Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-19 / 42. szám

3 NOGRAD MEGYE Évszázados „nézsai legenda" A helybeliek Gyurkó Gábor atyára emlékeztek a hét végén. Születésének 100. évfordulója alkalmá­ból, ünnepi műsor keretében idézték fel azokat a felejthetetlen pillanatokat, amikor a szeretett plébános még közöttük lehetett. Pádár Zsófia Nézsa. A sokat méltatott atya 1956-ban lett a község plébáno­sa. Nagy örömére papi hivatá­sát több mint harminc éven át gyakorolta a faluban. Nagy tu­dású, olvasott, zeneszerető em­ber volt, akihez problémájával bárki, bármikor fordulhatott, így a helyiek és környező fal­vak lakóinak szívébe gyorsan belopta magát. Betegségét kö­vetően nyugdíjasotthonba vo­nult. Végakarata szerint Né- zsán temették el, ekkor vitték őt utoljára körbe a faluban. A község mostani plébánosa, Gedeon József kezdeményezé­sére valósult meg a születésé­nek 100. évfordulójára rende­zett ünnepi megemlékezés, amelyen több százan tették tiszteletüket. Az emlékmisét Beer Miklós, a váci egyházme­gye püspöke és Gábor atyát jól ismerő plébánosok mutatták be a temetőben. Ezt követően a jelenlévők elhelyezhették hálá­juk virágait az atya sírjánál. Az ünnepség további részének a művelődési ház adott otthont, amely a jeles esemény alkalmá­ra teljesen megtelt. Az érdeklő­dők ott megtekinthették a Gyurkó Gábor-emlékkiállítást, amelyet a nézsaiaktól szárma­zó fényképekkel, dokumentu­mokkal sikerült teljessé tenni. A délutáni programsorozatot az alsópetényi és keszegi tagokkal kibővült nézsai Szent Jakab kó­rus nyitotta meg. Majd Kucsera András polgármester köszön­tötte az egybegyűlteket és meg­emlékezett hajdani szomszéd­járól, jó ismerőséről, a minden­ki által szeretett Gábor atyáról. A szervezők gondoskodtak ar­ról, hogy a kultúrterem hatal­mas kivetítőjén láthassák és hallhassák is szeretett plébáno­sukat a nézsaiak. Kovács Istvánná alsópetényi lakos el­mondta: nem győzi elégszer hangsúlyozni, mennyire szeret­ték Gábor atyát. Mindenkivel jó kapcsolatban volt, minden­kin próbált segíteni. Varga Károlyné és lánya, Varga Bog­■ m i Mm Kiállítással is emlékeztek Gyurkó Gáborra a helybeliek lárka kérésünkre visszaemlé­kezett: - Nagy könyvtárral ren­delkezett és óriási tudása révén mindig megtisztelő figyelmet kapott a lakosoktól. Szívesen tanította a kisebb gyermekeket, örömmel osztotta meg tudását mindazokkal, akik a világ dol­gai felől érdeklődtek. Túrosán Mónika, a község jegyzője is készséggel állt ren­delkezésünkre. Lelkesen mesélt korábbi plébánosukról és hoz­zátette: az atya annyira szerette a helyi embereket, hogy amed­dig csak tehette, Nézsán ma­radt. Közvetlen kapcsolatot ala­kított ki minden emberrel, ami­ért rengeteg szeretetet, törődést kapott. A több faluból érkező, rengeteg emléket őrző, összetar­tó emberek így emlékeztek sze­retett plébánosukról, Gyurkó Gábor atyáról. Hulladékgazdálkodás régiós szinten? Hazánk uniós csatlakozása következtében ország­szerte szükségessé válik a hulladékgazdálkodás fej­lesztése. Heves megye kezdeményezésére már elin­dult egy kétszáznál is több települést érintő regioná­lis projekt kialakításának vizsgálata. Salgótarján közgyűlése legutóbbi ülésén felhatalmazta a polgár- mestert az elképzelés kidolgozását megalapozó szán­déknyilatkozat aláírására. 2007. FEBRUÁR 19., HÉTFŐ „Hazatérésük” 83. évfordulója (Folytatás az 1. oldalról) legfontosabb: nem kisebbségi jogon - ezekkel a szavakkal kezdte köszöntőjét Liclmer And­rás polgármester. Majd említést tett az eseményeket indító, 1920. június 4-i napról, amikor a községet és Somoskő várát a trianoni békediktátum értelmé­ben Csehszlovákiához csatol­ták. Nehéz idő volt ez az ott élők számára. Sokak kényszerültek a határon túl, sokakat szakítottak el a megszokott, szeretett közös­ségtől, családtagoktól, barátok­tól. Azonban dr. Krepuska Géza, Lichner András orvosprofesszornak és Lipthay B. Jenő, a Rima murányi Vasmű Rt. akkori igazgatójának határ­kiigazítási közbenjárása nagy fordulatot hozott. 1923. április 22-én, Genfben a már említett Népszövetségi Tanács vissza­csatolta a községeket Magyaror­szághoz. A tényleges birtokba­vétel 1924. február 15-én történt meg, ezért Somos és Somoskő­újfalu történelmét ekkortól is­mét országunk határain belül ünnepelhetjük. A jeles ese­mény megrendezéséről immár nyolcvanharmadik alkalommal gondoskodtak a hazaszeretők. A polgármester ünnepi beszé­de után Hábel Anna énekével folytatódott a megemlékezés. Ezt követően Babits Mihály Ál­dás a magyarokra című versét hallgathatták meg a résztve­vők. A koszorúzáson többek között a Krepuska és Lipthay család hozzátartozói, valamint Nógrád Megye Közgyűlésének önkormányzata, a Somoskőúj­falui római katolikus egyház- község és a helyi önkormány­zat is részt vett. Az ünnepélyes műsor a Szózat emelkedett hangvételével zárult. Salgótarján. Magyarországon már létrejöttek települések együttműködésén alapuló hulla­dékgazdálkodási társulások. Az Európai Unió egyik legfontosabb követelménye, hogy ne legyenek olyan fehér foltok, ahol nem, vagy csak nehézségek árán valósítható meg ilyen projekt. A közösség csak egyszer kíván pénzt adni a kelet-európai országok környezet- védelmi felzárkóztatására, így el­engedheteüen a hosszú távú, ha­tékony üzemeltethetőség. A hevesi hulladékgazdálkodási projektet az Európai Unió jelenle­gi formájában nem tudja támogat­ni, mert az egyik kulcslétesít­ményt - a lerakót - a programte­rületeken kívül, ílejőpapiban kí­vánták megépíteni. Mivel itt már korábban létesült egy lerakó, leg­feljebb kiegészítő létesítmények építésére lenne mód. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium fejlesztési igazgató­sága tavaly megvalósíthatósági ta­nulmányt készített, melyben olyan alternatívákat dolgoztak ki, amelyek lehetővé teszik az uniós elvárásoknak is megfelelő hulla­dékgazdálkodási program elindí­tását a térségben. Felmerült a le­hetőség, hogy a hevesi hulladék­gazdálkodási projekt lerakóprob­lémája - a miskolci térség bevoná­sa mellett - a nógrádi régió csatlakozásával megoldható len­ne, hiszen itt található a salgótar­jáni lerakó, amely többletkapaci­tásokkal rendelkezik. Salgótarján önkormányzata és a kistérség 2004-ben elfogadott közös helyi hulladékgazdálkodá­Egyiitt továbbra is Hollókő. A nemrégiben megho­zott döntés szerint Szabó Csaba, a település polgármestere látja el a továbbiakban is az Észak-magyar­országi Várak Egyesületének alel­nöki feladatait A Miskolcon tar­tott közgyűlésen az érintett heve­si, borsodi és nógrádi települések képviselői a várrendezvények ta­pasztalatait összegezték, s egyben megerősítették, hogy a jövőben is együtt kívánnak működni. Tanulj velünk! Pásztó. Nemcsak szabadidős programokat szervez, hanem ta­nulásban is segíti a fiatalokat „Ta­nulj velünk!” programja keretében ^ a pásztói ifjúsági klub. Igény sze-', '<4 rint matematika, fizika, idegen' • nyelv és más tantárgyakkal kap­csolatos nehézségek esetén fordul­hatnak ide a tanulók, s a kiutasok­kal, valamint az Ifjúsági Vöröske­resztpásztói csoportja tagjaival ta­nulhatnak együtt. Véradások Szurdokpiispöki/Bátonyterenye /Romhány. A szurdokpüspöki idősek klubjában tartanak véradást február 19-én hétfőn 14 és 18.30 óra között. Február 20- án kedden 9-től 18 óráig a bátonyterenyei Ady művelődési központban, ugyanezen a napon a romhányi orvosi rendelőben 14-től 18.30 óráig várják a véradókat. si tervében célként fogalmazó­dott meg egy, a kelet-nógrádi tér­séget lefedő komplex rendszer megvalósítása, melynek érdeké­ben pályázatot is benyújtottak, de az nem kapott támogatást. A megyei jogú város közgyűlése legutóbbi ülésén kifejezte, hogy egyetért az észak-magyarországi hulladékgazdálkodási projekt létrehozásával, egyúttal felhatal­mazta Székynédr. Sztrémi Melin­da polgármestert az Eger és Mis­kolc első embereivel kötendő együttműködési szándéknyilat­kozat aláírására. „Lélekben is erősnek kell lenni" 2007. február 19-e, hétfő, az átlagos téli napok egyike. De nem Herczeg Dezső salgótarjáni tűzoltó alezredes számára, akinek ez a dátum a nyugdíjas - remélhető­leg hosszú - időszak kezdetét jelenti. Ötvenhét évesen harminckilenc évnyi munkaviszonyt tudhat maga mö­gött, s ebből nem kevesebbet, mint harminchatot a tűzoltóság kötelékében töltött el. Csongrády Béla Mint érettségizett autószerelő a Volántól került oda s négy évig a szakmájában dolgozott. 1975- ben vonulós tűzoltóként a fő­törzsőrmester volt a kezdő rend­fokozata. Nappali tagozaton vé­gezte - kiváló eredménnyel - a kétéves tiszti iskolát. A követke­ző évek során végigjárt számos lépcsőfokot, s fokozatosan került egyre magasabb beosztásokba. A városi parancsnokságon volt főelőadó, a megyein csoport-, il­letve ügyeletvezető. 2003 júliu­sában a megyei katasztrófavédel­mi igazgatóságon a mentésszer­vezési osztály vezetését bízták rá. Az őrnagyi és az alezredesi rend­fokozatot soron kívül kapta meg. 2006-ban BM-tanácsosi címmel ismerték el munkáját.- Autószerelőként miért lett tűz­oltó, hiszen annyi más területen is elhelyezkedhetett volna?- Vonzott az egyműszakos munkarend és változatosnak, komplexnek Ígérkezett a megol­dandó feladat is, hiszen a tűzol­tóságnál nemcsak gépkocsikat, hanem mindenféle más jármű­vet, eszközt is a gondjainkra bíz­tak. Persze a magasabb fizetés­nek is szerepe volt a „pályavá­lasztásomban”.- Nem bánta meg ezt a dönté­sét?- Soha, hiszen rendkívüli ese­teknél lehettem jelen, emberpró­báló élményekben volt részem, s nem utolsósorban kiváló kollek­tívában tölthettem el életem java részét.-Azon számára melyek voltak a legemlékezetesebb úgymond ese­mények?- 2001 novemberében Rét- ságon a több áldozatot is követe­lő autóbusz-balesetnél én irányí­tottam, hangoltam össze a tűzol­tóság mentési munkálatait. Szörnyű tragédia volt. A szintén szomorú emlékű mátrakeresz- tesi árnál a lakosság vízellátá­sáért voltam felelős. Nemrégi­ben Szécsényben az egyik üz­letháznál volt súlyos tetőtűz. A harmincfokos hőségben nehéz volt megfékezni a lángokat, de sikerült megmenteni az áru­készletet és megakadályozni, hogy a tűz a szomszédos épüle­tekre is átterjedjen. A veszély nagyságrendjét jelzi, hogy két kollégám sajnos kórházba ke­rült, további ötöt pedig a men­tőknek kellett ellátni.- Mit mondana egy mai fiatal­nak, miért érdemes tűzoltónak áll­ni? És mire figyelmeztetné?- Nagyon szép, humánus hi­vatás a miénk, embereknek, em­bereken igyekszünk segíteni. Aki közénk jön, garantáltan jó közösségbe kerül. A minap hal­lottam egy tévéműsorban, hogy a tűzoltó soha nem nő föl. Ezt úgy kell érteni, hogy amikor tehetjük sokat viccelődünk, hajlamosak vagyunk a tréfákra, csínyekre, romantikára, szívesen főzünk, koccintunk együtt. így vezetjük le a feszültségeket, talán tudat alatt is. Ugyancsak mellettünk szól, hogy szolidárisak vagyunk egymással, s nemcsak országon belül, hanem határainkon kívül, szerte a világban is. Társadalmi megítélésünk, presztízsünk is pozitívan változott az elmúlt évek során, s ez nem kis mérték­ben a médiának köszönhető. Számos jelét tapasztaljuk a fe­lénk irányuló tiszteletnek, mun­kánk elismerésének. Ugyanak­kor azt is őszintén el kell mon­dani az érdeklődőknek, hogy az egyenruha bizony nagy fegye­lemmel, sok kötöttséggel jár. A tűzoltáshoz és a sajnos szaporo­dó balesetek ellátásához nem elég a biztos szakmai tudás, az alapos felkészültség, a jó fizikai, testi kondíció, lélekben is erős­nek kell lenni...- Mától sokszorosan megnövek­szik a szabad ideje? Mivel fogja tölteni?- Több időm lesz hobbijaimra: gyakrabban fogok az erdőkben barangolni, horgászni, barkácsol­ni és olvasni. Még alaposabban átnézem majd a Nógrád Megyei Hírlapot is, amelynek mintegy há­rom évtizede vagyok rendszeres olvasója, előfizetője. Egy-egy hét végén országjárást is tervezünk a feleségemmel, aki még néhány évig gyakorolja óvónői hivatását. Herczeg Dezső tűzoltó alezredes civilben Mindketten reménykedünk ab­ban, hogy lányoméknál, akik Bu­dapesten élnek, előbb-utóbb meg­érkezik a kisbaba és akkor uno- kázhatunk a kedvünkre. S ha már a családról van szó, ehelyütt is szeretném megköszönni, hogy annyit izgultak értem. Féltettek, de bíztak bennem...

Next

/
Thumbnails
Contents