Nógrád Megyei Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-07 / 82. szám
II 2 RÓLUNK SZÓL BARÁTHI OTTÓ Húsvét kisugárzása Megállíthatatlanul forog az idő kereke, és már megint azon vesz- szűk észre magunkat, hogy a húsvét kopogtat az ajtónkon, amit minden ember habitusától - talán egyetlen ünnepként még lakóhelyé tői és életkorától is - függően, merőben másként élhet meg. A kisgyermeknek a húsvét a nyuszit és a csokitojást jelenti, a fiataloknak remélhetően még a locsolkodás élményét adja, a hívő keresztényié zus Krisztus szenvedésére emlékezik és feltámadását ünnepli, a filozofikus hajlamú ember pedig esetleg az élet és a halál misztériumán meditál Miként jobbára magam is. Furcsa, magyarázhatatlan, titkokon tűnődő, szemlélődő lelkiállapotot vált ki belőlem a húsvét A nagyhéten időnként úgy érzem, ezazürmepkör különösen alkalmas a befelé fordulásra és - paradox módon - a másokra, a közösségre való figyelésre is. Azt gondolom, a húsvét képes kiemelni igazán az embert a hétköznapokból, s valahogy jóval túl is mutat azokon. Számomra a húsvét azt jelenti - még egykor drága anyai nagymamám plántálhatta belém - hogy a transzcendens és a világi lét jószerivel egy és ugyanaz. Amikor aztán magam a lét és nemlét anta- gonizmusán vagy éppen szerves egységén gondolkodom, a húsvét üzenete is egyértelműen megfogalmazódik bennem, és ez az élet feltétlen tisztelete. Húsvét üzenete -Jé zus szenvedéstörténete nyomán - hogy a másokért hozott áldozatból új élet fakad Ez érvényes a család, a kisebb-nagyobb közösségek és a nemzet egészére is. A húsvét az élet egyik időzónája, áldásos állapota, amely a közösségek életében is az összetartozás érzését válthatja kL Azt sugallja, hogy nincs reménytelen és kilátástalan helyzet Hangu- lata különösen kisugárzó: nemcsak a vallási körökben, de azon kívül is hat, hiszen az életet igenli, ami pedig az új élet megjelenésének, a születésnek, a gyermekáldásnak az örömét is jelenti. A húsvét kisugárzása a tavasz tündéri tüneményességében, a megújulás miliőjében is megmutatkozik, amely inspirációt és erőt adhat törekvéseink megvalósításához, a teljes élet igenléséhez, még ha az újabb áldozatokat is követel tőlünk. Ám a megújhodás hajnalára csak akkor ébredhetünk, ha szabad emberként mindig a humánus értékek mentén hozzuk meg döntéseinket, egyéni és közösségi életünkben is. Húsvét példája nyomán hinnünk és reménykednünk kell abban, erőfeszítéseink nem lesznek hiábavalónk, gyümölcsei beérnek. Legyen békés, szép és hangulatos ez a húsvét minden jóakaraté emberszámára! Tojásfestők napja Salgótaiján-Salgóbánya. Húsvéti tojásfestésre várják a locsolkodás kényelmetlenségei elől menekülőket április 9-én, húsvéthétfőn 9 órától a salgóbányai Erdészházban. A hagyományos díszítőtechnikák kipróbálása mellett lehetőség nyílik az intézmény meglátogatására is. Az egyébként 15 óráig nyitva tartó Erdészház ezen a napon igény szerint fogadja a vendégeket. NOGRAD MEGYE 2007. ÁPRILIS 7., SZÓMBA' Lélekközösségre hív a vigyázó kereszt „Ez az elanyagiasult világ nem arról szól, hogy az emberek a belső építkezés mellé állnak. Nem hittük, hogy a teljes lelkiség mentén felsorakozzanak. Mégis ez történik. A hely szinte kultikusnak mondható, nem kap az ember levegőt, ha szétnéz a kereszt tövénél, az Ipolyon túlra, több tíz kilométer távolságra ellátni innen. Messzire mutat ez a magaslat.” Mihalik Júlia Herencsény. Valamikor innen visszafordult a koldus is - mondják a helyiek. Valószínűleg Herencsény zsákfalumivolta nem csábította maradásra, de azoknak az időknek már rég' utána vagyunk, A „Fekete-víz felső folyása mellé települt” község éli a falvak mindennapi életét. Két éve azonban - hitte is, nem is, hogy így lesz - választóvizet fakasztott. Nem a sziklából, de az összetartozás kitapogatott hajszálgyökereiből a Gyürki-hegyen felállított vigyázó nagykereszttel, amely őr és százezreknek szóló jel. Herencsény a kereszt előtt és azóta... Van különbség? A válasz: igen. Az a gondolat, az a mag, csírát hozott, életképesnek mutatkozik. Szandai József, a Palóc Eurorégió egyik megálmodója, s még néhány Herencsényben élő, jó értelemben vett megszállott látta meg, emelte ki a múlandóságnak ellenálló, megbízható alapot, amire - hiszik - építeni lehet.- A keresztállítás nem öncélú, hanem egy nagy gondolat szimbolikus lépése volt, hogy a pa- lócság mintegy újra felfedezze önmagát, értékeit, s erősödjön ezáltal. Van egy belső identitás ebben a térségben, néprajzi, vallási vonatkozásokkal - s valójában elveszőben... Mi azonban ■úgy gondoljuk - ha erővel is, megpróbáljuk visszahozni. Sokan nem tudják, mit jelent, ha hallják a szót: „palóc”, de felkapják a fejüket. Valami különleges tartalmat vélnek benne, ami lehet, hogy még nincs meg, de mi meg akarjuk teremteni. Nem szólva arról, hogy az épített, néprajzi és szellemi örökségünk valóban magában hordoz egyedülálló tulajdonságokat - mondta dr. Szandai József.- Olyan sokat halljuk manapság uniós szakemberektől és másoktól, hogy a turizmusból kellene megélnünk, legalábbis ez legyen a több lábon álló gazdaság egyik pillére. A vendégcsalogatáshoz, -fogadáshoz viszont valóban fontosak a látványos vagy érdekes, nem utolsósorban értékes sajátosságok. S ilyeneket mi fel tudunk mutatni. Nemcsak ő, valamint Pékár István, Dienstmann Tamás, (aki több millióval támogatta a keresztállítást) Jávor Károly vallja ezt:- Egyre több ember áll közénk, körénk, illetve mellénk, a szervezeti háttér pedig a Palóc- föld Alapítvány, melynek tiszteletbeli tagja Csáky Pál, Szlovákia volt miniszterelnök-helyettese. S aki egyébként palóc. Balassagyarmattal szemben, a határ túloldalán van a szülőháza. Mindannyian úgy látják: az Európai Unión belül Palócföldet hivatalosan is régióvá tudják tenni. A keresztállítás ennek volt a szimbolikus előlépése.- Nem gazdasági vagy egyéb indokok, hanem egyfajta belső, összetartó erő mentén húzódna a határvonal. Ha sikerülne valóra váltani az elképzelésünket, ez lenne a kontinens legnagyobb régiója, öt történelmi vármegyét, öt-hatszáz települést és hat-hétszázezer embert foglalna magába. Azokat, akik palócnak vallják magukat. A szlovákiai részen a Felvidék, tehát a magyar „nyelvhatár” lenne egyben a régiós, Magyarországon pedig az Ácsa, Gödöllő környékétől Heves megyébe átnyúló, Borsodot is érintő terület tartozna hozzá. S ami külön érdekessége lenne a területi egységnek: tulajdonképpen egy határ két oldalát kötné össze, amire már van példa, Esztergom és Párkány, esetében. Mi egyébként jártunk is ezeken a településeken, s az esztergomi polgármester és mások támogatásukról biztosítottak minket.- Mi azt hittük, hogy az érdeklődés sokkal kisebb lesz a vigyázó kereszt és a kezdeményezés iránt, mint amilyen. Mert a mai, elanyagiasult világ nem arról szól, hogy az emberek a belső építkezés mellé álljanak, nem hittük, hogy abszolút lelkiség mentén sorakozzanak fel. És mégis ez történik. Budapestről jöttek már csoportok - köztük az iparművészeti egyetem hallgatói - autóbusszal, óvodások és papcsoportok is jártak itt. Híre ment, érdekli az embereket, egy részüket nyilván egyszerűen a kíváncsiság ösztönzi. Ezenkívül a hegy másik oldaláról, Kutasó, Bokor, Cserhátsurány községekből is felkeresik a helyet, ami szinte kultikusnak mondható, fantasztikus, nagyon mélyen megérint... Nem kap az ember levegőt, ha szétnéz a kereszt tövénél, átlátni innen az Ipolyon túlra, több tíz kilométer távolságra. Mikor még nem volt keresztjük, akkor is fontosnak tartották a faluban élők, hogy nagyobb gondot fordítsanak az innen elszármazottakra, az országban, világban szétszóródottakra.- Úgy határoztunk, próbáljuk a címüket megszerezni, s időnként, egy-egy nagyobb ünnepre visszahívjuk, hazacsalogatjuk őket, hogy ők is erősítsék a herencsényiek lélekközösségét, s talán segíthetnek a falu jövőjének a kitalálásában. És hát ezek az emberek, ha eljönnek, kimennek a kereszthez. Nincs egy kilométer hosszú a gyalogút, ami oda vezet...- Nem terveztük, hogy zarándokút legyen, mégis, a helyiek elhelyeztek tizennégy stációt és szokások kialakításának is szemtanúi vagyunk: egyházi ünnepek alkalmával a keresztet is útba ejti a körmenet. Van egy olyan elképzelés is, hogy kálváriahegy legyen, ahol Jézus keresztútjának állomásain, időtálló anyagból, Magyarország nagy történelmi eseményeit feltüntető történelmi stációk is helyet kapnának. Szóval elindult valami abszolút örömteli, s ez valamilyen más gondolkodású embert kíván meg. „Talán egy kis nem titkolt daccal” igyekeznek tenyerükön hordozni elgondolásukat, mindazt, amit célként tűztek maguk elé. Ellenpéldát mutatnak a világnak: az életben nem azok a dolgok fontosak, melyeket sokan annak tartanak. Úgy látják: fel kell villantani fiataljaiknak is, hogy van egy más út... Szent Istvánról kapta a nevét a kereszt mellett földbe bújtatott, pici, kis, kőből épült kápolna, benne ifjabb Szabó István alkotása István királyról, amint felajánlja országát Máriának. Falain kívül pedig gyakran gyertyafények és virágok jelzik: ide találnak és ráéreznek a hely üzenetére a kíváncsiak és belső békét keresők. Kitüntetés a hívek szolgálatáért Végh József Diósjenő. Az írásbeliség hordozói századokon át az egyházak képviselői voltak. Hörömpő Gergely ezt a hagyományt őrzi modern korunkban is. Huszonhat évig szolgálta lelkipásztorként a diósjenői református gyülekezetét. Működése alatt kívülről-belülről megszépült, korszerűsödött a templom, s száz év után újonnan építették a toronysisakot is. Nyugállományba vonulása alkalmából a községért kifejtett erőfeszítéseit a „Diósjenő Szolgálatáért” kitüntetéssel ismerte el az önkormányzat Nevével gyakran találkozhattunk az egyházi és világi lapokban, hiszen tanulmányai, cikkei, glosszái és versei gyakorta megjelennek. Az írás tudományával megáldott ember ő, aki sohasem azért fog tollat, hogy ily módon szerepeljen, hanem csupán akkor, ha belső késztetés motiválja, ha mondanivalója van az emberek felé. Már dédapja - Borzsák Endre, szekszárdi lelkész - is író volt, több írása megjelent a korabeli lapokban. Ősei századokra visszamenően lelkészek, vagy kántortanítók voltak. Nagyapja megjelent verseivel is találkozhattunk. ’45 után azonban ő sem volt kívánatos személy, sok más hozzá hasonló emberrel együtt. Osztályidegennek tekintették, de személyes szerencséjére édesapja megszerettette vele az irodalmat, lévén otthon akkora könyvtáruk, hogy még egyetemista korában sem igen kellett más forráshoz nyúlnia. A lelkészi munka a hétköznapokon is irodalmi vénát kíván, hiszen egy ember eltemetése, megkeresztelése, egy vasárnapi prédikáció megfogalmazása is ihletet igényel. Több mint harminc éve annak már, hogy teológus korában egyik professzora felfigyelt a jegyzetei közé véletlenül keveredett versére. Ő javasolta, hogy vigye el a száz méterre lévő Reformátusok Lapja szerkesztőségébe. Meg is jelent a következő számban. Később aztán egyre több helyen jelentek meg írásai. A Pest Megyei Hírlap hitélet rovata adott helyet rendszeresen elmélkedéseinek. Sosem volt az a típusú ember, aki mindenáron el akarja adni magát, bár természetesen örült minden megjelent írásnak, hiszen hazudik az, aki azt állítja, hogy élvezettel ír az asztalfióknak. A Pillanat című újságban, a református fiatalok havilapjában jelent meg írása, korábban az amerikai magyarok lapjában közöltek néhányat verseiből. A rendszerváltozás előtt - miután olvasták itthon megjelent írásait - foglalkozott velük a Szabad Európa Rádió is, s a Kossuth rádióban hallhatták verseit. Az elmúlt évek során örömmel értesülhettünk arról, hogy a református lelki- pásztorunknak öt verseskötete is megjelent. Legutóbb egy válogatás a Spangár- könyvek sorozatban, melynek Pillanat volt a címe, s amely hívei, tisztelői, barátai körében percek alatt elfogyott. A búcsúztatójára készülve úgy fogalmazott, hogy nem az ünnepi palástot vette fel, hanem mint Jézus öregedő, dísztelen szolgája, a ma már kopottas régit, amit Diósjenőre érkezésekor hordott. Amelyben oly sok diósjenői embert megkeresztelt - sokan köztük már szülővé lettek - s amelyben sok falusi embert elkísért utolsó útjára. Bizton tudjuk, hogy bár élete sorsa visszakormányozta őt szülővárosába, a nevével fémjelzett időszak nem törölhető ki sem a hívek, sem pásztora emlékezetéből!
