Nógrád Megyei Hírlap, 2007. március (18. évfolyam, 51-74. szám)
2007-03-17 / 64. szám
4 2006. MÁRCIUS 10., SZOMBAT KULTÚRA Üdvözlet a Palócföldnek Gömörországból irodalmat, de nagyobb aggodalomra egyelőre még nincs ok. A magyar nyelvet számos módszerrel, többek között a Tompa Mihály vers- és prózamondóEzúttal szó szerint kettős értelmük van e tájegységeknek: egyrészt egy országrész, egy tájhaza elnevezését jelentik, másrészt pedig egy-egy orgánum címét jelenítik meg. A „Palócföld”, Nógrád megye irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata hívta meg vendégségbe a Rimaszombatban megjelenő „Gömörország” című lap szerkesztőit, szerzőit baráti beszélgetésre, mondhatni nyilvános tapasztalatcserére. A rendezvénynek a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár adott otthont abban a sorozatban, amelyet az intézmény „Figyelmet érdemel” címmel az elmúlt év decemberében Kalász Márton költő, írószövetségi elnök főszereplésével indított útjára a kortárs magyar irodalom bemutatása céljából. Ifj. Szabó István szobrászművész és felesége, Sz. Nagy Mária (szintén szobrászművész) a „Gömörország” egy számát tanulmányozza A figyelmet ezúttal a Palócföld érdemelte ki, amely több mint egy fél évszázada - egész pontosan 1954 óta - jelenik meg, s ennek megfelelően 53. évfolyamában jár. Nagy eredmény ez egy ilyen kis megyében, amelyet - noha Madách Imre és Mikszáth Kálmán szülőföldjéről van szó - nemigen szoktak a kultúra melegágyának tekinteni. Pedig- mint éppen a Palócföld folyamatos megjelenése, megjelentetése bizonyítja- sok érték halmozódott itt is fel akár még az utóbbi évtizedek során is. Mint dr. Praznovszky Mihály, a Palócfóld fő- szerkesztője - egyszersmind az est házigazdája - bevezetőjében elmondta: a lap a hivatalos közigazgatási egység - megye, régió - mellett egy másfajta szerveződést, a palócfóldi entitást, szellemiséget is képviseli. E gondolat szószólója, a palóc lelkiség „szent megszállottja” a herencsényi gyökerű Pékár István újságíró, a Duna TV volt elnöke is. De tet- tenérhető e mentalitás az egyes lapszámokban éppúgy, mint a Palócföld- könyvek régebbi - 1980 és 1998 közötti - és újabb - 2002-től újra megjelenő- folyamában is. A sorozat legújabb darabja, Solymár József „ A falu szája" című kötete direkt módon reprezentálja a „palócfóldiséget”, amennyiben Mátra- ballát mutatja be. Azt a községet, ahol a most 78 éves szerző - aki annak idején a salgótarjáni film, a „Megöltek egy lányt” alapnovelláját, szövegkönyvét is írta - gyerekeskedett, s ahová olyan sok személyes emlék, kötődés fűzi a mai napig. A sajátos műfajú kötet címadó írásában Solymár József őszintén bevallja, hogy nincs a faluban olyan pletykás vénasszony, aki szószaporításban túltenne rajta. „Ráadásul én nemcsak elmondom, hanem le is írom, ki is nyomtattatom, s időnként a televízió képernyőjére is eljuttatom bizalmasan szerzett értesüléseimet.. de talán egyre többen értik meg, hogy a teljes feledésnél még a kissé kaján- kodó emlékezés is többet ér. ” A palóc falvak tegnapelőttjét a néprajzosok, jelenkorát a szociológusok kutatják, írják le, „...szerencsére a tegnap meg énrám maradt. Ez a tegnap a magunk mögött hagyott huszadik század. ” Erről szól „A falu szája”, amelynek úgymond hivatalos bemutatója éppúgy később lesz majd, mint az ugyancsak Praznovszky Mihály által szerkesztett Csohány Kálmán-kö- tetnek, a Mikszáth-könyvestéka sorozatban napvilágot látott „A magam módján, magamnak” című naplónak, amelyet a pásztói születésű, szintén palóc indíttatású jeles grafikusművész hagyott hátra. Nem kis mértékben feleségének, özvegyének köszönhető, hogy e jegyzetfüzet megőrződött és immár a nyilvánosság elé is került. A „Palócföld” vendégét, a „Gömör- ország”-ot az irodalmi esten B. Kovács István régész, a folyóirat főszerkesztője és SzásziZoltán újságíró, költő képviselte Rimaszombatból. Praznovszky Mihály kérdésére válaszolva B. Kovács István elmondta, hogy regionális lapjukat - amelynek fővédnöke Tőzsér Árpád - a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület jelenteti meg általában negyedévenként. Elsődleges törekvésük szerint „az északi magyar peremvidék” - Hont, Nógrád, Kis-Hont, Gömör, Torna és Abaúj - kulturális, művelődéstörténeti fóruma kívánnak lenni, s ennek megfelelően viszonylag szerény hely jut az irodalomnak, de alkalmanként - „Futárszalon” címmel - megjelentetnek lírai és prózai műveket is. Szerintük nincs regionális irodalom, a művészi színvonal minősít minden alkotót és alkotást. Szászi Zoltán számos publikációja éppen a „Gömörország” hasábjain látott elsőként napvilágot. Illusztrálásként a költő fel is olvasta néhány versét s szólt arról is, hogy „Alátét” című esz- szé- és jegyzetgyűjteménye a közelmúltban látott napvilágot az Armadica Zorán vezette Plectrum kiadónál. Szászi Zoltán beszélt a szellemi haza szükségességéről, amelyben a „Gömör-tudat” - az „itt megmaradás, a boldogulni vágyás, a tenni tudás és akarás” - játssza a fő szerepet. Véleménye szerint jó, eleven a kapcsolat a Szlovákiai Magyar írók Társasága mintegy százhúsz tagja között, nincsenek belső szekértáborok. Az írók, költők rendszeresen turnéznak, vissza-visszatérnek szűkebb hazájukba, szülőföldjükre és kiemelt figyelmet fordítanak az utánpótlás gondozására, a fiatal tehetségek protezsálására is. Sajnos egyre kevesebben olvasnak szépirodalmat, s ezen belül is kortárs verseny évenkénti megrendezésével éltetik tovább a felnövekvő generációk soraiban. - A Tompa-kultusz nagy szervező erőt jelent a magyarság körében s ilyentájt - március 15-e körül - a szívek- ben-lelkekben felpezsdülnek a Petőfi- reminiszcenciák is - említette B. Kovács István. Arról viszont értelemszerűen kevésbé lelkesen beszélt, hogy mennyire megoldatlan, de legalábbis döcögős a magyar nyelvű könyvek, folyóiratok terjesztésének az ügye. Mindkét vendég megköszönte a meghívást és jó szívvel számolt be arról is, hogy folyamatosan javul a Szlovákiában élő alkotók kapcsolata Budapest szellemi életével és az együttműködést tekintve alkalmasint Miskolc, Eger és Salgótarján is közelebb van hozzájuk, mint Somorja, Komárom vagy Pozsony. Mint a fentiekből is kitetszhet, sok szálon folyt a beszélgetés a két lap szerkesztősége, alkotóközössége között. A nagy számban megjelent közönség megannyi új információval gazdagodott és örömmel vette birtokba a „Gömörország” ajándékszámait is. ■ Csongrády Béla Az irodalmi est főszereplői: Szászi Zoltán és B. Kovács István („Gömörország”) és dr. Praznovszky Mihály („PatócfökT) Tavaszhírnök gitárvarázs „Tavasz van, tehát történik valami” - idézte Márai Sándor írót Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere, a „Tarjáni tavasz” elnevezésű rendezvénysorozatot megnyitó beszédében a József Attila Művelődési és Konferencia- központban. Találó volt az idézet, hiszen e június elejéig tartó művészeti program valóban figyelmet érdemlő történést jelent a város lakóinak az életében, de magas színvonalú élményekkel kecsegteti az ide érkező vendégeket is. Az 1988-tól tartó hagyomány az elmúlt évben az intézmény, illetve a Fő tér felújítása miatt megszakadt, de az idén újult erővel, nagy lelkesedéssel állították össze a gazdag kínálatot nyújtó eseménysort. A bő két hónap során fellépnek helyi művészek, művészeti csoportok, lesznek gálaműsorok, bemutatkoznak iskolák, tehetséges fiatalok, de olyan világszínvonalú produkciókat is ígér a „Tarjáni tavasz”, amelyek kedvéért érdemes lesz jegyet váltani, ideutazni. - E kettős jelleg sajátosan kapcsolódik össze a nyitóprogramban, Snétberger Ferenc gitárestjében, hiszen a húsz éve Berlinben élő művész salgótarjáni születésű, ide kötik gyermek- és ifjúkori emlékei, kezdeti tanulmányai, ugyanakkor jó ideje már ismerik jg& és elismerik tudását szerte a világon. Jellemző, kalmából rendezett hosszú koncertturnéját New Yorkban kezdte és itt Salgóhogy Ötvenéves Snétberger Ferenc szerényen viseli a világhírt, a népszületésnapjaal- szerűséget tarjánban fejezi be - mondta a polgármester, s azt is megemlítette, hogy 75 évvel ezelőtt ezen a napon - március 12-én - született egy másik salgótarjáni alkotó, a nemrégiben elhunyt Oláh Jolán festőművész, akinek tiszteletére életmű-kiállítást rendeztek a Nógrádi Történeti Múzeumban és emléktáblát avattak utolsó, a Rákóczi úti lakása falán. Mindkét művészre büszke a város, magáénak is érzi sikereiket, hiszen gyökér nélkül mindenkit elvisz a szél, elfúj a szél - fejezte be beszédét Székyné dr. Sztrémi Melinda. Abszolút telt - mondhatni táblás - ház előtt, nagy taps közepette lépett színpadra Snétberger Ferenc, hogy egyvégtében előadott jó másfél órás koncertjével ismételten - néhány év alatt immár harmadszor - elvarázsolja szülővárosa közönségét. A hangszerével valósággal összeforrott szólista a klasszikus isko- |lán nevelkedett, de a későbbi- ikben magas fokon sajátította el a dzsesszgitározás művészetét is. Virtuozitása, improvizációs készsége emelte a nemzetközi élvonalba, de szerénysége, mindenféle sztárallűrtől, modoros kivagyiságtól mentes viselkedése is ritkaságszámba megy manapság. Ezúttal is elmondta: örül, hogy újra itt leshet, mindig megkülönbözte- | tett élményt jelent számára | itthon szerepelni. Bizonyára || ez az érzés is közrejátszott hősi kezűségében: a ráadásszámok ugyanis csaknem olyan hosszúak voltak mint az eredetileg tervezett koncertműsor... ■ Cs. B. ——i'i'i ajsrrn Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Jó hírem van, találtam a közelben egy hűtőházat.” Szerencsés nyertesünk: Kovács László Zagyvaróna, Posta út 12. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését március 22-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
