Nógrád Megyei Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-13 / 86. szám
2 2007. ÁPRILIS 13., PÉNTEK BÁTONYTERENYEI NAPLÓ „Vigyázzunk a szépségre, vigyázzunk a világra!” Költészet napja Baranyi Ferenccel Bátonyterenyén A bátonyterenyei költészet napi események sok-sok évre visszamenőleg mindig is érzelmeket, a lélek különleges zugait is megérintő eseményekként élnek mindazok emlékezetében, akik tudatosan vagy véletlenül részesei lehettek egy-egy ilyen csodának. Óné Bátonyterenye. Az idei több szempontból is különlegesnek, „má- sabbnak-többnek” ígérkezett. Egyrészt a líra nagy ünnepét immáron az arra hivatottak mellett segített előkészíteni, hangulatá- ban-tartalmában egy kicsit megalapozni, létével többé és biztatóbbá tenni az elmúlt év decemberében megalakult Bátonyterenyei írók Köre. Másrészt már korábban kaptunk ízeh'tőt az ünnepre meghívott költő rendkívül sokoldalú tudásáról, az életet szerető és élvezni tudó nagyszerűegyszerű emberségéből, a több évtizedes ismeretség okán a visz- sza- és talán a hazatérés őszinte öröméből. Röviden: méltó várakozás előzte meg Baranyi Ferenc József Attila-díjas költő érkezését, s az őt kísérő Kassai Franciska költőt, előadóművészt, valamint Kemény L. Andrást, a Papirusz Book Könyvkiadói Kft. vezetőjét Baranyi Ferenc forradalmi és szerelmi költészete mellett Ézsiás Erzsébet Az örvénylelkű fiú című, a költő életét és költői pályáját átfogó monográfiájának bemutatására is sor került, a kiadó vezetőjének méltatásával, ajánlásával. (Ézsiás Erzsébet ez idáig számos monográfiát írt színészekről, énekesekről, írókról, mint Básti Lajos, Mészáros Ági, Gyurkovics Tibor, Pitti Katalin.) Baranyi Ferenc rendkívül gazdag, s főleg színes életművet - mintegy harminc verseskötetet, több mint ötvenkötetnyi műfordítást - magáénak tudó költő e kora tavaszi délutánon először a haza, a hazám súlyosan szép kérdés körét kapta „házi feladatul”, amit „hát igen, hol is a hazája az embernek?” kérdésre pontosított, s válaszolt meg a maga módján. Az UNESCO ösztöndíjasaként a Franciaországban töltött fél év emlékére asszociálva, amikor is az akkor feltett kérdésre a „Dunatájról származom” választ adta. S a kérdező francia diáklány egy Ady-vers sorait, annak meglehetősen sajátos hangulatát idézve értelmezte feleletét. Ezzel is mintegy bizonyítván: az egyes népek történelme, rákénysze- rített sorsa, az itt élők lelki klímája, kultúrközössége határozza meg a hazát, a hazáról való gondolkodást, s mintegy gömbszelet illesztendő be az egész gömbbe, (a világba). Ez vetíthető „hazám, a nógrádi táj” párhuzamba hozott gondolatára is. Most is keresetlen szavakkal fogalmazta meg: második szülőföldjének tekinti Nógrád megyét S nem mulasztotta el szeretettel megemlíteni az elment barátok, Gerelyes Endre, Kojnok Nándor, Czinke Ferenc nevét, a Palócföldnél eltöltött időszak felejthetetlen és kitörölhetetlen emlékét. Forradalmi költő-e Baranyi Ferenc?- A XIX. századi értelemben biztos, hogy nem - vallja magáról. A hétköznapi forradalmat képviselőként korábban közéleti költőnek, a mára hangolva és pontosítva: közszolgálati költőnek tekinti magát. Tudatosan törekszik arra, hogy a szakmán túl is dekódolható, feltárható, közérthető legyen. Petőfit idézte: „használni és nem ragyogni akarok...”. Nem akar posztmodern lenni, mint mondta, újságírói műfajt gyakorol a kök tészet eszközeivel. Szerinte önmegszólítóversei rendelkeznek a legelemibb mozgatóerővel. A világ neki sem engedte meg, hogy megváltsa, ezt most már hetvenéves korára megtanulta. De a költészetben ma is hisz, mint morális kapaszkodóban, aminek szerepe lehet abban, hogy megmaradjunk embernek és ébren tartsuk a nemzet igazságérzetét Baranyi Ferenc két évtizedet töltött a Magyar Televízióban, sokan emlékeznek még az Operabarátok magazinja, Zene, táj, város című műsoraira. Sok zenei közvetítés, interjú örökítette meg mintegy bizonyságul: nagyon szereti a zenét - Munkaidőmben operákat közvetítettem, szabad időmben operákat hallgattam - szokta mondani. A szerelmi költészet, a műfordítás, a zene hármas egysége határozza meg, s teremt különleges, sajátosan szép hangulatot verseinek. Úgy érzi, mintegy elősegítve belső emancipációját segíti lefejtem belső vüágáról azt a rengeteg féket, amelyek az idők során lerakodtak. Különösen így van ez a nőkhöz, asszonyokhoz fűződő rendkívül őszintén megfogalmazott viszonyát megismerve verseiben. A szerelmet, a szeretet vállaló, önmagával mindig szembenéző ember legbensőbb titkait is felfedve, időnként gyarlóságát is nyomon követve tárulkozik ki előttünk. A fordítás komoly része Baranyi Ferenc munkásságának. Elsősorban olasz és francia nyelvből fordított, de más világnyelvből is. Magyar-francia- olasz szakon végzett a bölcsészkaron, a párizsi, római ösztöndíjas időszakok igazán maradandóan szolgálták mindazoknak a tulajdonságoknak a kialakulását, amelyek a reneszánsz emberre jellemzők, s szinte azzá formálták őt magát is. Az első fordítását tizenhét évesen „követte el”, Lermontov Vitorlását fordította oroszból magyarra. A mostani találkozón francia, olasz versek hangzottak el eredetiben, illetve a költő fordításában és előadásában. Remek ízelítőt kapva az egyes nyelvek, a költészet mindenkori kifejezőkészségéről, hangulatteremtő erejéről. Igazán nagyszerű műélvezetre, s időnként derűs felszabadultság- ra is alkalmat adva. Kassai Franciska költő és előadóművész „Sírdogál a szépség” címmel megjelent kazettájáról adott elő verseket, dalkölteményeket A Baranyi Ferenc-versek, fordítások mellett énekelt többek között „Az idők szaváról”, a kék madárról. Mély átéléssel, a rá jellemző finomsággal. A találkozót moderáló Kemény L. András mindvégig igyekezett minél többet érzékeltetni Ézsiás Erzsébet Az örvénylelkű fiú című, Baranyi Ferenc életpályáját bemutató nagyszerű könyvéből, utalásaival felkelteni az érdeklődést a könyv iránt. Szép gesztusa volt az eseménynek a jelenlévő régi egyetemi, kollégiumi társ, a barát, Szilágyi Tibor „megtisztelése”, a neki ajánlott vers közreadásával. Az emelkedett, ugyanakkor közvetlen hangulatú lírai délutánra találóan nyert megfogalmazást: „Ha József Attila köztünk lenne, ő is boldog lenne”. Mint ahogy nagyon igaznak, s megjegyzendőnek bizonyul az útra- való is: „Vigyázzunk a szépségre, vigyázzunk a világra!” „Igazi gazda nélkül nem várható siker!” Egy különös dolgozat, avagy civil a (vasúti) pályán Az elmúlt év júliusában nyilvánosságra került hír, miszerint a vasút bezár 28 mellékvonalat, mára a szóban forgó vonalak felénél valósággá vált. Köztük a Kisterenye-Kál-Kápolna közötti vonalszakasz bezárása esetében, több mint 110 éves múltjával nem kapott kegyelmet. Merthogy az utasok elfordultak a vasúttól! Óné Bátonyterenye. a tények ugyan ezt látszanak bizonyítani, de sokan vannak, akikben élnek bizonyos nosztalgikus emlékek, ismerik a vasút megjelenésének az országra kifejtett hatását, szívükhöz nőtt, hiszen jól szolgálta azt a célt, amiért több mint száz éve létrehozták. Nem tudják, s nem is akarják elfogadni a meglehetősen leegyszerűsített indokot, igazából évtizedek óta figyelemmel kísérik a vasút hanyatlását, a hozott intézkedések színét-visszáját, hatását, úgy érzik, nem lehet végleges e végzetes intézkedéssorozat Gondolkodnak, érvelnek, s ki-ki a maga módján próbál tenni. Ez utóbbi kategóriába sorolható egy, március első napjaiban napvilágot látott dolgozat is. Készítője Nekrológ címmel egy jobb sorsra érdemes vasút történetét meséli el a Kisterenye-Kál- Kápolna vonal megszüntetése ürügyén. Reflexiókkal, történetipolitikai összefüggések megmutatásával, az érzelmi motivációk mellett szakmai érvek felsorakoztatásával, a (vissza)mentés lehetőségeinek számbavételével. A dolgozat készítője dr. Koós István, a mindig is Kisterenyén élő, ma már nyugalmazott tanár, aki jó néhányszor hallatta már hangját a fűtőház megmentése kapcsán is.- Szinte személyes felelősséget, lelkiismereti kérdést sugall minden, vasúttal kapcsolatos megnyilvánulása. Miennekazoka, motivációja?- A vasúttal való találkozásom akkorra tehető, amikor a rendkívüli szegénységben élő családunk helyzetét jobbra fordítandó a 29 éves apám a vasúthoz került dolgozni, s mint gyerek, megismerhettem a vasút mozgalmas, rendkívül jól szervezett vüágát, szépségét - kezdi dr. Koós István. - A hatvani gimnáziumba kerültem, 1951-ben érettségiztem. A Hatvani Lokomotívban fociztam, majd mozdonylakatos-átképző tanfolyamot végeztem, s szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebemben nyertem felvételt az egri pedagógiai főiskola matematika-fizika szakára, majd a diploma megszerzése után egy rövid kitérővel 1955 júliusában Kisterenyén kezdtem meg tanári pályafutásomat Később járási, illetve megyei szakfelügyelőként is a mindenkori közösségiközélet mellett meglehetősen bensőséges-kiváltságos helyet foglalt el életemben a vasút- Gyakorlatilag kezdetét vette egy gazdaság(politika)i, közlekedésszakmai döntés végrehajtása. Mi célból született kétségtelenül igényes, tényszerű, s érdekes gondolatokat, összefüggéseket tartalmazó tanulmánya?- Reflexiók vasútügyben: valóban nincs más megoldás, csak a mellékvonalak bezárása? így is megfogalmazhatnám a leírtak címét Igyekeztem összegyűjteni, megfogalmazni mindazokat a tényeket, amelyek a vasút létrejötte, fejlődése, szerepe jelentett az emberek életében, életünkben. Történelmi áttekintés keretében az 1800-as évek közepétől próbáltam bemutatni a vasútépítést, a gazdasági fejlődés, a történelem hozta változások keserű-kényszerű következményeit, s jutottam el a kisterenyei vasúti csomópont jelentőségének érzékeltetéséhez. Majd Trianont, az 1933-as gazdasági világválságot, az ország és a vasút traumáját okozó II. világháborút követő évtizedek nagyon lassú rehabilitációjáig, a járműgyártás beindulásáig, a megfelelő közlekedéspolitikai koncepció kialakításáig. 1968-ig, amióta eredeztethető a problémák kezdete.- Miért?- Az új közlekedési törvényt követően óriási fejlődés indult, bár megszűnt 1800 küométernyi vonal, de ami maradt, az európai színvonalú lesz, sugallta törvény. Csakhogy a jó törvényt a kormányok saját szájuk íze szerint alakították át. A vasúti szállítás visszafogása nyomán felszabadult anyagi eszközöket a közút fejlesztésére fordították. Legnagyobb bajnak tartom, hogy feladtuk a csodálatos járműgyártó kapacitásunkat: pedig Új-Zélandtól Dél-Amerikáig szinte mindenhová szállítottunk. Köztudott, hogy út mindenhol van, a ráhordó szerep vállalása aztán egyre bővült, mígnem tényleg elfogyni látszottak az utasok a vasúti kocsikból. Pedig beigazolódott, hogy a dízelek nagyban hozzájárulnak a környezetszennyezéshez, talán ennek tudatában épít pl. Olaszország vasutakat (pedig ott legsűrűbb az autópálya-hálózat), de idesorolandó példaként a francia gyorsvasútépítés is. Ausztria és Svájc korlátozza kamionforgalmát, az Alpokon átmenő alagu- takból teljesen kitiltotta azt A nyugat-európai vasutak villamosítása is e hatás csökkentésére irányul. Pontos mérések bizonyítják, hogy a kamionok kilencszer nagyobb mértékben rongálják a környezetet A kamionosok mellett jelentős kedvezményt élveznek a közúti fuvarozók is az államtól, hiszen csak a töredékét kell megtéríteni az okozott kárnak. Van még egy lényeges gond: a vasútnak a 80-as évek elejétől nincs igazi gazdája. Régebben vasutasnak kellett lennie annak, aki tagja lett a felső vezetésnek. Ma már úgy tűnik, nem számít a szakértelem, az érzelmi hozzáállás pedig teljesen kiiktatódott. Egy 1983-as országgyűlési törvény aztán teljesen megpecsételte a vasút sorsát Aztán a rendszerváltás után megszabadultunk minden olyan nagyüzemtől, ami értéket állított elő. 1994-ben 900 kilométer vasút szűnt meg, ekkor állt le a mátranováki vonal, egy évvel később bezárt a fűtőház. 2006- ban a szolgáltatások megszűntetésénél tartunk.- „Az ördög a részletekben” olvashatjuk az eg} ’ik fejezet címeként. Mit takar ez?- Egyrészt néhány kérdés feltevését, mint: megfelelő körültekintéssel született-e az 1968-as döntés, elegendő volt-e egy rend- reutasító szlogen, hogy népgazdasági érdekből történt, vagy számoltak-e azzal, hogy a közúti ágazat túllépett minden határt Kezdetben ugyan voltak olyan törekvések, hogy csak a vasúttal el nem érhető területeket kapcsolják be a buszos utaztatásba, de aztán ez teljesen elhatalmasodott A 2006. decemberi menetrend- változás óta például Salgótarján-Budapest között 16 járatpár, van, további 11 Hatvanig. Pásztó- ig összesen 12, s 38 Salgótar- ján-Nagybátony között A Salgó- tarján-Hatvan között közlekedő járatokon a frekventált időszakot kivéve, nagyon alacsony szintű a kihasználtság. Szinte félő, hogy egy nagy politikus egyszer csak kijelenti, nincs szükség e vasútvonalra sem, majd a privatizált Volán-vállalat átvállalja. Annak idején megígérték a mátranováki vonal újra nyitását is: az odatelepült Bombardier multinacionális cég hiába kérte már több alkalommal is á vasútvonal megnyitását. A körzeti vontatási igényeket kielégítő kisterenyei fűtőházat is úgy szüntették meg, hogy előtte 10 évvel alakították át a BZ- motorok szervizelésére. Hát eny- nyit az adófizetők pénzének védelméről.- Hogyan tovább? Avagy ahogy ön fogalmaz: mik a „visszacsábí- tás” lehetőségei?- A döntés nagyon elhamarkodott volt, ez nyilvánvaló. Szeretném, ha a döntéshozók több felelősséget éreznének a nemzeti vagyonért, szeretnék lelkiismeretükre hatást gyakorolni. A visszaállításra, a vonal forgalmának felpezsdítésére az esélyek két csoportra oszthatók. Egyrészt a MAV-on belüli szándék felerősödésével az utazóközönség igényeinek, elvárásainak megismerése. A második a kedvező utazási körülményekre vonatkoztatható. Mint: optimális menettartam, átszállás kiküszöbölése, vasúti megállóhelyek módosítása, pályakorrekció, villamosítás. Jobban figyelembe venni az uniós javaslatokat, csökkenteni a vasút- irányítási szinteket. Javítani a vasút kapcsolatrendszerén. Ha már ideiglenesen szünetel, akkor használják az időt építésre. A szívfájdító, szinte holdbéli táját nézve egy-egy vasúti területet: ne új kerékpárutak hatalmas összegű beruházásába kezdjenek, mint ahogy azt a gazdasági miniszter úr reklámozta. Igazi gazda nélkül azonban nem várható siker! Jól dönteni csak az tud, akit már „a mozdony füstje megcsapott”. Dolgozatomat utolsó szalmaszálként szeretném a nyilvánosság elé tárni, hátha... Kell vaspálya a Mátra körül! Bár úgy tűnik, végleg leállította a MÁV a személyszállítást a Kisterenye és Kál-Kápolna közti vasútvonalon, de a Kisterenyei Körfűtőházért Egyesület (KKE) komolyan veszi a hirdetmény megszövegezését: „a személyszállítás ideiglenesen szünetel” határozatot Talán fel sem tűnt a naponta utazóknak, hogy Európa (ha nem a vüág) egyik legszebb vasútvonalán utaznak. Több érdekesség között például Mátraballán található Magyarország legmagasabban fekvő vasútállomása. Ha mi - vasútbarátok, nógrádiak és hevesiek - nem teszünk érte semmit, ez is végképp a múltba vész. A KKE azonnali megoldást kínál, ehhez viszont lelkes helyi összefogásra, a helybeliek segítő hozzáállására van szükség! A vaspálya széthordását, rongálását megelőzendő, már tavasz- szal hajtányok fogják járni a vonalat később a menetrendszerinti személyszállítás is megindíthatóvá válhat Az eredményhez kell a közös akarat az elszántság és a „Mi vasutunk” iránt a valós igény! Az egyesület minden helyi lakost felkér arra, hogy vesse vigyázó szemét közös értékünkre: az elhagyott vasútvonalra és épületeire. Amint a körfűtőház ismét gépet mozdonyt fogadhat be, megindul a vaspálya turisztikai hasznosítása. Hinnünk kell, hogy közös erővel ismét életre tudjuk kelteni ezt a Mátrát átölelő vasútvonalat De ehhez nem elég egy lelkes civil szervezet szándéka! Most valóban mindannyiunk akaratára, közreműködésére és figyelmére nagy szükség van! További hírek találhatók az egyesület honlapján: www.kisterenye-futohaz.fw.hu Ackermann Balázs
