Nógrád Megyei Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-10 / 84. szám

2 2007. ÁPRILIS 11., SZERDA NÓGRÁD MEGYE „A vaddisznó is sírva fordul vissza" A tűzoltóság az, ahol nincsenek ünnepnapok. Az ép­pen szolgálatban lévő csoport 24 órán keresztül startra kész, hogyha segíteni kell, mennek. Jelen so­rok írója lehetőséget kapott ara, hogy elkísérje a lánglovagokat egy-egy szolgálatba. Bevallom őszin­tén, a kíváncsiság vezetett, amikor egy hétköznapi és egy ünnepi szolgálatot választottam. Hegedűs Erzsébet Nem kis izgalommal készültem a csütörtöki „bevetésre”: Endrész Gábor százados szolgálatparancs­nok éppen az első negyedévről be­szél, amikor érkezik a riasztás ko­ra este: a balassagyarmati tűzol­tók kémek segítséget A hármas fecskendő indul, velük tartok én is. Már útközben tudom meg, hogy Balassagyarmat határában egy tölgyerdő aljnövényzete ég, a gyarmatiak minden fecskendője máshol dolgozik, ezért kérték a salgótarjániak segítségét A hár­mas kocsi szerparancsnoka Agár­di György zászlós, a gépkocsiveze­tő Magulya Gábor törzsőrmester, a beosztott tűzoltók Juhász Jácint főtörzsőrmester és Bölcső Balázs törzsőrmester. A helyszínen mint­egy egy hektár területen ég az alj­növényzet: a fecskendő nem tud­ja megközelíteni, kéziszerszá­mokkal látnak neki a tűzoltásnak. Viszonylag rövid idő alatt végez­nek, indulás vissza a laktanyába. Este kilenc felé jár az idő, amikor jön az újabb jelzés: Márkháza ha­tárában ég a nádas, a tűz veszé­lyezteti a telefonoszlopokat és mi­vel az út mellett van, a sűrű füst balesetveszélyessé teszi a közle­kedést Pár perc és szirénázva in­dulunk a helyszínre. A sötét ki­csit félelmetessé teszi számomra a vonulást: a kanyargós utakon keményen ki kell támasztani ma­gam, hogy ne dülöngéljek jobbra- balra, s néha olyan érzésem van, mindjárt az árokba borulunk. A helyszín még félelmetesebb: a ná­das körülbelül 5 hektár területen ég. Feltámad a szél, viszi a szik­rákat, a pattogva ropogó tűz messzire világít- Ez a röptűz: a szél felkapja a szikrát, három-négy méterrel ar­rébb leteszi, és begyújtja a nádast - jegyzi meg a szerparancsnok. - Dyenkor szokott előfordulni, hogy itt eloltjuk, de pár méterrel arrébb kezdhetjük elölről. Útban visszafelé halljuk a rádi­ón: az 1-2. szer Etes-Amália- telepre vonult, ahol leszakadt a nagyfeszültségű vezeték. Az ÉMASZ-tól kértek segítséget, Etest áramtalanítani kellett Már éjszakára jár az idő, úgyhogy el­köszönök: vasárnap, húsvét első napján találkozunk. Az ünnepi szolgálat csendesen indul: reggel 8 órakor átveszik az „A” csoporttól a szolgálatot Ismer­tetik a beosztást ellenőrzik a gép­kocsik működőképességét a fel­szerelések meglétét A szolgálat­parancsnok Angyal Tibor őrnagy. Az első riasztás fél 12 előtt pár perccel érkezik: Salgótarjánban a Báthory úton kizárta magát egy család a második emeleti lakás­ból. A hármas szer indul, ahol a le­génységben annyi a változás, hogy a gépkocsivezető feladatait Petries Ákos főtörzsőrmester, az egyik beosztott tűzoltó feladatát PrinczZsolt törzsőrmester látja el. A konyhai bukóablak szerencsé­re nyitva maradt: előkerül a létra, és a pici ablakon bemászva hoz­zák le a tartalékkulcsot. Útban a laktanya felé megreccsen a rádió, az ügyeletes közli: Kazáron erdő­tűz, az első szer és az erdőtüzes gépjármű már úton van, minket is odairányítanak. Útközben még tréfálkoznak, a helyszínre érve az­tán elkomolyodik mindenki. Az első szer már a helyszínen van, URH-n tartják a kapcsolatot: visszajön értünk a Toyota terepjá­ró, mert a hatalmas tűzoltóautó nem tud kimenni a helyszínre. Puttonyfecskendő (amelybe 20-25 liter víz fér), lapátok kézbe, indulás. Egy darabig ki tud men­ni a terepjáró, de egyszer csak el­zárja az utat egy otthagyott UAZ. így hát gyalogosan indulunk to­vább, hegynek felfelé. Nem sokkal arrébb látjuk, ha szabad lett vol­na az út, akkor sem tudtunk vol­na autóval továbbmenni, hatal­mas gödör tátong a földút teljes szélességében. Mintegy tízperces gyaloglás után érünk a helyszín­re: sűrű, néhol áthatolhatatlan a füst. Mintegy 4 hektáron ég a fenyves-tölgyes vegyes erdő aljnö­vényzete. Védősávot húznak, hogy ne tudjon továbbterjedni a tűz. Mint megtudom, ez még a jobbik eset a fenyvestűz a legrosz- szabb. Ott vastag a tűlevélsző- nyeg, alul izzik és előfordul, hogy Január 1 -március 31. között 282 esemény történt a Salgótar­jáni Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság működési területén. Ebből 222 tűzeset, 38 műszaki mentés, 22 téves jelzés, vaklár­ma, visszafordítás, utólagos. A 222 tűzesetből 9 lakástűz, 190 szárazfű, bozótos, 20 szemét, 3 egyéb tűz. A 38 műszaki mentésből 8 fakidőlés, 9 életmentés, 6 vízszívatás, 7 közúti baleset, 4 vízkár, 4 egyéb. A tűzesetek csúcsa a március 11-18. közötti időszak, ekkor 114 esetben kellett tűzhöz vonulniuk. A napi csúcsot március 18. je­lentette: 21 alkalommal érkezett tűzről riasztás. lan aljnövény­zetet látok a lán­goló erdőrészben, meg­tűzdelve azzal, hogy nemrégi­ben volt ritkítás. A kivágott fákat otthagyták, amely így még inkább nehezíti a tűzoltók dolgát.- Na, ilyenkor szoktuk azt mon­dani, hogy ilyen helyszínt látva a vaddisznó is sírva fordul vissza - jegyzi meg tréfásan a szerpa­rancsnok. A meredek hegyoldalt füst bur­kolja be, szinte semmit nem lehet látni. Minden egyes méterért meg kell küzdeni, úgy, hogy a torkun­kat kaparó füst állandó köhögés­re ingerel, a tüskés bozót beleka­paszkodik a ruhánkba, azt sem látjuk, hová lépünk és hatalmas a hőség is. A tűzoltók vastag hővédő ruhája bizonyos ideig védelmet nyújt, de a tüskék azon is átszúr­nak. Egy ideig lépést tartok velük, de aztán, védőruha híján, mene­külőre fogom a dolgot, és kevésbé füstös-meleg helyet keresek. Múl­nak az órák, éhes és szomjas va­gyok, közben arra gondolok: a tűz­oltók sem ettek reggel óta, és ne­kik még dolgozni is kell. Megint a puttonyfecskendő és a kéziszer­szám a munkaeszközük, ezzel kell megállítaniuk a tüzet Szom­baton három hektáron égett az er­dő, a vasárnapi jelentés már 10 hektárról szól. Találok egy vi­szonylag ritkásabb részt, ahol új­ra meg tudom közelíteni a tűz el­oltásán dolgozó tűzoltókat Itt ma­gukra vannak hagyva, nincs civil segítség: hiába próbálták elérni a kishartyáni polgármestert, nem sikerült A tüskés bozóton átküsz­ködöm magam, s újra összetalál­kozom velük: az arcok kormosak, patakokban folyik róluk a veríték, s a víz, amit magukkal vittek szomjukat csillapítani, már régen elfogyott Este hat óra felé végre si­egy­két méter­rel arrébb újra fel­csapnak a lángok. Próbálok „füstmentes” hely­re helyezkedni, kevés sikerrel. Feltámad a szél, pillanatok alatt gasból megfordítja a füst irányát, ráadá- mentő kivéte- sul elkezdi kavarni az égő avart: lével, mert a kettes ez a forgótűz, ami az erdőben kü- szer Szilváskőbe vonult, lönösen veszélyes lehet. A két ugyancsak erdőtűzhöz. Délután szer legénysége megállás nélkül két óra felé járhat az idő, kezd dolgozik, ezúttal segítséget is kap- éhes lenni a társaság, s azt taglal­nak: a kazári polgármester riaszt- ják, milyen jól fog esni a húsvéti ja a falubelieket, 12-15 ember ér- sonka és tojás, amikor újra meg- kezik lapátokkal, gereblyékkel. reccsen a rádió. Az arcok elkomo- Megérkezik az erdész is, Szarvas rulnak, hallgatják az adást: István. Kishartyán határában a Zsidó­- Ez szándékos gyújtogatás volt - mondja elkeseredve. - A szállí­tásra előkészített fát gyújtotta meg valaki, onnan terjedt át az er­dőre. Már tegnap is volt itt tűz, es­te kinn voltak a tűzoltók, egészen éjfélig. Ez a terület az Ipoly Erdő Zrt tulajdona, ismeretlen tettes ellen feljelentést fogunk tenni. A tűzoltók elmondják, hogy na­gyon ritka az üyen segítőkész hoz­záállás, mint amilyet a kazáriak tanúsítanak. Jobbára magukra hagyva küszködnek a lángokkal, próbálják menteni a menthetőt. Az erőfeszítést végül siker koro­názza: a tűz „lefeketítve”, a civilek felügyelete mellett hagyják a terü­letet. Gyaloglás vissza az úton ha­gyott szerkocsikhoz, indulás visz- sza a laktanyába. Még alig érünk be a faluba, amikor az első szer jel­zi: vissza kell fordulni. A hegy al­ján rövid tanácskozás, s újra in­dulnak vissza a hegyre, ahol is­mét erőre kaptak a lángok. A két hatalmas gépjárműfecskendő szinte zsebkendőnyi területen for­dul meg: nekünk egyelőre nem kell menni, várakozunk. Pár perc múlva érkezik Angyal Tibor uta­sítása: a hármas szer induljon vissza a laktanyába. Ott most egyetlen autó sincs benn a ma­hegynél tölgyes-cseres erdő aljnö­vényzete ég. Megtudjuk azt is, hogy tegnap éjszaka már voltak kinn a tűzoltók, most újra lángra kapott az egész.- Na, a sonka meg a tojás vár­hat, te meg most majd kapsz íze­lítőt, milyen helyekre is kell be­mennünk - mondják a tűzoltók, ebből azt a következtetést vonom le, hogy valószínűleg jól ismerik a helyszínt Éppen ezért már meg sem lepődöm, hogy a fecskendő nem tud kimenni: a hegy aljában Bállá Attila erdész vár bennünket. Terepjáró kell: a legénység egyik felét az erdész, a másik felét a ka­tasztrófavédelem terepjárója szák htja a helyszínre. A katasztrófavé­delemtől Szabó János alezredes, a katasztrófavédelmi igazgatóság vezetőhelyettese és Bakos Kriszti­án százados érkezik a helyszínre, akik már az előző napon is itt vol­tak. Bármelyik ralibajnokságon megállná a helyét az útvonal, amelyen megyünk: még az ilyen terepen jól teljesítő Lada Nivák is küszködve jutnak előre helyen­ként. Ahogy haladunk beljebb a tűz felé - egyelőre a gyalogúton - kezdem érteni, mire is céloztak a fiúk: akármerre nézek, minde­nütt tüskés, szinte áthatolhatat­kerül lefeketíteni a tüzet, indulhatunk visszafelé. Mindenkinek az jár a fejében, hogy legalább addig ne kapjanak újabb riasz­tást, amíg esznek valamit, hiszen a reggeli már olyan régen volt, hogy nem is emlékeznek rá. A visszaúton csend van az autóban: már nincs kedvük tréfálkozni, él- celődni, fáradtak. Amint beérünk, a kettes szer már indul is a bánya­gépgyárhoz szárazfű- és bozóttűz- höz, éppen ezért csak a hővédő ruhát veszik le, amelynek bélése csuromvíz: kiterítik, és mennek enni, mert lehet, hogy a követke­ző percben újra felharsan a hang­szóró: hármas szer, riasztás! Fortuna ezúttal kegyes, van ide­jük arra, hogy egyenek, zuha­nyozzanak, pihenjenek egy kicsit Este kilenckor újra beindul a verkli: az egyes szer a salgótarjá­ni Zöldfa útra indul, ahonnan gáz­szivárgást jeleznek. A helyszínről értesítik a Tigáz szakembereit, akikre egy órát(!) kell várniuk. Azután már nyugalom van: a lak­tanya elcsendesül, csak az ügye­letes virraszt Elköszönök én is: iszonyú fáradság nehezedik rám, még mindig az orromban érzem a kesernyés füstszagot Arra gon­dolok, hogy ez a nap a tűzoltók megfogalmazása szerint sem volt túl könnyű hat vonulással. Éppen ezért elképzelni is nehéz, milyen lehet az, amikor 15-20 esetben kell vonulniuk egy-egy szolgálat alatt? Útközben, hazafelé eszem­be jut, ami réges-régen az éjjeli­őrök kiabáltak az utcákon: „Tűzre, vízre vigyázzatok!”

Next

/
Thumbnails
Contents