Nógrád Megyei Hírlap, 2007. március (18. évfolyam, 51-74. szám)
2007-03-19 / 65. szám
4 NOGRAD MEGYE 2007. MÁRCIUS 19., HÉTFŐ Kávéházi esték, kisvárosi színház v.j. Ötven éve hunyt el a felvidéki magyarság mártíija Rétság. Már a rendező személye is garanciát jelentett arra, hogy itt valami egészen kiváló produkció készül. Kriszt László, a szakmájában elismert, kiemelkedő múlttal rendelkező művész, akinek neve garancia a színvonalas műsorokra és a felhőtlen szórakozásra. Sokoldalú ember, akinek ez az első prózai rendezése. Az Állami Balettintézet után sztepptáncot tanult, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakát. Nem elégedett meg ezzel. Az Állami Artistaképző Intézet akrobatikus revütánc képző szaka után jazztáncoktatói képesítést szerzett. Meghívott tanárként tanított a Színház és Filmművészeti Főiskolán, s a Fővárosi Operettszínház stúdiójában tartott mesterkurzusokat. Előadóművészként a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Emlékezetes operett- és musicalfőszerepek után a Béke Orfeum művészeti igazgatója, a budapesti Moulin Rouge igazgatója, majd a Westend City programigazgatója volt. Az elmúlt év őszétől a Kávéházi művészeti estek címmel a Fészek művészklubban fut a rendezői összeállítása. Az Üveggolyócskák és Vígh utczai srácok című színházi premierről azt nyilatkozta, hogy maga sem számított ekkora sikerre. A darab megható és érdekes, a rendezés is kiváló volt, a színészek nagyot alakítottak. A szereplők: Imre István, Máté Krisztián, Rékai Nándor, Végh Ferenc, Galambos Zoltán és Jakus Tímea. Valamennyien kiváló művészek. Az író, a mezőtúri származású Farkas József és Kriszt László rendező arra törekedett, hogy az előadás során a nézők gyermekkoruk emlékeivel találkozzanak újra. Ezek az emlékek az előadás alatt mélyen, úgyszólván lélekbevágóan érintik a nézőközönséget. A Vígh utczai nyár hangulata sokakban nosztalgiát kelt - azokban, akik legalább harminc évet leéltek már. És jön a közelmúlt. Az első részben gyerekkori emlékekként tűnnek fel a padláson, a második részben a kor marad, csak a helyszín változik. A főhősnek egyetlen szünet- nyi ideje van felnőni, a harmadik részben már - két monodráma: a „Vallomások” és a „Több, mint szerelem” során - azzal szembesül a néző, hogy a szerelmet bizony ugyanúgy élik meg a férfiak, mint nők. Vagy a nők, mint a férfiak? A szerző, Farkas József az ÚTÉ ökölvívó-szakosztályának vezetőedzője, polgári foglalkozása börtönőr. A verseiből, novelláiból született színmű gondolatait az öt színész tolmácsolja. Azt, hogy miként lehet az írói és e két látszólag ezzel ellentétes foglalkozást együtt megélni, így nyilatkozott: „Ahhoz, hogy az ember jó emberré váljon, sok ütést kell, hogy kapjon a sorstól. Én jó embernek tartom magam, de néha menekülök magam elől is és persze az írásba. Szeretnék példát mutatni az életutammal az embereknek, a családomnak, és szeretném, ha büszkék lennének rám. ” Egy kisvárosi művelődési központ viszonylag ritkán teheti meg, hogy színházi előadást fogadhasson. Azt, hogy a rétsági előadás során a lelkes közönség méltán tapsolhatta meg a művészcsapat kiváló előadását, nagyrészt köszönhető egy helyi vállalkozó, Hegedűs Ferenc támogatásának. Köszönet érte! Végh J. Gróf Esterházy János halála után hosszú évtizedekig még csak kiejteni sem volt szabad a nevét. Oly eredményes volt a tiltás, hogy még az anyaországban sem ismerik mind a mai napig érdemei mértékében a tetteit, munkásságát. Csak az utóbbi években lehet olvasni róla. Göncz Árpád kezdeményezésére az orosz hatóságok rehabilitálták, emlékművet avattak halála helyszínén és Pesten is a Szép utcában, megemlékeztek róla a magyar parlamentben is, de az igazi jóvátétel, mártíromságának elismerése még várat magára. Magyar arisztokrata családban született 1901-ben Nyitraújlakon az Esterházy család galántai ágából. Dédapját, a szabadságharc után 1849-ben kivégezték, nagyapját is megbüntették. Anyja, Elisabeta Tarnowska lengyel grófnő özvegyen nevelte fel három gyermekét. Korán bekapcsolódott a kisebbségi sorsba kényszerűéit, egymilliós létszámú csehszlovákiai magyarság politikai életébe. Még csak 31 éves volt, amikor az Országos Keresztényszocialista Párt elnökévé választják. Az 1935. évi választásokon képviselői mandátumot szerzett és bekerült a prágai parlamentbe is. Alig múlt el egy év, s a keresztényszocialisták egyesültek a másik magyar törekvéssel, a Magyar Nemzeti Párttal. Az így megalakult Egyesült Magyar Pártnak Esterházy János lett az elnöke. Ebben a minőségében terjesztette a prágai kormány elé a felvidéki magyarság autonómiájáról szóló javaslatokat. Amikor 1938-ban a bécsi döntés után a Felvidék nagy részét visszacsatolták Magyarországhoz, Esterházy az önállóvá vált Szlovákiában maradt, s továbbra is a kisebbségi sorsú 67 ezer magyar élére állt. Politikai célja a trianoni döntés revíziója volt. 1942-ben egyetlen volt a nyolcvan parlamenti képviselő közül, ki ellene szavazott a zsidók koncentrációs táborokba deportálásának. A háború után, 1945-ben Pozsonyban letartóztatták, s börtönbe vetették. A titkosszolgálat átadta a szlovák népbíróságnak, amely halálra ítélte. Ezután évekre szovjet gulágra hurcolták, ahonnan 1949 tavaszán élőhalottként hozták haza, Csehszlovákiába. A halálos ítéletet élet- fogytiglanra változtatták. Továbbra is börtön várt reá, hol 1957. március 8-án, 56 évesen elhunyt. A holttestét elhamvasztották, s még a maradványokat sem adták ki a családjának. Hamvait ma is keresik. A fogházból utoljára azt üzente, hogy átadta magát Isten akaratának és szenvedéseit, valamint életét felajánlja a magyar haza felszabadulásáért. Esterházy János élete ma is példakép lehet sokunk számára. A szlovák-magyar együttélés harcosa volt. írásai, beszédei döbbenetes igazsággal szolgálnak napjaink politikusai, s a mindennapok megélői számára is. Pedig ő még nem élhette meg - talán csak megsejthette - az őt követő évtizedek feszültségeit. Nógrád megye városainak főbb jellemzői (1. rész) A városok a településhálózat meghatározó jelentőségű lakóhelyei, az adott kistérség népességének ellátó centrumai, amelyek kisugárzó hatással bírnak a közigazgatási határaikon túli térségre is. Sorozatírásunkban közgazdász munkatársunk - a jelölt KSH-forrásra alapozott elemzése alapján - másfél évtizedre visszatekintve mutatja be a városfejlődés főbb területeit és jellemzőit Az alábbi 1. részben a település- szerkezetet és a népességet veszi górcső alá. Dr. Baráthi Ottó VÁLTOZÓ TEL£PÜL£SSZERKEZET Nógrád megye népességét tekintve az ország legkisebb, területét nézve pedig a második legkisebb területi egysége. Részesedése az ország lakónépességéből 2005. január 1-jén 2,1, területéből pedig 2,7 százalékot tett ki. A megye 129 települése közül hat város, számuk 1990 óta változatlan. Az elmúlt időszakban a két község önállósodásával a 2007. január 1-jétől 131-re nőtt a települések száma. A megyeszékhely, Salgótarján 1922-től város, 1994. október 30-tól megyei jogú város. Az 1990-es évekbeli település- szerkezeti változások közül az alábbiak érintették a városokat:- Mátraszőlős Pásztó városból kiválva 1991. március 1. óta önálló község;- Bánk és Tolmács Rétság városból kiválva községként funkcionál 1991. szeptember 1.; illetve 1994. december 11-től;- Patvarc Balassagyarmat városhoz való csatolás megszüntetésével 1992. január 1-jétől önálló község; Bátonyterenye város Rákóczitelep elnevezésű településrészét pedig a 2002. október 20án Rákóczibánya néven községgé nyilvánították. E változások nyomán is 2005. január 1-jén a városok lakónépessége 94,5 ezer, területe 350 km2 volt, az előbbi 43,7; az utóbbi 13,7%-a a megyeinek. A népsűrűség (270 fő/km2) háromszorosa a megyei áüagnak, továbbá a vidéki városok átlagát (194 fő/km2) is meghaladja. Balassagyarmat és Szécsény képviseli a két ellenpólust 593; illetve 138 fő/km2-es mutatóval. Nógrád megye település- hálózatára az aprófalvas szerkezet jellemző, közel 59%-uk népessége ugyanis nem éri el az ezer főt sem. További 29%-uk lakosainak száma 1000-1999 fő közötti, az ennél népesebb települések száma mindössze 16. A legkisebb város Rétság, melynek lakónépessége alig több 3000 főnél, ugyanakkor a megyeszékhely 43 ezer fős népességével is csak a közepes nagyságú városok közé tartozik. Somoskőújfalu 2007. január 1-jei leválásával tovább csökkent a város népessége. TARTÓS NÉPESSÉGFOGYÁS A kedvezőtlen népmozgalmi tendenciák hatása a városok népességének alakulásában is nyomon követhető. A megyei városok átlagos lakónépessége 1990. év elején 17,5 ezer fő volt, majd 15 évvel később 15,8 ezer, a csökkenés mintegy 10%. A megye városainak áüagos lakónépessége 1990. január 1-jén 65,7; 15 évvel később 86,4%-a volt a vidéki városok áüa- gának. Három városban (Salgótarján, Balassagyarmat és Bátonyterenye) nagyobb a lakónépesség az azonos népességnagyságú vidéki városok áüagánál, ugyanakkor Pásztón nem egészen 82%-a a 10 000-14 999 fős népességű vidéki városok átlagának. Nógrád megye lakónépessége 2005. január 1-jén 216,5 ezer fő volt, amely mintegy 5 százalékkal kevesebb a 15 évvel korábbinál. A megyében az 1982-ben kezdődött népességfogyás az 1990-es években sem állt meg, bár üteme kissé mérséklődött. Az utóbbi évek demográfiai folyamatait a csökkenő termékenységgel összefüggésben az élveszületések számának mérséklődése és a halálozások számának folyamatos emelkedése jellemezte. A negatív tendenciát fokozta az állandósult vándorlási veszteség. A megye hat városában 2005. év elején 94,5 ezer ember élt, 6,6%- kal (6,7 ezer fővel) kevesebb, mint 15 évvel azelőtt. A csökkenés csaknem héttizedét a Salgótarján népességfogyása okozta, ahol a mintegy 10 százalékos mérséklődés magasabb mind a hasonló népes- ségnagyság-kategória szerinti vidéki városok (3,8%), mind pedig a megyeszékhelyek (4,4%) áüagánál. A városok közül csupán Rétságon figyelhető meg növekedés, melynek mértéke (10,3%) jelentősen túlszárnyalja a hasonló népességszámú vidéki városok átlagát (0,7%). KEDVEZŐTLEN ÖSSZETEVŐK A megyét az 1990-es években is az alacsony születési és a magas halálozási gyakoriság jellemezte. Ez a tendencia különösen 1995 után erősödött fel, amikor is a népesség természetes fogyása évente 1100-1400 között ingadozott. Az ezer lakosra jutó természetes fogyás mértéke 1990- 2004. évek alatt éves átiagban 4,6 volt. A vizsgált időszakban a városokban a halálozások száma mintegy 4,7 ezerrel meghaladta az élveszületésekét, az ezer lakosra jutó számuk éves áüagban (3,1) nem érte el a megyei áüa- got, azonban magasabb volt a vidéki városok áüagánál (2,0). . A népességszám változását befolyásoló másik tényező a vándorlási különbözet A megyéből hosz- szú évek óta többen költöznek el, mint amennyien ideköltöznek, így vándorlási veszteség keletkezik. Ennek fő kiváltó oka a kedvezőüen gazdasági helyzet mellett a magas munkanélküliség. Megyei szinten a belföldi vándorlási veszteség következtében 1990-2004. évek alatt évente átlagosan mintegy 400 fővel csökkent a lakónépesség, amit alapvetően a városokban - elsősorban a megyeszékhelyen - tapasztalható kedvezőtlen folyamatok okoztak. A megye 6 városában a vizsgált időszakban 1000 lakosra éves áüagban 3,8 vándorlási veszteség jutott, ami lényegesen magasabb a vidéki városok (0,3), továbbá a megyei (1,7) áüagnális. Ellenkező tendenciái miatt két városunkat érdemes kiemelni a népességalakulás szempontjából. Salgótarján lakónépessége az 1990 óta eltelt 15 év alatt mintegy 4,6 ezer fővel, csaknem 10 százalékkal mérséklődött, illetve Somoskőújfalu önállósulása a megyeszékhely lélekszámát mintegy 5,5 százalékkal tovább csökkentette 2007. január 1-jétől. A népesség fogyásában közrejátszott az élveszületéseket meghaladó halálozás is, leginkább azonban az, hogy az 1980-as évek elejére még jellemző vándorlási nyereség egyre inkább veszteséggé vált. A megyeszékhelyről az utóbbi 15 év alatt éves átlagban mintegy 300-zal többen költöztek el, mint amennyien ideköltöztek. Mindez figyelmeztető lehet a város mindenkori önkormányzata számára a településfejlesztés céljainak meghatározásánál. A városok közül csupán Rétság lakónépessége gyarapodott a vizsgált időszakban, ezer lakosra éves áüagban 2,5 természetes szaporodás jutott. Az 1990es évek végétől mérséklődött a vándorlási veszteség, sőt 2004-ben már vándorlási nyereség keletkezett, ami a városba, illetve a környékére települt új üzemek munkahelyteremtő hatásának köszönhető. FOKOZATOS ELÖREGEDÉS Az ezredfordulót követően is folytatódott a népesség „öregedése”. A népesség korcsoport szerinti összetétele módosult, a 15 évnél fiatalabbak száma - a születések mérséklődésével összefüggésben - jelentősen csökkent, miközben a 64 éven felüliek tábora (főleg a nőknél az életkor meghosszabbodása következtében) számottevően bővült attól. Az öregedési index (a száz 14 éves és fiatalabb gyermekre jutó 65 éves és Idősebb népesség) a megye városaiban legutóbb 101,9 volt, hasonló a megyeihez, a vidéki városok átlagát ugyanakkor 7,7-del meghaladta. Ez utóbbi elsősorban abból adódik, hogy Bátonyterenyén és Salgótarjánban a népességnagyság kategória szerinti átiagoknál 21,7; illetve 11,1-del magasabb a mutató értéke, továbbá Rétság kivételével a többi városban is nagyobb a hasonló népességnagyságú városok átlagánál. Rétság népességén belül az időskorúak aránya nem éri el a 10%-ot sem, ezzel* magyarázható a mutató kedvező értéke. Terület, népesség, népsűrűség, 2005. január 1. Város Terület (km2) Lakónépesség Népsűrűség fő/km2 száma, fő 1990=100,0 Balassagyarmat 30 17 704 97,4593 Bátonyterenye 79 14 10S 92,0178 Pásztó 73 10 155 97,2140 Rétság 20 3 053 110,3154 Salgótarján 103 43 169 90,3419 Szécsény 46 6 325 95,4138 VÁROSOK ÖSSZESEN 350 94 514 93,4270 Forrás: Helyzetkép a régió városairóL Észak-Magyarország. KSH Miskolci Igazgatóság, 2005
