Nógrád Megyei Hírlap, 2007. március (18. évfolyam, 51-74. szám)
2007-03-24 / 70. szám
FOTÓ: GÓCS ÉVA 4 20 06. MÁRCIUS 24., SZÓMBA! KULTÚRA Az örök város a Varázsvölgyből nézve A cím első fele aligha szorul magyarázatra: sokan tudjak, hogy Rómát, Olaszország fővárosát az antikvitás óta megőrzött különböző kultúrák, stílusok miatt nevezik örök városnak. Az azonban csak szűkebb körben ismert, hogy Gaál István filmrendező a Pásztó környéki vidéket hívta Varázsvölgynek. „A Pásztón töltött évek voltak egész gyermekkorom, ha nem az egész életem meghatározó esztendői. Ma sem tudom másnak nevezni a Zagyva-völgyet, amelyben feküdt, mint Varázsvölgynek... Hegyek és lankák övezték ezt a számomra oly kedves helységet...” - nyilatkozta a Kossuth-díjas képíró 2000-ben megjelent önéletrajzi krónikája szerzőjének, Zalán Vincének. Invitálás a pásztói tárlatra A két szimbólum azért került most egymás mellé, mert e hét elején a Pásztói Múzeumban nyílt kamaratárlat Gaál István „Változatok Rómára” című fotósorozatából. (A bemutató másik része Salgótarjánban, a megyeháza épületében működő galériában látható, egy szellemes ötlettől vezérelve úgymond „ikerkiállításként”. Mindkét tárlat május végéig tekinthető meg.) A kiállító művészt - Nógrád megye és Pásztó város díszpolgárát - és az egybegyűlteket dr. Hír János, a vendéglátó intézmény igazgatója üdvözölte, majd elsőként Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke mondott köszöntőt. Méltatta Gaál István nagy ívű, a lírai, a zenei és közéleti érdeklődést képi látásmódban egyesítő művészetét, s szólt arról, hogy ahhoz képest, amit egy átlagos turista - a Romolus-mondán, a hét dombon, a Colosseumon, a pizza- és fociszereteten át a „pénzgyűjtő” Trevi- kútig stb. - ismer Rómából, Gaál István egy teljesen más várost jelenít meg képein. A metropolis mindennapi arculatát - fénnyel és árnyékkal övezett hallgató utcákkal, néma sikátorokkal, épületrészekkel, lépcsőkkel, padokkal, csendéletekkel, mediterrán fákkal - mutatja be, s ezáltal tükrözted igazi és nemcsak valódi hangulatát. - Mi pásztóiak, nógrádiak büszkék vagyunk Gaál István munkásságára - mondta Becsó Zsolt - annál is inkább, mert sosem érdekelte, hogy hová soroltatik a filmtörténetben, világéletében szuverén alkotó volt, azt csinálta, amihez kedve volt, amihez belső késztetést érzett. Sisák Imre, Pásztó város polgármestere köszöntőjében - Zalán Vince említett könyve alapján - tekintette át a Salgótarjánban született, de a felnőtt korát megelőzően tizenhárom évig Pásztón élt Gaál István pályaképét, kiemelve a főbb szakaszokat, alkotásokat, a kezdeti és későbbi sikereket: a „Pályamunkások” 1958-as bécsi VIT díjától és a „Sodrásban” 1965- ös Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál fődíjától az 1990 utáni teljes rehabilitációig, az 1991-ben megkapott Kos- suth-díjig és az 1999-ben elnyert Olasz Köztársasági Érdemrend lovagi fokozatáig. A polgármester szólt arról a sokoldalú kapcsolatról, őszinte szerétéiről is, ami Gaál Istvánt Pásztóhoz, a pásztóiakhoz fűzi. - Számomra ő „nem csak” nagyszerű művész, hanem a nagybetűs Ember megtestesítője is - mondta Sisák Imre. A kiállításmegnyitó közönségének még egy különleges élményben lehetett része, ugyanis megtekinthette Gaál István „Római szonáta” című filmjét. A vetítés előtt a rendező elmondta „kedves földijeinek”, hogy 1959-ben, huszonhat éves korában kapott először olaszországi ösztöndíjat a római filmfőiskolára, majd ’60-ban és ’61-ben ugyanott tanult. Aztán elérkeztek azok az évek, évtizedek is, amikor már tanítani, kurzusokat vezetni, filmjeit bemutatni, díjakat átvenni tért vissza Itáliába. Sok időt töltött ott, mindig is nagyon sokat fotózott s nem véletlen, hogy behunyt szemmel is eligazodik Rómában, azt is tudja, hogy mikor milyen szögből süt a nap. Szakmai kihívásnak, belső késztetésnek érezte, hogy egyszer - ahogyan benne élnek, nosztalgiázás nélkül - megörökítse a római képeket, amelyekből 1995-ben sikerült filmet formálnia. - Olaszország a második hazám, Róma is szülőföldem - erősítette meg Gaál István már máskor, máshol is kifejtett hitvallását. Ez a kötődés, mély empátia a szűk egyórás film minden kockáján, valamennyi pillanatában visszatükröződik és a nézőben - különösen ha vannak onnan személyes emlékei és valamelyest vonzódik is az olasz fővároshoz - hasonló érzést vált ki. Ahogyan a fotók eredetiek, szokatlanok, a film is sajátos szemléletű, Gaál István optikáján át mutatja be Rómát, annyi különbséggel, hogy a képek fekete-fehérek, a filmben azonban a színeknek is van hangulatfestő szerepük, nem is szólva a zenéről, a hétköznapi történéseket kísérő hangokról, zajokról és az angol feliratozású olasz beszédfoszlányokról. A „Római szonáta” lényegében egy napról mesél, hajnaltól szürkületig - a dombok egyikén legelésző birkanyáj(l) kihajtásától a hazaterelésig - mutatja be a fokozatosan feléledő, benépesülő, nyüzsgő piacok, vásárcsarnokok, terek életét, egy-egy árus, hentes, suszter jellegzetes munkafogását, a magukat kellető, vásárlót remélő virágokat, gyümölcsöket, zöldségeket, húsokat, a nagybani és klsAz „ikerkiállítás” helyszíne a salgótarjáni megyeháza kereskedelmi üzletkötés heves gesztusait, a papírgöngyölegből kitakarózó hajléktalant, a kismotoron randevúzó szerelmespárt, a kézzel, ujjakkal, ököllel is harsányan „beszélő” férfiakat, az „itt a piros, hol a piros” játék gyors kezű szemfényvesztőjét, a szolgálatos rendőrök, katonák igyekezetét, az omladozó barnásvörös falakat, a romlásban is szép épületeket, oszlopsorokat, az eleven folyópartot, az ezerfelé ágazó vasúti vágánysort, a várost behálózó megannyi kutat, csobogót szomjas galambokkal és emberekkel. Mondhatni, hogy Gaál István akkor is alulnézetből, minden protokolltól, idegenforgalmi közhelytől mentesen láttatja Rómát, amikor a háztetőkön pásztáz a kamera. S ez nem csökkenti, hanem éppenhogy fokozza a nézők vonzalmát e nyüzsgő, méretei ellenére is barátságos, emberközeli világváros iránt. S ez természetesen mindenekelőtt a rendező érdeme... A film egyébként - mint Shah Gabriella, a Pásztói Múzeum művészettörténésze elmondta - több más alkotással együtt már a Palóc Filmarchívum gyűjteményében található és Gaál István soksok értéket teremtő, nemzetközi horizontú munkásságának fontos dokumentumaként őrződik meg a jövő számára. ■ Csongrády Béla Időtálló tűzzománc „A tűzzománc szépségét, nemességét, időtállóságát a kemence tüze adja meg, de ez egymagában mit sem érne, ha a művekben nem lenne ott az alkotók szakmai tudása és lelkűk lángja” - mondta a zománcművészeti alkotótábor kiállítását megnyitóbeszédében F. Csaba Mária, aki maga is képzőművész, s korábban ugyancsak megtapasztalta a zománcképalkotás rejtelmeit. A tárlat a Balassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában látható március 31-ig. Salgótarjánban tekintélyes hagyományai vannak a zománcművészetnek, a hetvenes évek elején nem véletlenül rendeztek itt két alkalommal is biennálét a műfaj hazai reprezentánsainak részvételével. E művészeti ág ipari hátterét a mindenkori tűzhelygyár jelentette. Az SVT- Wamsler Háztartástechnikai Zrt. által támogatott alkotótábort eleddig tizenhét alkalommal sikerült megrendezni. A könyvtári kiállítás éppen e legutóbbi művésztelep termésének legjavát, tárja a nagyközönség elé. A bő tucatnyi alkotó mintegy fele rendszeres résztvevője a közös műhelymunkának, s eredendő rajzkészségük, festői talentumuk mellett az évek során szerzett tapasztalat, a technikai fogások alapos ismerete is visszatükröződik műveiken. A képek - zömükben hölgyekről lévén szó - elsősorban Urai hajlamról árulkodnak, a tárlaton virág-, növény- és madármotívumok dominálnak, de nem pusztán díszítőelemként. Az elvontabb témák mellett a mesék világa is felsejlik például Barna Katalin és Hertelendy Zsuzsa munkáin. A tárlaton ezúttal is együtt szerepel anya és lánya (L. Presits Lujza és G. Lóránt Lujza), érdekes Alkotók, művek és nézők a Bóna Kovács Károly Galériában egymással szemben látni a két „Napraforgó”-t (Balogh Ivánná és Hertelendy Zsuzsa alkotását) és ugyancsak a kuriózumok közé sorolható Újhelyiné Csincsik Orsolya „Ébredés” című, végül is egy képet formáló triptichona. A személyiséget is jellemző dinamikus színskála éppúgy megtalálható a képeken, mint a pasztell színvilág. A mintegy harminc-negyven mű alapján is elmondható, hogy az alkotók jól élnek a zománctábor nyújtotta lehetőségekkel és nemcsak továbbéltetik, de évről évre tovább is fejlesztik e tradíciót és egyre inkább saját egyéniségükre formálják e klasszikus műfaj sajátosságait. Igaza volt F. Csaba Máriának, amikor arról beszélt, hogy a zománcművészettel már-már hivatásszerűen foglalkozók is megérdemelnék - csakúgy mint az üvegművészek, a szobrászok, a festők - hogy a legkiválóbb, válogatott alkotásaik helyi értékként itt Salgótarjánban egy vagy több állandó kiállítás keretében legyenek láthatók. Ezzel ugyanis bővülne a nógrádi megyeszékhely olyan látványosságainak sora, amiért érdemes idelátogatni. A turisztikai vonzerő erősödése azonban csak egyik, nem elhanyagolható célja lenne egy ilyen kezdeményezésnek, a másik az önbecsülés fokozása. „Hiszem, hogy egy városnak csak saját művészeti értékeitől lehet igazán lelke, levegője, illetve szellemisége" - mondta F. Csaba Mária. E gondolatával is egyet lehet, sőt kell érteni... 30 MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Kovács úr a Mikulástól megkapta élete első elefántos nyakkendőjét. " Szerencsés nyertesünk: Kiss Andrea Salgótarján, Ybl M. út 35. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését március 29-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! ■ Cs. B. 'M'* v/‘ ■ iV'iWr1* f Ellesett pillanatok Róma hétköznapi életéből
