Nógrád Megyei Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-23 / 145. szám

FOTÓ: GÓCS ÉVA 4 20 07. JUNIUS 23., SZOMBAT KULTÚRA A szellemi érték nemzetfenntartó erő Bánffy György személyében igazán rangos, tekinté­lyes személyiséget látott vendégül a dr. Förster Kál­mán Városvédő és Városszépítő Egyesület a „Beszé­des esték” című sorozat nyitányán a Cafe Freiben. A jeles színművész - aki a napokban, június 19-én ün­nepelte nyolcvanadik születésnapját - a diskurzus során mintegy áttekintette egész eddigi életét és szá­mos figyelemre méltó gondolatot fogalmazott meg. Az est vonzerejét, kuriozitását fokozta, hogy a kérdezőpartner, a házigazda szerepkörét Székyné dr. Sztrémi Melinda Salgótarján megyei jogú város pol­gármestere vállalta magára.-Úgy éljünk, hogy néha megáll- című pódiumműsora nemcsak ni is képesek legyünk. Egy kicsit le­lassulni és elgondolkodni, töprenge­ni az élet, a művészet, a kultúra, az anyanyelv fontos kérdésein. A „Be­szédes esték”-et ilyen megállóknak tervezem - mondta a sorozat céljá­ról Sztrémi Melinda, majd üdvözöl­vén vendégét, felsorolta Bánffy György kitüntetéseit, köztük a Ka­zinczy-és a Kossuth-díjat.- E lista azt sugallja számomra, hogy nem volt hiábavaló az eltelt nyolc évtized, érdemes volt any- nyit dolgozni, küzdeni, többek kö­zött ide, Salgótarjánba is annyi­szor eljönni. Én mindig azt tartot­tam: a színésznek kötelessége munkájával, magatartásával, be­szédmódjával utat mutatni, példát adni az embereknek. Ahogyan tet­ték azt elődeink, akik először szól­tak magyarul a közönséghez, s mit sem törődve a mostoha körülmé­nyekkel minden adódó helyzetet, helyszínt kihasználtak, hogy anyanyelvűnkön közvetítsék re­mek íróink, költőink mondandó­ját. Ez a küldetés manapság - a za­varokkal, kérdőjelekkel, fásultság­gal terhes időkben - is érvényes, napjainkban is segítenünk kell az eligazodást. nagy tetszést, de vihart is aratott an­nak idején, a rendszerváltozás előt­ti években - állapította meg Sztrémi Melinda.- 1972-ben Pécsett mutattam be először, s azóta több mint kétezer­szer adtam elő szerte a vüágon. Ezzel az összeállítással azt akar­tam bizonyítani, hogy a magyar nép - amelyet előszeretettel ne­veztek „utolsó csatlósnak” - jogo­san büszke évezredes nemzeti lé­tére, értékeire. Rámsütötték ugyan a nacionalista, a lázító jel­zőt, de végül is a hatalom nem til­totta be az előadásokat, m'vós népművelő programnak mi­nősítette. A magyar nyelv szépségét, kifejező erejét az angolok színészóriása, Laurence Olivier is elismer­te személyesen nekem, amikor 1968-ban London­ban sikerült vele találkoz­nom.-Honnan ez a vonzó­dás - amelyet egy má­sik műsor, az „Anyád nyelvét bízták rád a szá­zadok” is kifejez - a nyelvkultúra ügyéhez? S honnan-ez a szép be­gyöt a hangzó nyelv egyik legna­gyobb hazai művészévé teszi? - kér­dezte a házigazda.- Vasárnapi gyereknek szület­tem, tehát szerencsésnek mond­hatom magam. Apám Heves me­gyei főjegyző, majd képviselő is volt Remek szónoknak tartották. Anyám színésznőként Jávor Pál feleségét játszotta Zilahi Lajos „Va­lamit visz a víz” című regényének filmváltozatában. Úgy látszik mindkettőjük génjeiből, tehetsé­géből örököltem valamit, s ők oltot­ták belém a magyar nyelv iránti szeretetek alázatot is. A költészet­tel már karon ülő gyermekként is­merkedtem. Bár én soha nem be­széltem tájszólásban, de az egri pi­acon hallott sokféle tájnyelvi ízt, zamatot igyekeztem beépíteni a beszédembe.- Későbbi sorsa, pá­lyája ala­kulásáról szólva Ban ffy Györgyke­serű és szép élményeket egyaránt felidézett- A pályaválasztás időszaka sö­tét folt az életemben. Nyolcadikos gimnazistaként Temesvárra ke­rültem úgynevezett „malenkij ro­botra”, ami nem volt egy kéjuta­zás. Kilenc hónap után szabadul­tam, s miután az orvosi egyetem­re nem tudtam bekerülni, apámat követve jogra iratkoztam be. De nem tudtam folytatni, mert meg kellett élnünk, dolgoznom kellett. Segédszínész lettem, majd egy te­hetségkutató vizsga eredménye­ként Major Tamás felvett a Nem­zeti Színházhoz, ahonnan később ugyanő a származásom miatt elta­nácsolt. Először a bábszínházhoz, majd a fővárosi operetthez kerül­tem, ahol Horváth Tivadar „váltó­társa” lehettem. 1956-ban részt vettem a forradalmi tanács mun­kájában, s hároméves szilencium után a Pécsi Nemzeti Színház kö­vetkezett. Eleinte büntetésként fogtam fel, de hamar rájöttem, hogy a vidéki lét milyen lehetősé­geket nyitott meg előttem. 1960 és 71 között hat Shakespeare- dráma fő­szerepét játszhat­tam el. 1965- ben até­Bánffy György beszélgetőpartnere Székyné tfr. Sztrémi Melinda polgármester volt- Az „Ékes-érdes anyanyelvűnk" széd, amely Bánffy Győr- Vasárnapi gyerek vagyok, szerencsés csillagzat alatt születtem vé közvetítette III. Richárd révén lettem ismert színész. 1971 óta va­gyok a József Attila Színház tagja, egyszersmind a XIII. kerület dísz­polgára. De ugyanezzel a címmel tüntetett ki a II. kerület is - ahol öt­ven éve lakom - és Nagykőrös vá­rosa is az, ott végzett munkámért.- Miként sodródott a politiká­ba? - tette fel a kérdést Sztrémi Melinda.- Valóban sodródtam. A Haza­fias Népfront felkérésére tartot­tam versmondó-tanfolyamokat. 1985-ben felkértek, hogy indul­jak el az országgyűlési képviselő- választáson, amelyet nagy fölény­nyel meg is nyertem. Engem is meglepett, hogy párton kívüli­ként milyen sok mindent el tud­tam intézni. 1987-ben részt vet­tem az MDF lakitelki zászlóbon­tásában, 1989 őszén pedig tagja lettem a parlament ellenzéki frakciójának. Az első szabad vá­lasztásokon újra képviselő let­tem az MDF színeiben. A dikta­túrát felváltotta egy jogállami rendszer, szinte minden a válto­zás útjára lépett, mégsem va­gyok elégedett mindazzal, ami az elmúlt bő másfél évtizedben történt. Némelyekben csalód­tam, egyesek elárulták eszmé­inket, mások - tanult, okos em­ber létükre - a nemzetközi nagy­tőke, a globalizációs folyamat szó­szólói, feltétlen kiszolgálói lettek. Jelenleg ott tartunk, hogy a ba­jok, a gondok diagnosztizálásá­ban egyetértés van, most már a sikeres terápia következne. Reménykedjünk...- Hogyan látja a fiatalok kultú­rához, művészetekhez való viszo­nyát? - hangzott a kérdés.- Nem egyszerű a válasz. Egy­részt sok minden a pedagóguso­kon múlik, van öt unokám, látom a különbségeket. Másrészt nehéz megértem, hogy miért nehezítik az oktatás feltételeit, miért nem részesedik ez a terület nagyobb százalékban a nemzeti jövedelem­ből. Pedig csak az a nép, az a nem­zet maradhat fenn, amelyik a tu­dására, s - Széchenyi Istvánnal mondva - a kiművelt emberfők sokaságára képes támaszkodni. Azok az országok járnak az élen a gazdaságban is, amelyek megőr­zik szellemi erejüket, identitásu­kat is - mondta Bánffy György, majd a közönség nagy örömére elmondta néhány kedvenc versét, köztük Arany lános A walesi bár- dok című költeményét. ■ Csongrády Béla Tárcák a kincses Nógrádról ki László emlékeztetett arra, hogy első könyve 1986-ban „Útonjáró” címmel látott napvilágot, s érzé­keltetni akarta a folytatást, a foly­tonosságot. Ugyanakkor az új kö­tet éppen műfajilag különbözik is az előzőtől. Az egybeírás pedig nem helyesírási hiba, ezzel - mint a Tarjáni Kassák Kör egyik alapító tagja - az újító kedvű avantgárd költőre, képzőművész­re Kassák Lajosra akart emlékez­ni és emlékeztetne Sőt még kis betűvel is akarta írni a címet, de ezt a törekvését végképp meg­akadályozta a nyomdászok ha­gyománytisztelete. A beszélgetésből sok minden más is kiderült. Például az, hogy mivel foglalkozik T. Pataki László- aki egykoron szobrászkodott is- ha nem ír tárcákat, pontosab­ban csak fejben írja azokat. Veze­ti a Verlieh Színpadot, részben szerkeszti, jobbára azonban ren­dezi a színjátszó stúdió, a Palóc Parnasszus, a Tarjáni Kassák Kör valamint a Cafe Freiben működő irodalmi kávéház programjait. Dédelgeti egy esszéregény tervét és próbálja körvonalazni, megha­tározni a nógrádi irodalom fogal­mát. Minden írásában cselekede­tében tetten érni, hogy a helyi ér­tékek felfedezése, felszínre hoza­tala érdekli. Nem véletlenül aján­lotta új kötetét - amely saját, a Pat-Press Bt. kiadásában Salgó­tarján Megyei Jogú Város Önkor­mányzata szponzorálásával je­lent meg - Székyné dr. Sztrémi Me­linda polgármesternek az alábbi bejegyzéssel: Tisztelettel a képes­ségmegtartó népesség támogatá­sáért.. ■ Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nem vadkender biztos úr, hiszen olyan szelíd, hogy a kezem­ből eszik. ” Szerencsés nyertesünk: Papp László Hasznos, Dobó út 27. Kérjük, mai rejtvényünk megfej­tését június 28-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utal­vány szintén itt vehető át! * SÉRÜLÉST SZEREZ TÖBB NEM KELL HANGOS­KODIK A LIBA HELYESLŐ VÁLASZ A HAJÓ HÁTSÓ RÉSZE BORÁSZ PÁROS VÉTÓ ! ÉRCESEN MEG­SZÓLAL ÁGVÉG ! ~U TÉLEN ARATJÁK GYEP RÉSZE ! ZUBBONY. ZEKE D 1 t T b t í y k k­n 4 i r t ízt­ú KÉTFELÉ VÁLÓ (ÚT) L ú G r % 0 TETEJÉRE HULLAIT MÓKUS. RÉGIESEN |-*L E Í t r BIRKA­HANGOT HALLATÓ ►6 V Q F r 11 o KÖNYÖ­RÖG EL & 5 BÖJT VÉGE.! r OPERAI DAL, A KÉN VEGYJELE RITKA FÉRFINÉV G 0 V FOLYÓS KÖZÉT " L l L/ ít MARÓ ANYAG-ís 1/ ROSSZ SZAG HÍM LÓ SVÉD AUTÓK JELZÉSE ► C ­GRAMM. RÖV.-é CSATLÓS zt~ FJ s V CSAP BELSEJE ! ty A FÖLD FELÉ HÚR­DARAB ! Es EB NYAK­PÁNTJA SZÉKEN HELYET FOGLAL t L HÜT A HIDROGÉN VEGYJELE $ % / T KÖCSÖG­BEN VAN ! t. NEWTON. RÖV. "ró PONTOSAN HOZZÁRAK HIBÁT JAVÍT MÉLYBE RÁNTJA Jt (A í IV SZALON­NA SZÉLE ZJT £ r • V k A K i£ HIDEGF.DÖ 1 ú l-> K M NŐI NÉV t. E fL p Ü / £ SZÉKEN PIHENŐ ‘v "(A u d IKERÁGY SZÉLEI ! CÁRI PARANCS Cz­i CIPŐTŐL SZABADI II. B­Rt %\ u & GYENGE ALKATÚ í ' ro t BORÍTÓ­KOSÁR ÖSSZE­AD A PAP > i o o c cL* ° ° ‘ HÖLGYEK KEL KAP­CSOL ATO S VÍZTŐL VÁLÓ SZÉT­TAGOL L H V \ o TTT CIGIT VÉGIG­FÜSTÖL L v 2: ( u Mb L Jád f ALBÁN PÉNZNEM L* E k. KISSÉ TÁVOLI ! "r ft* TÚL­ÍZESÍTETT MÓDOSÍTÓ D DUPLÁN: MOLF.TT NEM LELKI TOVA­SZÁGULD VÁLLON VISELT KENDŐ MAGAS­HEGYI "V| SOHA 4 0 S £ ~T~ EGYEN ! "AJ TTOKBAN TÁVOZIK GYAPJÚ­SZÖVET 4 fe k HIVATALI RÉSZLEG Pr~ t s Vr V fir' t L ^ _^ KÉ ST FEN / IRÁNYT VÉT ( h> U r „ SZÁM­TALAN SZARVAS­FAJ o---1----­c MO ND VALAMIT-.5- o L V u A TÁRGY RAGJA ^r KECSKE KICSINYE-fe. l fV MOSODA KÖZEPE! LEPÉNY­SZELET ! ÁTBUKÁS bt V e S FL * t £ SÜLT TÉSZTA ATÖBBES SZÁM JELE 4 i T e 2 JÉ A­2r i V t < E* JU t> aJ \ Bódi Tóth Elemér igencsak különösnek, szinte példa nélkülinek vélte, hogy a budapesti származású T. Pata­ki Lászlóból - aki felnőtt emberként került Salgótarján­ba - nógrádi lokálpatrióta lett. Pedig, hogy így van, azt az ünnepi könyvhétre megjelent és a Balassi Bálint Me­gyei Könyvtárban bemutatott, Ádám Tamás által szer­kesztett „Újútonjáró” című tárcakötete is bizonyítja.- Valóban a fővárosból, néhány (sajtó)kör után kerültem Salgó­tarjánba, Nógrád megyébe, ame­lyet nagyon megszerettem. Eb­ben - túl a közvetlen személyes okokon - két tényezőnek volt nagy szerepe. Egyrészt az akkori megyei lapnál befogadtak, komm lyan vettek, bíztak bennem. So­kat tanultam az idősebb, tapasz­taltabb kollégáktól. Többek között azt, hogy íróasztal mellett nem le­het újságot írni, gyakran kell vi­dékre menni, személyesen kell megismerni a falvakat, városo­kat, az ott élő embereket. Más­részt - éppen barangolásaim, ku­tatásaim révén - rájöttem arra, hogy a kincses jelző nemcsak Ko­lozsvárra aggatható teljes joggal, Nógrádra is érvényes. Különösen, ha átlépve az országhatárt észak felé is tekintünk. Hiszen itt is be­szédesek a várak, a kövek, a me­gye múltja szerves részét képezi az ország történelmének. Az a vé­leményem hogy három lépésből bármit el lehet érni, bárhová el lehet jutni - válaszolta a szerző egykori munkatársa, szerkesztő- társa kérdésére. A könyvbemutató házigazdá­ját - nem kevésbé a megjelent közönséget - azt is érdekelte, hogy miért lett „Újútonjáró” (így egybeírva) a kötet címe. T. Pata­A kötet címlapját Kovács Bodor Sándor tervezte, a grafikai lapok Antal András munkái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents