Nógrád Megyei Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-30 / 151. szám

2007. JÚNIUS 30., SZOMBAT 11 SPORTTUKOR A pályán ismét búcsúzott a Salgótarjáni KC kézilabda NB I/B, Keleti csoport, férfiak, 2006-2007 A Salgótarjáni KC a 2005-2006 évi bajnokságban az NB I/B Keleti csoportjában a 13. helyen zárta a baj­nokságot, de több gárda visszalépése, nem nevezése miatt megtartotta tagságát. A 2006-2007-es évadban sem sikerült az előrelépés, ismét a 13. helyen zárt az SKC legénysége. A csapat szerepléséről Molnár Fe­renc szakmai igazgatót kérdeztük. Molnár Ferenc szakmai igazgató- A 2005-2006 évi bajnokság befejezésével a megszokottnál na­gyobb volta játékosok mozgása.- Több játékosunk távozott a múlt szezon zárása után, de töb­ben is érkeztek. A nagyon tehet­séges fiataljainkkal és a megma­radt játékosok ötvözetéből úgy gondoltuk, egy jó középcsapatot tudunk összekovácsolni. Azon­ban nem sikerült, mert az élet új­ra átírta az elképzeléseinket.- Miként értékeli a bajnoki bi­zonyítványt?- Tehát jó előjelekkel, jó csa­pattal és sikeres felkészülés után vágtunk neki a 2006-2007. évi bajnoki évadnak. Mi sem bi­zonyítja ezt jobban, hogy az Orosházával és az Ózddal ide­genben nagyon szoros mérkő­zést játszottunk. Ezután pedig egy mélyrepülés kezdődött anya­gilag, ami egészében befolyásol­ta a csapat működését. Szerte­foszlani látszódtak annak a re­ményei, hogy ismét egy komoly csapat legyen Salgótarján váro­sának. Ezt követően a játékosok iS sorra távoztak, legnagyobb veszteségünket Szabó Tamás ko­rai kiválása jelentette, akit ké­sőbb egy másik meghatározó já­tékosunk, Farkas Roland kö­vetett. A folytatásban már szin­te csak a fiatalokkal voltunk kénytelenek kiállni a mérkőzé­sekre. Ez azt eredményezte, hogy az őszi szezon vége felé nagy különbségű vereségeket szenvedtünk. Megpróbáltuk rendezni a sorokat, ami többé­kevésbé sikerült is. Leigazoltuk Djurovic Nikolát (Horvátország) és Drabant Attilát (Kecskeméti Delfin KC), velük úgy hiszem kissé megerősödtünk. Sajnos az anyagi források tavasszal sem sok jóval kecsegtettek, ezért az edzéslehetőségek is a minimá­lisra csökkentek, szinte csak a mérkőzéseken találkoztak a csa­pat tagjai. Ilyenkor nehéz bármi olyasmit is tenni, vagy mondani, ami hatásos lehetne. Improvizál­ni kell egy edzőnek, ami nagyon nehéz, főleg úgy, hogy a kevés já­tékos miatt neki is pályára kel­lett lépni. A legnagyobb mély­pontunk a tavaszi szezonban a Tiszavasvári elleni találkozó volt, ezen a mérkőzésen a szerb játékosaink, illetve a többiek is teljes mértékben szinte hobbi- szerűen kézilabdáztak. Innentől kezdve egy kis fejmosással, a tör­téntek reális értékelésével azért sikerült talpra állni. Egy bravúrt is elértünk a bajnokság végére, idegenben a Szeged KKSE elleni egy pont nagyszerű érzés volt. Összességében a csapat, az anyagiakhoz mérten, ismét azt teljesítette amit tud, ha heti há­rom edzéssel tudtunk volna ké­szülni hétről hétre, akkor az el­ső 6-7. hely valamelyikén zár­hattunk volna. Most nem arról beszélnénk, hogy 12 vagy 14 csapatos lesz-e az NB I/B, vagy ismét ott leszünk-e.- Hogyan értékeli a játékosok teljesítményét?- Az egész bajnokságot átte­kintve a kapuban Ihász Zoltán rutinos játéka főleg tavasszal meghatározó volt. A másik ka­pusunk Nemes András, akiről bebizonyosodott az, hogy edzés nélkül képtelen védeni, mert na­gyon sok estben tudott volna se­gíteni, amikor Ihász elfáradt. Drabant Attilán látszott, hogy hosszú idő után játszik kezdő­ként. Djurovic Nikola egy fegyel­mezetlen játékos, benne van az a szerb stílus. Nagyon nehezen illeszkedett be a csapat játékába, de később ő is belátta, hogy mit kell csinálni. A beállóposzton Kanuric Nenad a kezdeti kiváló játéka után teljesen leeresztett a bajnokság végére. Lehet ezt fog­A számok tükrében Végeredmény 13. Salgótarjáni KC 26 5 1 20 723 - 901 11 őszi végeredmény 13. Salgótarjáni KC 13 2 0 11 373 -455 4 Otthon Salgótarjáni KC 13 5 0 8 368 - 431 10 Vendégként Salgótarjáni KC 13 0 1 12 355 - 470 1 Mérkőzésről mérkőzésre 1.: forduló: Orosházai FKSE (idegenben) 26-28 (8. hely/0 pont), 2.: Tiszafóldvár (otthon) 28-31 (10/ 0), 3.: Ózdi KC (i) 27-30 (12/0), 4.: Tiszavasvári (o) 40-37 (11/2), 5.: Kiskőrösi KSK (i) 31-35 (12/2), 6.: Makó KC (o) 40-33 (11/4), 7j Hort SE - FTC (i) 24-35 (12/4), 8.: Delfin KC (0) 23-30 (12/4), 9.: Csömör KSK (i) 36-38 (12/4), 10.: Szeged KKSE (o) 25-41 (12/4), 11.: Fehérgyarmat VSE (i) 24-31 (12/4), 12.: Ceglédi KKSE (i) 30-42 (13/4), 13.: Mezőkövesdi KC (o) 19- 44 (13/4), 14.: Orosházai FKSE (o) 31-43 (13/4), 15j Tiszafóldvár (i) 25-32 (13/4), 16.: Óz­di KC (o) 33-40 (13/4), Y7z Tiszavasvári (i) 26-43 (13/4), 18.: Kiskőrösi KSK (o) 28-32 (13/4), 19.: Makó KC (i) 28-41 (13/4), 20.: Hort SE - FTC (o) 20- 37 (14/4), 21.: Delfin KC(i) 18-41 (14/4), 22.: Csömör KSK (o) 34-30 (13/6), 23.: Szeged KKSE (1) 33-33 (13/7), 24.: Fehérgyarmat VSE (o) 10-0 (13/9) - a Fehérgyarmat VSE kétszer nem jelent meg a mérkőzés színhelyén ezért a versenybi­zottság a 2 pontot, 10-0-lal igazolta a Salgótarjá­ni KC javára, 25.: Ceglédi KKSE (o) 37-33 (13/11). 26.: Mezőkövesdi KC (i) 27-41 (13/11). Gólszerzők 107 gólos: Kanuric Nenad (5,63 gól átlag). 80 gólos: Nagy József (4,71). 79 gólos/ebből 25 hét­méteresből): Forgács Péter (3,16). 73 gólos: Veres Attila (4,56). 71/4 gólos: Djurovic Nikola (7,89). 65/17 gólos: Szabó Tamás (9,29). 57/11 gólos: Si­mák György (4,75). 54/10 gólos: Farkas Roland (6,00). 47/3 gólos: Molnár Ferenc (2,35). 31/7 gó­los: Drabant Attila (3,88). 20 gólos: Szabó Gábor (1,67). 19 gólos: Jakab Norbert (0,76). 4 gólos: Ré­pás Adám (0,25). 3 gólos: Molnár János (3,00). 2 gólos: Kaiszter Miklós (0,25). 1 gólos: Kovács Gergő (0,14). Ki hányszor szerepelt? 25 mérkőzés: Forgács Péter, Jakab Norbert. 24: Nemes András. 20: Molnár Ferenc. 19: Kanuric Nenad. 17: Nagy József. 16: Veres Attila, Répás Ádám. 15: Ponyi Gergő. 12: Simák György, Sza­bó Gábor. 11: Fekete Tamás, Magyar Bence. 9: Ihász Zoltán, Farkas Roland, Djurovic Nikola. 8: Kaiszter Miklós, Drabant Attila. 7: Szabó Tamás, Kovács Gergő. 2: Ruha István. 1: Molnár János, Berta Sándor, Lukács Gergely. ni munkahelyi elfoglaltságra, fá­radtságra, de nyilván a csapatok is felkészültek a játékából. Telje­sítménye a megítélésem szerint elmaradt a várakozástól. Veres Attilának edzésproblémái vol­tak, súlyfólösleggel küzdött. Ő nem tudja ezt a hajtós modern kézilabdát játszani. Ilyen men­talitással nem sokra fogja vinni. Nagy József hű maradt önmagá­hoz, van a nagyszerűen játszik ennek ékes bizonyítéka a sze­zonzáró mezőkövesdi mérkőzés. Mindenféle arcát megmutatta ebben a bajnoki évben. A legna­gyobb reménységünk Forgács Péter, aki egyedül próbálta meg néha Jakab Norbert segítségével az edzéseket elviselhetőbbé ten­ni. Ez látszik is a fiatal játékoson és Jakabon is, hogy akarják, de akarni és a tenni között óriási különbség van. Nem hiszem, hogy meg kell nekik elégedni az­zal amit elértek, mert még na­gyon sok egyéni képzésre van szükségük. A többi fiatal - Ponyi Gergő, Répás Ádám, Lukács Ger­gő, Kazinczi Dániel, Kaiszter Mik­lós - húzóemberek lehettek vol­na a felnőttcsapatban, de nem tették, mert az edzéslátogatott­ságuk, hozzáállásuk mentálisan is problémás.- Hogyan tovább?- Nem az a létkérdés Salgó­tarjánban és a Salgótarjáni KC körül, hogy milyen osztályban indul, hanem az, hogy megte­remtődik már végre az az anya­gi lehetőség amivel végre el le­het kezdeni érdemben szakma­ilag dolgozni. A Balatonfüreden tartott edzőtovábbképzés rávetí­tette fényét, hogy miért tart itt Nógrád megye az utánpótlás- képzésben. A 19 megye és Bu­dapest között teljes mértékben az utolsó helyen vagyunk, szin­te nem adunk játékost a korosz­tályos válogatottakba. Most ta­lán majd lehetőség nyílik For­gács Péter előtt. Az önkormány­zat elé egy nagyon jó koncepci­ót tettünk le, ami egész térséget és Nógrád megyét fogja körbe, plusz még a határon túlról is vá­runk fiatal tehetségeket, akik ezt a játékot meg akarják tanul­ni. Egy teljes körű összefogásra van szükség, nem széthúzásra, amiből már tapasztaltunk ele­get. Gőzerővel kell készülnünk, mindegy, hogy melyik osztály­ban, már nagyon sok játékos je­lentkezett, hogy visszajönné­nek, illetve nálunk folytatnák a játékot. Az első és a legfonto­sabb dolog az, hogy végre olyan szponzorokat találjunk, akikkel megnyugtató anyagi hátér mel­lett nyugodt szakmai munkát lehet folytatni. ■ Mulicza Ferenc Az SKC (sötét mezben) csapata kevésszer érezhette a siker ízét Rajtunk lenne a világ szeme! Ötpárti konszenzus a budapesti olimpia mellett A 2020-as olimpiai pályá­zat benyújtására irányuló első komolyabb lépésnek nevezte, egyúttal pozitív, egyöntetű és határozott véleménynyilvánításként értékelte Demszky Gábor főpolgármester a Fővárosi Közgyűlés csütörtöki ha­tározatait, mely szerint ötpárti támogatással Bu­dapest a nevét adta az olimpiához. A főpolgármester az örömteli hír mellett elmondta, hogy de­cember 31-ig hozzák meg a vég­ső döntést az ötkarikás játékok lehetséges helyszíneiről. A szó­ba jöhető területek közül min­denesetre a Puskás Ferenc Stadi­on és környéke, valamint a Du­na menti városrehabilitációs ré­szek a „befutók”, mely összefüg­gő területeket rendbe kell tenni, fel kell építeni a szükséges léte­sítményeket, míg a tartaléksze­repre a Csepel-sziget északi ré­sze a jelölt. A főpolgármester hangsúlyozta, hogy az olimpia megrendezésére, amelynél nem Budapest, hanem az ország si­kere a tét, 4600 milliárd forintot kell áldozni, ebből 900 milliárd a közvetlen költség, a többit az infrastruktúra viszi el. Hozzátet­te, hogy a teljes terv kidolgozá­sát 2010 végére kell elvégezni, hogy 2011-ben megalapozott kormánydöntés születhessen. Leszögezte, hogy az olimpia le­hetőség és hatalmas felelősség is egyben. Az ötkarikás játékok révén „kiemelkedhetünk a kis európai államok közül, rajtunk lenne a világ szeme”. A rendezés nagymértékben elősegítené a fő­város, de az ország fejlődését is. Hangoztatta továbbá, hogy össznemzeti ügyről van szó, s hatalmas a felelősség, hiszen fe­lelősen kell felhasználni az olim­piára fordítandó ezermilliárdo- kat. Demszky Gábor megemlítet­te még, hogy a házigazdasággal együtt járna számos kiemelt inf­rastrukturális beruházás meg­valósítása, így például a 4-esen kívül az 5-ös metró megépítése, a ferihegyi gyorsvasút kiépítése, 300 kilométer plusz autópálya, 400 kilométernyi gyorsforgalmi út, a sportcélú fejlesztések sorá­ban pedig egy 16 ezres olimpiai, s egy 17 ezres médiafalu meg­építése, utóbbiak a magánszféra bevonásával születnének meg. A főpolgármester külön méltat­ta a BOM-nak, mint civil mozga­lomnak a kezdeményező szere­pét, jelentőségét, a 2020-as olim­pia Budapestre hozataláért kifej­tett tevékenységét. Szalay-Berze- viczy Attila, az olimpia magyar- országi megrendezésének (újbó­li) előmozdítására szerveződött BŐM - valamint a Budapesti Ér­téktőzsde - elnöke mérföldkő­nek minősítette a közgyűlési szavazást és kijelentette: itt a bi­zonyíték, hogy van olyan téma, amelyben a pártok képesek ösz- szefogni, együtt szavazni. Mint ahogy van értelme civil mozgal­mat is létrehozni - tette hozzá, azzal a megjegyzéssel, hogy a BŐM munkája még nem ért vé­get. - A Fővárosi Közgyűlés mai döntésével felhatalmazást adott Budapestnek, és gyakorlatilag a BOM-nak: 2011-re helyzetbe hozzuk a kormányt, hogy be­nyújthasson egy pályázatot an­nak reményében, hogy messzire vezetheti az országot. Az olim­pia ma már nem háromhetes sportesemény, hanem ország­fejlesztő projekt, amelyre pá­lyázni kell. Ha nem tesszük, le­maradásra ítéljük magunkat - fogalmazott a BŐM elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents