Nógrád Megyei Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-05 / 80. szám
4 PF. 9 6 2007. ÁPRILIS 5., CSÜTÖRTÖK Kedves Újságolvasók! A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. „Tavasz” című kis írásommal köszönteném a Nógrád megyei embereket Kérem a kedves embereket, mivel itt van a húsvét kedves ünnep napjai és a kedves tavasz a kikelet próbáljuk meg egymás felé kinyitni szívünket, lelkünket mi is. Forduljunk szeretettel, tisztelettel, barátsággal egymás felé! így talán az élet nehéz dolgait is köny- nyebben fogjuk talán elviselni. Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek tisztelettel és szeretettel! Tavasz - Itt a csodaszép tavasz előhírnöke a kikelet, Virágillatot áraszt felénk a szellő, ez gyönyörű üzenet. A nap szebben ragyog, mint máskor és ez már élvezet, Ez boldogsággal tölt el és melengeti a lelkemet. Nézegetem a gyönyörűen fénylő napot és körülötte a kék eget, Vajon mit hoz nekem a május? Az orgonák illata hogyan bódít el en- gemet. Kitárul a szívem s a lelkem is beleremeg, Madarak gyönyörű dalai verik fel a csendet és ez nem képzelet. Imádlak tavasz, téged mindenki nagyon szeret, Ilyenkor a szomorúság is elhagyja a lelkemet. A fák, a virágok kinyitják csodaszép kelyheiket, A szép nap felé fordulnak és kinyitják az emberi szíveket. Az élet nagyon szép, csak észre kell venni, Minden mozzanatát szépnek kéne érzékelni. Ha hajnali napkeltére lassan ébredezel, Később a napsugár játékára boldogan kelsz fel. Gyönyörű gyémánt cseppekkel ébred a zöld határ, Játékos pillangók színes köntösben szálldogálnak már. A zöldellő fák opálos hatása, virágok gyöngyszínű varázsa, Ez jelzi a gyönyörű reggelt, s a napi élet indulása. Nappali fényben, ha nézem a természet zöld ölét, A fák virágzását, dús kertek ölelését. Szívet, lelket melengető ez az érzés, Ezért érdemes élni, ez nemes életkérdés. ■ Halászná Miczki Mária Rózsaszentmárton Tájékoztatjuk Kedves Olvasóinkat, hogy a jövőben lehetőség nyílik arra, hogy jogi természetű kérdéseiket, panaszaikat írásban szakembernek is feltehessék. A 3P1 W címre elküldött leveleikre sí salgótarjáni Srtráska Ügyvédi Iroda válaszol a kp hasábjain. Elsőbbséget a mentőkocsinak! Szociális otthonban lakó társaimhoz hasonlóan, nyolcvanhét évesen is csak jót mondhatok a nógrádi mentősökről. Csupa szív, lélek emberekről van szó, mindent megtesznek a betegek érdekében, s még jó szavuk is van a rájuk bízott elesettekhez. Sajnos azonban nincs mindenki tekintettel a munkáSzobrokat? Az utóbbi időszakban többször lehetett olvasni a sajtóban Horthy Miklósról, Magyarország kormányzójáról való megemlékezésekről. Elhangzott olyan javaslat is, hogy Szegeden állítsanak szobrot emlékére. Innen indult Horthy Miklós darutollas katonatiszti különítményével huszonöt éves országlá- sára, amelynek ötezer baloldali honfitársunk lett áldozata. A győztes antanthatalmak is figyelmeztették a kormányzót az akciók befejezésére. Sokan javasoljuk: Állítsanak szobrot a volt kormányzónak, a Don-kanyarba a magyar katonai temetőkben, a következő felirattal: Főméltóságú kormányzó úr itt nyugszanak az Ön áldozatai száznegyvenezren. Az avatóünnepségen kérjenek bocsánatot, azoktól az anyáktól, testvérektől, feleségektől, akiknek a kormányzó oly sok bánatot okozott. Hor- thy-szobrot lehetne állítani Siófokon, Orgoványon, Hajmáskéren a lemészárolt állampolgárok emlékére, amely tettekért a darutollas tiszti különítmények a felelősek. Az egyre kevesebb élő nem felejtette el ezt az időszakot. A magyar baloldal többször bocsánatot kért az elkövetett bűnökért. Ezt a jobboldal egy alkalommal sem tette meg. Nagyon időszerű. Ne vezessék fébe a fiatalságot! ■ Ozsvárt Barnabás Salgótarján jukra, s itt a közlekedőkre, a közlekedésre gondolok. Nevezetesen arra, hogy türelmetlenek az autósok, sőt a gyalogosok is velük szemben, pedig a mentők munkáján, gyorsaságán emberéletek múlnak. Ezért fontos a velük szembeni fokozott türelem, előzékenység a közlekedők, így a gyalogosok részéről is. Elegendő lenne ki- nek-kinek arra gondolnia, hogy a sérült vagy beteg állapotának jobbra, rosszabbra fordulása percek kérdése lehet. Mindenki tegyen meg mindent azért, hogy a bajba jutott minél előbb orvoshoz jusson a mentősök segítségével. ■ Takács Lajosné Szervusz Ági! Mindig szomorú az elköszönés, de akkor a legszomorúbb, ha tudjuk, hogy a legközelebbi találkozás már csak emlékeink felidézésekor lehetséges. 2007. március 3-án elment Gyenge Györgyné, Ági, a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület titkára, sok civil szervezet és kiscsoport segítője. Rá emlékezni még nagyon korai. Ő az, aki mióta ismerem, önzetlenül és önmagát nem kímélve nyújtott segítséget minden hozzáfordulónak és küldött egy mosolyt, egy kézfogást, simoga- tást a kezével vagy a tekintetével. A munkáját nagyon szerette. Élete volt a szervezés, a jelenlét a közéletben. Tele volt ötlettel, tervvel az utolsó napig. Nem akart tudomást venni betegségéről, mely hosszú évekig kínozta. Csak az utolsó évben mondta közeli barátainak, ismerőseinek, hogy „nagyon fáj!” Nem akart senkit szomorítani és terhelni saját gondjaival. De mi tudtuk, hogy nincs minden rendben és igyekeztünk Őt körülvenni szerete- tünkkel. Együtt terveztük és szerveztük az idősek népfőiskoláját, a nagyitábort, s még a napokban is felhívott, hogy menjek hozzá és segít megírni a pályázatot a nagyitáborra. Sajnos ez már ránk maradt. A munkájánál jobban csak a családját szerette. Állandó gondoskodása, túláradó szeretete ölelte szeretteit. Megadatott Neki, hogy pici unokáját magához ölelhesse, kényeztesse. A pici unoka pedig - mintha érezte volna - sokszor odabújt hozzá, elaludt mellette és sokszor mondta, hogy „mama.” Édes Ágikám! Tudom, és tudjuk sokan, hogy leghőbb vágyad volt egy kis családi ház egy tó, vagy patak partján. Hányszor beszélgettünk róla, és hányszor néztünk meg több helyet is e cél ból. Remélem, most megtalálod, vagy megtaláltad az égi örök tavacskádat egy kis nádfedeles házzal és kiülve a tó partjára gondolsz ránk, s vigyázó szemed kíséri életünket tovább. Nekünk már csak az maradt, hogy elsirassunk, elköszönjünk Tőled, megköszönve, hogy szerettél és hogy szerethettünk. Körülölelünk, mint a fehér szegfűk a sírodat és óvjuk örök álmodat. ■ Nagy Ferencné Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület elnöke Távolabb a világörökségi címtől? Megszorítások: Egyelőre zárt kapu fogadja a turistákat Ipolytarnócon... Aggodalommal szemléli a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének vezetése azt, hogy miközben mindannyiunk örömére egyre több látványossággal gazdagszik az ipolytarnóci ősláb- nyomos védett terület, az állam egyre kevesebbet tesz annak fenntartásáért: több természetvédelmi őrt elbocsátottak és indokolatlanul zárják ki a területről a turistákat, amikor hivatalosan is deklarálták - megyénk fő kitörési pontjaként - a Hollókő-Szécsény -Ipolytarnóc turisztikai tengelyt. Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület híre eljutott már Európa minden szegletébe. Évente mintegy 23000 turista látogatja a maga nemében egyedülálló ősleleteket bemutató tanösvényt és tárlatot. A hazai érdeklődők mellett gyakran látni a parkolóban német, osztrák, angol rendszámú személygépkocsit, de megfordulnak itt amerikaiak, japánok, sőt még szibériai televíziós forgatócsoportot is kalauzoltak itt. Az ősvilági palóc Pompejit világszerte ismerik, értékeit és az itt végzett szakmai munkát tíz éve Európa- diplomával díjazták. Napjainkban azonban hiába érkeznek turisták és mostanság szezonját élő iskolai tanulmányi kirándulók Ipolytarnócra, a védett területen sajnos részben zárt kapu fogadja őket. A terület gazdája, a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága ugyanis a „területen történő beruházás zavartalan lebonyolítása érdekében”, valójában a közigazgatási szférát ért megszorító intézkedések miatt a látogatható- ságot 2007 első felében „ideiglenesen" korlátozta. Ez az jelenti, hogy a nagyközönség idén először csonka évet tarthatnak számon az ősleleteknél, amit csak március 1. és október 31. között látogathatnak a hozzánk érkezők. Szűkítették a látogat- hatósági napokat is: hétfőn, kedden, szerdán zárva tartanak, a dolgozók felét pedig elbocsátották. Mindez szomorú és lehangoló következményeket jelent a megye idegenforgalmára nézve, és Nógrád idegenforgalmának fellendülésének érdekében tett erőfeszítések ellenében is hat. Szőkébb hazánk, Nógrád megye vezetése és turisztikai szakemberei próbálnak mindent megtenni, hogy minél többen felkeressék Nógrádot, a mi varázslatos világunkat, így szomorúan szembesülünk az Utazás 2007 kiállításon a látogatók Ipolytarnóccal szembeni jogos kifogásaival... Gondoljunk bele! Mit érezhet az a turista, aki száz vagy ezer kilométereket megtéve csak a zárva táblát találja az útja végén? Mit gondol a híres palóc vendégszeretetről az, aki ott szembesül az egyedülálló látványossághoz vezető utat lezáró sorompó láttán?! Az ipolytarnóci természetvédelmi terület joggal érdemelte ki az Európa Tanácstól az Európa-dip- lomát, amit 2005-ben újabb öt évre meghosszabbítottak. Eséllyel pályázik a világörökség címre. Hozzávetőleg félmilliárd forint értékű beruházás zajlik a területen: befejeződött az út építése, új fogadó létesül, bővítik a parkolókat, átadásra vár itt egy szálloda is. Mindez örömmel tölti el a megye vezetését is és a környéken élőket, minden nógrádi lokálpatriótát. Azt viszont nem értjük, hogy ha eddig a kivitelezés és a turisták fogadása egyidejűleg tarthatott, vajon most „hirtelen” miért kellett változtatni a bevált gyakorlaton. Nyilvánvaló, hogy a megszorítások miatti igazságot szeretné leplezni a pozitív indokkal a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága - nekik köszönet jár a nehéz helyzet kezeléséért. Hiszen nem a korábbi látványosságtól több száz méterre lévő új beruházások, hanem a szocialista-szabad demokrata kormány megszorító intézkedéseinek hatására kényszerült az egyébként indokolatlan, logikátlan, a megye idegenforgalmának károkat okozó lépésekre. Őskövületi szűklátókörűségre vall, hogy miközben három alkalmazott elküldésével megspórol néhány millió forintot a nemzeti park, s azon keresztül a költségvetés, Nógrád megye hírnevén ejtenek kiköszörülhetetlen csorbát, s okoznak kárt az idegenforgalomból élőknek, csalódást a hozzánk látogatóknak... A megyei közgyűlés vezetésében és az ipolytarnóci önkormányzat tisztségviselőiben ezért joggal vetődik fel a kérdés: vajon ésszerű, jó döntést hoztak-e kormányzati szinten? Elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy figyelemelterelő információkkal traktálják az embereket, miközben a helyzet valójában az, hogy a kormányzati megszorítások miatt ismét pénzt vontak el Nógrád megyétől. ■ Varga Béla a Nógrád Megyei Közgyűlés alelnöke Udvariatlan vendéglátók voltunk! A minap fantasztikus koncertet adott a Salgótarjánba hazalátogató Snétberger Ferenc. A kontinens egyik legjobb jazzgi- tárosa (aki olyan nagyságokkal játszott már együtt, mint Bobby McFerryn, A1 di Meola, újabban pedig Ariid Andersen) szülővárosában, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban adott fantasztikus, feledhetetlen randevút hazai hallgatóságának, saját koncertkörútja záróállo-másaként, amely egybeesett a Tarjáni tavasz programsorozat nyitányával. Sajnos házigazdaként meglehetősen tiszteletlenül bántunk Snétberger Ferenccel: dísztelen, gyűrött függönyű színpad fogadta a város díszpolgárát (biztosan lehetett volna olyan dekoratőrt találni a városban, aki ingyen rendelkezésre bocsát valamit), felkonferálás nélkül, egy percnyi kínos csend után kellett színpadra lépnie, s bizony illett volna felköszönteni egy szál virággal, ha már az idén ünnepli ötvenedik születésnapját... Mindezen udvariasan, nagyvonalúan túllépve fantasztikus virtuóz előadással, egy egész koncertnyi ráadással ajándékozott meg minket Snétberger - a vendég, az ünnepelt. Ő ezen az estén hálásabb gyermeke volt Salgótarjánnak, mint amilyen házigazda a megyeszékhely. ■ Tóth Ferenc Salgótarján
