Nógrád Megyei Hírlap, 2007. március (18. évfolyam, 51-74. szám)

2007-03-23 / 69. szám

2007. MÁRCIUS 23., PÉNTEK 3 BALASSAGYARMATI NAPLÓ Kormánypárti diktátum kórháziigyben Medvácz Lajos (balról a második) minden törvényes eszközt megragad a kórház megmentéséért A lovasberényi politikai alku győzedelmeskedett Balassagyarmaton. A Dr. Kenessey Albert Kórháztól az egészségügyi miniszter az országos átlag feletti mértékű ágyszámot vonta el március elején érkezett határozatában. Az aktív ágyakat 37 százalékkal csökkentette a kormány, az országos elvonás 27 százalékos. Leépítés, elvo­nás, lassú halál vagy pe­reskedés és remény, mi­közben az új struktúra fi­nanszírozásáról még min­dig semmi hír. Medvácz Lajos polgármestertől a legfrissebb fejleményekről érdeklődtünk. Szabó Andrea Balassagyarmat. - ismét a balol­dali politikai alku, szakmai al­kalmatlanság, és az egyeztetés teljes hiánya döntött Balassa­gyarmatról - kezdte Medvácz La­jos. - Már megértük a Horn-kor- mány idején is a 300 ágyas leépí­tést, most a Gyurcsány-kor- mánytól megkaptuk a 137 ágyas elvonást. Egy különbség van, 1996-ban a néhai Urbán Árpád MSZP-s országgyűlési képvise­lő együtt haladt velünk a kórház­mentő tiltakozásunkkor, most szocialista képviselőink több­ször is cserben hagytak minket. Se a gyarmati kórház súlyponti státusát, se a szakmailag velük egyeztetett 449 ágyat nem támo­gatták és a Lovasberényben ki- mutyizott 329 ágy ellen sem tet­tek semmit, sőt a „hasonló váro­sok versenyében” kifejezetten jó­nak tartották ez utóbbi végső számot is. Annak ellenére, hogy megszűnik a bőr-, a fül-orr-gége és a szemészeti önálló osztály, jelentősen leépül a pszichiátria, a neurológia, a szülészet és a se­bészet is. Agyvérzéses betegek kerülhetnek életveszélybe, ha nem jut nekik ágy, egyszerű be­avatkozásokért kell majd 50-100 kilométert utazni. A kor­mány úgy söpörte le a szakmai érveinket, az esélyegyenlőségre és elmaradott térségre való hi­vatkozásunkat, a tizenkétezer tiltakozó aláírással együtt, mint­ha nem is lettek volna.- Az ellenzék szerint el kellett volna fogadni a január 8-i minisz­teri ajánlatot, akkor most nem lenne ilyen alacsony az ágyszám. Mi erről a véleménye?- Aljasság és álnokság kell ah­hoz, hogy a kormánypártok most a fideszes városvezetésre próbálják áttolni annak a felelős­ségét, hogy az MSZP-SZDSZ- kormány egyszerűen milliárdo- kat akar kivonni az egészség­ügyből is. Mintha Medvácz Lajos vezette volna be a vizitdíjat, a kórházi napi díjat, az utazási kedvezménymegvonást, mintha én akarnék 1800 ágyat meg­szűntetni az észak-magyarorszá­gi régióban. Ráadásul szemen szedett hazugság az MSZP- SZDSZ szórólapokon is terjesz­tett állítása a 417 ágy el nem fo­gadásáról. Ugyanis az Észak-ma­gyarországi RET testületileg al­kotott véleményt a minisztérium korábbi javaslatáról, s az csak ak­kor lett volna érvényes, ha mind a 15 fenntartó elfogadja. Mivel a 15-ből 6 fenntartó, köztük a szo­cialista vezetésű Miskolc is eluta­sította a miniszter első ajánlatát, teljesen mindegy, hogy ki mit és miről szavazott, milyen ajánlatot tett. A törvényből előre borítékol­ható volt, hogy konszenzus régi­ós szinten elképzelhetetlen, 15 gyerek közt ugyanis nem lehet 9 cukorkát elosztani, vagyis végül a miniszter, illetve a Lovas­berényben összegyűlt politikai mutyi hozza meg a végső döntést. Persze megértem a kormánypár­tiakat, hiszen valamit nekik is ki kellett találni annak palástolásá­ra, hogy egy megyei országgyűlé­si képviselőjük sem ment el Lovasberénybe, a nyugat-nógrá­di szocialisták érdekérvényesítő képessége pedig a miskolci, gyön­gyösi, egri vagy salgótarjáni bal­oldali lobbival szemben a nullá­val egyenlő. De hazugságokkal és az emberek félrevezetésével nem lehet országot építeni. Minden egyes ágyszám leépítése, orvo­sok, ápolók, nővérek utcára kül­dése egyes-egyedül a kormány­pártok felelőssége, senki másé.- Hogyan tovább?- Természetesen megtámad­juk a miniszter közigazgatási ha­tározatát, hiszen az álláspon­tunk szerint is egyoldalúan von el feladatokat az önkormányza­toktól, vagyis a 2/3-os önkor­mányzati törvényt próbálja felül­írni egy miniszteri dokumen­tummal. Ez alkotmánysértő, hi­szen alaptörvényben rögzített jog nemcsak a szabad orvosvá­lasztás, hanem a jó és egyenlő esélyű egészségügyi ellátáshoz való jog. Ráadásul eljárásjogi ag­gályokat is felvet a határozat, nem beszélve arról, hogy az ellá­tási területrésze a megkapott ha­tározatnak teljesen rossz volt, azokat módosítani kénytelen or­szágszerte a minisztérium. Vár­juk az OEP április 1-jétől érvé­nyes finanszírozási szerződés- ajánlatát is, itt is megpróbálunk majd tárgyalni. És végül igaz ugyan, hogy megdöbbentő mó­don még mindig nem tudunk semmit a finanszírozásról, a szakmánkénti úgynevezett HBCS-pontokról, súlyszámok­ról, de természetesen vészforga­tókönyvet is készítünk. És per­sze 329 aktív ágyra is megpró­báljuk átszabni a 4,4 milliárdos kórházberuházásunkat. A volu­menkorlát még mindig érvény­ben van, vagyis a finanszírozás továbbra is 95 százalékos: a mil­liárdos nagyüzemnek számító kórházak esetében ez több tíz­milliós hiányt jelent havi szin­ten. Rendkívüli helyzet van, sen­kinek fogalma sincs az ágazat­ban a holnapról. Ámokfutás és káosz van az egészségügyben, de mindent megteszünk minden egyes gyarmati ágy és munka­hely védelmében, a betegellátás biztosításában - zárta szavait a polgármester. Ügynökkérdés, egyházüldözés Sz. A. Balassagyarmat, a közelmúltban dr. Tomka Ferenc plébános, szo­ciológus, teológiai doktor, a Páz­mány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának magán­tanára, az Országos Lelkipász­tori Intézet főmunkatársa tett eleget a Keresztény Értelmiségi­ek Szövetsége balassagyarmati szervezete meghívásának. A lelkipásztor „Egyházüldözés 1945-1990 és az újabb támadá­sok” címmel tartott előadást, va­lamint az érdeklődők elé tárta az ügynökkérdéssel kapcsolatos le­véltári kutatásait, s bemutatta „Halálra szántak, mégis élünk. Egyházüldözés 1945- 1990-ig és az ügynökkérdés” című kötetét. Az atya az 1960-as évek utáni tör­ténelmi események tisztánlátása és az évekkel ezelőtt lábra kapott ügynökkérdés problematikájá­nak feltárása céljából írta meg könyvét. - A beépített ügynökök tevékenységének tényét nem le­het tagadni az egyházban sem - fejtette ki a plébános, aki a szemi­náriumok, püspöki hivatalok „bepoloskázásáról” is szót ejtett. - Egyszer az egyik ilyen készülé­ket - nevezzük véletlennek - de kiszereltük a falból. Néhány órán belül jöttek a „szerelők”, pedig mi nem értesítettük őket.” - me­sélte Tomka Ferenc, aki azt is el­mondta: a Történeti Levéltárban végzett többéves kutatása szerint az összpapságnak körülbelül négy százaléka volt beépített em­ber, de a beszervezetteknek csu­pán a fele végzett tényleges ügy­nöki munkát. Ez az adat - szerin­te - kedvezőbb, mint amire szá­mítottak. A legutóbbi ügynökkérdésről, mely Paskai Lászlót érinti, el­hangzott: a róla talált anyagból egyértelműen kiderül: a bíbo­ros, esztergomi érsek nem volt hajlandó jelentéseket tenni. Munkácsy-díjas „drótocskák” Balassagyarmat. Csemniczky Zoltán szobrászművész, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatója, egyedi technikával készült, sajátos, egyéni világlátás­ról tanúskodó drótszobrai révén került be az országos kortárs képzőművészeti élet élvonalába. A Művészeti Alap kiállítási nívódíjában, valamint Derkovits-ösz- töndíjban részesült, Pro Űrbe- és Madách-díjjal kitün­tetett művész március 14-én, a nemzeti ünnep alkal­mából, a legrangosabb képzőművészeti díjat, a Mun- kácsy-díjat vehette át az Iparművészeti Múzeumban dr. Hiller István oktatási és kulturális minisztertől. Szabó Andrea- Hogyan szerzett tudomást ró­la, hogy részesülni fog a szakma legnagyobb elismerésében?- Az 1994-ben alakult magyar szobrásztársaság - melynek tagja vagyok - terjesztett fel a díjra. Tavaly kértek tőlem egy, a munkásságomat bemutató anyagot, katalógusokat, életraj­zot, egyszóval mindent, amit a fölterjesztés mellé csatolnak. Aztán jó egy héttel március 15­e előtt kaptam egy levelet az Ok­tatási és Kulturális Minisztéri­umtól, amelyben az állt, hogy meghívnak az 1848-49-es for­radalom és szabadságharc év­fordulója tiszteletére rendezen­dő díjátadó ünnepségre. Akkor már sejtettem, illetve egy előze­tes telefon révén tudtam is, hogy megkapom a díjat.- Milyen érzés töltötte el a levél kézhez vételekor?- Boldog voltam, hogy az a tö­rekvésem és elgondolásom, mi­szerint Balassagyarmat is Euró­pában van, nem csupán az álta­lam rendezett kiállítások színvo­nalában, elismerésében mutat­kozik meg, hanem azt is elismer­ték, amit idáig művészileg létre­hoztam .- S ezzel megmutatta azt, hogy vidéken is lehet úgy élni, alkotni, hogy felfigyeljenek munkás­ságára...- Igen, ha az ember nincs ott állandóan „a tűznél”, azt gondol­hatnánk, nem is ismerik. Ha va­lakibe nap mint nap „belebuk­nak” a fővárosi művészvilágban, tudják róla, hogy létezik. Ráadá­sul a hangoskodókra is jobban odafigyelnek. Ilyen szempontból Földi Péter Kossuth-díjának ta­lán még jobban örültem, mint a magam elismerésének. Éppen a díjátadásról jött ki, amikor be­kapcsolta a mobiltelefonját, s azt hiszem, az elsők között lehet­tem, akik gratuláltak neki. A díj mindenképpen ad egy lökést, inspirációt arra, hogy az elkez­dett négy-öt befejezésre váró szobromat elkészítsem, s mo­toszkálnak a fejemben új gondo­latok is. Párhuzamosan is készít­hetőek a szobrok. Formailag és tartalmilag többféle alkotás is tud együtt létezni a térben, mert más-más szegmensét mutatják meg ugyanannak a valóságnak. A teljes világképben, amit a szobrok tükröznek, megfér egy­mással a tudományos, a filozofi­kus, a mágikus gondolkodás, a misztikum, a vallásosság, az emocionális vagy az esztétikai megközelítés. Bővül, szélesedik az alkotások által kifejezett vi­lágkép. De a szobroknál a stati­kai kérdéseket is át kell gondol­ni. A kifejezendő tartalom és a megfogalmazás módja alapján számba kell vennünk azt, hogy sűrűbb, tömegesebb esetleg la­zább szerkezetű legyen-e a mű.- Mennyi ideje marad a szobrá­szatra mostanában?- Az intézmény vezetésével járó teendők miatt kevesebb. Pe­dig volt, amikor 12 órát is dol­goztam egyfolytában egy szob­ron, éppen csak ebédelni álltam meg. Szabad időmben azért, ha csak tehetem, szobrászkodom. Most a pécsi kisplasztikái bien- náléra, a salgótarjáni tavaszi tárlatra és a szegedi nyári tárlat­ra adok be műveket, s Aszódon lesz egy egyéni kiállításom. Vá­rom a jó időt, s azt, hogy hosz- szabbak legyenek a nappalok. Vékony drótból készült szobro­kat ugyanis csak természetes fényben lehet csinálni. Régen egy biciklitárolóban volt, most egy fatüzelésű kazánházban van a műtermem, amit nagyon szeretek. A díj átvételekor azt éreztem: bizonyságot kaptam arra, hogy a „drótocskáim” még­is csak érnek valamit...

Next

/
Thumbnails
Contents