Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-15 / 39. szám
Nyelvi előkészítő tagozat Mi két éve járunk ebbe az iskolába. Első évben 12+1 óraszámban tanultuk az angol, illetve a német nyelvet, ki-ki melyiket tanulta előtte. Az informatikát szintén emelt óraszámban, heti öt alkalommal tanultuk. A többi tantárgyból csak szinten tartás volt. A 2006-os tanév végén minden osztálytársunk sikeresen vizsgázott. Ebben az évben öt nyekes (nyelvi előkészítő) óránk van, mellette második nyelvet is tanulunk heti három órában, illetve informatikánk négyszer van hetente. Mén a biológián és fizikán kívül minden fontos tantárgy is szerepel az órarendünkben. Lehetőségünk van külföldi diákokkal való levelezésre, családokhoz való kiutazásra és nemzetközi projektek készítésére. Ezenkívül szakkörökön is részt vehetünk, adhatunk be európai uniós pályázatokat Többet megtudhatsz a nyelvi előkészítő szakról és az egész iskoláról a www.mixat.sulinet.hu webes oldalon. Harmos Eszter és Anna Mikszáth, 10. a (Pásztó) Az első hónapok Mint sok-sok nyolcadikos diákot, úgy engem is lázas izgalomban tartottak a pályaválasztás körüli döntések. Nem tudtam választani, hogy hol szeretnék továbbtanulni. Nehéz volt, mert még nem volt elképzelésem a jövőről. Aztán a volt sulimban a hirdetőplakáton megláttam a Mikszáthot Utánanéztem és nagyon megtetszett, hogy a tanulást előkészítő évfolyamon kezdhetem és nagyon sok időt szánhatok az idegennyelv-ta- nulásba. A mostani életem a Mikszáth- ban teljesen más mint az általános suliban volt. Mindent újonnan kaptam. Új barátokat, tanárokat és az iskolát. Talán azért érzem magam sokkal komolyabbnak a Mikszáthban, mert itt úgy viselkedhetek mint egy felnőtt. Olyan, mintha egy munkahely lenne. Minden feladat amit meg kell oldani, egy-egy újabb kihívást jelent a számomra. A tanulásban nagyon sokat fejlődtem és nagyon tetszenek a különféle programok. Tudom sok feladat áll még előttünk az érettségiig, de ebben a közösségben és üyen lehetőségekkel meg tudunk birkózni ezekkel a feladatokkal. Gulyás Judit Mikszáth, 9. b 2007. FEBRUÁR 15., CSÜTÖRTÖI Egy franciás diák szemével Iskolánk két tanítási nyelv tagozatának diákjaként a frar cia tagozatot mutatnám be. Tt gozatunk legnagyobb előnye hogy anyanyelvi tanárok okta nak, ami lényegesen nagyob szintű nyelvtudás eléréséhez se gíthet, más, naprakészebb móc szerekkel, mint egy hagyom; nyos gimnáziumban. Itt nag hangsúlyt fektetnek arra, hog napról napra gyarapodjon a szí kincsünk és egyre nagyobb bi; tonsággal szólaljunk meg franc ául. Emellett a tanítás kiseb csoportokra osztva történik, e; által is több figyelem jut a dis koknak és több lehetőség va megszólalni, ami egy nyelv mej tanulásához elengedhetetlei Ezenkívül a cserekapcsolatok i sokat segítenek szókincsünk fe lesztésében, mindamellett pedi hatalmas élményként éli meg a osztály ezeket az utakat. Ami számomra, diáktársai) és tanáraim számára is negat vum, hogy - mivel a francia t; gozat külön épületben van - ii gázni kell két épület között. E: leszámítva azonban, én szeméi szerint nagyon szeretem ezt í iskolát és örülök, hogy ide járh tok. Varga Nó. Mikszáth, 11 Élet a kollégiumban Érdekes az élet a kollégiur ban. Mint minden koleszban, i is kialakult egy kis életközösst és minden évben gyarapodik gólyákkal. Arról, hogy egészs ges legyen a mi kis közöss günk, a kollégiumban találha konyha gondoskodik, több-kev sebb sikerrel. A bentlakók mu káját, a tanulást segítik a cs portvezető nevelőtanárok, ak megteremtik ez által a családi; hangulatot. Hogy a diákok sz bad idejükben se unatkozzana a tanulókban található tévék, gépterem és a társalgó megtel lő szórakozást nyújt. A sport kedvelőknek, pedig ott van ; edző terem, a csocsó és a pin pong asztal. A kollégium életi pasztalatokkal tesz gazdagabt azaz önállóságra tanít kellő od figyeléssel és támogatással a n velőtanárok részéről. Ha valaki megszokja és mc szereti, nehéz lehet tőle megválj Bozó Inez 11 Fehér Rózsa 10 Mikszi $A7TÓ ÍA TANULÁS Mi vagyunk a Kéri! A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola bemutatkozása lás jellemezte már évek óta e? két a programokat. Az osztálykirándulások oly; emlékekkel gazdagítottak min annyiunkat, amelyek késői szinte legendákká nőtték ki ír gukat. A közös kalandokat, au lyeket együtt éltünk át, miközb felfedeztük az új helyeket, sem) sem pótolhatja. Életre szóló t rútságok szövődtek, időnként i vid szerelmi románcok is kia kultak, amelyek mind-mind h( zájárultak a gimnáziumi év igazi értékének növeléséhez. Egy biztos. Ezt a négy é\ mindegyikünk kincsként fo£ őrizni emlékezetében. A jó d gokat megszépíti az idő, a ro: szakat pedig a feledés jótéko homálya takarja majd. Orosz Gerg Mikszáth, 12 Immár 52 éve várja az érdeklődő diákokat a Salgótarjáni Kereskedelmi és Vendég-látóipari Szakközépiskola és Szakiskola, röviden a „Kéri”. 1992-ben találta meg végleges helyét, akkor költözött a piac melletti volt fiú- kollégium épületébe. Iskolánk alapvető tevékenysége, hogy a város, a megye, a térség számára általánosan is művelt kereskedelmi és vendéglátószakembereket képezzen. Szakiskolai és szakközépiskolai képzést folytatunk- kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció és- vendéglátás-idegenforgalom szakma- csoportban. Az általánosan képző évfolyamokon szakmai alapozást is végzünk. Az erre fordított időt és az ott . . x szerzett ismereteket beszámítjuk a szakképzés évfolyamain. A nálunk végzett tanulók megfelelnek a munkaerőpiac igényeinek. Az itt töltött évek alatt lehetőségük van több szakmai bizonyítvány megszerzésére is. Nagy figyelmet fordítunk hátrányos helyzetű tanulóinkra. Változatos módszerekkel segítjük őket a továbbhaladáshoz szükséges felzárkózásban. Ifjúságvédelmi tevékenységünk hatékonyságát az eredmények tükrözik és igazolják. Sokrétű gazdasági, szociális, kulturális kapcsolatrendszerrel rendelkezünk a térségben. Idén megteremtettük a feltételeit a felsőfokú szakképzés bevezetésének a szolnoki főiskolával szövetségben, a nálunk megszerzett krediteket Szolnokon a főiskolai képzés során beszámítják. Ezzel is szeretnénk hozzájárulni a város és a térség megtartó erejének növeléséhez. És hogyan látják mindezt diákjaink? Részletek tanulóink iskoláról alkotott véleményéből: „Itt olyan képzésben részesülsz, amely a szakmák kapcsán betekintést nyújt a valódi életbe is... ” „Változatos, hangulatos órákon vehetsz részt.." „A tanárok törődnek veled, segítenek neked...” „Nagyon jól működik a diákönkormányzat, minden problémát meghallgatnak, és a lehetőségekhez képest megoldanak...” „Szuperprogramokat szervezünk: Keri- napok, 1956 perces röplabdatorna, vízitábor stb...” „A közösségi munkát is díjazzák, minden évben jutalomkirándulásra mehetünk...” „Kitűnőa menza, szinte házi koszttal.. ” „A buszmegálló pár percre van... ” „Sok barátom, ismerősöm járt már ide és mindegeiknek van már munkája, nincs köztük munkanélküli...” „Érdekel a kereskedelem, vagy a vendéglátás? Szeretnél egy jó közösségbe kerülni? Szeretnél olyan suliba járni, ahol a te véleményed is számít? A mi iskolánk ilyen... ” milyen irányba akar továbbhaladni. Ennek megerősítéseként fakultációkat kellett választani, amelyek felkészítettek minket az érettségi igazi nehézségeire. Szerencsére azonban az iskolába járás monoton hétköznapjait néha különleges rendezvények szakították meg. Gondolok itt az év elejei közös természet- járásokra, vagy a már hagyományosnak mondható diák- illetve sportnapokra. A változatos és szórakoztató programok sokak tetszését elnyerték, így egyre nagyobb volt az igény ezek megtartására. Az autósiskola által felajánlott tesztvezetés a jogosítvánnyal nem rendelkező tanulók számára állt nyitva, de a többiek sem unatkozhattak. Szabadtéri főzés, osztályok közötti verseny, és a szórakozva tanúNégy év távlatából Éppen késésben voltam. A csengő már percekkel korábban jelezte az óra kezdetét, és én még a lépcsőig sem jutottam el, pedig a terem az emeleten volt. A tanárnő szinte a semmiből bukkant elő. A lépcső előtt csapott le rám, és szabadkozva, amiért megállított sietségemben, előadta kérését. Egy cikket kellene írnom az iskoláról. Gyorsan rábólintottam, majd siettem az órára, ami már nélkülem is elkezdődött. Később gondoltam csak bele, hogy mire is vállalkoztam. Törtem a fejem, hogy miről kellene írni. Az első próbálkozásom egy sablonos kis semmiség lett, amelyet rá lehetett volna húzni az ország bármely középiskolájára. Egy pillantást vetettem „művemre”, aztán az egészet úgy ahogy volt, rögtön töröltem is. Miután az első kudarc okozta sokkból összeszedtem magam, hirtelen megrohantak az emlékek. Újra láttam magam nyolcadikos kisdiákként, aki feszengve ül a számára idegen környezetben, körbevéve olyan emberekkel, akiket soha nem látott, így nem is ismerhet. Emlékszem az előttem fekvő feladatlap rideg fehérségére, és arra, milyen izgatott voltam, amikor a tanulmányi verseny kifüggesztett eredményeit böngésztem. Igen. Tanulmányi verseny. A Mikszáth Kálmán Gimnázium ugyanis minden év novemberében versenyt hirdet a nyolcadik osztályos tanulóknak. A verseny sokban hasonlít egy felvételihez, és akik kimagaslóan teljesítenek, azok elnyerhetik a felvételimentességet. Amennyiben élni is kívánnak ezzel a joggal, akkor akár bőven a valódi felvételi előtt az iskola tanulóinak tekinthetik magukat. Én így tettem. A kilencedik osztály az útkeresés és a közösségépítés időszaka volt. A beilleszkedés egyáltalán nem volt nehéz. Sőt, nagyon toleráns emberek verődtek ösz- sze az osztályba, akik elfogadták a másikat, olyannak, amilyen. Sok új diák rettegett a gólyaavatástól. Pedig egyáltalán nem volt olyan vészes, mint amilyennek beharangozták. Nálunk sosem voltak jellemzőek az olyan rémtörténetek, mint amilyeneket a híradóban lehetett nemrégiben hallani. A végzősök által kiadott, olykor ugyan fúrHÉ*” csának tűnő feladatok mind arra szolgáltak, hogy az újoncok gyorsabban összekovácsolódja- nak. Ezt a folyamatot a gólyabál zárta le, amikor mi, a gólyák hivatalosan is a „Mixát” nagy családjának tagjai lettünk. Az első két év egyfajta rózsaszín ködben telt el. Úgymond „nem volt tétje” a tanulásnak. Nem kellett a pályaválasztással foglalkoznunk, vagy a továbbtanulással törődnünk. Az új hely és az iskola nyújtotta lehetőségek izgalma kerített hatalmába mindenkit. A gimnáziumi évek második felében azonban eltűntek mindazok a könnyebbségek, amelyek a kezdeteket jellemezték. Nem voltak már készségtárgyak, és el kellett dönteni, hogy ki Séta című összeállításunk cikkei lapunk honlapján (www.nogradmegyeihirlap.hu) is olvashatók.
