknál persze fontosabb a tartalom, az olvasó - így a recenzens - részéről csak az minősíthető, ami végül is megjelent. A pénzügyi megszorítások miatt kimaradt kéziratokért legfeljebb sajnálkozhat... A címlapról Szabó Tamás szobrászművész alkotásának részlete köszön vissza. A remekbe sikerült kompozíció - amelyet tavaly szeptemberben állítottak fel a salgótarjáni Pécskő utca elején - méltó emléket állít a harminc éve elhunyt legendás festőművésznek, Balázs Jánosnak, aki költőként is maradandót alkotott. Ezért került kézirattöredéke a hátsó borítóra, ahonnan visszalapozva az utóbbi számok újdonságában a „Palócvidék eseménynaptárá”-ban böngészhet az érdeklődő. A településnevek után ezúttal a március-áprilisi főbb történések - megemlékezések, előadások, kiállítások, könyvbemutatók stb. - sorjáznak, fontos adalékként a jelenkor jellemzéséhez és felbecsülhetetlen értékként a majdani helytörténészek, kutatók számára. Az első esemény március 15-höz és két képzőművész - Földi Péter, a Somoskőújfaluban élő festő és a balassagyarmati Csemniczky Zoltán szobrász - kitüntetéséhez kötődik. Előbbi Kossuth-díjat kapott, utóbbi Munkácsy-díjban részesült a nemzeti ünnepen. Mint a lapszám illusztratív képei sorából (is) kiderül, Földi Péter „Disznó a mázsán” című festménye a megyeszékhely önkormányzatának nagydíját érdemelte ki a Nógrádi Történeti Múzeumban rendezett, jelenleg is látható 29. salgótarjáni tavaszi tárlaton. Csemniczky Zoltánnak szintén jó éve van, hiszen januárban feliratkozhatott a Madách-díjasok közé. Ebből az alkalomból beszélgetett vele Szabó Andrea, mint ahogyan a másik két újdonsült díjazottal - Beire Kálmán szegedi Madách-kutatóval és Bakos Ferenc szécsényi grafikusművésszel - Árpás Károly és Szenográdi Ferenc. A nemrégiben eltávozott Lázár Ervin író, az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb mesemondója alakját idézi meg sajátosan egyéni hangvételben pályatársa, Marajkó László. A cikk után elhelyezett fotók (Gyetvainé Szorcsik Angéla és Jakubovics Judit felvételei) a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban tartott emléknapon készültek, ahol Lázár Zsófia is beszélt édesapjáról. A pszichiátria sajnos aktuálisan létező különös világába vezet a „Látlelet” című rovat öt - BedegiBerill Barbara, Lidik Éva, Tódor János, Merényi Krisztián és Szirmai Péter által jegyzett - részben tényirodal- mi, részben fiktív írása. Bedegi Berill Barbara egy ludányhalászi ápolttal, egy „modern Petőfivel” készített figyelemre méltó interjút, Lidik Éva pedig terjedelmes irodalmi naplóban érzékletesen mutatja be egy intézeti beteg mindennapjait. Nem véletlenül kapott díjat a Mikszáth-pályá- zaton. Másféle bajokról értekezik, a megye utóbbi másfél évtizedének gazdasági gondjait elemzi Baráthi Ottó „Palócország fölött borús az ég” című tanulmányában. A „Könyvszemlé"-ben Németh Péter Mikola „Mysterium Carnale - ITommage’ a Pilinszky" című verseskönyvét Konczek József, Andrásfalvi-Faragó Zoltán „Varázslatos bazaltlepény’’című kötetét Hatvani József mutatja be. Az utóbbi szerzője a Nógrád Megyei Hírlap főszerkesztő-helyettese, aki már jól ismert és elismert a közvélemény előtt a természet szépségeit, titkait feltáró cikkeivel, fotóival, könyveivel. Ezúttal a Medves vidékén tett lélekemelő sétái, „terepjárásai” ihlették élményei megörökítésére és közzétételére. A remek színes felvételek és az ötletes tipográfiai megoldások fokozzák a kiadvány értékét. Csongrády Béla Földi Péter Kossuth-díjas festőművész „Disznó a mázsán” című alkotása a 29. salgótarjáni tavaszi tárlaton kapott nagydíjat „Itt élned kell, mert megszülettél” A 2000-es kiadású Új magyar irodalmi lexikon a következőket írja Madár Jánosról: „Balkány, 1948. szeptember 16., költő. Nyíregyházán él szabadfoglalkozású íróként. Versei, tanulmányai, szociográfiai írásai napi- és hetilapokban, folyóiratokban jelennek meg. Művei: Szóljatok rám, versek, 1984, Rovátkáit énekeddel, 1987.” Ezek az úgymond alapadatok még néhány lényeges vonással kiegészítendők. Azt is szükséges és érdemes tudni róla, hogy | 1984-ben egy másik verseskiT tete is megjelent „Kövek szólítanak” címmel, és az sem elhanyagolandó tény, hogy a Tokajban működő Rím Könyvkiadó vezetője, a Kelet Felől című irodalmi és művészeti folyóirat alapító főszerkesztője, a magyar írószövetség és több más alkotói csoport tagja, vezetője. Ezek közül a Bátonyterenyei írók Köre és az Alkotók Nógrád Megyei Szövetsége már a Palócföldhöz kapcsolja. Itteni lakosként érte meg, hogy húszéves szünet után negyedik könyve, a „Gyanútlan világ” című versgyűjtemény - amelyet a budapesti Hungarovox Kiadó jelentetett meg vidéki, köztük nógrádi önkormányzatok támogatásával- napvilágra kerüljön és szerzői est keretében az olvasók kezébe jusson. E bemutatás, bemutatkozás a közelmúltban a pásztói Athéné Alkotókor jóvoltából történt meg a Teleki László Városi Könyvtárban. Bár a műsorban mások - Makuch Mihály, Orosz Gergely és Sándorné Palóc Ilona- is közreműködtek, a legtöbb feladat Orosz Tibornénak jutott: tolmácsolta a költő néhány versét, énekelt népdalt és a beszélMADÁR JÁNOS GYANÚTLAN VILÁG '. v\ ! Hí ■ '<J ggv^ M x "w % \ •V.: A verseskötet címlapján Büki Attila illusztrációja getőpartner szerepét is magára vállalta. Az ő kérdéseire adott válaszok kapcsán bontakozott ki Madár János pályaképe. Megtudhatták a jelenlévők, hogy miután hároméves korában elvesztette édesapját, az árvaság szomorúsága, melankóliája egész életére, lírájára kihatott. Édesanyja a szegény nyírségi tanyavilágban nevelte fel, de szeretetben nem szűkölködött. Példaképnek nagyapját tekintette, aki ugyan írni sem tudott, de a természethez szoros, harmonikus kapcsolat fűzte. S ezt az életérzést sikerült örökre meggyökereztetnie unokájában is, akinek költői indulását Nagykállóban Ratkó József segítette - tőle tanulta meg, hogy a „vers írja a szerzőt” - de kapott tanácsot, bátorítást olyan alkotóegyéniségektől is, mint Gáli István, Illés Endre, Juhász Ferenc, vagy Nagy László. Madár János hosszú évekig dolgozott föld alatt, s bányamentősként tanulta meg az egymásrautaltság erkölcsi parancsát, amelynek - mint mondta - a mai politikai életben is érvényesülnie kellene. Ő a csalódások, a rossz tapasztalatok, a leselkedő veszélyek ellenére is hisz az emberi méltóságban, az őszinte kapcsolatokban, a haza-és a családszeretet eszméjében, a tiszta szerelem termékeny ideáljában, az anyanyelv szépségeiben. Itt Nógrádban otthonra, jó emberekre talált és ez is hozzájárult ahhoz, hogy tele van tervekkel, újabb kéziratai várnak megjelenésre. Bár Petőfi, Ady, József Attila nyomdokain jár, az alábbi sorai Vörösmarty elszántságát jdézik: „Itt élned kell, mert megszülettél, / legyen a csillagoknak gondja rád, / Fogadjon örökbe az élet-----, / a fény legyen egyetlen hazád / Végtelen egek alatt - bibliásan -/szívedhez gyűlt a kincs és a lom. / Vigyázz rájuk már mindhalálig, / legyen a tiéd minden irgalom." Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Fogadjunk, hogy erdei kirándulás helyett a belvárosban császkáltatok!" Szerencsés nyertesünk: Bognár István Tar, Kossuth út. 15. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését augusztus 12-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
