Nógrád Megyei Hírlap, 2007. március (18. évfolyam, 51-74. szám)
2007-03-10 / 59. szám
FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ 4 20 06. MÁRCIUS 10., SZOMBAT KULTÚRA Irodalmi kupicák kétszer kétmillió karakterről Faragó Zoltán újságíró, a Nógrád Megyei Hírlap főszerkesztő-helyettese, szépíró, természetfotós volt a legutóbbi vendége a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete Nógrád Megyei Könyvtára által 2005 októbere óta Salgótarjánban rendezett felolvasó- estek sorozatának. A meghívott azzal kezdte, hogy a világ legjobb üzletét kötötte meg: könyvet cserélt pálinkára, így irodalmi kupicákra is meghívja vendégeit, akik között sok kedves ismerőst - kollégát, költő- és íróbarátot - is üdvözölhet. Ugyancsak a bevezetőben szólt az utóbbi könyveiben megkülönböztetésül használt Andrásfalvi írói előnevéről, amit a mai Salgótarján déli csücskében található egykori Andrásfalva - ahol ősei éltek és három évtizedig ő is lakott - után vett fel. írói pályájának kezdetéről elmondta: egészségesen lusta gyerek lévén, amikor hatévesen megtanult írni, úgy vélte, hogy ennyi tudomány már elég lesz egész életére. írt is verseket, novellákat, belekezdett tucatnyi könyvbe. Úgy 14-15 évesen belekóstolt a természetfotózásba is, amikor rábukkant egy cigánycsuk nevű madárfaj fészkére. „Négy évszaknyi barangolás” című könyvéből idézve elmondta: „Életem legelső emlékképe, ami valahogyan fennakadt az idő rostáján, az erdőhöz köt ”A környéken tett kirándulás volt a család fő szórakozása: rengeteget járták az erdőt, ami máig tartó nagy szerelme lett. Erre ráerősített egyik nagybátyja, aki a vadászat világába - másik szenvedélyébe - vezette be. Rengeteget járták együtt az Ipoly-völgyet és a Cserhát erdeit - Egyszer a vadászújságban megláttam, hogy lehet kapni Zenit típusú „fotópuskát”. Akkoriban nagy újdonságnak számított és csak kéthavifizetésembe került - tért visz- sza a fotózás kezdeteihez az előadó, majd mesélt a sikeres kiállításokig, könyvei megjelenéséig is vezető életútjáról, benne újságírói munkásságának állomásairól. Érettségi után legalább féltucatnyi munkahelyen dolgozott, mígnem 15 évvel ezelőtt megtörtént a csoda: a korabeli „Új Nógrádiban megjelent egy cikkpályázat, amelyre megírta németországi élményeit. Az első hellyel felérő második díjat nyerte el. - Ekkor, 1991 decemberében kaptam az ajánlatot a körünkben is jelenlévő dr. Csongrády Bélától és Sulyok Lászlótól, hogy külsősként legyek a lap munkatársa. A többi már valahogy magától ment - mondta Faragó Zoltán, majd arról beszélt, hogy 1993. július 1-jén lett a Nógrád Megyei Hírlap főállású újságírója. Szólt a papíralapú újságírás szépségeiről és nehézségeiről, a mai megyei napilapról. Mintegy mellékesen megemlítette, hogy időközben elvégezte a főiskolát és kinevezték főszerkesztő-helyettesnek. Elmesélte „Terepjáró” című, a természet szépségeit megörökítő sorozatának a történetét, ami 1998/99-ben a Heves és a Nógrád megyei napilapban párhuzamosan jelent meg. Ezért sorozatért 2001- ben Magyar Újságírók Országos Szövetségétől Hevesi Endre-díjat kapott. Kiemelte a megyei vadászkamarával, a természet- és környezetvédő hatóságokkal, szervezetekkel, az Ipoly Erdő Zrt.-vel való jó kapcsolatát. Irodalmi próbálkozásaira visszatekintve említette, hogy 1996- ban készítettek Rigó Tibor fotós kollégájával egy könyvet, bemutatva benne a megye valamennyi települését. Ezután egy kis útikönyvet alkottak Hollókőről, majd egy miskolci kiadó felkérésére készítették el - Csongrády Bélával együtt - a „Vendégváró Nógrád megye” című útikönyvet. Ugyanezen kiadó megbízásából írta meg a „Vonattal Magyarországon” és a „Látnivalók Magyarországon” című kötet nógrádi fejezeteit. A helytörténet tanulmányozása közben, még valamikor az 199bes évek elején bukkant Bússá várának igaz történetére, amelynek alapján - beleásva magát a török hódoltság időszakának történetébe - megírta az „Öregtorony” című, 2002-ben egy Kárpát-medencei írásműpályázaton nagydíjas művét. Ez a saját maga alapította „Dióhéj Könyvműhely” kiadásában napvilágot látott még abban az évben. Ezt követően, 2003-ban jelent meg a „Négy évszaknyi barangolás” című, említett könyve, amelynek mintegy háromnegyedét a „Terepjáró” írásai és fotóarchívumának mintegy 40 alkotása képezte. A következő könyvét kifejezetten kislányának szánta, ahogyan a címe is tükrözi: „Erdőjáró Eszter Judit”. Ez a gyermer kéyel való közös élményekről szóló, színes fotókkal illusztrált kötet 2005-ben került ki műhelyéből. Beszélt egyéb - időközben pályázatra is beadott - munkáiról, köztük egy, Salgótarján környékének tatárjárás kori történetéről szóló regényéről is, ami egyelőre a számítógépben pihen. Régi terve valósult meg legújabb, a múlt év végén megjelent „Varázslatos bazaltlepény” című könyvével, amelyben a Medves-fennsíkon és peremvidékén tett sétáinak élményeit osztja meg olvasóival. Elmondta: a vidékkel való ismerkedés közben arra jött rá, hogy minél többet tanulmányozza e tájat, annál kevesebbet tud róla... Ami - ismerve Faragó Zoltán munkásságát és személyiségét is - akár írói ars poeticája is lehetne... Előadásának záró részéből kiderült: a tavalyi év sikeres volt számára. Egyrészt az országos vadászkamarától megkapta a KittenbergerKálmán-sajtódíjat, másrészt a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójára kiírt „Kard és kereszt” című pályázaton „Öt íjász” című történelmi regénye első lett a Magyar írószövetség értékelése alapján. A közeljövő tervei között szerepel a Medves-fennsík szlovákiai részének alaposabb tanulmányozása. Kisfiának, Péter Zoltánnak is szeretne maradandót alkotni, egy róla szóló könyv megírásával. - Az, hogy az Úristen hogyan írja útterveimet, már más kérdés - tette hozzá. Mindenesetre mintegy kétmillió karakternyi írása már napvilágot látott saját kiadású könyv formájában és még legalább kétmillió várakozik érré a számítógében. A mesélésbe belefeledkezett előadó egyik kollégája kérésre felolvasott a Négy évszaknyi barangolás „Kincseim” című előszavából: „Nem voltam még kétéves Faragó Zoltán képei előtt mesélt eddigi pályafutásáról, munkásságáról sem, s szinte hihetetlen, hogy nem felejtettem el azt az áldott napfényben fürdőző, kora tavaszi napot, amikor a szüleimmel kimentünk a Tarján-patakra nyüó Kincsvölgybe, ahol éppen akkor vágták az öreg cserest Anyai nagyapám az irtáson dolgozott, őt látogattuk meg, valahogy déltájban. A ledöntött rönkök feldarabolva sorakoztak egymáson, az oldalban pedig roppant méretű szálfák álltak, a rövidesen beteljesedő végre várva. Lelki szemeim eloltván ma is, ahogyan a nagyapám hozzánk siet, és a karjára vesz - az emlékkép azonban csak ennyi.” Csak ennyi? Ami Faragó Zoltán munkásságában már eddig is megmutatkozott és ami még olvasható lesz - az jóval több ennél. ■ BARÁTHIOTTÓ Kármán és Vertich: közös úton Színházi szakembereket fogadott a minap Salgótarjánban a városházán Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester. A losonci székhelyű Kármán József Színházat Csák István és Erdélyi Gábor, a társulat rendezője és tagja, a helyi Vertich Színpadot T. Pataki László stúdióvezető, rendező képviselte. A megbeszélésen jelen volt Sándor Zoltán kulturális főtanácsos, a színpad intendánsa. A Kármán József Színház jól ismert Salgótarjánban, hiszen évek óta vendégszerepei a József Attila Művelődési Központban, s néhány műsoruk annak idején a Kohász Művelődési Központban is nagy sikert aratott. Különösen szoros munka- és baráti kapcsolat fűzi a losonciakat a Vertich Színpad vezetőihez, T. Pataki Lászlóhoz és PatakinéKemerEdithez. 2003 áprilisában a szlovákiai városban bemutatták például T. Pataki László „Békák és bolondok” című szatíráját P. Kemer Edit közreműködésével. Legutóbb - 2005-ben és 2006- ban - a vertichesek két produkciója - Szép Ernő „Május”-a és Marschalkó Zsolt „Zsamokölők”- je - egy műsorban, illetve egy napon kapott helyet a kármánosok salgótarjáni bemutatójával, Czakó Gábor „Disznójáték”-ával (amelyben ugyancsak fontos szerepet játszott Patakiné Kemer Edit is) és HáyJános „A Herner Ferike faterja” című darabjával. Már javában folynak az újabb közös produkció előkészületei: a Grimm testvérek „Brémai muzsikusok” című darabját próbálják salgótarjáni zeneszerző közreműködésével. Együttes pályázatot is nyújtottak be a Nemzeti Kulturális Alaphoz szabadtéri előadások céljaira. Mindezen tevékenység alapján is joggal tekinthető testvérszínháznak, a Kármán és a Vertich, a jövőben pedig - mint a fentebb jelzett beszélgetésen elhangzott - még szorosabbra kívánják fűzni az együttműködés szálait Az első fázisban azt szeretnék elérni, hogy a két társulat ifjú tagjai fellépjenek, szerepeljenek egymás előadásain. A losonci fiatalok térítésmentesen vehetnek részt a Vertich Színpad Stúdió rendszeres foglalkozásain, a polgári színjátszás hagyományaira, értékeire épülő, s a korszerű színház komplex követelményeit érvényre juttató tanórám is. A Salgótarjánból és Losoncról elkerült, szakirányú tanulmányokat végzők, illetve kezdő színészek, rendezők, dramaturgok stb. jó gyakorló terepe is lehetne a két színházi műhely. A későbbiekben egy közös, a történelmi Nógrád jórészt magyarlakta településein tájoló regionális színházat szeretnének létrehozni, amelyik hosszabb távon alapja lehetne egy losonc-salgótarjáni profi társulatnak. A színház egy szekciója viszont szlovák nyelvű előadásokat hozna létre és mutatna be a határon inneni és túli szlovákságnak. Székyné dr. Sztrémi Melinda egyetértett a már kibontakozott illetve a továbbgondolt színházi kapcsolatokkal, annál is inkább, mert azok fontos részét képezhetik a két város egyre teljesebb körű - gazdasági, idegenforgalmi, kulturális - együttműködésének, amelyről már váltott is szót kollégájával, Milan Marko losonci polgármesterrel. A kölcsönös tevékenység konkrét munkaformáiban, az újabb pályázatok lehetőségeiben közös szakmai terv keretében kívánnak megállapodni. ■ Csongrády Béla A losonci társulat legutóbbi salgótarjáni vendégszereplésén Háy János darabjában: Erdélyi Attila, Csák István és Erdélyi Gábor JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Lássuk csak milyen kívánságok érkeztek az interneten!” Szerencsés nyertesünk: Dénes Dóra Salgótarján, Korvin út 17. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését március 14-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
