Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-21 / 44. szám

2007. FEBRUAR 21., SZERDA 3 NÓGRÁD MEGYE Fókuszban a kórház Sz. A. Balassagyarmat. Február 21-én tartja soron következő testületi ülését a város önkormányzata. Beszámoló hangzik el a városi rendőrkapitányság tevékenysé­géről, szó esik a 2006. évi költ­ségvetés módosításáról és javas­lat történik a 2007. évi költség- vetés megállapításáról. Önkor­mányzati kitüntetések alapítá­sát is megvitatják a városatyák. Napirendi pont az idei út- és jár­daépítési feladatok meghatáro­zása, de a legfontosabb megtár­gyalandó témának a Dr. Kenessey Albert Kórház- Rendelőintézet struktúraátala­kítására vonatkozó pályázat elő­terjesztése ígérkezik. A Balassa­gyarmathoz kötődő közgyűjte­mények sorsát szintén megbe­szélik a képviselők. Zárt ülésen vitatják meg a Gyarmati Média Kht. ügyvezető igazgatója tiszt­ségének és munkaviszonyának megszüntetéséről és az új ügy­vezető igazgató megbízásáról szóló előterjesztést. Lórántffy-napok s7^ Salgótarján. Kovács Gábor főisko­lai hallgató kiállításának meg­nyitójával kezdetét vette tegnap a névadó tiszteletére szervezett rendezvénysorozat a Lórántffy Zsuzsanna Kollégiumban. Ma német fordítási verseny és activity-show várja az intéz­mény diákságát, csütörtökön pe­dig angol nyelvből vetélkednek, s a fiúk focitudásukat mérik ösz- sze. Az eseménysorozat március 5-ig tart. Népdalverseny Szabó A. Balassagyarmat A Balassi Bálint Gimnázium Balassi-napja kere­tében február 19-én népdal­éneklési versenyt tartottak az ötödik-tizenkettedik osztályo­soknak. A zsűriben az ének sza­kos Kalocsay házaspár és Ku- rinczi Zsoltné szabadidő­szervező foglalt helyet. Az első korcsoportban Pelhős Klaudia, a második kategóriában Soksevits Hanna, a harmadik csoportban Kopcsányi Lilla lett a győztes. A verseny valameny- nyi résztvevője emléklapot és jutalmat kapott. „Gáz" márpedig van... Tolongó, „kizárt” emberek. Mindennapos látvány a Tigáz salgótarjáni ügyfélszolgálatánál Csörgő Balázs Salgótarján. Hónapok óta hallani: nem lesz zökkenőmentes az új gázártámogatásra, -számlázásra való átállás. Ezt már decem­berben kígyózó sorok igazolták az ügyfél- szolgálatok előtt. Többször kérdezte a Nóg- rád Megyei Hírlap is az illetékes szolgálta­tót: hogyan állnak, mi várható? A válasz mindig megnyugtató volt, a tények viszont makacs dolgok. Tegnap, február 20-án(!) ugyanis jóma­gam is sorban állásra kényszerültem. Hét óra húsz perckor érkeztem az ügyfélszol­gálat elé, ahol a biztonsági őr megkérdez­te: bemegyek-e, mert bezárja a kaput. Nem tudtam mire vélni, bementem. Ekkor értet­tem meg miért mondta: bent ugyanis jó néhányan várakoztak már. Álltunk hát tü­relmesen - székből ugyanis elég kevés akad - nyolc óráig, amikor nyitni kellett volna az ügyintézői ablakokat. A kettő he­lyett azonban csak egy nyitott, s az is ne­gyed kilenckor. Szerencsére a benti tömeg egy része csak óraállást érkezett íratni. Rajtuk segítettek egy nyomtatvánnyal, amit az ügyféltérben ki lehetett tölteni, így gyorsan távozott hat-nyolc ember. A bizton­sági őr helyettük nem engedett be újabba­kat a kapu előtt várókból, így kint gyűlni kezdett a tömeg. Közben a jobban infor­máltak megtudták, hogy az egyik ügyfél­szolgálatos aznap nem dolgozik, a másik pedig beteg. Lassan mégis „koptak” az emberek, az őr ellenben nem tágított, sőt egy nagyon „csinos” lakatot tett a kapura. Mivel ügyem elintézéséhez édesanyám - aki később ér­kezett (7.45-kor) - jelenlétére is szükség volt, kimentem érte, az őr viszont közölte: senkit nem enged be amíg ki nem ürül a „váró”. így történt, hogy én kimentem, ő pedig be (nehogy megfázzon) - a létszám nem változott, a kintiek pedig hitetlenked­ve álltak, hogy ez így működik. Őszinte le­szek: én magam is... Ekkorra már majdnem a Csokonai útnál állt a sor vége, ami azt jelenti, hogy mint­egy félszázan várakoztunk. Több mint fél óra telt el, mire a biztonsági őr beengedett tízünket. Miután belépünk az ügyféltérbe, „elvesztünk”, hiszen még ülőhely is akadt... A sor haladt és nagyjából tíz órára sike­rült végezni, ami az ügyintéző hölgyre néz­ve nem is rossz eredmény (szegény való­ban betegen tartja egymaga a frontot). Közben még egy turnust beengedtek, kint viszont ugyanaz a kép fogadott, ami korábban: sorban állók tömege, akik a hi­degben elgémberedve próbáltak meg infor­mációhoz jutni: miért is van zárva a kapu. Mindezek fényében engedjék meg, hogy saját véleményemet is kifejtsem a tények mellé. Érthe­tetlennek tartom az ügyben az ellentmondáso­kat. Mintha csak egy mesében lettem volna, for­dítva történtek a dolgok. Aki nyitás előtt érke­zett sorban állni bejutott, aki nyitás után az csak kint várhatott... Számomra mindez azért érdekes, mert la­punknál nyomon követhettem az elmúlt hóna­pok „gázos” eseményeit. Kaptam levelet febru­ár másodikán Hajdúszoboszlóról, amiben ille­tékesek magyarázkodtak - saját maguknak el­lentmondva - a hibák okairól. Aztán kaptam levelet február hetedikén. Ebben örömmel érte­sítették lapunkat, hogy minden hibát elhárítot­tak és a megemelt létszámmal dolgozó ügyfél- szolgálat és telefonos ügyfélszolgálat a felhal­mozódott munkát napok alatt pótolja, a rossz számlák helyett február 15-ig újat nyomtatnak. Ehhez képest a telefonon most is csodaszámba megy, ha valaki eléri őket, az ügyfélszolgálaton pedig nem hogy többen, hanem kevesebben dol­goznak Salgótarjánban. Mindez persze ideges­kedéshez vezet, meg sorban álláshoz. Azt pedig nem is merem feltételezni, hogy bármelyik haj- dúszoboszlói felelős vezető tudja, mi is folyik Salgótarjánban. Ha ugyanis mégis tudnának róla az azt jelentené: az említett legutóbbi levél­ben nem mondtak igazat... Mű születik A meder már nem is hasonlít ön­magára: hónapok óta gumicsiz­más emberek lábalnak kitartóan benne, kettéválasztva az alját hol az egyik, hol a másik felén engedik útjára a vizet Homokzsáksáv tar­totta kordonban a folyást, miköz­ben fülsértő krepegéssel kiszélese­dett a patakágy, betonmicsodák formálódtak a kezek alatt S most márvalamiféle szilárd, alsó monst­rum képét mutatja a Tarján-patak. Maradtak viszont a csizmák és to­vábbra is kitér a munka útjából a víz. S újabban, mint különös háló, beton vasak tömkelegé került éppen oda, ahova kelt Az avatatlan szem elnézi a pa­takmunkahelyen ténykedők csapa­tát, a földszint alatti csatatér moz­gását, a tér legyőzését: itt és most mű születik a köz céljaira. Megtör­ve a földtömeg mozdulatlanságát, ráfordítva humánforrásokat, a nagybetűs erő teremtődik meg, s talán századokat bír el majd a há­tán. Örülhetne az ember, hogy ké­pes ekkora vállalkozásokra, hiszen valójában kedvére alakítja - for­gatja fel fenekestül? - a saját élet­terét Igen, a felszín alatti megrefor­málásával út és parkoló születik a szemünk láttára Salgótarjánban. A látvány elgondolkoztat és mégis dorgál milyen egyszerű kimonda­ni, hogy épüljön út, mi és mennyi minden kell az elgondolás valóra váltásához! Nem túlzás azt mon­dani, hogy alkotás jön létre a lá­bunk, az autónk alá, a járművel kevésbé terhelt városért, sokakért S a felüljáróóriásról még nem be­széltünk... Kezdetben csak az építkezés ké­nyelmetlenségeit éreztük, de eze­ket mintha elvitte volna az a sok víz, ami azóta lefolyt a Tarján-pa- takon. A kipufogógáz-szagú belvá­ros, a járműhullámok sokaknak okoznak bosszúságot Pár napja két férfi dohogott a könyvtár előtti gyalogátkelőnél, morogtak az úthi­bák, az erőszakos autóhad miatt is, aztán nekiiramodtak a zebrá­nak Lendületüknek ökölrázás lett a vége: ezt tették ők és az az autós is, aki éppen előttük iramodott el. Ez a majdani út talán tehermente­síti majd őket is. MIHALIK JÚLIA Már a falakat bontanák... Egykori iskolájukat saját téglajegyeikből építették a zagyvarónaiak, nagyszülők, szülők és gyerekek segédke- zésével. Nem csoda, ha különösen fájlalják, hogy a sze­mük láttára pusztul az épület. A tolvajok szinte mindent elvittek, ami mozdítható, mára csupán a falak állnak - talán nem is meglepő, hogy legutóbb éppen ezekre vetet­tek szemet. Újabb strófával bővült a Bátki-sirató... Schveiczer K. Salgótarján. Már csak a falak áll­nak a nem egészen három éve be­zárt Bátki József Általános Iskolá­ban, a tolvajok szinte mindent el­vittek, ami mozdítható volt. Leg­utóbb az a plakát keltett nagy fel­háborodást Zagyvarónán, amely egy helybeli „épületbontó vállal­kozó” nevével és címével ellátva jelent meg a városrész több pont­ján is, az alábbi szöveggel: „Felhívás. A volt zagyvarónai ál­talános iskola bontásához sürgő sen munkatársakat keresek. Szakirányú képesítés nem feltétel. JelentkezniK L.-nál lehet Munka­díj a bontásból származó anyagok eladásából származó bevételből történik. Jelentkezési határidő: 2007.02.20. A bontás tervezett kezdési időpontja március 1. Bon­tási engedéllyel rendelkezem”.- Szeretném megnyugtatni a lakosságot, hogy a polgármeste­ri hivatal senkinek sem adott ki bontási engedélyt, enélkül sen­ki, még a csődbiztós sem kezd­heti el a falak lerombolását - mondta Rider Katalin, Zagyvaró­na önkormányzati képviselője, hozzátéve, hogy a további lépé­sekről, így egy eseüeges feljelen­tésről a későbbiekben dönt az önkormányzat. Addig is arra kér mindenkit: ha bármilyen bon­tásra utaló mozgolódást látnak, azonnal jelezzék neki, vagy a rendőrségnek. Mint ismeretes, a városi köz­gyűlés 2004 nyarán döntött a Bátki iskola bezárása mellett. Az épületet idősek otthonaként pró­bálták hasznosítani, az erre kiírt pályázat nyertese a miskolci székhelyű Patrónus 2000 Kft. lett, amely jelképes áron, egy­millió forintért vásárolta meg az épületet. A beruházás megvaló­sítására a Patrónus 2000 Kft., a Hitelgondnok Kft. és a Tetra Bend Kft. konzorciumot hozott létre. Az önkormányzat végül szerződést kötött a Hitelgondnok Kft.-vel, meghatározva azt is, hogy ha az otthon nem készül el három éven belül, az épület tu­lajdonjoga ismét az önkormány­zaté lesz és a beruházó húszmil­lió forint bánatpénzt köteles fi­zetni - ez 2008 februárjában te­lik le. A Hitelgondnok Kft. ellen azonban 2005 augusztusában felszámolási eljárás indult, s a velük kötött szerződésben nem szerepel garancia a cég jogutód nélküli megszűnése esetére. Az épület immár három esz­tendeje őrizetlen: az adásvételi szerződés megkötésekor az új tulajdonos nem kérte az elekt­romos védelem biztosítását, de a felszámoló is eltekintett a terület felügyeletétől. A tolvajok pedig éltek a lehetőséggel. Már csak az a kérdés: mi marad az egykor neves iskola épületéből jövő ta­vaszra, mire tulajdonjoga vissza­száll az önkormányzatra?

Next

/
Thumbnails
Contents