Nógrád Megyei Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-02 / 127. szám

FOTÓ: GÓCS ÉVA 4 20 07. JÚNIUS 2., SZOMBAT KULTÚRA Homokra nem lehet erős várat építeni József Attila-díjas költővendégei voltak a 78. ünnepi könyvhét előestéjén a Balassi Bálint Megyei Könyv­tárnak. A kortárs magyar irodalom jeles alkotóit be­mutató „Figyelmet érdemel...” című sorozatban Mezey Katalin, a Széphalom Könyvműhely igazgató­ja és Oláh János, a Magyar Napló főszerkesztője láto­gatott Salgótarjánba. A két lírikus - nem mellesleg próza- és drámaíró - pályafutásának, munkásságá­nak sok közös vonása van, már csak azért is, mert 1970 óta házastársak. Összetartozásukat az 1969- ben megjelent „Elérhetetlen föld” című antológia is jelképezi, amelyben - persze nem előzmények nél­kül - a „Kilencek” elnevezésű költői csoport tagja­ként léptek színre. Bódi Györgyné dr. könyvtárigazgató üdvözölte a költőházaspárt, Mezey Katalint és Oláh Jánost. Középen az est szóvivője, jelen sorok írója Az olvasók nagy érdeklődéssel hallgatták az egykori „Kilencek” költői csoport két tagját- Reveláció volt annak idején e versgyűjtemény megjelenése, amelyet Csontos János egy 1988- as interjúsorozatban „irodalom- történeti kilométerkődnek neve­zett, amelyhez nem kisebb sze­mélyiség mint Nagy László írt előszót. Kiemelte a fiatal tehet­ségek hűségét a magyar költészet folytonosságához, kötődését az empirikus igazságokhoz. „Leszá­molnak az ál-szocialista öntelt­séggel, nemzeti gőggel, kergeség- gel, de átgondolva a szerencsét­len múltat, szentenciákat mon­danak a jelenre is. A torkon- vágott forradalmak pirosát s gyá­szát viselik belülről... Etikus köl­tők, felelősségvállalók..." Mit jelentett a start és a későbbi élet­pálya szempontjából a „Kilen- cek”-hez tartozás? - kérdeztük Mezey Katalintól és Oláh János­tól. M. K.: Véletlenszerű motiváci­ók, generációs, nemzedéki azo­nosságok, s nem utolsósorban tu­datosan vállalt rokon eszmei szá­lak fűztek össze bennünket, a negyvenes évek elején, közepén születetteket. Én nagy szerencsé­nek tartom, hogy együtt indul­hattunk. Ismertséget adott és azt bizonyította: volt elég erőnk, hi­tünk, hogy átverekedjük magun­kat a politikai útvesztőkön. Miu­tán szokaüan mondandónk és új­szerű hangunk miatt két kiadó is elutasította, illetve elsüllyesztette kéziratunkat, végül is Darvas Jó­zsef, az írószövetség akkori elnö­ke intézte el a megjelentetést. 0. J.: Akkor az nagyon fontos volt nekünk, hosszú közös mun­ka előzte meg. Ugyanakkor meg is szenvedtük ezt az antológiát, hiszen egyrészt kiváltottuk szá­mos kollégánk ellenszenvét, más­részt pedig - lévén másként gon­dolkodók - egy időre kirekesztet­tünk a hivatalos irodalmi életből, annak ellenére, hogy köteteink kisebb-nágyobb késleltetéssel meg-megjelentek.- Mezey Katalin a hetvenes évek végén - nagyjában-egészében az „Anyagtanulmány”című verseskö­tete megjelenésének idején lépett saját, egyéni útjára, amelyen szin­te azóta is jár. Úgy tartja: alapve­tően a „pszichológiai realizmus” jellemzi költészetét, módszerben ez az, ami leginkább „kezére áll”. Mit kell ez alatt érteni? M.K.: Engem esztétikai irány­zat nem vezetett soha, a kitűzött cél volt mindig a fontos. Ennek megfelelően egyfelől elemző-gon­dolkodó, másfelől pedig érzel­mekben gazdag, impresszív lírát művelek. Az önmegfigyelést, az önismeretet tartom a legbizto­sabb iránytűnek. Úgy vélem, hogy minden ember élményvilá­ga lényeges, tanulságos lehet má­sok számára is. És fordítva: hi­szek abban, hogy képesek va­gyunk, leszünk végre a másik­ban is meglátni az értéket, a kö­vetendőt. Bízom benne, hogy az én kis magánalagútjaim is a fény­re vezetnek.- A nagy társadalmi átalaku­lás, a rendszerváltozás mit jelen­tett Mezey Katalin és Oláh János számára. Okozott-e átalakulást köl­tészetükben, prózaírói munkássá­gukban? M. K: Nyilván nem volt ránk sem - mint a szellem embereire - hatástalan mindaz, ami bekö­vetkezett. A cenzúra megszűnté­vel nagy kő esett le a szívünkről, megérhettük, hogy nem vagyunk rövid pórázon tartva, őszintén szólhatunk mindarról, amit gon­dolunk. Csakhogy azzal nem szá­moltunk, hogy a politika hatalma helyébe a piac, a pénz hatalma lép, s hihetetlen méreteket ölt a tömegmanipuláció. Illúzió volt te­hát amikor egyetlen rossznak az előző társadalmi rendszert tartot­tuk. Mára egymásról szinte tudo­mást sem vevő csoportokra esett szét a társadalom, sokan ellehe­tetlenültek, szinte senkinek nincs közösségi hátországa. Olya­nok vagyunk, mint a homok, amelyre azonban nem lehet erős várat építeni. A keserű tapaszta­latok hatása nyilván megjelenik műveimben is. Nem véletlenül ír­tam éppen a millenniumi ver­semben, hogy „Egy nagy kártya­adósság, olyan ez a kis ország” s az sem véletlen, hogy az „Imád­ság fonala” felértékelődött írása­imban. Lehet, hogy önző vagyok, de számomra továbbra sem kö­zömbös, hogy az utókorban is le­gyen valami nyoma annak, aho­gyan én a XX. és a XXI. század­ban gondolkodtam, ahogyan éreztem. Igenis az írástudóknak nagy a felelősségük a mi éretlen demokráciánkban. Azok helyett is beszélni, tenni kell, akik nem szólalnak meg. 0. J.: Én azt tartom nagy gondnak, hogy a megváltozott viszonyok között a magyar ér­telmiség elvesztette a státusát, jószerivel eltűnt, vagy áruló lett. Nagy tévedés azt hinni, hogy a politikát kizárólag a pártoknak kell csinálniuk. Hiányzik a nemzeti önbecsülés, nincs adekvát társadalmi mérce és nincs kontroll, számonkérés sem. Úgy látszik nem tanul­tunk sorsunkból, történel­münkből, s kívülről, másoktól várjuk a megváltást, pedig csak magunkra számíthatunk, saját érdekeinket csak mi magunk tudjuk megfogalmazni, képvi­selni és érvényre juttatni. A mai magyar irodalmi közéletet én lé­hának tartom, nem megoldott a támogatási rendszer, nincs iga­zán visszhangja „árva kiáltása­inknak”. Nem érzek igazán késztetést az írásra, nem tartom valószínűnek, hogy érdekelné az embereket, amit én írnék, ezért én most egyelőre fel Is hagytam vele. Manapság újra az „Elérhetetlen föld” vagy az ugyancsak korai „Kint járok a réten” című versem szellemisé­gét érzem közel magamhoz: „Kint járok a réten, és a kavicso­kat rugdosom, /kopár-sárga, kő­színű vidék ez, nyomomban át­ható némaság... A láthatatlan gyöngybagoly kibontja a szár­nyát,/nem azért, hogy elszakad­jon aßldtöl, / hanem, hogy érez­ze a súlyt, ami visszatart. ”- Mezey Katalin és Oláh János házasságából három gyermek szü­letett 1971-ben, ’74-ben és ’75-ben. Örökölték ők az önkifejezés hajla­mát, képességét? M. K.: Mindhárman művészi pályára léptek. A legidősebb Lackfi János néven költő, műfordí­tó, író, s öt unokánk édesapja. Ka­talin és Mátyás László képzőmű­vészek. Az ő rajzaik illusztrálják a jelenlegi könyvhétre megjelent „Holdének” című, gyermekeknek és gyermekekről szóló verses­kötetemet... ■ Csongrády Béla Nincs értelme az öncélú (újságírásnak TEMI Nógrád Megyei Könyvtára felolvasóest-sorozatá­nak vendége legutóbb T. Pataki László író, rendező' volt, aki örömét fejezte ki, hogy a „tobzódó rendezvé­nyek” közepette is sokan eljöttek az ő bemutatójára is. Az elsőként felolvasott írásból - többek között - megtudta hallga­tóság, hogy halat fogott a Vas me­gyei Gyöngyös-patakban. Szülei az ostromzár előtt hazautaztatták Budapestre, ahol rájuk bombáz­ták a házat. A háború után nem járt minden nap iskolába, de min­dent bejárt. Vívott, lovagolt, hege­dült, táncolt. Egyik alapítója lett a Duna (BM Központi) Művész- együttesnek. Kiképzésen vett részt a bajai páncélosoknál. Első­ként ért magyar szabadságharcos­ként Bécsbe, majd nyugatról legá­lisan elsőként jött vissza. Elvégez­te a sajtóakadémiát, államvizsgá­zott filozófiából, vizsgát tett francia nyelvből. Kulturális diáknapokra készítette fel a nógrádiakat, felesé­gével Edittel Tárcákat - havonta 60-90 gépelt oldalt - írt a megyei lapba, szerkesztőséget vezetett Ba­lassagyarmaton. „Békák és bolon­dok” címmel szatirikus regényt írt a „gengszterváltásról”, ellenség­kép lett, „evakuálták”. írt mono­drámát Madách Imre feleségéről és édesanyjáról, tanulmányokat, esszéket Nógrádról, az Ipoly folyó­ról. Könyvet jelentetett meg a me­gye mintegy másfél száz falujáról. Többször kapott irodalmi elisme­rést, 1997-ben Madách-díjat Most színházat csinál egy olyan város­ban, ahol egyetlen színpad van. Arra a kérdésre, hogy mi lehet, kell legyen az újságíró legfonto­sabb feladata, mi az újságírás lé­nyege a következőket válaszolta: - A segíteni akarás - kizárólag. Nem pedig politikacsinálás. Saj­nos, a magyar sajtó jó régen el­kezdte azt a szörnyűséget, hogy a politikát - enyhén szólva - ger­jeszti. Az újságíró feladata, hogy kiálljon valami mellett, felemelje szavát valami ellen. Az igazat kell írni! - mondta Deák Ferencet idéz­ve. Ha az igazmondás és a segíte­ni akarás nem teljesül, akkor az nem újságírás, hanem üzlet vagy rosszul értelmezett propaganda. Az öncélú (újság)írásnak semmi értelme. Újabb kérdésre reagálva be­szélt a „Palóc(földi) kalauz” cím útikönyvéről, ami egyszerűen el­tűnt. Számottevőnek nevezte, minthogy ebben először ő foglal­ta össze a megye településeinek történetét, védett ter­mészeti értékeit és ^ *­műemlékeit, 15-20 sorban, könnyen ke­zelhető módon. Fel­hívta a figyel­met Nóg- ■ r á d r a , mint az or- j szág ma is | legzöldebb j megyéjé­re, a ter- I mészeti I értékekre, a Cserhát ! környéki j falvak köztük Alsótold gyógyhatású le­vegőjére. Figyel­meztetett értéke­ink nagyobb megbecsülésére, rá­mutatott a hollókői világöröksé­get - az egykor lakott ófalut - fe­nyegető veszélyekre is.- Jövőre lesz éppen hatvan éve, hogy a színpadhoz közöm van - mondta egy másik kérdésre vála­szolva. - 1948-ban, Budapesten, a Rottenbiller utcai polgáriban, Pá­los György - a legszebb hangú ma­gyar színész - feltett engem az is­kola tornatermének színpadára és én azóta csak lejöttem, de nem hagytam ott - mondta. Aztán jó­ízűen beszélt színikritikusi és ol­vasószerkesztői munkájáról, ame­lyeket a színház miatt hagyott el, mert meg akarta tanulni azt. A fő­iskolára nem vették fel, ezért a gya­korlatban, Győrben tanulta, majd művelte a mesterséget, ahol két és fél év alatt a segédrendezésig ju­tott. - Ügyelő is voltam, elég hosz- szú ideig, nélküle nincs előadás, színész nélkül van, mert beugrik valaki. A színházi valóság sokszor életszerűbb mint maga a valóság. T. Pataki László beszélt még hí­res szobrászmesteréről, plakett­készítő munkájáról, naturalis­ta rajztanáráról és rajztanulá­sáról, kezdő újságíróként a Népszabadsághoz kerülésé­ről, kiállítások rendezéséről. Végül felolvasta a „Szobor­mosoly Pásztón” című tár­cáját. Utóbbi - mint el­mondta - a június 4-én a megyei könyvtárban bemu­tatásra kerülő, „Újútonjáró” című könyvének hátsó borí­tóján kap helyet ■ Barátin Ottó T. Pataki László író volt a legutóbbi vendége a TEMI Nógrád Megyei Könyvtára felolvasóest-sorozatának JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Marketing osztály? Sajnos ez az ügyfél sem a mi termékün­ket hordja." Szerencsés nyertesünk: Eczet János Salgótarján, Március 15. u. 4. Kérjük, mai rejtvé­nyünk megfejtését június 7-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! IB RECÉS KORONGÚ TÉSZTA­METÉLÖ VASÚT­ÁLLOMÁS. RÖV. D 1 ■ m 4^ k t t> T 1 B KELET. R. í t ír i 1 FÖLD MÉLYÉRE LAPÁTOL n Wh e* £ MÉTER. RÖV. *7&i HÁZA­SFELE ! ~\nf Ngy y -i IGÉNYEL *- G F i £ .......... ..... ________ > K( JVARHVÖ DALOS­MADÁR 1 :: ~~ — TKé> y/r-r­rí L u IV rL TOVA, MESSZIRE VILÁG­HÁLÓ. NÉPSZERŰ NEVÉN KEDVELT POPÉNE­KESNÖ (CÉLINE) £ KÖZSÉG KARTAL MELLETT FECSEG r~ iy LÁNYUNK FÉRJE MINDEN­HATÓ KÁLYHÁT i ÉPÍT _| SZUBSZ­TANCIA PÁROS HELY ! Jí V MINŐ. KÖLTŐIEN R *rTT 8$ * fü b t ú r-U SZINTÉN NEM (£ /í PAPÍRRA JEGYZŐ L £ [ £ 0 FOGOLY ABBAN A 24 ÓRÁBAN Y ZENEI MŰFAJ IRATHOR- DÓ TÁRGY L i V ! t r PUCCINI OPERÁJA VÍZI TÜNDÉR T 0 £ £ t 4 KÖRÜL­BELÜL. RÖV. TRÉNING "k & TÖRŐDÉS ÉRT BÖ TERMÉST ADÓ —Áf b £ k V ITT VAN, FOGD ! E £ a t s­r SZEMÉLYE ^ f < 0 IMOLA. BECÉZVE ADY EGYIK ÁLNEVE BÁRMI­KÉPP. DE SZINTÉN NEM g Y jT £ K VÉL 6 0 ÍV D % L GYÉR ÉTEL­ÍZESÍTŐ-5 0 MÉRGEZŐ GÁZ. VJ : CL BANK­KÖLCSÖN £ O’ 4 B IRTÓ KO S TESTI, FIZIKAI (MUNKA) £ b £> tv­HÁZVÉG ! |-,\ I 1 T IKI S VERSBE ILLŐ b HALLAT­SZIK ► t tV ÍV L L r FÉLPÉNZ ! £r TONNA, RÖV. *—p. TÉGLÁK­KAL DÚCOL BEFOGÓ­SZERSZÁM TEHER­HORDÁS b / VARRÓ­MOZDULAT INDULAT­SZÓ U s "c b ir c< * SZÖRÉNYI NÉVJELE TE MEG Ö t b e I Pr £ T kr IRATOT BESOROL & T K t r NÉMÁN SÚG ! €> FEHÉR ITAL TARTÓ­ÁCSOLAT KISEBB FEJSZE £ 3 V MŰKÖDÉS­BE HOZ K S' 1 i 1/ Prf L TETEJÉRE HULLAJT TROMBITA­HANG Wll RICÁN FEDERA TION OF 1 AliOUR.R.-ib F u ÉS. LATINUL EURÓPAI UNIÓ, RÖV. & M PÁKÁSZAT RÉSZE ! 7K K. lb* USA­TAGÁLI.AM HÁLÁVAL EMLEGET SEMMI­KOR NE A BÁRIUM VEGYJELE H RÁADÁST KÖVETEL ► t £ 3 < ♦ , 3 b HATÁRÁL­LOMÁSUNK VÜK KACSÁJA o i> O (V EGY NYE­LET ÉTEL FEDEZÉ­KÉBE Lf k i t r GONDOLÓ. RÉGIESEN-ír L i t r d PARIPA o .... RE. MI ÜRES KÓC ! ELŐRE­JUT dr £ (b ♦ £> AZ ÁTMÉ­RŐ JELE ZORRO JELE Tű ALATTO­MOSAN RÁGAL­MAZ s i K ÍY L­I ____________ A ~i r a 0 \ TÖGY ELVÉKO­NYODÓ RÉSZE ^ <L £ c~ Ls £ B

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents