Nógrád Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-12 / 161. szám
4 2007. JÚLIUS 12., CSÜTÖRTÖK SALGÓTARJÁNI LAP Az emberi élet és egészség után legfontosabb érték a természet maga. Egy település különös értéke pedig a természeti környezet azon része, amelybe a helyi társadalom már jelentős anyagi eszközöket fektetett be. Ilyen „hozzáadott értéket” képvisel Salgótarjánban többek között a Dolinka-liget is, ahogy az alábbi írásunkból is kiderül. Az önkormányzat 2007-2018-ra szóló fejlesztési programjának egyik pillére az élhető város, amelynek szerves része a tájrehabilitáció. Ebbe épülhet be a ma is ritka adottságokkal bíró Dolinka. kmaarmseasvoam Dolinka: az élhető és vonzó Salgótarján szerves része lehet Történeti tények - tanulságokkal Salgótarján acélgyári településrészétől keletre, karnyújtásnyira terül el a sűrű erdő borította, egykor kedvelt kiránduló- hely, a ma is varázslatos Dolinka liget Története a régmúltba nyúlik vissza. Első gazdája az 1881-ben megalakult a Rima- murártyi-Salgótarjáni Vasmű Rt., volt, amely nevét 1889-ben változtatta salgótarjáni acélgyárra. 1892-ben döntés született a - Borbély ligetnek keresztelt - táji körzet szociális és jóléti célokra történő hasznosításáról. A gyár humánus és szociálisan érzékeny tulajdonosai tudatosan, évről évre fokozatosan építették ki a ligetet. Bővítették pihenőterületeit, rendezték útjait, növelték a park felszereltségét, amely mindinkább „pihenő, szalonnacsurgató, szórakozó” területté alakult. Asztalokat, padokat telepítettek, aminek különösen az idősebbek örültek. A legifjabbak játszóteret kaptak, mind több játékszerrel •és játszóhellyel (hinta, csúszda, homokozó, télre ródlipálya) ellátva. A vállalatvezetés támogatásának, a széles körű ösz- szefogásnak, szorgos kezek munkájának köszönhetően példás rend és tisztaság uralkodott a területen. A fenyveserdő telepítése a jó levegőt biztosította, a felüdülést szolgálta. A terület három pontján „dekoratív” őrbódék oltalmában parkőrök vigyázták a terepet. A „gyáriakon” és a lakótelepieken kívül hamarosan az egész város lakossága is felfedezte a Borbély ligetet, amelyben 1924-ben felavatják a Salgótarjáni Sport Egyesület (SSE) pályáját. Hírét az 1930-as évek elején az ide látogató gödöllői cserkész-világtalálkozó részvevői már a külföldi országokba is eljuttatják. A Dolinka a ’30-as évek közepéig fokozatosan fejlődött, és egyre inkább megfelelt egy pihenőparkkal szemben támasztott - a kor igényeivel és szellemével is harmonizáló - elvárásoknak. Ezekben az években - a gazdasági világválság begyűrűző recessziós hatása ellenére is - kezdett divatba jönni a kirándulás, a természetjárás, mint szabadidős tevékenység. A város vezetése, számított az ide érkező turistákra, s ebben szerepet szánt a Borbély ligetnek is. A történelem azonban közbeszólt: a ’30-as évek végén a gazdasági helyzet, az életkörülmények alakulása, a militarizmus miliője nem kedvezett az idegenforgalom feltételei javításának, infrastruktúrája bővítésének, a Dolinka további fejlesztésének. A 0. világháború aztán véget is vetett a szép álmoknak, hatalmas pusztítást okozott a gyár életében, közvetve a ligetben is. A háború befejezése, majd a helyreállítás után az államosított acélgyárban csak lassan indult meg a termelés, nehezen állt helyre a rend, s döcögősen tért vissza az élet a normális kerékvágásba. Később mind többen kilátogattak már a Dolin- kába is, igaz, az „első fecskék” alig ismertek rá kedvelt kiránduló- és pihenőhelyükre. A gyárvezetés évekig nem tudott eszközöket fordítani a Borbély ligetre, jószerivel csak a nevét változtatta a korhű Zója ligetre. A megújulás a ‘60-as években kezdődött meg, amikor önkéntes brigádok takarították, gondozták a Dolinkát. Helyreállították és felszerelték a játszóteret, 1964- ben vadaspark létesítésébe kezdtek. Tereprendezést végeztek, kialakították a szalonnasütő és bográcsozóhelyeket. Tu- jákat és díszfenyőket ültettek. Betonlapos asztalokat és betonlábas padokat építettek be. Felújították a ligetbe vezető utat és a mellette húzódó vizesárkot, bővítették a büfé épületét. A ‘60-as évek végén elkészült a madárház is. Jó tíz évig gyarapodott, prosperált a park. A ‘70-es évek elejétől - az energiaárrobbanást követően - a nehezedő gazdasági körülmények között a gyár vezetése egyre kevesebb támogatást tudott biztosítani a pihenőpark fenntartására. Ugyanakkor a városi tanács vezetése sem találta meg a hangot a városi nagyüzemek igazgatóival. A támogatások elmaradása, az összefogás hiánya először 1972-ben a vadaspark felszámolásához, majd a halastó kiapadásához, később a madárház vesztéhez, lassan a park lepusztulásához vezetett. A vállalatvezetés igyekezett ugyan a liget életképességét megőrizni - ám mind kevesebb eredménnyel. A gyár fokozatosan piacát vesztve a fennmaradásáért küzdött, miközben a magára hagyott Zója üget levegőért kapkodott így érte mindkettőt 1990-ben a rendszerváltás. A salgótarjáni acélgyáriján néhány évig az egymást váltó tulajdonosok mindegyike csak a termelőmunkát, a hatékony és jövedelmező gazdálkodást állította a középpontba. Egyik sem tartotta feladatának a ligetről való gondoskodást, minthogy az adásvételi szerződésijén állítólag nem is rögzítették azt A ’90-es évek közepe táján több vállalkozói kezdeményezésről is - kisállatkert telepítésére, szabadidő-park létesítésére - lehet hallani, olvasni, ám kellő támogatottság hiányában egyik sem valósul meg. A városvezetés egy elképzelés szerint - központi forrásból - sport- és szabadidőcentrummá szeretné fejleszteni a zöldövezetet - sikertelenül. A ligetet az enyészet és vandálok tucatja veszi birtokba, állaga folyamatosan romlik, varázsa kopik. Ezt az áldatlan állapotot akarta megszüntetni Angyal János önkormányzati képviselő, aki természetkedvelő lokál- patriótákkal 1997 novemberében megalakította a Dolinkáért Egyesületet. Munkájuk eredménye hamarosan megmutatkozott: a liget lábra kapott, feléledt, megnőtt látogatottsága is. Ám az egyesület minden erőfeszítése is kevés volt ahhoz, hogy megálljt vezényeljen az illegális szemétlerakásnak, véget vessen a szándékos károkozásnak és rombolásnak. Aminek totális áldozatául esett a Kohász-stadion is. Az egyesület tagjai belefáradtak a sziszifuszi munkába, kellő önkormányzati és társadalmi támogatottság hiányában kényszerűen be is szüntették tevékenységüket 1998-ban a liget a város tulajdonába került, de az önkormányzat nem bizonyult jó gazdának, a Dolinka teljesen lepusztult, a látogatók is elmaradtak. Az egykor oly vonzó és kedvelt pihenőpark, a húsz éve csak nosztalgiát kiváltó zöldövezet valamiféle megújulására csak akkor mutatkozik újra némi remény, amikor Czene Gyula önkormányzati képviselő 2004-ben nekilát a szervezőmunkának. A Dolinka él és élni akar 2005 februárjában sikerül is újjáalakítania és bejegyeztetnie a Dolinkáért Egyesületet, amely elnökévé is választja. Czene Gyula a megalakulást követően céljaikról és feladataikról többek között így nyilatkozott:- A Dolinka a városé, az itt lakó emberek érdekeit, életét kell hogy szolgálja. A felelősség az önkormányzaté és mindannyiunké. Egyesületünk hívja és várja a ligetért tenni akarók ötleteit és segítségét. Számítunk a cégek és magánszemélyek támogatására, igyekszünk pályázati pénzekhez jutni. Az önkormányzat 2005-ben 10 millió forintot biztosított a rehabilitációs munkák megkezdésére. Ennek ellenére látványos eredményekre nem számíthatunk. Az egyesület tevékenysége rövid idő alatt a romeltakarításban, tisztább környezetben, felújított pihenőpadokon, helyreállított használati eszközökön, a Székyné dr. Sztrémi Melinda játszótéren és környékén is megmutatkozott. 2005. június 3-án már megújult környezetben ünnepük meg a környezetvédelmi világnapot, megyei és városi vezetők, környezetvédő szakemberek és nagyszámú érdeklődő jelenlétében. A beszédek tervekről, támogatásról szólnak, a vezetők 3 facsemete elültetésével is kifejezésre juttatták, hogy a Dolinka él és élni akar. Az egyesület azonban továbbra is nehéz körülmények között dolgozik. Ahogy a közgyűlési beszámolókban is olvasható: az eltelt időszak rengeteg munkával, olykor szélmalomharccal telt. Sikerről még nem beszélhetnek, de a Doünka újból bekerült a köztudatba. Ötletekre, kreativitásra, összefogásra és további szívós munkára van szükség, hogy a Doünka fennmaradása biztosítható legyen. Czene Gyula elnök munkatársunk megkeresésére személyesen is beszélt a konkrét munkákról: köztük az esőbeállók létesítéséről, tetőfedett padokról, a tisztaság és rend fenntartásához szükséges őrzésvédelemről, az egyik illemhely felújításáról, konténerek, kukák, nyársalok kihelyezéséről. Vázolta a megoldásra váró feladatokat, köztük a jogszabályszerű működés feltételeinek a megteremtését, az egyesület anyagi helyzetét. Elmondta, lehetőségeik - minthogy pályázati forrásokhoz nehéz sikerült hozzájutni korlátozottak, csak a minimális működésre elégségesek. így terveikbe - víz és viüany hiányában - csak a közművek helyreállításának szorgalmazását, a civil szervezetekkel együttműködve a rétegrendezvényeket, a természeti környezet megismertetésére és védelmére irányuló programok szervezését áüíthatták. Az elnök kiemelte: a 2006. év őszén megválasztott önkormányzati vezetés első döntései ugyan nem szerepelt a Doünka fejlesztése, de kinyilvánította együttműködési szándékát, amelynek kezdeti eredményei - ha lassan is - mutatkoznak. A civil ügyekért felelős alpolgármesterrel jól együtt tudnak dolgozni, Eötvös Mihály részt vett május elején a Dolinka közeljövőjét megtárgyaló fórumon is. Ezen a résztvevők egyetértettek abban, a legfontosabb feladat a pályázatokon való részvétel, ezek révén lehet a Doünka fenntartását biztosító uniós forrásokhoz is hozzájutni. Eötvös Mihály alpolgármester a tulajdonviszonyok rendezését, és a Doünka működési rendjének elkészítését szorgalmazta. Együttműködés a civil szférával Az önkormányzat és a civil szervezetek együttműködéséről és a Dolinkával kapcsolatos elképzelésekről Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján megyei jogú város polgármestere is készséggel válaszolt munkatársunk kérdéseire.- Ön a TIT megyei egyesületének közgyűlésén az értelmiség szerepvállalásáról tartott előadást, nemrégiben pedig a városi közgyűlés jóváhagyta a civil koncepciót Vázolná ezek lényegi összefüggéseit olvasóink számára?- Örömmel tettem eleget az egyesület meghívásának, mert ez azt az üzenetet hordozza, miszerint igény és nagy szükség van arra, hogy a társadalmi és civil szervezetekkel, testületekkel szoros kapcsolatot tartson a város vezetése. Szeretnénk, ha az önkormányzat eredményesen együtt tudna működni minden civil szervezettel és csoporttal, mindenkivel, aki magénak érzi a várost. Az értelmiség kulturáüs szerepvállalásáról szólva én a kultúrát kiterjesztően értelmeztem, és így gondolom ma is: miszerint az a természeti és az épített kultúrát is magában kell foglalja, s ily módon való értelmezése kell hogy polgárjogot nyerjen. Hogy az építészek, város-, táj- és parktervezők, fenntartók, kivitelezők, környezetvédők, intézmény- vezetők és vállalkozók, politikusok, a közrend védelmezői, a hétköznapi kultúra érintettjei lehetőséget nyerve és felelősséget érezve gyakrabban, és hangosabban hallathatnák és hallatnák is a szavukat. Ehhez nyitott városvezetésre is szükség van, amely igényű a véleményeket, javaslatokat és a kritikákat is. Hogy aztán társadalmi vitában, fórumok formájában fejlődjön ki az együttgondolkodás és a továbblépés lehetősége. Én ebben látom a legnagyobb teret az értelmiség számára. Ugyanis évtizedeken át azt éreztem, hogy az értelmiség néha sündisznó módon bezárkózik önmagába. Van véleménye, ötlete, javaslata, de csak az íróasztal fiókjába dolgozik, vagy annak gondolkodik. Ezen szeretnénk és fogunk is változtatni.- Ezt célozhatja az önkormányzat civil koncepciója is, amit a közgyűlés június 26-i ülésén elfogadott és támogatásáról biztosított. Mi ennek a lényege?- A koncepció célja olyan (szervezeti, információs, kommunikációs stb.) automatizmusok elindítása, amelyek révén elkerülhető az együttműködés évről évre történő teljes át- és újragondolása. Amelyek kereteket és teret adnak az önfejlődésnek, fejlesztéseket ösztönöznek. Az önkormányzat eredményességét fokozhatja, ha a civil társadalom szervezeteivel való együttműködés és kapcsolat irányelveit, szabályait, valamint az együttműködés fejlesztésére alkalmazott eszközrendszer jellemzőit írott, rangjára emelt civil koncepció foglalja össze. A dokumentumban foglaltak kiterjednek az önkormányzat közgyűlése döntéshozatalára, a polgármesteri hivatal tevékenységére, az önkormányzat által fenntartott intézményekre, valamint a civil társadalom azon szervezeteire, amelyek az önkormányzattal együttműködésre kívánnak lépni. Város a városban program- Mint például a Dolinkáért Egyesület, amelynek javaslatára a közgyűlés - ugyanezen az ülésén - elfogadta a Dolinka liget működési rendjét.- Igen és ez már a konkrét együttműködés egyik „kézzelfogható” eredménye. Az egyesület eddigi erőfeszítései tiszte- letreméltóak, de - önhibájukon kívül - nem elégségesek. Az önkormányzat együttműködési megállapodást kötött az acélgyári polgárőr-egyesülettel, fizet is az őrzés-védelemért. A városgazdálkodási üzem biztosítja a park rendjét, tisztántartását. Nemrég - ahogy ön is említette - a képviselő-testület elfogadta a park működési, használati rendjét. Tisztázni kívánjuk a terület tulajdonviszonyait is. Mindezek fontos intézkedések, de én is azt mondom, hogy több kell, másra is szükség van.- Mi lehet ez a több, mire gondol ön és mire számíthat a városlakó a Dolinkával, a benne romokban heverő Kohász-stadionnal kapcsolatban?- A város 2007-2018 évre szóló programjában a stadion nevesített, és van elképzelésünk a Dolinkára is. Mindkettőt szeretnénk bekapcsolni abba a tájrehabilitációs programba, amely az egész acélgyári körzetet, mint helytörténeti emléket komplex módon, egy blokkban kezeli, és később megfelelő projektbe építve pályáztatja. Ott vannak az acélgyári úton a viszonylag jó állapotban megmaradt építészeti emlékek, mint a korabeli társadalmi kasztjelleget képviselő kolóniaegyüttes, a polgári értékrendet felmutató mérnöklakások, a gyári munkások kis gangos, illetve a kiszolgáló személyzet félkomfortos lakásai. Az iskolaépület is egy építészeti ritkaság. A volt acélgyári olvasó-kaszinó épületében - ahol a városalapító képviselő-testület 1922-ben ülésezett - várostörténeti múzeumot hozhatnánk létre. Az acélgyári körzet újra - mint volt egykor - város lehetne a városban. Távlati céljaink között így jelenik meg egy olyan városnegyed képe, ami régi idők emlékeit idézi, és sajátos értéket képvisel Salgótarján városában. Én bízom benne, találunk olyan EU-s és központi pályázati kiírásokat, amelyek városközponti rehabilitációra jelennek meg, és tervünk beilleszthető lesz. Ezt én nagyon fontosnak tartom. Baráthi Ottó
