Nógrád Megyei Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-22 / 118. szám

2 2007. MÁJUS 22., KEDD BÁTONYTERENYEI NAPLÓ Új vezető az uszoda élén Az önkormányzat képviselő-testülete március 26-i ülésén Csikós Tímeát bízta meg 2007. április 1-jétől 2011. június 30-ig a Bátonyterenyei Tanuszoda Kht. ügyvezetői igazgatói teendőinek ellátásával. Amint azt a fiatal szakember elmondta, mindig keresi az új kihívásokat, ezért nyújtotta be pályázatát az uszoda ügyvezetői posztjára. Hegedűs E. Bátonyterenye. Csikós Tímea kisterenyei származású, család­ja ma is itt él. 2005-ben szerzett diplomát levelező tagozaton a Kodolányi János Főiskola nemzet­közi kapcsolatok kül- és biztonság­Csikós Tímea politikai szakán, ahol egyebek mellett nemzetközi pénzügyi és közgazdasági ismereteket tanult Az IPC-SVG-nél vezérigazgató­asszisztensként dolgozott, majd 2002-ben Budapestre költözött, ahol a nyomdaiparban helyezke­dett el. Mint mondja, végigjárta a ranglétrát, de alig három év múlva a hazaköltözés mellett döntött. 2005-ben családi vállal­kozást alapítottak Kisterenyén a nyomdaiparágban.- Eddigi pályafutásom során mindig kerestem a kihívásokat, ezért nyújtottam be pályázato­mat az uszodavezetői állásra ­pezsgőfürdő, masszőr áll a ven­dégek rendelkezésére, ezt sze­retné a későbbiekben kiegészí­teni a fényterápiás kezeléssel. Elgondolásai között szerepel egy természetgyógyász-központ ki­Iván éjjele, hogy csak néhányat említsek. Nagyon fontosnak tar­tom, hogy erőteljesebben kap­csolódjunk be a régió turizmu­sába az uszoda és a szorospa­taki tábor programjainak ki­mondja Csikós Tímea. - így az­tán az üzleti életből belecsöp­pentem a közszférába, hiszen a tanuszoda a polgármesteri hi­vatal fennhatósága alá van ren­delve. Mint mondja, egyik legfonto­sabb feladatának tekinti a pályá­zatok írását, hiszen csak így tud­ja terveit megvalósítani. Azok­ból pedig akad több is: elsőként szeretné a szolgáltatásokat bő­víteni. Elsősorban a társadalom- biztosítás által támogatott szol­gáltatásokra gondol, mint a víz alatti torna, gyógymasszázs, te­hát egyelőre olyanokban gondol­kodik, amelyek nem igényelnek külön beruházást. Az anyagi fe­dezet függvényében később ez az irány tovább bővíthető iszap- és súlyfürdővel. A terveket ter­mészetesen befolyásolja, hogy az egészségügyi reform során milyen további intézkedéseket hoznak majd. Ugyancsak gondolkodik a wellness-szolgáltatás bővítésén jelenleg infra- és finn szauna, alakítása is. A tervek végrehajtá­sához 14 fős létszám áll rendel­kezésére, amely most éppen fe­lülvizsgálat alatt van.- Most az egyik legfontosabb feladatunk a nyári program el­készítése, különös tekintettel a világnapokra - mondja az uszo­davezető. - Minden hónapban van valamilyen világnap, amelyhez különféle akciókat szeretnénk kapcsolni: a múlt hónapban például a tűzoltók vi­lágnapja volt, kedvezményes uszodajegyet kaptak, ajándék­ba pedig ingyenes szaunahasz­nálatot. A következő hónapban itt lesz a pedagógusnap, a Szent ajánlásával. Körutas ajánlatokat szeretnék készíteni, amelybe beletartozna nemcsak a szorosi környezet, hanem például a sal­gótarjáni bányamúzeum, Holló­kő, mátrai túrák. Ezeket egy csomagban, akár a Turizmus Rt.-n keresztül lehetne kiaján­lani diákoknak, nyugdíjascso­portoknak, szakszervezetek­nek. Jó kis munka lesz, de bí­zom magamban és kollégáim­ban, hogy a terveket meg tudjuk valósítani, és a Bátonyterenye Város Sport Egyesülettel (BVSE) együttműködve közösen még több sportot, programot tudunk szervezni a lakosságnak. Kutyaiskola a vásártéren Bátonyterenyén sok éves ha­gyománya van a német juhász­kutya bemutatóknak versenyek­nek. A közelmúltban a Magyar- országi Német Juhászkutya Klub (MNJK) és a Bátonytere­nyei Városi Sportegyesület kö­zött létrejött egy együttműködé­si megállapodás, amellyel egy időben a BVSE-ben megalakult a sportkutya szakosztály. Jelenleg a stabil létszám 15 fő, ami év­szaktól függően változhat. A ku­tyák kiképzéséhez a város ön- kormányzata adta a helyet, a kisterenyei vásártéren. A kikép­zésen már 3-4 hónapos kutyák is részt vehetnek, amelynek cél­ja, a kölyökkutya szocializáció­ja, hogy a számára idegen kör­nyezetet megismerje, az embe­rek és a fajtatársak iránti kö­zömbösséget megtanulja. Eze­ken a foglalkozásokon tulaj­donképpen a gazdit tanítják meg arra, hogyan nevelheti ku­tyáját feltétel nélküli engedel­mességre, egyben jó családku­tyává. Az alaptanfolyam után le­hetőség van csatlakozni a hala­dókhoz. Bárki bármilyen fajtájú kutyával jelentkezhet, s vizsgát is tehet. A kiképzés időpontja: kedden 17 órától, vasárnap 9 órától, az oktatást három okleve­les kutyakiképző és egy kikép- zősegéd vezeti. Április végén a szakosztály Szorospatakon rendezett meg egy háromágazatú védőkutya­versenyt, amely egyben a német- juhászkutya-világbajnokságra kvalifikáló verseny is volt. Nyomkövetés, engedelmes és őr­ző-védő ágazatban, három szin­ten lehet versenyezni. Az 1-es szinten Fekete Csaba Zeuszházi Félix nevű kutyájával első helye­zést ért el, s övé lett a legjobb nyomkövető munka cím is. Ugyancsak a szorospataki if­júsági táborban június 17-24. között rendezik meg a kutyás gyermektábort, amely Magyar- országon egyedülállónak szá­mít. A tábor vezetését, a foglalko­zásokat és az előadásokat Ma­gyarországon és külföldön egy­aránt elismert szakemberek fog­ják vezetni, akik között megtalálható a profi kiképző, az etológus, pedagógus, vagy akár a kisállat-gyógyász. Tíz éves kor­tól várják a gyerekek jelentkezé­sét, akár szülői kísérettel is, bár­milyen korú, fajtájú kutyával, előképzettség nélkül is. Jelent­kezéseket június 5-ig fogadnak el a szervezők. A tábor zárásaként egyébként június 23-án rendezik meg az I. Palóc Ifjúsági Kupát, engedel­mes szinten, amelynek bírája egy nemzetközi szintű munka­kutya-versenybíró lesz. Bővebb információ: Szabóné Gregor Ma­rianna 20/9169645, Szabó Zsolt 06-30/6909791. E-mail cím: bvsekutyasuli@nethun.hu. Web: www.nethun.hu/bvsekutyasuli A képeslap fohásza Bátonyterenye. Fohászkodni sokféleképpen, sok mindenért, sok­szor, sokan szoktunk. A fenti fohász egy képeslap jelképes „imája” az őket megszállottan és kitartóan gyűjtő megfogalma­zásában. Ami nem egyéb, mint páratlan kincsei igazi értékei­nek, jelentőségének elmondása. A megmentésükre, múltunkat e sajátos formában megőrző gyűjtemény életben tartására való felhívás, nemcsak az érzelmekre, értelemre, de a (konkrét) tet­tekre is ható módon. A képeslap fohásza „Mi hozzuk, visszük üzeneteidet, közeli és távoli országokba! Mi rajtunk keresztül beutazhatod a világot, megismerhetsz távoli tájakat, or­• szágokat és népeket! Mi vagyunk honismereti és helytörténeti utazásaid kincsesbányája, hisz : megőrizzük neked szülőfölded, lakóhelyed múltját, történelmi és kulturális ér- ; tékeit, mintegy tükröt tartva eléd! Mi általunk gyarapodnak történelmi, földrajzi, természettudományi, pedagó- : giai ismereteid! Mi voltunk azok, akik fiókod, papírdobozod mélyén, bagoly lakta padlások sö­• tétjében lapulva vártunk arra, hogy megmutathassuk neked ezernyi arcunkat! Mi kérünk: segíts, hogy minél szebb és jobb környezetben mutathassuk meg : magunkat, és adományoddal támogasd a megmentésünkre létrejött alapítvány : számláját. A Bátonyterenyei Képeslapgyűjtemény Megmentéséért Alapítvány Szsz.: 11741055-20009757” Osgyáni A bátonyterenyei képeslapmúzeum falán olvasható mindez, küllemében- hangulatában is a régmúltat idézve. Látvány, élmény, gondolatok Barják Gyula (most már) messze föl­dön is híres képeslapgyűjteményét, ma­gánmúzeumát füvatott ily’ módon élet­ben tartani. A Nagybátony ófaluban ta­lálható hangulatos, s rendben tartott por­tán a hatalmas diófa, a május üde zöld­je, a régi pajta, s megannyi, a falusi-pa­raszti életvitelt, életmódot illusztráló tárgy érzelmileg-hangulatílag jól meg­alapozza, előkészíti az ideérkezőre váró élményt. Bár személyes jellegű a meg­jegyzés, de feltehetően nem vagyok egye­dül ezzel: az itt töltött idő alatt nehezen szabadultam valami szégyenérzetfélétől. Mennyire felületes, igaztalan módon él köztudatunkban a képeslapgyűjtés lé­nyege. Minduntalan a mennyiség, a ké­peslap korának dominanciája él az em­ber gondolkodásában, s szinte meghök- ken, amikor szembesül az ezernyi mó­don, s variációval rendszerezhető anyag láttán. A mondanivaló, az üzenet lénye­gével. A múlt, a történelem megelevene- dése, eltűnt (vagy éppen gyökeresen megváltozott) települések, településré­szek, épületek, szokások, eszközök, tár­gyak megjelenítése, s főleg az emberek, sorsok „kiolvasása” okán. Az élet egé­szét, lényegét, értelmét átfogó, a folya­matos egymásra épülést, változást bizo­nyító, a történelmet hitelesen illusztráló- igazoló dokumentálása miatt. Igazából * még sokáig sorolhatná az ember a felto­luló gondolatokat, miközben halad az át­gondoltan rendszerezett anyagot nézve. A 37220 képeslapnak csak töredéke fér el a gondosan felújított hófehér falakon nyugvó sötétbarna táblákon, tablókon, vagy a festett ládákon, (közöttük 1885- ből származik a legrégebbi). Nógrád megye a központi rendező elv, minden, ami Nógrád megyével kapcsolatos, ter­mészeti szépségei, történelme korokra bontva, az itt élő emberek életéhez kap­csolódó szokások, hagyományok, hie­delmek, a gazdaság, a szolgáltatás terü­letei. Egy-egy „kihelyezett” rendhagyó történelem-vagy földrajzóra diákjai va­lóságos kincsesbányával szembesülhet­nek itt, látványos és különleges módon. S megannyi, a szó szoros értelmébe vett érdekesség, kuriózum. Például az 1894­es újévi üdvözlőlap Posonból (Pozsony­ból) Ivad Károly fényirdájából, (nyom­dájából), vagy az első magyar kerékpá­ros világutazó képe, aztán a képeslap mozi, másképpen világítós képeslapok. Az „odaáti" Nógrád megjelenítése, ami sok-sok kutatóút eredménye. Barják Gyula azt tartja, akkor érték a képeslap, ha közkinccsé tesszük! A gyűjtő számá­ra meg az a legértékesebb képeslap, ami a másiknak megvan. Elmondta, hogy a gyűjtők témakörre szakosodnak, s a képeslapon azt nézik elsősorban, hogy mit ábrázol, s nem azt, hogy mi­kori. Értéket kell, hogy képviseljen alap­vetően, már eltűnt dolgok emlékét őriz­ve. Azt mondja, majd’ minden képeslap mögött érdekes esemény, történet húzó­dik meg. A képeslapok élnek, mesél­nek, elképesztő történéséket takarnak. A képeslapok hátára írt szöveg érzelmi érték! Egyesület gyűjtőknek Az idén augusztusban lesz 18 éves a képes levelezőlapok gyűjtőinek egye­sülete, amelynek székhelye Szombat­hely. Barják Gyula alapító tagja az egye­sületnek. Az egyesület tagjai nemcsak gyűjtik, de fel is dolgozzák az egyes té­mákat, komoly kutatásokat végezve, s igyekeznek elolvasni a témához kap­csolódó tudományos munkákat, példá­ul monográfiákat. A világ legnagyobb gyűjteménye az Egyesült Államokban található, lapjainak száma meghaladja a kétmilliót. A második helyen a lenin- grádi úgynevezett Tagir-féle gyűjte­mény áll, a harmadik Ausztriában, Aspermben egy magángyűjtemény. Magyarországon a szerencsi múzeum a maga 1 millió 400 ezres darabszámá­val negyedik a rang­listán. Hazánkban még nagy gyűjte­ménnyel rendelke­zik a pannonhalmi apátság, ezt követő­en már főlég magán- gyűjtemények van­nak. Akik vala­mennyien hasonló gondokkal küszköd­nek, mint Barják Gyula. Egyrészt a szükséges anyagiak előteremtése, s az­tán az anyag élő hasznosítása, s maj­dani sorsának ren­dezése. Mert példá­ul az ő esetében a helyi önkormányzat évi 40 ezer forintos támogatása ugye nem igényel túlságo­san sok gondot: mire is költse? Marad az alapítvány, a barátok, ismerősök 1 százalékos felajánlása, kezdetben Brunda Gusztávék segítése, s a kistérsé­gi iroda Végh Gyula vezette munkatár­sai, mint „sárga angyalok”, akik mindig ott állnak, hogy segítségre legyenek. A pályázati feltételek nem igazán esnek egybe a szükséges költségek elszámo­lásával (kutatóutak finanszírozása, könyvek vásárlása), az árverésen vásá­rolható képek ára számolható el. S ha őszintén megnézzük: például a város idegenforgalmi tájékoztatóiban, (kon­cepciójában), kiadványaiban, egy-egy nagyobb rendezvény programjába, vagy az oktatási intézményeknél, egyéb ismeretterjesztő lehetőségek sorában olvashatjuk-e a megyében egyedüli, s mindenképpen értékes múzeum (meg)ajánlását az érintettek figyelmé­be? Nemcsak a jelen, de a távlatok szempontjából is gondolkodva, egy mél- tóbb-maradandóbb helyet adva a min­den bizonnyal a város kulturális értéke­it gyarapító gyűjteménynek. S hát gon- doltunk-e már valaha is arra, hogy csa­ládunkban, szűkebb környezetünkben, ismerőseinknél elfeledve „lapuló” ké­peslapok, fényképek odakerüljenek, ahol valamennyiünk, az utánunk jövők mintegy hasznára, múltunk-életünk megőrzőivé válnának? Hogy is mondja a fohász: mintegy tük­röt tartva elénk...

Next

/
Thumbnails
Contents